Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-08 / 107. szám

SZERDA, 1996. MÁJ. 8. HANGSÚLY 5 Palánta ri mlékszem, pár éve össznépi felháborodás követte JUJ azt az intézkedést, amely a kereskedők nyugtaadási kötelezettségét írta elő. Akkoriban azjt mondta a köznép is, micsoda marhaság, amit az APEH kitalált: az eladó és a vevő dolgát egyaránt megnehezítik, hi szen ki kell várni, amíg a kereskedő azt kék fecnit kitöltögeti. Állhat az ember a sorban, ha egy fagylaltot el akar nyalni - dohogott az utca embere. Akkoriban, még jól emlékszem, a közvélemény se adott igazat az adóhatóságnak. Az egyszerű ember csak később jött rá, hogy az a kereskedő, aki nem ad nyugtát, a vásárlót is megrövidíti. Ugyanebben az időszakban sorra jelentek meg a híradások az APEH ellenőrzéseiről és a büntetés keménységéről, ma pedig már jól tudjuk, hogy a bírság összege a 100 ezer forintot is elérheti. U ecsületes kereskedők az egyik sorban, ügyeskeMJ dők, feketén meggazdagodók a másikban. A mai Magyarország jellemzője a kél véglet. De ma már a magyar állampolgár sem hülye, figyeli, kap-e nyugát, olykor azonban hajlandó kihasználni a helyzetet. Pontosan tudja, hogy amit nagyon olcsón vett meg, azt biztosan feketén szerezte be az, aki árulja. Egy-egy nagyon kedvező vételnél tehát elnézően félrenéz. Az a használt autógumi ugyanis nem véletlenül került 1500-2000forintba. Azt vagy lopták, vagy... Anyukám a múltkor paradicsompalántát vett a piacon. Kereken ötöt. Otthon nevetve mondta, képzeld el, nyugtát adtak róla. Ezt is megértük. Fekete Klára Kiskereskedők a lövészárokban Bérlet és albérlet Az önkormányzat is sarcol Legális gumi. (Fotó: Révész Róbert) Ma, szerdán délután 4 órai kezdettel a Kék Csillag Étteremben évi rendes küldöttgyűlését rendezi meg a KISOSZ, a Csongrád megyei kereskedők egyesülete. Dr. Martonosi Istvánt, a KISOSZ országos társelnökét, a megyei szervezet titkárát ezúttal arra kértük, emelje ki azt a néhány témát, amely a kiskereskedőket a leginkább foglalkoztatja. - A kiskereskedők legérzékenyebb pontja változatlanul az, hogy túladóztatják őket. Az állam mellett ráadásul megjelent az önkormányzat, amely rákényszerült arra, hogy minél több helyi adót szedjen be. Amelyik településen jól működnek a dolgok, ott a vállalkozók elégedettek, úgy érzik, van látszatja a munkájuknak. Ellenben ahol az önkormányzat saját kft.-it bízza meg azzal, hogy a vállalkozóktól a bérleti és a közterülethasználati díjakat beszedje és kezelje, ott konfliktusok alakulnak ki. Hiszen ezek a gazdasági társaságok is ugyanolyan gazdálkodók és ugyanúgy szeretnék az érdekeiket érvényesíteni. 9 Szavaiból kitűnik, hogy elsősorban a szegedi önkormányzatra céloz. Amely nemrégiben újabb rendeletével bevezette a fizető parkolást a Belvárosban. - A parkolási díjakról lehet vitatkozni, hogy magasak-e vagy alacsonyak. Ha azt mondjuk, hogy sokat kell fizetni, meg kell nézni, mihez képest sokat. De szerintem az már magáért beszél, hogy egy éves adónak megfelelő összeget - 48 ezer forintot - kell fizetnie egy vállalkozónak az egész esztendőre érvényes parkolóbérletért. Továbbá, ha azt vesszük, hogy valaki csak egy apróságért ugrik be egy üzletbe, és az ugyanannyiba kerül, mint a parkolójegy, akkor megint csak magas a tarifa. A vállalkozónak nem az a gondja, hogy nem tud a Széchenyi téren parkolni, hanem az, hogy a Tisza Lajos körúton kívüli kis utcákban sem. 9 A kiskereskedők állandó problémája, hogy a központi szervek szélmalomharcot folytatnak a feketekereskedelem ellen. Változott-e a helyzet? - Országos szinten újabban olyan megnyilatkozásokat hallani, hogy nem is olyan tragikusak a körülmények. Szerintem ellenkezőleg, jelentős az az összeg, amitől áfában, fogyasztási adóban, személyi jövedelemadóban elesik a költségvetés. Van előrelépés is, egy tavalyi kormányrendelet következtében csökkent a piacokon a külföldi állampolgárok, valamint az engedély nélkül árusítók száma. 9 A vállalkozókat, köztük a kiskereskedőket pedig azzal vádolják, hogy nem adóznak, alig vallanak be jövedelmet. Mi erről a véleménye? - Friss adatokkal tudok szolgálni a sajtó számára: mfg a vállalkozók 1994-ben adóköteles jövedelemként 118 ezer forintot vallottak be, 1995-ben már csak 95 ezret. Emlékezzünk vissza, milyen közfelháborodást váltott ki a 118 ezres összeg egy évvel ezelőtt! Na most, az 1995-ös helyzetet föl lehet fogni úgy, hogy tragédia. A mi szemszögünkből azonban van magyarázat: a vállalkozó inkább az utolsó fillérjét is visszaforgatja az üzletébe, például árut vásárol rajta, csak ezeket a hatalmas közterheket ne kelljen kifizetnie. F. K. A legjobb üzlet a saját üzlet, mert azért legalább nem kell bérleti díjat fizetni - vallják a kereskedők. Szegeden azonban a város frekventált helyein nincsenek magántulajdonú üzletek, az önkormányzat ugyanis nem kíván lemondani egyik fö bevételi forrásáról, a mintegy 3000 helyiség bérbeadásáról. Vagyis a bérleti díjakat igazából mivelünk, vevőkkel fizettetik ki a kereskedők. Az elrettentő példák között hozzák föl a kereskedők, hogy akadnak üzletek, amelyeknek a bérleti díja évi 500 ezer forint. Na most, képzeljük el a vállalkozót, amint a kezébe vesz egy pulóvert, és azon kezd gondolkodni, mekkora árat íijon rá. Miközben még nem tudja pontosan, milyen kemény télnek néz elébe, vagyis esetleg duplaannyit kell-e fizetnie a fűtésért. Őrá mondják: bátor ember. A helyiségbérleti díjakat általában titokban próbálják tartani a felek. Aki kiadja a boltot, nem szívesen vallja be, mennyit „kaszál", aki pedig kiveszi, szintén üzleti titokként kezeli. A piac azonban alaposan behatárolja az árakat, övezetenként, utcánként. Magánnyomozásom megdöbbentő eredménye, hogy a Mars téren - relatíve persze . - a legdrágábbak a négyzetméterárak. Hajazzák a Széchenyi teret és a Kárász utcát. A Mars téri árusokkal hosszú egyeztető tárgyalássorozat keretében állapodott meg a Szegedi Vásár- és Piacszervező Kft. Más a tarifa a csarnokban és más a külső soron. - A papírmunka még hátra van, vagyis az aláírások hiányoznak a szerződésekről - mondta dr. Martonosi István, a KISOSZ megyei titkára. - Nem egységesek az árak, mert csak a tagság érdekében harcoltunk. SikerLássuk az árat! (Fotó: Karnok Csaba) rel, hiszen jelentős engedményeket értünk el. A kívülállók, avagy a nem magyar állampolgárok drágábban jutnak hozzá a „négyzetméterekhez". Mivel árakat csak „fű alatt" sikerült megtudni, elég annyi összehasonlításképpen, hogy a Mars téren a belvárosi árak öt-hatszorosát kérik, ha előprivatizált üzlethez, a másfélszeresét, ha „albérlethez" viszonyítunk. És itt álljunk meg egy szóra! A belvárosi üzletek nagy részének bérleti jogát az előprivatizáció keretében 7-15 millió forintért vették meg a vállalkozók. Hasonló összegeket költöttek arra, hogy a leromlott szocialista fazonú árudákból csillogó üzleteket varázsoljanak. Vagyis 15-30 milliós beruházást követően jutottak el a kereskedők addig a pontig, hogy árusítsanak - és még bérleti díjat is fizessenek az IKV-utód Épületkezelő és Fenntartó (ÉKF) Kft.-nek. Az ÉKF Kft. minden évben inflációarányosán szeretné emelni a bérleti díjakat, ám ennek nincs realitása. - Az inflációval való emelgetés nem célravezető - magyarázza Martonosi István -, hiszen láncreakciót von maga után, aki ugyanis emel, az vevőként emiatt drágábban vásárolhat. Minden évben kemény harcot vívunk az ÉKF-fel, amely egyre inkább partner. Az itt elért eredményekkel már sztárügyvéd lehetne az ember. Az előprivatizációban elkelt üzletek négyzetméterenkénti bérleti díja az első övezetben 4400 forint évente, a Tisza Lajos körúton kívül már csak 3600. Ami havi 300-600 forintos összegnek felel meg. Mivel az önkormányzat rendelete értelmében az üzlet felét ki lehet adni albérletbe, a tulajdonosok élnek is a lehetőséggel. Nem csoda, hogy ők már havi 23000 forintot kérnek a már kész, tehát felújított helyiségekért. Szeged egyik legnevesebb ingatlanforgalmi szakértőjét, dr. Bozsó Miklóst, a Limit Kft. igazgatóját is megkérdeztük a témáról. Véleménye egybecsengett a tapasztalatokkal. - A Belváros legdrágább pontja jelenleg a Nagyáruház, ahol átlagosan 3-5000 forintot kérnek egy négyzetméterért, de hallottam 7000 forintos díjról is. Ez utóbbit túlzottnak tartom. Jellemző, hogy aki kifizette, csak 1-2 hónapig, a karácsonyi szezon erejéig maradt. Ahogy kifelé haladunk a városból, csökkennek a díjak. Például a Csongrádi sugárút és a Rózsa utca sarkán épülő társasházban éves bérleti díjként kérnek 8000 forintot egy négyzetméterért. Egy pillantás lapunk apróhirdetéseire: 60 négyzetméteres üzlet 50, 30 négyzetméteres 25 ezerért kiadó. Per hónap. Vagyis a magánszférában, a pincékben, társasházakban, garázsokban kialakított üzletek négyzetméterárai jócskán az 1000 forint alá mentek. Ami azt jelenti, több a kiadó helyiség, mint a vállalkozó. Fekete Klára Milyen ma a kiskereskedőnek? Varga Mihály, Sport ABC: - Nehéz. Itt a Metró és jön a többi nagykereskedelmi lánc is, a Spar és a Penny Markét. Ott egy helyen mindent megvesznek az emberek. A napiért, a tejért és a kenyérért ezután is hozzánk jönnek, de abból nem könnyű megélni. Ráadásul pont ezeknek a cikkeknek az árrését tartjuk alacsonyan, hogy betérjenek az emberek. Éjfélig tartunk nyitva, de még este tízkor is elmegyünk friss kenyérért. Akkor is, ha néha ránk szárad. De így legalább jó az esti forgalom. És persze akciózni kell, mint a nagyok teszik, így csaljuk be a vevőt. Fodor Géza, Klapka téri ABC: - Aki most akar boltot nyitni, az vagy hülye, vagy öngyilkosjelölt. A szegedi városatyák sem a helyi kiskereskedelmet segítik, amikor tálcán kínálják a külföldieknek a telkeket. A multik azután maguk alá gyűrnek mindenkit. Több száz kiskereskedőt tesznek így tönkre Szegeden, azután meg siránkoznak, hogy kevesebb az adófizető. A feketézőkkel egyébként sem tudjuk felvenni a versenyt. Sok helyütt hol ütik a pénztárgépet, hol meg nem. Az adó és társadalombiztosítás pedig a maradék nagyját elviszi... Zsiga György, Csepp a tengerben Halászcsárda: Éppen öt évesek vagyunk. Akkor is nagyon nehéz volt üzletet nyitni, de ma szinte lehetetlen. A vállalkozóknak egyáltalán nincs munkaidejük: reggeltől késő estig dolgozhatunk. Csak az bánt, annyi a felesleges adminisztráció, hogy a vendégre nem marad ideje a vendéglősnek, pedig ez lenne a legfontosabb. Öt év alatt sok új adójogszabályt túléltünk, csak azt nem értjük, miért a magunk fajták között keresik a feketézőket. Mi tíz év múlva is itt szeretnénk lenni, tisztességesen szeretnénk előre jutni. Tószegi György, Fázis Bázis műszaki kereskedés: - Nem valami felemelő érzés kiskereskedőnek lenni. Tizenhat éve vállalkozom, megértem jó pár változást. Meggyőződésem, hogy minden kisvállalkozás a túlzott elvonások miatt veszteséges. Ma megélni csak a korábbi tartalékokból lehet. Most mindenki csak a túlélésre gondolhat, hiszen erősen csökkent a lakosság fizetőképessége. Anyagilag teljesen kilátástalan ma vállalkozni, a folytonosan emelkedő költségek és a csökkenő kereslet miatt. A vállalkozó pedig saját vagyonát kockáztatja, amikor üzletet nyit. Tagdíj A kamarai tagdíj adóból történő leírására sem a kormány, sem a parlament nem volt vevő. A vállalkozókat érzékenyen érintette a dolog, hiszen tavaly január 1-je óta kötelező a kamarai tagság. Ennek oka - a hivatalos magyarázat szerint -, hogy a költségvetési bevételek megtervezésekor szinte minden fillérre odafigyelt a pénzügyi kormányzat. Figyelembe véve, hogy a KISOSZ javaslatát a kamarák is támogatják, az érdekképviselet nem adja fel a reményt. A következetességet az is indokolja, hogy ha a kamarák az államtól közjogi feladatokat vesznek át, a feladatok költségviselését is át kell csoportosítani. KISOSZ és Progress Idén szoros kapcsolat alakult ki a KISOSZ Csongrád Megyei Egyesülete, valamint a Progress Vállalkozásfejlesztési Alapítvány között. Ennek eredményeként közös, a vállalkozókat érintő rendezvények megszervezésére került sor. Többek között fórumot rendeztek Nagylakon, Üllésen, Rúzsán, s a megye öt nagyvárosában. A rendezvényeken egyrészt az új adópolitikai irányelveket vitatták meg, másrészt azt tárgyalták meg, hogyan hozzák létre a vállalkozók - gondolva jövőjükre, öregkorukra - a KISOSZ Önkéntes Nyugdíjpénztárat. Létszám A KISOSZ megyei szervezetének anyagi helyzete stabil, a tagok száma 1300 körüli. Az elmúlt évben mivel igen sok vállalkozó nem tud különbséget tenni a kamarai és az érdekképviseleti feladatok között - többen kiléptek. Sokan gondolkodtak úgy, hogy mivel a kamarai tagság amúgy is kötelező, inkább a KISOSZben szüntetik meg tagsági viszonyukat. A KISOSZ képviselői szerint ez nemcsak önös érdekből rossz, hanem azért is, mert ha a gazdasági érdekképviseletek leépülnek, a kamarák pedig megkapják a hatósági jogosítványokat, a vállalkozók érdemi érdekképviselet nélkül maradhatnak. Oktatás A kiskereskedők érdekképviseleti szervezete - mivel csak a tagdíjakból nem tud megélni - nagy hangsúlyt fektet az oktatásra. Tavaly a kilenc kereskedő és vendéglátó eladót, illetve vezetőt képző tanfolyamon 248-an vettek részt és tettek le eredményes vizsgát. Úgynevezett egészségügyi minimum szakvizsgán 151 fő vizsgázott. A KISOSZ az anyagi érdekeltségen túl azért tartja nagyon fontosnak az oktatást, mert a vállalkozók a speciális ismeretanyag birtokában saját cégük eredményességét javíthatják. E téren még akadnak tennivalók, hiszen a működő vállalkozások több mint fele nem rendelkezik az általa folytatott tevékenységre előírt képesítési feltételekkel.