Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-07 / 106. szám

KEDD, 1996. MÁJ. 7. KAPCSOLATOK 11 A Dégáz válaszol Lapunk április 20-i számának Csörög-ös észrevételére választ küldött a Dégáz: „Deszki körzetünk díjbeszedője februárban és márciusban beteg volt. Helyettesítését másik díjbeszedő látta el mind a két hónapban. Márciusban díjbeszedőink 9-én kezdhették meg a leolvasást és számlázást, így kevesebb idő maradt a zárt lakások ismételt felkeresésére. Azoknál a fogyasztóknál, ahol nem sikerült a gázmérőt leolvasni, régi áron elkészítjük az előző év azonos időszakának megfelelő fogyasztásról a helyesbítő számlákat. Telefonáló fogyasztónk." Petrovics László problémáját is sikerült időközben rendezni. Ezúton is kérjük deszki fogyasztóink megértését és türelmét." SZOTE-s véndiák Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Dr. Veress Sándor a SZOTE-n kezdeményezett „Öregdiák hétvége" ürügyén juttatta el gondolatait szerkesztőségünkbe. Furcsának, sőt kirekesztőnek találta, hogy a találkozóra csak a 10, 20 és 30 éve végzetteket hívták meg. Azt kérdezi, miért csak őket tartják öregdiákoknak, a régebben végzetteket miért nem. A velük való kapcsolatok ápolását vajon miért nem szorgalmazza ez a kezdeményezés? Megbukott a rendszer A tavaly augusztus 14-én Szegeden, a tömegközlekedési járműveken bevezetett fel- és leszállási rendszerről kaptunk hosszú, érdekes levelet ijyugdíjas olvasónktól. Példákkal illusztrálva állítja: a rendszer megbukott. „Mi van ma, a debütálás után 8 hónappal? Az SZKT járműveken a megállókban valamennyi ajtó egyszerre kinyílik, s ha némely túlbuzgó utas nagyon nyújtózkodik, hogy bérletét lássa a vezető, az méla undorral néz vissza rá... A Tisza Volán Rt., az egészen más. Nekik még közönségkapcsolati irodájuk is van, ide járnak az utasok pótdíjakat, késedelmi díjakat fizetni... Senkinek sem kell egy Volán-buszvezető és szegedi utas háború. Pedig kezd kirajzolódni. Megtörtént - saját szememmel látott - esetekkel tudom alátámasztani. Előzzük meg a bajt: nyissanak ki minden ajtót a Volán járatain! Tisztelt Tisza Volán Rt. illetékesek! Azt kérdezem, hogy miért terhelik meg a buszvezetőket ellenőrzéssel, ha nem rendelkeznek olyan jogosítvánnyal, mint az ellenőrök? Milyen kézzelfogható haszonnal járt Önöknél az új rendszer bevezetése, és mennyibe került? Célom nem az ellentétek szítása, ellenkezőleg, a béke "helyreállítása. Még ötezer lassú felszállás, szigorúan az első ajtónál, és vége nyugdíjas életünknek. Kérem szépen, engedjék meg, hogy középen vagy hátul, két kézzel kapaszkodva szállhassunk fel, akárcsak az SZKT járataira, a buszokra is!" Gajdács Mihály Még mindig várok Várnagy Nárára! Nem szoktam potyázni Örömmel olvastam Várnagy Nóra „Csak válaszokat várok" cím alatti jelentkezését a Délmagyarország április 18-i számában. Örömmel, mert megvallom, kételkedtem létezésében, pontosabban valamilyen írói álnevet véltem mögötte felfedezni. Most már valóban nagyon kíváncsi vagyok rá, ezért arra kérem, hogy ha már nem fogadta el meghívásomat a Közéleti Kávéházba - amely természetesen nem arról nevezetes, hogy ott bárkit bárki is le szokott járatni -, akkor jöjjön el a városházára egy bensőséges beszélgetésre, ahol szívesen meghallgatom véleményét, tanácsait, eszmét cserélhetünk, szabadon és kötetlenül. Higgye el, ilyen alkalommal - mivel vissza is kérdezhet, ha valamelyik válaszom még további kérdést igényel - sokkal értékesebb felvilágosításokat kaphat, mintha a lapon keresztül próbálja megítélni, hogy mit és miért tesz a polgármester. Remélve, hogy ez a meghívásom már „lovagias" és tud rám egy kis időt szakítani, üdvözlettel: Dr. Szalay István Amit magunknak főztünk... Kövér Károly olvasónk levelében arról ír, unja már, hogy mindenki panaszkodik. Szerinte: mi, egyszerű állampolgárok is jócskán hozzájárultunk ahhoz, hogy gazdaságunk ilyen mélyre sülyedt, s hogy fél évszázad alatt teljesen eladósodtunk... Emlékezzünk csak! Fosztogattuk (ki-ki lehetőségei szerint) a köztulajdont, és csupán bocsánatos bűnnek tartottuk az efféle „elszocializálást". Pazaroltunk.... Elfogadtuk a rosszat, a nyilvánvaló értelmetlenségeket, és amikor szólni kellett volna, hallgattunk, lapítottunk... Amit akkor főztünk magunknak, most együk meg, zokszó nélkül... Egykori felelőtlenségeinktől egyenes út vezet mai bajainkhoz... Véleményem szerint most már nagyon kellene vigyáznunk, fönt is, lent is, nehogy pont most kövessük el azokat a hibákat, amelyeket majd holnap fogunk megbánni!" Pótlás a fogpótláshoz Azzal kezdeném, hogy nem szoktam „potyázni", mindig váltottam jegyet, és most is van buszbérletem. Sajnos, a balszerencsém úgy hozta, hogy trolibuszra voltam kénytelen szállni. Természetesen volt jegyem és azt kj is lyukasztottam. És itt jött a bűnös figyelmetlenségem: a jegy másik végét perforáltam. Ez még talán nem lett volna probléma, ha épp akkor nincs ellenőrzés. Volt. Megkaptam a jegy lyukasztására vonatkozó kioktatáft, és a pótjegyet, természetesen 500 forintért. Hiába mondtam, hogy véletlen volt, nem túl gyakori jeggyel történő utazásomat bizonygatva buszbérletemmel, sorsomat nem kerülhettem el. Eddig mindig támogattam az SZKT szigorú szabályait, mert ezek talán kevesebb bliccelőt és több bevételt eredményeztek. De egy fordítva kilyukasztott jegy miért ekkora bűn? A lyukakat meg lehet nézni, és ha az elhelyezkedésük jó (egymáshoz és a jegy széléhez viszonyítva), akkor ugyanúgy el lehet tépni, mint egy helyesen kilyukasztott jegyet. Ehhez csak egy kicsivel több megértés és emberség kell. Kire legyek mérges? Az emberekre? A szabályokra? Jakus Zsolt „Jakus Zsolt levelére az alábbiakban kívánok válaszolni: Jegyellenőrünk végül is teljes mértékben szabályosan járt el, amikor a tisztelt utast pótjegy vásárlására kötelezte, miután a jegy szabálytalanul volt érvényesítve. Természetesen ez az eset is az a kategória, amikor méltányosságot lehet alkalmazni, de Jakus Zsolt esetében ez teljes mértékben lehetetlen, hiszen az esetről többet kellene tudni (nap, időszak, jármű). Ez esetben lehetne azonosítani a szabálytalanul lyukasztott jegyet és esetleg méltányosságot alkalmazni." Radics János SZKT irodavezető A fogászati kezelésekkel, a fogpótlásokkal kapcsolatos cikkünkhöz fűzött észrevételeket Kiss Miklós András, a Kima-Dent Fogtechnikai Bt. vezetője: „Nem tudom, milyen fogorvosi beavatkozásokra kerül sor, ezért ezt a részét a dolognak nem kívánom érinteni, hiszen nem az én szakterületem. Egy fogtechnikai betéti társaság vezetője, illetve tulajdonosa vagyok, így van némi rálátásom a szakmára. Laboratóriumunk éppen úgy dolgozik magán, mint állami megrendelőknek. Megrendelőimmel megvitattuk a cikket, és a következőkre jutottunk: 1. Ha teljes felső kivehető fogsort készítünk, annak ára fogorvosi munkával 14 ezer forint. 2. Rögzített felső fogpótlás (híd) műanyag leplezéssel 42 ezer forint. 3. Rögzített felső fogpótlás (híd) porcelán leplezéssel 56 ezer forint. Véleményem szerint a cikk csak még jobban elijesztette a fogpótlást készíttetni szándékozókat. Az árak a mi szakmánkban is változóak (úgy mint bármely más szakmában), de egy-egy kirívó esetből még nem lehet általánosítani, hiszen ez kedvezőtlen fényben tünteti fel a „szolid áron, jó minőség" elvét magukénak valló kollégákat is. Sok laboratórium próbálja megrendelőivel együtt a fogászatot ezen a nehéz időszakon átsegíteni, de néhány ilyenfiájékoztatás kilátástalanná teszi ebbéli munkánkat. Úgy gondolom, érdemes lenne a fogpótlást készíttetőknek több helyről is árajánlatot kérni." Felhívás harcosoknak Kérjük mindazon egyének jelentkezését, akik mint honvédek és leventék 1945. március 14-től május 12-ig részt vettek a morvaországi fasizmus elleni fegyveres felkelés harcaiban; Moldau, Tynn, Zlinn, Brünn, Prága, Budweis, Dehinyje. Jelentkezésükkel kérjük, írják meg a nevüket és adataikat: születési év, hó, nap, anyja Az 56-os emlékmű kérdéséhez Az a határozatlanság és bizonytalanság, mely az 56-os emlékmű helyével kapcsolatban tapasztalható, indít arra, hogy ismételten felvessem: az emlékművet a színházzal szemben még ma is meglévő, korábbi 19-es emlékmű talapzatára volna célszerű elhelyezni. Domborműre gondolok, mely kiemelné az 1956 október 23-án, Szegeden indult diáktüntetés jelentőségét. Az alkotó/k/nak hangsúlyoznia kellene a tüntetés spontán jellegét és azt, hogy az egyetemi ifjúság indította el. Köztudomású, hogy október 23-ban, magában az egész forradalomban a szegedi egyetemi hallgatók döntő szerepet játszottak, itt kezdődtek el a tüntetések az orosz nyelv kötelező oktatása ellen. Október 23-án délután e sorok írója is részt vett az Auditórium Maximumban összehívott összoktatói értekezleten. Közben kapott értesítést Baráti Dezső rektor arról, hogy a diákság kivonult a Dóm (akkor) Beloiannisz térre tüntetni. Feloszlatta a gyűlést, s javasolta, menjünk ki a hallgatók közé, próbáljuk hazavinni őket. Nem ez történt. A színháznál értük utol a tüntető tömeget, mely akkor más sok ezer fősre duzzadt. Bicskey Károly elszavalta a Nemzeti dalt, Kovács Gyula kihozott a színházból egy halom nemzeti színű zászlói, s a zászlódíszbe öltözött hatalmas tömeg a rendőrség elé vonult. Utána a gyárakat kereste fel, s a tüntetés a sötétség beálltáig tartott. Éjszaka az ávó emberei behatoltak a kollégiumba, és válogatás nélkül összeverték az ott talált diákokat. Ez október 23 hiteles története, s erre kellene utalni az emlékműnek. A dombormű ábrázolhatná a hömpölygő emberfolyamatot, mely egy pillanatra megáll a színház előtt, hogy meghallgassa a szavalatot, s utána folytatja útját, de a tömeg élén már feltünedeznek a nemzeti színű zászlók. Vagyis azt a helyszínt kellene ábrázolni, ahol történt valami. A most kiállított tervek egyike sem hangsúlyozza a sportán jelleget és az egyetemi ifjúság szerepét. Dr. Rakonczai János Gyógyítani kell Tfétfő délután, mint mindig, bemegyek a rendelőbe K~L és megtámadnak a munkatársaim, hogy nekem úgyis egy csomó ismerősöm van az újságnál, meg hogy én már írtam annyi mindent, ugyan hagyjam már azt a Boszniát, és nézzek körül egy kicsit a saját portánkon is, mert micsoda dolog az, hogy a minap bejön egy beteg, persze mi is tudjuk, hogy várakozni kellett, merthogy mindenkinek kell, de azért mégsem vághatja a fejünkhöz azt a huszonhét százalék béremelést... Nézzük csak meg jobban! Asszisztensek... Hazavisznek 17 ezer forintot. Egy főre eső gyerekek száma 1,7, egy főre jutó férjek száma 0,8 (fordítva jobb lenne, nem igaz?) Sztrájkveszély. Elhúzódó béremelés... lesz, nem lesz, de addig is csöndben vannak... hát tessék... úgyis itt a millecentenárium, legalább örülhetnek, hogy hiszen magyarok... szúrjuk ki a szemüket figyelem Bruttó (igen, így nagy betűvel, legalább az legyen magas benne), tehát Bruttó 15-20 százalékkal. Ezer indok van, miért csak ennyivel Az egészségügyben dolgozók közül nagyon sokan keresnek az úgynevezett létminimum alatt - és feltehetően az alatt élnek is, elvégre az emberi szervezet is tartalékol(t?) - így hát többet is kell kapjanak... őket is meg kell érteni... majd ha már mindnyájan eljutottunk a minimumhoz (hiszen ez csak idő kérdése, de reményeink szerint még az „Európai Csatlakozás" előtt), nos, tehát akkor majd végzettség szerint is differenciálhatunk. Akinek nem tetszik, menjen el máshova, vagy legyen munkanélküli hiába... az a jó öreg szakszervezet... annyit így is megkap, nem? Akkor... kijön utánuk?... Talán a vízözön, vagy mit tudjuk mi még? Orvosok... hát csak ne panaszkodjanak? Hordtunk mi már elég tojást meg pénzt oda, talán egy autó ára is megvan belőle... Itt az átlagokról nem is mesélek, legyen elég, hogy fiatal harmincas orvos barátaim is igencsak keresgélnek a zsebeikben huszadika után. Mármint ott, ahol nem divat a jatt. Röntgen, labor, altató, traumatológus... Ők csinálják rosszul. Miért nem mennek más területre?... Biztos azért, mert valakinek ide is kell... meg mondjuk az elképzelhetetlen, hogy ők szeretik?... Csak néha keserű szájjízzeL.. elvégre mégiscsak jobb milliomosnak lenni, amit itt, ma nem is olyan nagy dolog... hehehe... Ez van... Meg a huszonhét százalék. Ja, még valami. Ahhoz, hogy megírjam ezt a levelet senkitől sem kértem engedélyt. Talán kellett volna? Dr. Dillmann Jázsel Hol vannak a pénzváltó cigányautomaták? neve, rendfokozat, jelenlegi pontos cím, valamint azt, hogy melyik alakulatban, mikor, hol, s milyen tevékenységben vettek részt. Várjuk a jelentkezéseket az alábbi címre: Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetsége. M. Nagy Gábor, katonai szekcióvezető. 1011 Budapest, Logodi út 25. Köszönet A Szeged-Algyői Általános Iskola az efmúlt napokban városi szintű vers- és prózamondó versenyt rendezett, mely huszonhárom iskolát érintett. A verseny színvonalas lebonyolítása segítség nélkül nem jöhetett volna létre. Az iskola ezúton fejezi ki köszönetét a verseny támogatóinak: a Lombard Könyvház Kft-nek, a Csepeli PIÉRT-nek, a CocaCola Amitál Kft.-nek, Korona Kft.-nek, a Florin Atom Kft.-nek, a Papagáj Marketnek, a Netti és Napfény ABC, az algyői 401. és 402. számú élelmiszerboltnak, Korom Ferencné vállalkozónak és Gonda Jánosnénak. Régóta érzek késztetést e „probléma", a „cigány bűnözés" megírására. Hogy vigyázzak a számra, mert túl bátor vagyok? Nem kérem, attól, hogy én kimondom azt, amit lépten-nyomon hallok ismerőstől, ismeretlentől, öregtől és fiataltól, attól még nem vagyok bátor, sőt, félek. Annyira félek, hogy nem merem nevem adni írásomhoz. Le kell szögeznem, hogy ez a cikk nem egy csoport ellen irányul, akinek nem inge, ne vegye magára! Néha olyan benyomásom támad, hogy fél mindenki, fél az újságíró, fél az egész sajtó, és fél az állam is. Nem igaz, nem hiszem el, hogy el kell takarni a tényt, hogy nem merik kimondani azt; cigány. Hányszor és hányszor hallom, olvasom vagy éppen a tévében látom, hogy „egy sötétbőrű fiatalember megölte", vagy, hogy „körözzük a képen látható, etnikumhoz tartozó, többszörösen visszaeső...", vagy éppen, hogy „a rendőrségnek sikerült elfognia azt a kreolbőrű tolvajt, aki...". És nekem ne mondja senki, hogy ezek az esetek egyedülállók, elszigeteltek. Nem igaz! És miért van az, hogy félek elmenni egy cigány mellett, nehogy pont most támadjon kedve pénzért kunyerálni, sokkarátos lánccal a nyakában. Vagy miért van az, hogy aki elmegy egy cigány mellett a Mars téren, vagy a trolin, a villamoson, az reflexszerűen magához szorítja a táskáját, és a zsebeit fokozottabban figyeli? Miért van az, hogy a „postás cigányasszonyok" zavartalanul bemehetnek a pénzintézetbe, és figyelhetik a fizetésüket elrakókat, hátha egy kinyílt cipzár vagy egy bővebb zseb okán akcióba indulhatnak. És hol van a rendőrség, hol vannak a civil rendőrök? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy hol vannak a pénzváltó cigányautomaták, és azt is tudom, hogy melyik utcában kell gyorsabban szedni a lábam, nehogy kis kölykök rám uszítsanak egy kutyát, vagy „elkérjék" a pénzemet, órámat. Mi? Hogy én túlságosan utálom a cigányokat? Nem! Én túlságosan utálom a bűnözőket. Más! Mindjárt itt a nyár. 1996 nyara, a magyarok nagy ünnepe. Jönnek majd a turisták, s már látom, ahogy nyomukban ott lihegnek a kisgyerekek, kiket az anyjuk iskola helyett eddig is lopni küldött az utcára... Sajnos, igen szomorú aktualitást kapott a cikk. E percben ért haza ifjú rokonom, és izgatottan meséli, hogy négy (még) kisebbségben élő fiatalember körbeállt egy gyanútlan, az iskolából kilépő 14 éves fiút, s miután megkérdezték tőle, hogy „hány árá ván", rögtön fejbe vágták. A srác fél szemére megvakult! No comment! P. Z.