Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-06 / 105. szám

HÉTFŐ, 1996. MÁJ. 6. HANGSÚLY 5 Közös tér A művelődési házak mintha koloncként lógnának az önkormányzat nyakán. A látszat az hogy csak kilátástalanul költeni kell rájuk, miközben maguk is megélhetnének bevételeikből, ha megfelelő számú és megfelelően fizetőképes látogatót vonzanának. A szegedi önkormányzat meg is kísérelte rávenni a művelődési házakat az önállósodásra, amelynek jogi formája a közhasznú társaság lett volna. Ha a javaslat nem vált ki ellenkezést, a művelődési házak önkormányzati felügyelet alatt álló nonprofit intézményekké váltak volna. A vita érvei látleletet adtak a művelődési intézményfenntartás állapotáról. Ha ma építene művelődési házat bárki is, kétszer is meggondolná, milyen legyen az. Bizonyára abból az elképzelésből indulna ki, hogy a kultúrának és a közösségi foglalkozásoknak van annyi szerepük a társadalomban, hogy intézményt tarthassanak el. Ugyanakkor tisztában kell lennie azzal, hogy az emberek sokfélék és a kultúra is sokféle, amire vevők. Ezért a művelődési háza többfunkciós lesz, a célnak megfelelően beosztott belső térrel. Feltehetőleg eszébe sem jutna olyan intézményt létrehozni, amire azután folyamatosan költenie kell, az intézménybe pedig aligha szervez majd olyan rendezvényt, amely előreláthatólag ráfizetéses. Ezzel szemben a ma művelődési háznak használt épületek egy más társadalmi elképzelés jegyében, esetleg más működési céllal épültek. Ha egy-egy funkciójuknak megfelelnek is, folyamatosan költeni kell a felújításukra. Mihelyt magukra hagyná őket a fenntartó, többé-kevésbé alkalmatlan téradottságokkal, rossz felszereléssel kellene eladható programok után nézniük. Ha ez sikerülne (és a művelődést felváltanák a jól fizető csodadoktorok és a jövőlátók), az intézményekből kirekednének a fizetésképtelen közösségi csoportok, civil szerveződések, s egyáltalán mindazok a polgári csoportosulások, amelyek láthatatlanul, a második vonalban, de méltón és kulturáltan teszik közössé az életünket. A kérdés, hogy vajon választani kell-e? Panek Sándor • Művelődési házak hálózata Mentés vagy vízbe fojtás? Pillérek A hívek épülete Két év múlva, 1998 szeptemberétói ismét a katolikus egyház veszi át az Alsóvároson működő Petőfi Sándor MÁV Művelődési Ház épületét. Az ingatlan az államosítás előtt alsóvárosi egyházközségi székház volt. Az alsóvárosi egyházközség közösségi házat szeretne teremteni a Mátyás téri épületben. A közösségi ház programterveinek kidolgozására két év áll az alsóvárosi ferencesek által ellátott plébánia rendelkezésére, de az már biztos, hogy az emberi kapcsolatok építésére és a családi szabadidő eltöltésére megfelelő programokon gondolkodnak, amelyek lebonyolításában aktívan részt vesznek majd a hívek. Hován Ágoston ferences alsóvárosi plébános elmondta, az ingatlan akkor tölti be a közösségi ház szerepét, ha benne minden korosztály megtalálja művelődési és szórakozási lehetőségeit. Az alsóvárosi közösségi ház tervét már kihirdették a templomban, s a hívek között már van jelentkező is ilyen programok szervezésére; ezt a plébánia ezután is ösztönözni kívánja. A közösségi ház Hován Ágoston szerint betölthetné Alsóvároson annak a régóta hiányzó közösségi térnek a szerepét is, amelyben a hívek között gazdasági és egzisztenciális egymást segítő összefogás alakulhat ki. Az alsóvárosi ferences plébános elmondta hogy a Petőfi Sándor MÁV Művelődési Ház jelenlegi vezetésével elégedettek s így elképzelhetőnek tartja, hogy akár a megváltozott igények közepette is tovább igazgassák az intézményt. S. P. S. Eladható kultúra Az Ifjúsági Ház sok szempontból különleges helyzetben van a szegedi művelődési intézmények rendszerében. Egyrészt ez az intézmény bír a legnagyobb éves látogatottsággal, másrészt az önkormányzati támogatáson fölül az IH vonzza a legtöbb szponzori támogatást. Az IH intézmény bevételeinek 90 százaléka a nagyteremben tartott rendezvényekből jön be. Ezalatt mind a megrendelt programok, mind az IH saját programjai értendőek, sőt a különböző vállalatok által megrendelt műsorok bevételeiből a saját programokra is jut. Dr. Szerdahelyi Zoltán igazgatónak az a tapasztalata, hogy a közönséget csak neves előadókkal, jó színvonalú műsorokkal lehet becsábítani; a dilettáns produkcióra a közönség még akkor sem vevő, ha a jegyek árát alaposan leszállítják. Az IH-ben például a Jazz Napok egy napjára 800 forintot kellett fizetni egy belépőért, ami (bár jóval alatta van a nyugat-európai áraknak) itthon magasnak számit. A pénzért a közönség egy magyar és három külföldi sztárt vagy sztáregyüttest kapott, közülük Abercrombie személyében egy világsztárt is. Az amerikai zenész (Szegeden és Pesten lépett fel egy-egy alkalommal) gázsija a szinte milliós nagyságrendű volt, vagyis csak szponzorok segítségével lehetett megoldani, hogy a sztrágázsi ne emelje a jegyeket a csillagos egekbe. Dr. Szerdahelyi Zoltán bizakodó az eladható kultúra működtetését illetően; az igazgató szerint ennek a munkának egy titka van: olyan produkciót kell nyújtani amelyre van vevő. P. J. • Munkatársunktól Melyek a hagyományos szegedi művelődési intézményhálózat pillérei? Alábbi összeállításunk ennek felmérésére ad némi támpontot. Bartók Mi legyen a kultúrházakkal? Gyermekprogram a Százszorszép Gyermekházban. A több száz iskolai szakkör megszűnése után művelődési házakra vigyázni kellene. (Fotó: Nagy László) Kevés, söt nagyon kevés pénz jut idén a szegedi művelődési intézményhálózatra: mára kiderült, hogy nem elegendőek a túlélési stratégiák, hanem valódi és működő tervet kell kidolgozni arra, hogy a klasszikus értelemben vett nonprofit kultúra hogyan működjék. Ha nem, a városnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az egykoron jól működö intézményhálózat egyszerűen csödöt mond. Amikor januárban, a költségvetés tárgyalása előtt Básthy Gábor alpolgármester előállt azzal a gondolattal, hogy valamennyi városi fenntartású intézmény 1 I százalékos egyenelvonást szenvedjen el, természetesen nemcsak az oktatási intézmények kerültek anyagilag nehéz helyzetbe. A szegedi művelődési intézményekre az akkori előterjesztés szerint az várt, hogy rövid időn belül az egész intézményhálózatot közhasznú társasággá alakítják át, három részben önálló művelődési házat - a Bálint Sándort, a szentmihálytelki Móricz Zsigmondot és a dorozsmai Petőfi Sándort - pedig hálózati intézménnyé minősítik vissza. Ezt az előterjesztést, ha az a január 25-i közgyűlésen a képviselők elé kerül, a városatyák többsége valószínűleg el is fogadta volna. Az anyag azonban - az érdekvédelmi szervezetek egyeztetési kérelme alapján - nem került a közgyűlés elé, ma pedig a művelődési házak rendszerének felülvizsgálatáról szóló előterjesztés munkapéldánya immár nem javasolja a közhasznú társasággá alakítást, mondván, hogy az átalakításhoz nincsenek meg a feltételek. A hálózat vizsgálata után az új anyag úgy tartja, hogy ha Szeged városa vállalja saját a művelődési intézményrendszerét, akkor a kht-vá való alakítását nem szabad megtenni. A Kulturális Tanácsadó Testület, illetve a Kulturális Önkormányzat és a Művelődési Házak Szövetsége - vagyis a szakmai szervezetek - azzal indokolják ezt, hogy a közhasznú társasággá alakítás az idei költségvetés tekintetében nem megtakarítást, hanem inkább többletkiadást jelentene, hiszen az önkormányzatnak viselnie kellene az átalakítás költségeit. A szakma többségének véleménye szerint az elhanyagolt, rosszul felszerelt intézmények egyáltalán nem felelnek meg a. piaci viszonyoknak. Vagyis ha jelenlegi állapotukban a város piaci követelményeknek teszi ki őket, az egyenlő lenne a hálózat elsorvasztásával és a nonprofit jellegű alapfeladatok lerázásával. Más a helyzet (vagyis nem dőlt el semmi) a három említett művelődési ház sorsával kapcsolatban. Itt a szakmai vélemény azt mutatja, hogy a három részben önálló intézmény (az önkormányzat alig három és fél éve hagyta jóvá a részbeni önállóságukat) éves többletkiadása olyan csekély, hogy pénzügyi szempontból nem indokolt a visszaminősítés. Vagyis a szakmai szervezetek szerint az őket érintő elvonás nem 11, hanem 16-18 százalékos lenne. A megállapítások között szerepel az is, hogy a részben önálló intézmények az utóbbi néhány év alatt bevétel-érdekeltebbé váltak. A Kulturális Önkormányzat szerint egyrészt a művelődési hálózat fenntartási költségeit nem szabad csökkenteni, másrészt pedig sürgősen szükséges egy szakmai konszenzuson nyugvó felújítási terv készítése, amely - figyelembe véve a város anyagi lehetőségeit is - több évre békét teremt. (Legsürgősebb munkának az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház felújítása tűnik, melyet az életveszélyesség elkerülése végett még az idén el kellene kezdeni). A szakmai önkormányzat azt látja kiútnak, hogy a feltételek szempontjából rendbe hozott intézményeket „több lábra" állítsák, vagyis finanszírozásuk ne csak az önkormányzattól függjön. P. J. A Bartók Művelődési Központ 17 öntevékeny csoportnak ad otthont, itt működik a Bartók Kórus, az Ifjú Zenebarátok Kórusa é& a Molnár Dixieland, állandó irodalmi rendezvény a Bartók Pódium és állandó kiállítóhely a B Galéria. A művelődési központ hálózatához kapcsolódó művelődési házak: Tömörkény István Művelődési Ház, Szeged; Ságvári Endre Művelődési Ház, Kecskéstelep; Heller Ödön Művelődési Ház, Tápé; Petőfitelepi Művelődési Ház; Algyői Faluház. Bálint Két közösség, az Újszegedi Nyugdíjasklub és az „Elő Antológia" Kör valamint az Újszegedi Kamarazenekar működik a Bálint Sándor Művelődési Házban. Kilenc társadalmi szervezetnek ad otthont. Móricz A Móricz Zsigmond Művelődési Ház Gyálaréten és Mihályteleken is „dolgozik". Az intézmény a Bartókkal közösen működteti az Első Szegedi Gyermek Színitanodát és Gyerekszínházat. Petőfi A Petőfi Művelődési Ház Dorozsmán működik önálló épület nélkül, 11 kulturális csoporttal. Százszorszép A Gyermekháznak 31 szakköre van. Itt működik a Százszorszép Színház, évente megrendezik a Gyermekés Ifjúsági Néptáncfesztivált. Simon László (villamossági mérnök): - Szerintem először egy életképes gazdasági rendszernek kell kiépülni az országban. Nem vagyok technokrata, de úgy vélem, erős gazdaság nélkül a művelődési intézményrendszer is összeomlik előbb vagy utóbb. A szegedi kultúrházak is azért funkcionálnak kevésbé jól, mert nincs pénzük. Pénzt pedig csak az egészségesen működő gazdasági szférából lehet nyerni, amit azután normális körülmények között el lehet osztani. Nyilas István (építésztechnikus): - A művelődési intézményeket minden körülmények között támogatni kell, mert kultúra nélkül sehová sem jutunk. Szerintem egyébként van ebben az országban, ebben a városban pénz, csak általában olyan dolgokra költik el, amire nem kellene. Meglátásom szerint egyébként a kultúrházak még így, pénz nélkül is jól működnek Szegeden. Kérdem én, vajon mi lenne, ha ezek az intézmények rendelkeznének megfelelő anyagiakkal? Korom István (a Magyar Vöröskereszt szegedi szervezetének vezetője): - Nagyon nagy szükség van a művelődési házakra! Főképpen azért, mert különböző programokat és lehetőségeket biztosítanak kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek, civil szervezeteknek és profi csapatoknak. Természetesen a kultúrházaknak is igazodniuk kell az új korszakhoz, s olyan programokkal kell kirukkolniuk, ami érdekli az embereket. Tudom, hogy ez a legnehezebb feladat... Honti Angéla (vállalkozó): - A művelődési házakat mindenképpen támogatni kell, mert lassan már ezek az intézmények lesznek az egyedüliek, ahol a fiatalok még kultúrált módon szórakozhatnak. Véleményem szerint a diszkók ugyanis előbb-utóbb megszűnnek. A táncos helyeken nincs semmiféle kultúra. Van egy kis lötyögés, és kész. A kiállítások, előadások, játszóházak és koncertek azért mégis adnak az embernek valami pluszt. Elvégra a szellemet is edzeni kell! Árokszállási Zsuzsanna (gyesen lévő szövőnő): - Az embereknek nagy szükségük van a kultúrára, a színházi előadásokra és könyvtárakra, éppen ezért mindenféle módon támogatni kell a művelődési házakat. Én egyébként úgy látom, hogy Szegeden, éppen a pénztelenség miatt, nem működik igazán jól a művelődési intézményrendszer. Adhatna több pénzt az önkormányzat is a kultúrházaknak, de a vállalkozók is finanszírozhatnák a művelődést. (Fotó: Miskolezi Róbert)