Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-04 / 104. szám

SZOMBAT, 1996. MÁJ. 4. STEFÁNIA III. MEDIKEMIA SZEGED-VASAS férfi röplabda bajnoki döntő harmadik mérkőzés a Telin Tv-ben, szombat 20.00 óra | [mEPiHlmmj OTUPIV > Magyaru. 1 Fo9tao« KFT / 134. Moszkvai r rmm y 1 JE Autóhórusz Kft. WV-, Audi-, Opel-alkatrészek Szeged, Moszkvai krt. 30. MOfffON S MORTON'S LÉGI UTAZÁSI IRODA PETŐFI S. SGT. 7. Kenóanyagdepó, jj-gr Szeged, Dorozsmai út 33. T.: 623Ó1-855190,191 EuroSport Sportáruház, Nagy J. 4. A Délmagyarország mellékletei © DUNAFERR CENTER, Szeged. Dorozsmai út 78. DUNAFERR CENTER, Szeged. Dorozsmai út 78. A kispad... Vannak edzők, akik - babonából, avagy más okból rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy melyik oldalon, melyik térfélen ülhetnek a kispadra. Arra a fölöttéb kellemetlen ülőalkalmatosságra, amiről a mennybe lehet emelkedni, ugyanakkor a pokol tornácára is alászállhat a rajta helyet foglaló... Közismert, hogy Nyári Sándor, a szegediek mestere és játékosai a hazai mérkőzéseken mindig a zsűriasztaltól jobbra eső térfélen foglalnak helyet. Bevett szokásán az Istennek sem változtatna, eleddig kollegái is beletörődtek konvenciójába. Nem így Garamvölgyi Mátyás, a Vasas SC-Tungsram szakvezetője, aki - miután a szerencse neki kedvezett - választhatta volna a kezdés jogát, ám ő inkább a térfél mellett döntött. Tette mindezt azért, hogy borsot törjön kollegája orra alá, tudván, hogy az ilyesmire mennyire „háklis" Nyári Sándor. Amikor megkérdeztem, részéről miért e fogás, bajsza alatt hamiskásan mosolyogva azt mondta: „Babonából, a szerencse ugyanis így majd mellénk áll, s meglepetést okozunk! " Persze, mindezt egy pillanatig sem gondolta, gondolhatta komolyan, amit a mérkőzés egésze fényesen - a Nyári-legénységnek aranyosan csillogva - be is bizonyította... idzömonológ A medikémiások mesteréről, Nyári Sándorról sugárzott az öröm a mérkőzés után... „Boldog és elégedett vagyok... Beteljesült, amit reméltem, másodszor is kupagyőztesek és bajnokok lehettünk, mert a szegedi röplabdás fiúk soha nem elégszenek meg a tegnapi sikerrel, a ma eredményével, mindig gondolnak a holnapra is. Elfogadták, amit kértem tőlük, azt, hogy a jó értelembe vett elégedetlenség a fellegekig repítheti az embert. Magukévá tették a költő szavait, amiket tőled hallottam: nem elég a jóra vágyni, azért tenni kell, és nem is keveset... Tavaly úgy gondoltuk, mindent elértünk kiváló kollegáimmal, Nusser Elemérrel és Csiszér Előd főorvossal. Aztán rájöttünk, a sportban sincs megállás, hiszen a siker múlandó, de nem megismételhetetlen! Nem tudok szabadulni a gondolattól, mi lett volna velünk, ha tavaly májusban nem nyújt segítő kezet a Medikémia Rt. Biztos, hogy ellehetetlenülünk, olyan sikerektől estünk volna el, de nem csak mi, a város is, amikkel sporttörténelmet írtunk. Ezért örök hálával, no meg kiváló eredményekkel tartozunk legfőbb támogatónknak... " röplabda fmcDiKÉmiAl Széchenyi ((«§)))))})) tér 17. UMWJJJJJJ \NESTEL Rádiótelefon Kft. SZECOLOR KFT. TAXI 488-488 • Alig több, mint egy óra kellett a sikerhez Másodszor is bajnok a Medikémia Szeged Medikémia SzegedVasas SC-Tungsram 3:0(8,8,9) NB l-es férfimérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 2400 nézö. Vezette: ifj. Kiss, Pelikán. Medikémia Szeged: SCHILDKRAUT, BELIK, MELNICSUK, SZABÓ, PETHEÖ, CSÍKOS. Csere: HULMANN. Edző: NYÁRI SÁNDOR, NUSSER ELEMÉR. Vasas SC-Tungsram: GLÓZIK, SMOGULJEV, Jagodics, Dalacu, Lombos, Bánhegyi. Csere: Neizer, Sárik, Győri, Buday, Valics. Edzó: Garamvölgyi Mátyás. A szegediek öltözője a mérkőzések előtti megszokott képet mutatta, a játékosokon az izgalomnak a legkisebb jelét sem lehetett felfedezni. Valamennyien a szokásos módon készültek, a találkozóról, az előttük álló feladatról szinte szót sem ejtettek. Bő órával a kezdés előtt Nyári Sándor rövid eligazítást tartott. Kérte, játékosai úgy lépjenek pályára, mintha egy-egy győzelme lenne mindkét csapatnak, ezért aztán legyenek nagyon kemények, „barátságtalanok", ne bratyizzanak az ellenféllel, erre majd lesz idő a mérkőzés után... Nyomatékkal hívta fel fiai figyelmét az első játszmára, ami ugye Pesten nem jött össze. Itthon ilyesmi nem fordulhat elő, a telt ház előtt nem lehet, nem szabad elkönnyelműsködni a pontszerzési lehetőségeket. Többször is elismételve emelte ki a nyitásfogadás fontosságát, emlékeztetve a Fáy utcában történtekre. A továbbiakban az ellenfél játékosait elemezte, külön felhíva a figyelmet azok erényeire és gyengéire. A törzsszurkolók már kora délután megtöltötték a csarnok előterét, s mi másról, mint a mérkőzésről beszélgettek. Véleményük csupán egy dologban, mégpedig abban tért el, hogy hány percig tart majd a biztos medikémiás győzelemmel végződő összecsapás... I. játszma (16 perc). Schildkraut ásznyitása adta következett, mígnem Jagodics szervája tréfálta meg Szabóékat. Felváltva estek a pontot (3:3), majd beindult a medikémiás henger. Hulmannék, ha kellett, hősiesen, ha a helyzet úgy hozta, káprázatosan röplabdázva araszolgattak a bajnoki cím megvédésével felérő 15. pont felé (7:3). Igaz, ezután egy-két hiba - rossz nyitás és fogadás - becsúszott játékukba, és olykori bizonytalankodásukkal magukra hozták ellenfelüket (9:8). Mindezek ellenére a Vasas igazándiból nem tudott olyasmivel előjönni, amivel veszélyeztethette, megakadályozhatta volna a szegediek bajnoki címét eredményező, biztos győzelmet. Nyári Sándor: - Végtelenül boldog vagyok, hogy ismét célba értünk, csinálja utánunk, aki tudja! Garamvölgyi Mátyás: Szívből gratulálok a Medikémia Szegednek újabb bajnoki címéhez. A bajnoki évben végzett munkájuk és teljesítményük alapján ezt előre meg lehetett jósolni. Magunkról csak annyit, nagyon sokat kivett belőlünk a kaposváriak elleni öt, átlagban háromórás mérkőzés. Fejben és fizikailag sem tudtunk annyira regenerálódni, hogy méltó ellenfelei lehessünk a szegedieknek, akiket tiszteltünk is, hiszen a kupában és a bajnoki meccseken is mindig kikaptunk tőlük. Amikor harmadszor is meccslabádához jutottak a szegediek - Szabó szerválhatott - és Neizer feladása után Dalacu a hálóba ütötte a labdát, „elszabadult a pokol"... A közönség elözönlötte a játékteret, a hangszórók szünet nélkül ontották a népszerű sláger, a „Szállj el kismadár..." dalamait, durrogtak a pezsgősüvegek. A mezektől, csakúgy, mint egy éve, a szurkolók gyorsan megfosztották a játékosokat. A díjátadó ünnepségre ugyancsak várni kellett, de a késésért senki sem neheztelt. Amint csillapodott az ünneplési vágy, kezdetét vehette a ceremónia. Az érmeket - a közönség hatalmas üdvrivalgása közepette - Meleghegyi Tamás József, a Magyar Röplabda Szövetség elnöke, Németh Lajos főtitkár és dr. Ványai Éva, Szeged alpolgármestere adta át. Az ünneplő tömegből, ha nehezen is, de sikerült az érdekeltekből néhányat ,(tollvégre" kapni. Pálmai Antal, a Medikémia Szeged elnöke, a röplabdások főszponzorának elnök-igazgatója: Nagyon boldog vagyok, csodálatos ez az ünnpeség! Az meg még csodálatosabb, hogy megint sikerült megnyernünk a Magyar Kupát és a bajnokságot. Mivel három a magyar igazság, remélem, hogy jövőre is ismételünk. Dr. Csiszér Előd főorvos: - Nagyon nagy munkát végeztünk, óriási dolognak tartom, hogy megint bajnokok lettünk. Módfelett meg vagyok hatódva... Nusser Elemér másodedző: - Nincs nálad egy üveg hideg sör? A pezsgőből már elég volt, nagyon szomjas és boldog vagyok. Meleghegyi Tamás József, az MRSZ elnöke: Amióta elnöke vagyok a szövetségnek, először vagyok röplabdameccsen Szegeden. Roppant tetszik a hangulat, a város erős bázisa a sportágnak. A Medikémia Szeged szellemben és tudásában is igazi csapat, nagyszerű játékosok alkotják. Gratulálok sikerükhöz, bízom benne, hogy a jövő is hasonlóan szép lesz számukra. Dr. Ványai Éva alpolgármester: - Ez maga a csoda, medikémiás csoda, ami most történt! Képesek voltak a tavalyi kupa- és bajnoki győzelmet megismételni, ami óriási. Megköszönve a fiúknak ezt a dicsőséget, amit a városnak hoztak, azt kívánom, hogy a nemzetközi porondon, az Interligában és a BEK-ben is jól szerepeljenek. Nyári Sándor, a csarnokbeli ünneplés után meghatottan vette kézbe a mikrofont, hogy a lelkes szurkolókhoz szólhasson... - Egyetlen, rövid gondolatot szeretnék közölni. Nagyon sokat dolgoztunk, s amint látják, megérte. Koszom, hogy megint eljöttek közénk, mert Önök nélkül e „műsor" nem jöhetett volna létre... Köszönöm. A végszót hatalmas üdvrivalgás fogadta, s ha lassan is, de kiürült a Sportcsarnok, hogy a fiesta a Széchenyi téren folytatódhasson... Gyürki Ernő Nyári mestert, a sikerkovácsot - földobták Az aranyérmes csapat - szerelésétől megfosztva. (Fotó: Gyenes Kálmán) meg a mérkőzés alaphangját, majd Melnicsuk leütéssel, háríthatatlan szegedi nyitásokkal, valamint Csíkos-bombákkal folytatódott a játék. A házigazdák meglepték, valósággal szétzilálták a Vasast, Glózikék ugyancsak néztek, mint „a Jani", aki először van moziban... A fenomális szegedi kezdés (7:0) után az angyalföldiek úgy ahogy rendezték soraikat, és nyomába eredtek ellenfelüknek (10:7). Ezután viszont Petheőék is odafigyeltek a történésekre, és már csak egy pontot engedélyeztek az igencsak bizonytalankodó ellenfelüknek. II. játszma (29 perc). A vendégek kezdtek jobban (0:3), ám ez nem okozott pánikot a medikémiásoknál, s a rövid „pihenőt" követően bemutatták, ha kell, küzdeni is tudnak. Ez a harcmodor azonban valahogy mégsem jött össze igazán, mert utolérték ugyan ellenfelüket (4:4), de sajnos a játékuk némi kívánnivalót hagyott maga után. Mondogatta is - mit mondogatta, üvöltötte Nyári Sándor: „Sokkal fiúsabban, bikázva játszatok, ez nagyon kevés!" Lett is foganatja hangoskodásának, mert éledezni kezdtek játékosai (8:6). Nehezen születtek a pontok, a csapatok csupán egy-egy forgás erejéig tudták magukhoz ragadni a kezdeményezést. Kárpótlásul bámulatos labdamenetek tették élvezetessé a játékot, s a látnivaló igencsak nagy tetszést váltott ki a nézőseregből. Az „állóháborúnak" a szegediek vetettek véget, és tüneményes megoldásokkal (jó ütemű, átüthetetlen sáncokkal, helyezett és erős leütésekkel) nekiláttak a pontgyártásnak (14:8), majd a harmadik játszmalabdával pontot tettek a szett végére. III. játszma (23 perc). A hatodik forgás után Melnicsuk ejtése vetett véget a ponttalanságnak, ám ezután ismét többszöri helycsere