Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-31 / 126. szám

PÉNTEK, 1996. MÁJ. 31. KÖRKÉP 11 Vámon irtott rovarirtó Az elmúlt héten 33 szabálysértést észleltek a vámosok Békés és Csongrád megyében, az esetek értéke meghaladta a 700 ezer forintot. Ez azt mutatja, ezúttal nem akadt igazi nagy fogás. Még áprilisban történt, hogy a rendőrök közúti ellenőrzéskor nem találtak mindent rendben T. I. autóján. Gyanították, az lopott, avagy becsempészték az országba. Nos, azóta az ellenőrzés igazolta a gyanú alaposságát. Kiderült, hogy a Ford rendszámát eredetileg egy BMW-re adták ki. A Fordot'viszont hivatalosan senki nem vette nyilvántartásba Magyarországon. Az ominózus kocsi kesztyűtartójában talált német forgalmi engedélyben szereplő adatok megegyeztek a Fordéval, amelyet lefoglaltak. Röszkén 332 zacskó rovarirtószert akart kivinni az országból honfitársunk, M. L. A mennyiség láttán a vámosok irtó elcsodálkoztak, miként a Cserepes sori piacon azok a lengyelek, akiktói mintegy 100 ezer forint értékű ruhaneműt foglaltak le. A vámraktárakba került még 138 farmernadrág, 431 karton cigaretta, 42 liter szeszesital, 55 kilogramm tökmag, 500 liter gázolaj, 2 hektó benzin, 150 üvegpohár. V. F. S. • Antaltól Tündéig - röpke 160 év A legális akupunktúra Az akupunktúra (a latin acus = tú és punctura = szúrás szavakból) egy olyan átfogó diagnosztikus és terápiás eljárást jelent, melyben a gyógyhatást a bór meghatározott pontjainak tüszúrással (újabban már lézerrel) való ingerlése idézi eló. Múltja Kínában kb. hatezer év, A Sárga Császár belgyógyászati könyve címú munka i. e. háromezer évvel jelent meg (mellesleg itt az orvosnak akkor fizettek szépen, ha megelőzni tudta a császári fenség és mások megbetegedését...). A kor tehát tiszteletreméltó - ezt azonban nemigen tisztelték nálunk a múlt évtizedekben. Sőt, címkézték csalásnak, sarlatánságnak, mindennek, csak tudománynak nem; végtére is a rendszer matériaelvével sehogysem fért össze, hogy olyanféle, megfoghatatlan meridiánok is létezzenek az emberi testben, mint amilyet az akupunktúra feltételez... Majdhogynem üldözendő cselekménynek minősült, ha valaki orvos létére erre adta fejét, meg is érezhette, milyen kemény szelek fújnak az egészségügyi minisztérium felől. (Bárha Moszkvában, hová vigyázó szemüket vetették a tárca nagyjai, akkor már rég akupunktúrával és más, keleti gyógyeljárásokkal toldozták-foldozták a párt és a kormány nagy(on) öregjeit, Nyugaton pedig szaporodtak az akupunktúraklinikák.) Megszállottak, persze, mindig is voltak: némelyikük a koreai háború idején, mások kínai vagy nyugati tanulmányutakon sajátították el az akupunktúra bonyolult mesterfogásait és filozófiáját. Egy 1988-ban megjelent könyv (Klinikai akupunktúra) már Így ír: „Bízunk abban, hogy a magyar orvosok között is lesznek sokan, akik érdeklődnek az akupunktúra iránt, akik szeretnék elsajátítani a megfelelő ismereteket és módszereket, hogy ezáltal is bővüljön tevékenységük köre és eredményessége". Nos, ami az orvosjelölteket illeti, a bizakodást mára visszaigazolta az idő. 1922 óta a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen természetgyógyászati oktatásában is részesülhetnek a medikusok, s ezen belül tanulható az akupunktúra is. A természetgyógyászat alternatív kollégium keretében azóta az évfolyamok alig kétharmada tekinthette át a természetes gyógymódok széles skáláját dr. Kertész Ágnesnek, a természetgyógyászati oktatási csoport vezetőjének irányításával, kitűnő vendégelőadók segítségével. E nemzedék már nyitottabb lesz a hagyományos gyógymódok iránt, ráérzett a keleti és nyugati medicina szintézisének fontosságára; arra, hogy az eszköztár gazdagodása hasznos az orvosnak, a betegnek, az egész társadalomnak. A fent jelzett előzmények után alig hihető, de egy kis könyvecske tanúsítja: 1830ban már akadt egy lelkes híve hazánkban az akupunktúrának, egy merész medikus, Laner Antal ekkor adta be „orvos-sebészdoktori értekezését" az akupunktúráról a pesti királyi tudományegyetemen. Kései utóda Újházy Tünde, a SZOTE hatodéves orvosjelöltje, aki Az akupunktúra jelentősége a lumboischialgiás fájdalmak kezelésében címmel készítette el és védte meg diplomamunkáját a kiváló szaktekintélyekből álló bizottság - dr. Ringler András elnök, dr. Lencz László és dr. Simonka János Aurél - előtt. Emódi Csillának a manuális medicináról (amit - helytelenül csontkovács-gyógymódnak becéz a köznyelv) szóló szakdolgozata is megméretett, és jónak, azaz, mint társáé, jelesnek találtatott. Mindketten szeretnék e téren is továbbfejleszteni, s orvosi praxisuknban alkalmazni tudásukat. A tagadás időszaka csak rosszat hozhatott (a fáma szerint volt példa rá, hogy ugyanaz az egészségügyi főfejes, aki délután a nagybeteg Kádárt összehozta egy kínai akupunktőrrel, este a tévében pocskondiázta a „módszert"...) ez a most végződő évfolyam már többet tud és többet is akar. Valami elkezdődött 1992-ben, s valami mostanra beérett a hippokratészi eskü szellemében: a legjobb tudás szerinti gyógyítás jegyében. S. M. • Mórahalom közösségi háza Merjenek álmodni! Egy kis „személyeskedés": amikor már zengett az ég, egyike voltam Csongrád megye népművelési felügyelőinek. Kemény hivatali szemlélettel mindenáron hivatalos papírokban turkászó, jelentésíró testületté igyekeztek átformálni bennünket. Kézzellábbal tiltakoztam, esernyőt akartam inkább nyitogatni, hogy a közelgő jégeső el ne verje a vetést. Ha a széjjelfutni akaró gárdát legalább kenetes beszédekkel még egy kicsit vissza tudjuk ragasztani, talán megérjük, amíg föltűnik a szivárvány. Ránkrogyott a „bazilika", elsőnek törvényszerűen a mi testületünktől szabadult meg a magasságos megye. Mórahalom mintha lábadozna már, közösségi házat igyekszik szervezni a túlélésre. Lánggal égő vezetője: Magyar Istvánné. Talán nem sértem, ha azt mondom, úgy be van sózva, kikerülni nem is lehet. • Hogyan is kezdődött? - Nagy kanyarokkal. Helyhiányra hivatkozva nem vettek föl az egyetemre, háromműszakos kendergyári munkás lettem. Amikor már szerveződtek az ifjúsági klubok, meg a színjátszó csoportok, nyakig belecsöppentem. • Pardon! Amikor az ifjúsági klubok meg a képzőművészeti tábor fölött átvette a hatalmat a KISZ, mi azt már hanyatlásként értékeltük. A megyei klubmozgalom és a mártélyi tábor egyik szervezője voltam. - Az újszülöttnek minden vicc új, én már csak az ifjúsági klubra emlékszem. Annyira benne voltam algyői fejemmel, dorozsmai férjemmel is ez hozott össze bennünket. A Dunántúlra kerültünk, 1975-ben jöttünk haza, a Somogyi-könyvtár módszertani munkatársa lettem. • Nem akarok dicsekedni, de hajszálra ezt az utat jártam magam is, csak megyei könyvtárosként. Azután jött a Népművelési Tanácsadó kilenc éve. - Nálam meg a Csongrád megyei közösségszolgálati Magyar Istvánné, a „besózott" közösségszervező. (Fotó: Miskolczi Róbert) alapítvány. Az egész megyére kiterjedő hatáskörrel dolgoztunk, meg is találtam a nekem legjobban megfelelő munkastílust, de egyre jobban éreztem, aki nem kötődhet egyetlen településhez se, az nehezen tud tényleges hatást elérni. Mórahalmon a könyvtár munkatársa lehettem, örömmel fogadtam, de kisért - és kísértett - a múltam. • Azt a bizonyos Szomszédolást, amiről nem győzök beszélni, még könyvtárosként indította el. - De már a közösségi ház vezetőjeként folytattam. • Beszédes név - közösségi ház -, elismerem, de tömegek szájába nehezen képzelem bele. - Ez a sarki épület valamikor pártház volt, kicsit körzeti föladattal is, aztán talán pártok háza lett. • Szabó Vilmos idején volt a faluban a leggazdagabb a népművelés. Mi mentődött át abból ide? - A parasztkórus például. Most ünnepli megalakulásának 25. évét. • Megvan még a napsugaras házvég? Lebontott tanyáról hozták be a művelődési ház udvarába. - Nem tudom, mi lett vele. Bevallom, nekem hátrány, hogy nem kint élek. A lényeg az, hogy az ünnepek rangját szeretnénk visszaállítani. Rangjavesztett lett, szétzilálódott minden ünnep. Amikor végre szabadon ünnepelhette március 15-ét mindenki, kiderült, nem tudunk ünnepelni. Idén május l-jét már úgy meg tudtuk szervezni, ahogy korábban soha. • Fölfedezték a kanálban a mélyedést? Azelőtt ünnepelni tudtunk legjobban. A baj a hétköznapok körül támadt. - Új tartalommal kell megtöltenünk minden ünnepünket, hogy igazán tudjanak szólni az emberekhez. • Mit akar elérni egyáltalán? - Minden használható hagyományt ápolni, és újakat teremteni. Az aratóünnep már meggyökeresedett újra, a böllérnap is, szeretnénk például karácsonyt is az egész város közös ünnepévé tenni. A néhány éves társadalmi aszály kiszikkasztotta az embereket, vágynak a településszintű rendezvények után. Semmit nem kitalálni, de mindent észrevenni, ami mások fejében egyáltalán megfordul, ez kormányoz engem. Ha biztathatnék valakit, ez lenne: merjenek álmodni! • Azonnal rámondják: de nincsen rá pénz. - Két kontrám van: egyrészt nem minden a pénz, másrészt meg lehet mindenhez találni a pénzt is, ha kínok kínjával is. Ősszel például össze szeretnénk hozni a helyi vállalkozókat, akiktől támogatást várhatunk. Bizalmi időt kértem a falugyűléstől, ez még most is ketyeg. Helytörténeti társaságot is szervezni szeretnénk, huszonvalahányan vannak az érdeklődók listáján eddig. A város napja szeptemberben lesz, addigra már külön szobát szeretnénk avatni nekik. Mindenképpen szeretnénk közéleti kávéházat is szervezni, ahol Mórahalom gondjairól mórahalmiak beszélnének. • Az nem zavarja, hogy amit kitalál, azt más veszi majd pártfogása alá? Ahogy a klubmozgalmat is, a mártélyi képzőművészeti tábort is elorozta a KISZ. - Attól lehet elorozni is, akinek van. • Rozika! Maga változatlanul nyüzsög máshol is, noha a munkahelye már Mórahalom. Az egész megyében, sőt az egész Kárpát-medencében. - Kínosan ügyelek rá, hogy elválasztódjanak ezek a „kalandok" a hivatalos munkámtól. Szabadságom terhére, és munkaidőn túlra teszem mindet. • Három gyerek és egy férj mellett még bírja? -Ők is tudják, ez az életemhez tartozik, meg azt is, hogy őket se hanyagolom el. Amíg kicsik voltak, anyai felelősséggel neveltem őket, amíg a lendületből tart még, nem szeretném abbahagyni. A szellemi hajszálcsövesség így működik. Horváth Dezső Házasságot kötött: Kneip Ferenc és Dénes Andrea, Sipos József és Hódi Etelka, Paplógó Gábor és dr. Német Tünde, Balla Zsolt és Szabó Eleonóra, Sasvári Csaba és Medvegy Erzsébet, Szilágyi Sándor és dr. Fiergasz Zsuzsanna Marianna, Nacsa Attila és Bálint Annamária, Vőneki Zoltán és Risnyovszky Piroska, dr. Bittó Csaba és Kis Judit Anna, Szabó Tibor Zsolt és Rácz Ágnes Katalin, Pesztránszki László Albert és Tisóczki Klára, Karácsonyi Zoltán és Dobó Katalin, Bakos Tamás és Lele Anikó Erika, Cságrány Ferenc András és Vastag Bernadett Irén, Vajda András Attila és dr. Csiszár Mária Magdolna, Molnár Péter Attila és Kádár Mónika, Hegedűs Zoltán és Szunyogh Erika, Godó Zsolt és Kósa Mónika Éva, Horváth Sándor és Czimer Judit. Született: Oláh Imre és Botos Áginak Eszter Etelka, Gyuris Márió Mihály és Fehér Boglárkának Vivien, Valics Károly és Bogdanov Nocsaládi események éminek Noémi, Törköly Róbert és Harkai Erikának Vivien, Kozma Csaba és Németh Helga Szilviának Csaba, Molnár István és Ördög-Katona Csillának Fruzsina, Lengyel Csaba Tamás és Szallós Margarétának Andor, Pataki Zoltán és Imre Mária Ritának Bernadett Mária, Balvinszky Gábor és Pápista Ildikó Katalinnak Gábor Tamás, Miskolczi Róbertnek és Zsótér Erikának Anita, Pataki István és Bán Eszerenek Rózsa Emese, Halkó Pál Géza és Berkó Katalinnak Dóra, Krizsán György Róbert és Perecz Gabriellának Alexandra Viktória, dr. Török Béla és Szendrei Andreának András, Miskolczi Róbert és Török Mónika Szilviának Liza Gerda, Benkő László és Tápai Etelkának Ádám, Szombati János és Somosi Ildikónak Attila Dániel, Fenyővári Zsolt és Füredi Ildikónak Boldizsár Ferenc, Szemmári László és Dobó Krisztina Ilonának Ákos László, Sejben Viktor és Horváth Mónikának Mónika, Farkas Zsolt és Gyüre Andreának Odett, Bárányi Zsolt és Beregi Katalinnak Patrik, Rózsa Sándor és Medgyesi Erikának Máté, Szabó Albert és Tóth Gabriellának Zsófia, Lőrincz Zsolt és Losoncz Tímeának Brenda Nikoletta, Tímár Zoltán és Mészáros Melindának Zoltán, Kovács Péter és Lajkó Máriának Ádám, Oszkó István és Lakatos Gabriellának István Albert, Gera István és Lebák Renátának Martin, Dékány Tibor és Bácsmegi Juliannának Dávi nevű gyermeke. Meghalt: JeszenszkyPoolovics Mária, Fejes Ferencné Dobóczky Julianna, Szél Irén, Tokai Sándorné Diákok és katasztrófák A Magyar Légoltalom megalakulásának 60. évfordulója alkalmából hirdetett vetélkedőt a BM Polgári Védelmi Országos Parancsnoksága az általános és középiskolások részére. A több száz diákot mozgósító rendezvénysorozat városi és községi versenyekkel kezdődött. Az ezeken legjobb teljesítményt nyújtók juthattak el a kishomoki védelmi kiképző bázisra. A megyei fordulón a tanulók - a polgári védelmi ismereteken túl - számot adtak elsősegély-nyújtási és katasztrófavédelmi tájékozottságukról is. A középiskolások kategóriájában I. lett a Szentesi Bartha János Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, míg a II. helyen a Szegedi Csonka János Szakközépiskola csapata végzett. Az általános iskolások közül a legjobban szerepeltek a Csengelei Általános Iskola versenyzői, őket követték a Mindszenti Központi Általános Iskola diákjai, a harmadik helyet* pedig a Szegedi Tabán Általános Iskola csapata szerezte meg. Dicséretes szereplésüket a MOL Rt. Szegedi Bányászati Üzeme díjazta. Az Európa Biztosító Rt. által felajánlott különdíjat a Csongrádi Gróf Széchenyi István Általános Iskola tanulói nyerték. A június 3-án sorra kerülő döntőn - amelynek szintén a megyei polgári védelmi parancsnokság lesz a házigazdája - a két kategória győztes csapata képviseli majd Csongrád megyét. A vetélkedőn egyébként Kaszás Mihály ezredes, a védelmi iroda vezetője - a megyei közgyűlés elnöke nevében - elismerő szavakkal értékelte a fiatalok szereplését. Az újszentiváni rádiótechnikai század pedig mozgókonyhájában vállalta a gyermekek ebédjének elkészítését. így a résztvevők - hiszen az időjárás is kedvezett ehhez - egy valóban kellemes és jó hangulatú napot tölthettek a gyönyörű környezetű kiképzőbázison. N. R. J. Katona Erzsébet, Farkas Lászlóné Németh Mária, Füredi Sándor, Dunderski Ostoja, Kerekes Jánosné Vasas Erzsébet, Pálfy Gyula, Londatchki Iordanov Guveorgui, Kenéz István József, Marton Pál, Köteles Józsefné Puka Ida, Frák Péter Mihály, Gera Sándor, Fazekas Mihályné Kiss Ida, Horváth Jenő Károly, Kiss Szilveszter, Bozó Józsefné Németh Piroska, Kálmán-Pikó Jánosné Batki Irén, Nagyi Józsefné Varga Margit, Tóth Lajos, Kámán Henrik, Fátyol István, Csonka Szilveszetrné Bitó Mária, Hegyi Kálmán, Kulbert Józsefné Weyrich Josefin, Kincses Miklósné Csóti Ilona, Gacslaki László dr. Tóth Ferencné Nagy Jolán, Kardos József, Pap Veronika, Perlaki Sándor, Pete Boldizsár, Szél Mihályné Török Erzsébet, Vásárhelyi Illés, Fodor János, Széles Lajos József, Kasza Mihály, Bárth István, Papp Elek, Veres Ferencné Gábor Mária Erzsébet, Szabó János, Rea Antalné Teklesz Olga, Rácz István. Rejtvény Az ellenzék és némely médium gyakorta hangoztatja: az országos hangot ütő sajtó a koalíció kisebb pártjának kezében van, annak a szekerét tolja. Aztán, hogy így van-e, a jó ég tudja. Döntse el ki-ki maga. Az egész akkor jutott eszembe, amikor Vitray Hogy is van ez? műsorában a minap egy képrejtvényt kellett megfejteniük a vetélkedőknek. Tudják, olyat, amikor betűkből rajzolnak egy fejet, ha „kibogozza" az illető, megkapja a nevet. Nos, az egyik versenyző pillanatok alatt kivágta: - Kuncze Gábor! Nyert. Ebből persze semmilyen következtetést nem szabad levonni Az előző adásokban bizonyára Torgyánt, Orbánt és Lezsákot rejtették el... V. F. S.