Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. MÁJ. 23. HANGSÚLY 5 Lélektől lélekig 1996-ban Kelet-Közép-Európában, Magyarorszá­gon változatlanul érdemes, s végre már szabad is fi­gyelni az első pünkösdre. Függetlenül attól, hivő vala­ki avagy nem. Mert nem olyan elvontak, tömjénszagú­ak ám a Léleknek tulajdonított lelki ajándékok! Már a Szentírás sem csak hitbéli megtáltosodásról, hanem bölcsességről, értelemről, tudományról, tanácsról, erősségről, s jámborságról beszél. Szent Pál a Lélek gyümölcseit is megfogalmazza, amikor szeretetről, örömről, békéről, türelemről, kedvességről, jóságról, hűségről, szelídségről, szerénységről, önmegtartózta­tásról, meg tisztaságról ír. Ezt a titkos erőt hol csírájá­ban, hol fellobbanva - a lelki érettségtől függően - ki­ki megtapasztalhatja mindennapjaiban. Akkor, ami­kor erőt kap a megoldhatatlannak látszó feladathoz, akkor, amikor felbátorodik a cselekvéshez, akkor, amikor hirtelen megvilágosodik, akkor, amikor az ih­let avagy múzsa csodát csókol az ajakra, lantra, tudo­mányra, akkor, amikor vigasz ölel a reménytelenség­ben, akkor, mikor öröm lobban, vagy bánat enyhül Holnap, pünkösd napján gondoljunk hát arra a forrásra - eredeztesse bár ki-ki onnét, hol legbensőbb meggyőződése diktálja - , mely képes arra általunk, hogy jobbá, embereibbé tegye ezt a manapság nagyon is megbolydult, szabadságra ítélt világot. örfi Ferenc • Gyúlay Endre szerint a jövő nem a tömeg­kereszténységé, hanem a kis közösségeké „A mai fiatalság Szent István-i nemzedék" • Kakasütő és cucorka A megyés püspöknek is van gyóntatója. (Fotó: Nagy László) Pünkösdi A Pünkösd a nem vallási eredetű hagyo­mányai szerint mágikus célzatú, megújhodást, termékenységet köszön­tő ünnep. Régmúltban gyökerező hagyomá­nyait az etnográfusok többek között a hatna­pos római Floralia ün­nepre, a tavaszköszön­tő ősi, pogány rítusokra, lovagkori emlékekre ve­zetik vissza. Szokásvilá­gának jellemző momen­tuma volt a pünkösdi ki­rály, és (később) király­né megválasztása, „uralkodása", illetve a pünkösdi királynéjárás. A pünkösdi királyságtól, azaz annak egy változatáról 1727-ból szól feljegyzés, amelyből az derül ki, hogy őrizve, felelevenítve a lo­vagkori hagyományokat má­juskirályt választottak a Splényi-huszárezredben. A 18. században dívó - az egy­ház által egyébként akkor tiltott - népi pünkösdikirály­választó legényvetélkedések tájegységenként, népcsopor­tonként más-másként zajlot­tak, és sokfelé alakoskodó szokásokkal, táncos mulat­sággal kapcsolódtak egybe. A legények versengtek pél­dául lófuttatásban, viaskod­tak a falu bikájával, szama­rat futtattak, bottal húzták el egymást, élő kakasokra do­báltak vagy lövöldöztek cél­ba (kakasütés), sőt, verse­nyeztek gúnárnyakszakftás­ban is. A legkülönbnek, leg­ügyesebbnek, legerősebbnek bizonyuló lett a pünkösdi ki­rály, aki régen egy évig a le­génybíró tisztét viselhette. Társai engedelmességgel királyság tartoztak neki, meghívták minden mulatságba, lakoda­lomba. A 19. századi szoká­sok szerint többfelé uralko­dói jelképei is voltak, királyi koronát, pálcát kapott. A pünkösdi királyság el­nyeréséhez szükséges ver­sengés, illetve az esztendeig tartó „hatalomgyakorlás" ké­sőbb választásos népi játék­ká szelídült, s egy napra, egy báli éjszakára korlátozódott. Mulatság közepette válasz­tották meg a pünkösdi ki­rályt és királynét, felcico­mázták, s a bál végéig „ural­ták". Amikor a táncos viga­lom befejeződött vége sza­kadt a „hatalomnak" is, a né­pi mondás szerint ezért „Pünkösdi királyság nem nagy uraság ". A pünkösdi király párja az újabb keletű szokások szerint a választott királynő volt, akire azért szavaztak, mert ő a legszebb. Az igazi pünkösdi királyné azonban a régi népszokások szerint az a 4-5 éves kicsi leányka (so­mogyi nevén cucorka) volt, akit az ünnepen lánytársai termékenységvarázsló cél­zattal, később köszöntő, ala­mizsnagyűjtő szándékkal körbevittek a faluban. A ki­rálynéjárás - szegedi elneve­zése szerint „mivanmajá­rás" - jellegzetes szokása piros pünkösd napjának. Eredetileg az önmagában is termékenységet jelentő ken­der emlegetésével kíván bő­séget; az éneklő leányok a kiskirálynőt felemelve mondják, akkora legyen a gazda kendere, mint a cucor­ka (a családja bőven el le­gyen látva). Szabó Magdolna Velünk az Isten. Ak­kor is, ha úgy élünk, mintha ezt észre sem vennénk. És hogy így élünk, annak sok oka van. Hat évvel a „rend­szerváltás" után, négy évvel Krisztus születésé­nek 2000. évfordulója előtt ezekről az okokról beszélgetünk Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspökkel. • Kilencvenben a Ma­gyar Katolikus Egyház kimondta, hogy Magyar­ország missziós terület. Megtértünk-e már? - Még negyven esztendő, még egy emberöltő biztosan kell. Az ateizmus, a materia­lizmus, az egyházra szórt leggúnyosabb megjegyzések ragadtak az emberekre. Isten imádását kiszorította az anyagimádás, az anyagiság imádása. Amikor csak azzal törődik az ember, hogy mi­képp élhetne még jobban, hogyan tehetné még könnyebbé az életét, hogyan gyarapíthatja a vagyonát, de utána semmi. Hogy mi az ember célja, az meg se for­dul a fejében. Annak a kor­szaknak, amelyet közösségi­nek tituláltak, legfőbb pro­duktuma az önzés volt. Na­gyon csekély lehetett abban az időben a hitoktatás. Az én egyházmegyémben kilenc­venig a hittanosok száma ötezerötszázra csökkent. Már kilencven őszén hozzá­írhattunk ehhez a számhoz egy nullát. Pittyeg a zsebifon, a püs­pök úr szivattyúról, faanyag­ról beszél a hívóval. • A megyés püspöknek egyúttal menedzsernek is kell lennie? - A legteljesebb mérték­ben. Három templomot épí­tek. Kamuton, ahol nem volt templom, Bélmegyeren, ahol egyetlen imaházunk dülede­zik, a harmadikat pedig Csongrád mellett, ahol egy lakóházban imádkoznak a hívek. Ha egy fél év alatt nincs kész valami, nagyon fölmegy az ára. Tárgyalni kell, alkudni, s folyamatosan szemmel tartani az építke­zést. • A kétezredik év tiszte­letére Szegeden épül-e templom? - Nem ebből az alkalom­ból, de épül. A piaristák lete­lepednek a városban, s lesz egy piarista templomunk. Hogy elkészül-e 2000-re, azt nem tudom. Hatalmas pénz kell egy új templom­hoz. • A hívek tőkeerősek? - Nem. Erejükhöz mérten segítenek. A ma dolgozók nagy része nem részesült hit­oktatásban, nagyon nehéz tő­lük komolyabb áldozatot el­várni. A nyugdíjasok, a nagy­családosok segítenének, ne­kik azonban pénzük nincs. Ez is többgenerációs gond, hiszen a változás nagyon las­sú. Az egyház saját feladatát úgy tölti be, s úgy vonz ma­gához embereket,(hogy fizi­kai és lelki segítséget nyújt a rászorulóknak. Ruhával, éle­lemmel támogatjuk a mene­külteket, a nagycsaládosokat. A lelkileg zsarolt embernek a kezébe adjuk a Bibliát, hogy megnyugvásra, útmutatásra találjon. Az összefogás min­dig megvolt az egyházban. A másik nagy tevékenységi kör az ifjúság formálása. Jussa­nak el a fiatalok a hitélmény­hez: a vallás átéléséhez is. A mai fiatalság Szent István-i nemzedék: a szüleitől meg­kapta a pogány gondolko­dást. De az ő gyerekeiknek, a harmadik nemzedéknek már közvetlenebb lesz a vallással a kapcsolata. Remélem, ők nagyobb áldozatok vállalásá­ra is alkalmasak lesznek. A jövő kereszténysége nem a tömegkereszténység, hanem az egymást szerető kis közös­ségek útja lesz. • Tömegkereszténység? Mi az? - A prédikáló papra hall­gató tömeg. Hallgatják az igét, átveszik a parancsolato­kat, s szerintük élnek. A tö­meg akar jönni, nem kell menni utána. Ma a szemé­lyes kapcsolatfölvétel, a személyes meghívás a hitre­hívás lehetősége. Az első ke­resztények is (gy cseleked­tek. A személyiség az em­berségén, a munkáján, a tu­dásán keresztül érdemli ki a tiszteletet, ettől lesz hitele, így tud hatni. Ebben a mun­kában nagyon nagy szükség van a világiak részvételére. Az egyház mindenben hi­ányt szenved. Az én egyház­megyémben például száz­harminc plébánia és negyven filia van, nyolcvanhét pap­pal. A nyolcvanhét papnak több, mint fele hatvan év fö­lötti. A karitászban, imacso­portok vezetéséhez váijuk a világiakat. És a hitoktatás­ban is. Ne feledjük, az első hitoktatók a szülők. • Az iskoláink kereszté­nyietlenek? - Azt hiszem, nagyon ke­resztényietlenek. A pártál­lamban kitűzött cél az volt, hogy a pedagógus ész nélkül szolgálja a rezsimet. Ebből kinőni nagyon nehéz. A má­sik, hogy elnőiesedtek az is­kolák. A gyerekek nem talál­nak férfieszményt, vagy akár féijeszményt... - Kevés a hitoktatás. Úgy gondolom, hogy az általános iskolákban a megkeresztelt gyerekeknek csak mintegy ötven-nyolcvan százaléka jár hittanra. És ha jár, az is egy-egy óra csak, amelyen nem teológiát végzett papok tanítanak, hanem hitoktatók, akik nem eléggé felkészül­tek. Nagy jelentőségűek len­nének a katolikus iskolák, ahol az egész tanévet áthatja a hit teljes szellemisége. Ez is idő kérdése. A Ráko­si-Kádár-korszakban nem lehetett katolikus vezetőréte­get kinevelni. A képzés már elindult. • Az egyház népszerűsí­téséért vállal püspök úr társadalmi szerepléseket? Lagutóbb például a gye­rekklinika egy részét szentelte föl Mit jelent a jolszentelés? - Hogy Isten áldása kísér­je, Isten segítse a munkáju­kat, s benne működjön közre Isten kegyelme is. Azt is je­lenti, hogy egyetértünk az ott folyó tevékenységgel. Nem egy város, falu címeré­nek, zászlajának megáldásá­ra is meghívtak. Az áldás a lakosokra vonatkozik, nem pedig a tárgyra. Úgy is mondhatnám, imádság értük, hogy Isten áldása legyen az életükön. Mindezt társadal­mi eseménynek is föl lehet fogni, de vallásinak is. • A kisgazdapárt zászla­ját is megáldotta püspök úr? - Nem. De abban se vol­na semmi. Nem a párt esz­méit áldja meg a pap, hanem a benne dolgozó embereket, azért, hogy Isten törvényei szerint végezzék a dolgukat. • Vagyis amikor néhány évvel ezelőtt a rendőr­tiszthelyettes-képző zász­lóját megáldotta püspök úr, az áldás nem vonat­kozott a gumibotra is? - Semmiképpen. Ahogy a rendőri atrocitáson sincs ál­dás, hiszen az nem az isteni törvény szerint való. Egy pi­cit egyébként én kérdőre vo­nom a bűnözőket. Miközben felebarátuk emberi jogait semmibe veszik, a sajátjukat túlságosan is öntudatosan követelik. Ez nincs rendjén. Maga a probléma sincs iga­zán végiggondolva a társa­dalomban. • Püspök úr vétkezik-e? - Biztosan. Türelmetlen vagyok. Olykor nagyon ke­ményen mondom meg, amit gondolok. • Ez talán nem halálos bűn. - Annak, aki megkapta, épp elég. • Biztosan van gyóntató­ja. Lehet tudni, hogy ki? - Eddig Katona Nándor volt. Meghalt, mást válasz­tottaqi. • Gyónás közben a hiva­tali hierarchia nem zava­ró? - A gyónás gyógyító ere-' je, és a föloldozás éppen olyan, mint bárki más eseté­ben. És a gyóntatószékből kilépve, az ott elhangzottak­ról már nem beszélhet a gyóntató. • És a penitencia? Ima? Misézés?... - Mindig más. Rá van bízva a gyóntatóra. Zelei Miklós Bérmálás itt is, ott is • Munkatársunktól A Szeged-Csanádi Egy­házmegyében Gyulay Endre megyéspüspök a következő helyeken és időpontokban bérmál: május 25-én délelőtt 9 órakor Szőregen, május 25-én délután 4 órakor Kis­kundorozsmán, május 26-án délelőtt 9 órakor a Fogadal­mi templomban, május 26­án délután Újszegeden, má­jus 27-én délelőtt 9 órakor Csengelén, május 27-én dél­után 4 órakor Pusztaszeren. Hat székesegyház kórusai • Munkatársunktól Az egyházzenei napok egyik különlegességeként május 27-én, pünkösdhétfőn 11 órakor hat magyarországi székesegyház énekkara szó­lal meg a Fogadalmi temp­lomban a szentmisén. Esz­tergom, Eger, Kalocsa, Győr, Vác és Szeged székes­egyházának kórusai pünkös­di gregorián énekeket és egyházi kórusművéket ad­nak elő. Délután 3 órakor a kórusok szbadtéri hangver­senyt adnak a dóm előtt, melynek alkalmával a követ­kező közös számokat is éne­kelnek. A Belvárosi plébánia a kórustalálkozót a Mille­centenárium, Szent Gellért vértanúhalálának 950. évfor­dulója és a közelgő pápalá­togatás tiszteletére rendezi. Orgonaest a templomban • Munkatársunktál A Fogadalmi templomban május 28-án 19.30-kor Ko­loss Istrván orgonaművész estjét hallhatja a közönség. Műsorán: Régi magyar tabu­latúra (XVII. század), vala­mint Wohlmuth, J. S. Bach, Liszt, Antalffy, Lisznyai, Koloss művei, továbbá imp­rovizációk adott témákra. Tápéi lovasnap O Munkatársunktól Vasárnap reggel 9-kor kezdődik a Tápéi Lovasnap, amelynek gazdag programja sok izgalmat, szórakozást ígér a látogatóknak. Lesz lo­vastorna bemutató, díjugra­tás, kettesfogat ügyességi hajtás, hordókerülő gyorsa­sági verseny, gumiskocsik ügyességi hajtása, parasztga­lopp, majd végül tombola sorsolás is. Ezen egy csak 100 ezer forint értékű csikót sorsolnak ki! Mórahalmi évodaünnep O Munkatársunktól Az Egyenlőség utcai Mó­rahalmi Napköziotthonos Óvoda évzáróünnepsége má­jus 26-án, reggel 8.30-kor kezdődik. Minden csoport bemutat­ja, mit tanult az év folya­mán: a gyerekek játékokkal, dalokkal, versekkel, mondó­kákkal kedveskednek szüle­iknek, családtagjaiknak. Az óvodából pünkösdkor „elballagó" nagycsoporto­soktól a kisebbek ajándékkal és ünnepi műsorral búcsúz­nak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom