Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

I. UNIVERSITAS SZERDA, 1996. MÁJ. 22. Tisztújítás • Munkatársunktól A szokásos tavaszi tisztújító HÖK-ülésen új tisztségviselőket választottak a hallgatók képviselői. Az elnök Jancsák Csaba, pénzügyi referens Szűcs Ágnes, tanulmányi referens Dóra Krisztina, pályázati referens Járfás Lajos, a kulturális referens pedig Basa István lett. Költözik a TÁK • Munkatársunktól A JGYTF Hallgatói Önkormányzata úgy döntött, átköltözteti a Tamási Áron Klubot egy tágasabb helyre. A megoldás még nem született meg, egyelőre keresik a megfelelő épületet, ahol a főiskola klubja illetve az ott rendezett koncertek nem zavarják a környéken lakók nyugalmát. UniversitasHÖK • Munkatársunktól A Szegedi Felsőoktatási Szövetségen belüli intézményeknek minden szinten az Universitas követelményei szerint kell majd működniük. Nem jelentenek kivételt az intézmények hallgatói önkormányzatai sem. Egy ideje tárgyalások folynak a különböző HÖK-ök között, melyek eredményeképp körvonalazódni látszik a jövőbeni képviseleti rendszer. A már létező Kari és Egyetemi HÖK-ök felett egy harmadik szint is meg fog jelenni, amelybe az Egyemi HÖK-ök delegálhatnak majd tagokat. Módosítási javaslat • Munkatársunktól A kormány elfogadta a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló javaslatot. Az 1993. törvény fektette le az autonóm magyar felsőoktatás alapjait, teremtette meg az átalakulás legfontosabb feltételeit. Az indoklás szerint a jelenlegi törvénymódosítás célja egy racionálisabb struktúra és működés kialakulásának törvényi alapjainak megteremtése volt. A törvénymódosítás megteremti az intézményi integráció törvényi alapjait, melynek átmeneti formája a felsőoktatási szövetség lesz. A finanszírozás elvei és szabályai kívánják biztosítani az újonnan felmerülő társadalmi és munkaerőpiaci igényeket. Külön pénzeszközöket irányoz elő a felsőoktatási intézményekben folyó tudományos munkákra. A többletforrásokat részben teljesítményarányosan, részben pályázati rendszerben kívánják elosztani. A felsőoktatási törvény érvényesíti a versenysemlegesség elvét úgy, hogy az államilag finanszírozott képzést fenntartótól függetlenül biztosítja minden állami és államilag elismert felsőoktaási intézmény számára. A törvénymódosítás rendezi az intézményi válságkezelés alapvető szabályait is. Továbbá újrafogalmazza a felsőoktatás országos szakmai szervei (Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási és Tudományos Tanács) jogállását és kompetenciáját. Megteremti a felsőoktatás minőségbiztosításának és szakmai önellenőrzésének intézményi kereteit. • Veseátültetés: sikerek és sandaságok Hetvenkilenc elhallgatott nap Vannak dolgok, amelyek terén keveset változik a világ. A múlt rendszerben központilag mérték a sikert. Elismert csak az lehetett, akit erre kijelöltek, eredmények csak ott születhettek, ahol jónak látták az illetékesek. Sok értékes ember, számos nemes ügy esett áldozatul ennek, egyikük volt csak Németh András sebész, és az országban elöször, 1962-ben Szegeden végrehajtott vesetranszplantáció. A veseátültetésekkel kapcsolatban már 1973-ban kirobbant a botrány, akkor ugyanis egyszerre három jelentkező is akadt az első helyre. A sajtó és a szakminisztérium igyekezett tisztázni az ügyet, elismerni a korábban méltatlanul elhallgatott szegedi eredményeket. A Népszabadság idén februárban Perner Ferenc budapesti professzorral mégis mint az 1973-as első sikeres hazai veseátültetés végrehajtójával készített interjút. Az előzményekről, a szegedi műtétekről nem esett szó. Pedig annak idején, 1962-ben a szegedi veseátültetéstől volt hangos a világ. Csak a központi magyar sajtó hallgatott. - Előttünk csak három országban, Amerikában, Angliában és Franciaországban végeztek emberi vesetranszplantációt - mondja Németh András címzetes egyetemi tanár. - A szegedi volt a harmincnyolcadik ilyen operáció. A hírt az egész világon bemondták, konferenciákra hívtak utána. Magyarországon viszont magas tudományos körökben igyekeztek úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, nem vettek tudomást a szegedi eredményekről. Feltehetően azért, mert nem Budapesten történt a dolog. Az első sikeres emberi veseátültetést 1954-ben végezték Amerikában, egypetéjű ikertestvérpárral. A szegedi klinikán 1959-ben kezdtek transzplantációval kísérletezni kutyákon, és ekkor fogtak hozzá, hogy megteremtsék az emberi átültetés feltételeit. Az első alkalmat a helyzet szülte: egy 26 éves nyomdász került a klinikára, akinek olyan súlyos vesebetegsége volt, hogy műtét nélkül esélye sem volt az életben maradásra. Németh Andrásnak akkor már - egy féléves angliai ösztöndíj folytán - volt tapasztalata az ilyen operációkban, így 1962 december 21-én Szegeden elvégezték az első magyarországi transzplantációt. A műtét sikerült, a vese működött, de az immunológia akkori fejlettségi szintjén, megfelelő gyógyszer hiányában nem lehetett megakadályozni a kilökődést. A beteg az operációt követő 79. napon elhunyt. Ezt követően még két veseátültetésre került sor Szegeden, 1968ban. Egy halott férfi veséit ültették át egy 19 éves fiatalemberbe és egy 26 éves nőbe. A férfi az átültetés után 40 napot élt, a nő 14-et. Mindkettőjük veséje működött, szepszisben haltak meg. A betegek már a műtétkor fertőzöttek voltak. Németh András 1965 december 30-án benyújtotta kandidátusi értekezését „A veseátültetés" címmel, de nyilvános vitáját csak 1969 (!) február 28-ra tűzik ki. - A szakma nagyhírű akadémikusa, dr. Babits Antal azt mondta az értekezésemre, ez a téma nem időszerű Magyarországon. Ám ugyanő nyilatkozta a sajtónak 1968 nyarán, hogy klinikáján készülnek az első hazai veseátültetésre, de arra még legalább másfél esztendőt kell várni. Pedig tudta, hogy megtörtént a mienk, ismerte a disszertációmat. A szakma mellett a központi lapok és a szakminisztérium is élen jártak a szegedi eredmények semmibe vételében. „Hazánkban, úgy tudjuk, szervátültetésre eddig nem került sor..." - írta a Magyar Hírlap 1971 március 8-i számában. „A közeljövőben várhatóan sor kerül az első hazai veseátültetési műtétekre..". - így a Népszabadság 1972 november 6-i száma. „Dr. Farádi László, a miniszter első helyettese hangsúlyozta, hogy sokoldalú előkészületek alapján most jutott el Magyarország abba a stádiumba, hogy meginduljanak a veseátültetések..." -jelent meg a Népszava 1972 november 6-i számában. A második „első" veseátültetés mégsem Budapesten, hanem Miskolcon történt 1972 január 31-én, dr. Pintér József vezetésével. A magyar sajtó teljes erőbedobással kürtölte szét az eseményt. A rádió először a február 12-i Esti Krónikában adott hírt az első sikeres hazai veseátültetésről, majd több alkalommal foglalkozott a témával. „A műtét orvosi bravúr: Magyarországon először hajtottak végre emberen sikeres vesetranszplantációt..." - írta a Magyar Hírlap 1972 február 18-i számában. A miskolci beteg pedig, március 2-án agyvérzésben - meghalt. - Mindenki abba kapaszkodott bele, hogy a mi műtéteink nem voltak sikeresek, mert a betegek nem éltek elég hosszú ideig. Pedig a beavatkozás - a nemzetközi megállapodás szerint - sikeresnek tekinthető, ha a beteg 30 nappal túléli az operációt. Vagyis a műtét rovására csak a harminc napon belül bekövetkezett halálozás írható. 1962-ben még nem voltak meg a kilökődés elleni küzdelemhez olyan gyógyszerek, amelyek a tíz évvel későbbi műtéteknél már rendelkezésre álltak. Az akkori feltételek még nem tették lehetővé a részletes szövetazonossági vizsgálatokat. Ezek hiánya okozta a betegek halálát, nem az operáció sikertelensége. A miskolci műtétet követő sajtókampány és a beteg elhalálozása nyomán kirobbant a botrány, többen a nyilvánossághoz fordultak a szegediek védelmében. A minisztérium visszavonulót fújt, elismerte, hogy a tíz évvel azelőtti "hiányos nemzetközi .tapasztalatok és az elégtelen felszerelések" nem tették lehetővé a tartós sikert a szegedi veseátültetésnél. Ez persze már nem változtatott azon, hogy a magyar egészségügy tíz évet veszített az elsőségért folytatott vitán. 1962-ben európai szintű transzplantációs központ jöhetett volna létre. Igaz, nem Budapesten. Szegeden. Kaczar Gabriella • Új profil: hungarológus tanár Magyarország követei a világban A program menedzsere: Bernáth Andrea. (Fotó: Miskolci Róbert) Negyedszázada kezdődött: a József Attila Tudományegyetem 1971-ben teremtett kapcsolatot - Éltető Lajos portiandi professzor révén - Oregon egyetemével. A megállapodás szerint az amerikai egyetemisták egyéves részképzésben Szegeden tanulhatnak magyarul - és Magyarországról. Idővel bővült a kör, már nemcsak amerikaiak jönnek. 1986-ban indult a csereprogram, négy éve pedig a hungarológia szakos tanárképzéssel bővült a JATE „Hungárián Studies Programs". Az itt töltött egy év alatt általában valamennyi külföldi diák jól megtanul magyarul - mondta a program menedzsere, Bernáth Andrea, aki Szőnyi György Endre programigazgatónak, az angol tanszék docensének, bölcsészkari dékánhelyettesnek az egyetlen főállású segítője. Kezdetben kizárólag amerikai hallgatók tanultak itt magyar nyelvet, s eleinte angolul, majd magyarul szereztek tudást az országról kultúrájáról, történelméről, földrajzáról, művészetéről, szociológiájáról és politikájáról. Ma már Európa minden országából jönnek, sőt Japánból, Kuwaitból, Tajvanról, Skandináviából... Évente 16-20-an, de volt olyan esztendő, az 1990-es, amikor 33 külföldi diák vett részt a programban. A hazai középfokúnak megfelelő vizsgát - magyar nyelvből általában sikerül valamennyiüknek letenni, s itteni tanulmányaikat elismerik az anyaegyetemen. A JÁTÉ sok tanszékének oktatója kapcsolódott be a Hungárián Studies Programs munkájába, s éppen egy évtizede, hogy a szegedi - főként az angol szakos - egyetemisták is pályázhatnak a csereprogramra. A Szőnyi György Endre vezette részleg a belső egyetemi szóhasználatban HSPnek, vagy „hungarológiának" neveztetik. Immár ez utóbbi is jogos, amióta bővült a profil: külföldiek tanítására - magyar nyelvre, illetve Magyarországról szóló ismeretekre - képeznek tanárokat. A hároméves képzésre egyéves előkészítő kurzus után legalább középfokú angol nyelvvizsgával rendelkező diplomások, illetve egyetemi hallgatók jelentkezhetnek. A szak elismertetése most van folyamatban, de a diplomába bejegyzik a hungarológiai tanulmányok elvégzését. Az érdeklődés nagy és ez nem meglepő. Külországbeli követségeinken, európai és amerikai egyetemi városokban lektorként, külföldi magyar intézetekben, s legújabban az Európai Unió legkülönfélébb munkahelyein lehet elhelyezkedni ezzel a diplomával. A hungarológia szakos tanárok legjobb gyakorlóterepe a HSP: a magyar diákok bekapcsolódnak a külföldi társaik oktatásába. A hungarológiai tanárképzés, illetve a HS program tananyaga számos ponton kapcsolódik ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyet az egyetemen működő Európa Tanulmányok Központja kurzusain lehet megszerezni. Egyébként is logikusnak tetszik a két program együttműködése: Magyarországon Európáról, vagy Európában Magyarországról minél többet tudni - rövidesen mindenféle diploma feltétele lesz. Ezért tervezik, hogy közös programokat, tanterveket alakítanak ki, s közös kurzusokat hirdetnek. S. I. Tankönyvétlap lemezen Mindig is nehézséget okozott, hogy a felsőoktatásban bizonyos tantárgyakat milyen tankönyvekből, jegyzetekből érdemes tanulni, melyik könyv vág legjobban tanár profiljába. Csakhogy hiányzott a választék, hiányzott az a lista, amelyről egyértelműen eldönthették és kiválaszthatták a hallgatók a legmegfelelőbb segédeszközt. Ehhez jött még hozzá, hogy tanévkezdéskor a tankönyvek és jegyzetek körül mindig sajátos helyzet alakult ki; értve ezelatt azt, hogy sokszor olyan könyveket vásároltatnának meg a diákokkal, hallgatókkal, amelyek még piacon sincsenek - a nyomda ördöge, etc. miatt. Lehet, hogy hónapok telnek el úgy, hogy már rég folynak az órák, az előadások, de a tankönyv még a hetedik határban sincs. Ilyenkor csak a türelem a legjobb segédeszköz. Talán meg nem oldja ezt, de mindenképpen segít a tájékozódásban az a CD-ROM, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó és az Országos Műszaki Információs Központ adott ki, és amely a felsőoktatás 7200, illetve a közoktatás 1446 tankönyvéről ad információt. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elektronikus katalógus a felsőoktatásban használatos valamennyi tankönyvet tartalmazza. Minden egyes könyvről 13 információ hívható le, mint például (természetesen) a szerző neve, a könyv elme, az oldalak száma, a témakörök, a megjelenés pontos dátuma, és rövid tartalmi ismertető. A CD-ROM mindemellett a Nemzeti Tankönyvkiadó közoktatási kiadványainak jelentős részét is tartalmazza. A lemezből 400 példányt térítésmentesen küld szét a kiadó a könyvtáraknak és az oktatási intézményeknek, de a katalógus hozzáférhető számítógépes hálózaton is: az X25-ön, az Interneten és a WWW-n. Arról persze nem szólnak az információk, hogy a listán szereplők közül melyik könyvet lehet megtalálni a könyvforgalomban, de talán tartja magát annyira korrektnek a kiadó, hogy ne csak információkat csöpögtessen a kiadványairól, hanem „teljes terjedelmükben" hozzáférhatővé is tegye őket. Ellenkező esetben ez a CD-ROM is csak amolyan étlapféle marad, amit záróra után olvashatunk az éttermek bejárata mellett. Podmaniczlcy Szilárd