Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

# SZERDA, 1996. MÁJ. 22. HANGSÚLY 5 Büszkének lenni / smételgetem magamban: nehogy azzal kezdjem, hogy a napfény városa... Tudniillik, Szeged ünne­pére, meg erre a Hangsúly-oldalra készülődvén, átla­poztam néhány lexikont, badekkert, ismertetőt és egyebet, s az esetek 90 százalékában, ha nem is ezzel kezdik, de valahol a harmadik mondat elején már em­legetik a napfény városát! Inkább azzal indítok, hogy Szegedet már a 12. szá­zad elején említik először - bötükkel. Az első írásos emlékünktől tehát ,jó, néhány" év telt el, s - napfény ide, napfény oda - azóta sok jót és rosszat is látott ez a tájék, egészen attól a naptól kezdve, amikor a 13. szá­zadban IV. Béla városi rangra emelte Szegedet. Az­után, csak úgy „ajándékként", odaadta neki Tápét is... A jelenről. A Tisza-parti városnak két egyeteme, négy főiskolája, színháza, pazar múzeuma, művelődé­si házai, Somogyi könyvtára, Pick szalámija és szögedi paprikája, 52 szökőkútja (ki gondolná?), csodálatos körútjai, strandjai, úszóházai vannak. Meg - eleddig és idén - három bajnokcsapata: a férfi röplabdások, a férfi kézilabdások és a női tekézők. Büszkék lehetünk rájuk. Azok is vagyunk. Fővárosi és vidéki barátaim, ha találkozom velük, azzal kezdik: Irigylünk, mert csodálatos városban lakhatsz! Csak most jöttem rá, miért! Szegeden ugyanis - tudós könyvek szerint ­1000férfire 1123 nő jut... Kisimra Faranc • Pro Urbe-díjas: Kovács Mihály piarista plébános Nevelni az ifjúságot Kovács Mihály piaris­ta házfőnök, felsővárosi plébános az első egyhá­zi személy, akit a rend­szerváltozás után Sze­ged városa Pro Urbe-díj­jal tüntetett ki. Az idős plébánossal, akinek a piarista gimnázium újra­indításában is nagy sze­repe volt, a díjátadás előtt beszélgettünk. • Hogyan fogadta a hí­rét, hogy Pro Urbe-díjas lesz? - Meglepődtem és ma­gamban viccesen arra gon­doltam, hogy nincs a város­ban méltóbb ember a Pro Ur­be-dfjra? Őszintén mondom, nem érzem, hogy valami kü­lönlegeset tettem volna. • És a piarista iskola új­raalapítása? A szegedi volt az első az ország­ban... -Én ott voltam diák és ott is kezdtem tanítani, a haj­dani piarista gimnáziumban. Ott voltam akkor is, amikor 1948-ban államosították és amikor egy évre rá eltörölték a föld felszínéről az iskolán­kat. Nem tagadom, mindig is szívügyem volt, hogy az in­tézményt újraindítsuk. És azt is megvallom, az iskola indí­tásának ügyében én nemcsak a rendi érdeket, hanem a vá­ros érdekét is néztem. Én mint plébános is terhelve va­gyok a város gondjaival, hi­szen hozzám tartozik a város egy nagy területe. Legalább 30 ezer ember, ha nem több, s ebben rengeteg gyerekkel. Kisebbek, nagyobbak, akik­re gondolnom kell, hiszen az én plébániámhoz tartoznak, akkor is, ha csak az utcán 14­tom őket. Tehát az ifjúság nevelése is befolyásolt ab­ban, hogy sürgessem az is­kola indítását. • Hamarosan a szegedi piarista oktatás 275-ik évfordulóját ünneplik. Ez már nemcsak a piaristák, hanem Szeged történel­me is. - Igen, a megemlékezés városig és rendi ünnep egy­szerre, hiszen valaha Szeged oktatása és a piarista rend el­választhatatlanok voltak. Év­századokon keresztül a pia­rista iskola városi iskola volt, és a most felépítendő új gimnázium is a városnak kö­Kovács Mihály atya: Mindig szívügyem volt a szegedi piaristaoktatás. (Fotó: Miskolczi Róbert) szönheti, hogy ingyenes tel­ket kapott. • Mennyire maradtak benne a piaristák a sze­gedi köztudatban? - Az az érzésem, hogy a nagyszülőknél egy kicsit el­akadt a piarista emlék. Több gyereknél, akiket az újrain­dított iskolába hoztak, a szü­lők azzal indokolták meg a választást, hogy már a gye­rek nagyapja is piarista diák volt... Viszont már a szülők nem jártak vagy járhattak pi­arista iskolába, és emiatt újra kell kelteni az iskola hírét is. • Piarista házfőnökként milyen viszonyban van a várossal? - Az iskola indításakor kialakult egyfajta kapcsola­tom a várossal. Még az elő­ző rendszerben is, amikor ugyan fiókba tették az egész kérelmünket. Aztán Lippai Pál polgármestersége idején beindult a gimnázium, Sza­lay polgármester úrral pedig egészen jó viszonyban va­gyunk. 0 egyébként még megválasztása előtt kereste a plébánosokkal a kapcsolatot, a telekügyben pedig sokat köszönhetünk neki. Egyéb­ként felkértek rá és tagja va­gyok a kulturális és sportbi­zottság tanácsadó testületé­nek is... • Lesz-e még egyszer olyan hatású piarista is­kola Szegeden, mint ami­lyen a régi volt? - Ez beláthatatlan. Re­mélni tudjuk, de sok idő kell hozzá. Először is a papta­nárok képzéséhez, másrészt pedig ahhoz, hogy a magyar társadalom keresztényibb módon éljen. Panek József A város díszpolgára: Simon Miklás professzor Szeged város díszpol­gára az idén a SZOTE Bőrgyógyászati Kliniká­jának nyugalmazott inté­zetvezető professzora, a városszerte ismert és el­ismert, kiváló bőrgyó­gyász, az idén nyolcva­nadik születésnapját ün­neplő dr. Simon Miklós professzor, akivel rövid beszélgetés erejéig egy­kori munkahelyén, a bőrklinikán találkoztunk. • Az „egykori munka­hely" megjelölés nem egészen pontos, hiszen a professzor úr nyugdíjba­vonulása óta folyamato­san bejár a klinikára, s a számára biztosított külön szobában dolgozik. - Nyugdíjbavonulásom után Dobozy porfesszor ren­delkezésemre bocsátotta egykori szobáját, ahol nyu­godtan dolgozhatok. Mivel mindig is, ma is naprakész akarok lenni a bőrgyógyá­szat kérdéseiben, ezért fo­lyamatosan figyelem a bőr­gyógyászati szakirodalmat. Félévenként előadásokat tar­tok medikusoknak, tovább­képző előadásokat bőrgyó­gyászoknak, ezekre is itt ké­szülök fel. A mindennapi szellemi munkát borzasztóan fontosnak tartom, hiszen az embernek idős korában ki­vált állandóan edzésben kell lennie. A „hobbym" az or­vostörténelem, s mivel ez közismert rólam a szakmá­ban, ezért nemrégiben fel­kértek arra, hogy tijam meg a Magyar Bőrgyógyász Tár­sulat történetét. Az orvoslás történetén kívül, Erdély tör­ténelme érdekel, hiszen a gyökereim ott vannak, a csa­ládom Háromszék megyéből származik. • Ön már Debrecenből jött Szegedre. Mikor érezte először, hogy a vá­rosban gyökeret eresztett. - Még debreceni egyete­„A legnagyobb respektje a szegedi egyetemnek volt" mi éveim idején a legna­gyobb respektje az ország­ban a szegedi egyetemnek volt, akkoriban a magyar tu­domány egyenlő volt Sze­geddel. Ezért, amikor pályá­zatom után, '65-ben elnyer­tem a szegedi orvosegyetem bőrgyógyászati tanszékének vezetői posztját, már magát a kinevezést is megtisztelte­tésnek éreztem. Idejövete­lem után nem kisebb szemé­lyiség volt az én kalauzom, mint Bálint Sándor. Család­jának orvosa voltam, később Sándort barátomnak tekint­hettem. Tőle tanultam a leg­többet Szeged múltjáról, kultúrájáról. Szegedivé ak­kor lettem, amikor lakást kaptam itt és a családom is ide költözhetett. • A professzor úr nagy érdemének tartják a kül­földi kapcsolatok kiala­kítását és ápolását, ami­nek nagyon sok szegedi klinikai bőrgyógyász kö­szönheti, hogy eljuthatott tanulni Németországba. - A kapcsolatok építgeté­sét én már Debrecenben el­kezdtem. Az előzménye az volt, hogy '57-ben lehetősé­gem nyílt - Ausztriában élő bátyám anyagi segítségével ­végiglátogatni Ausztria, Nyugat-Németország egyete­meit. Azt láttam, hogy a tu­dományos munka, a műsze­rezettség magasan a mienk felett áll, s tisztában voltam azzal, hogy mindezek megis­merése létérdeke a magyar bőrgyógyászoknak. Szemé­lyes kapcsolataim révén, az évek során valóban sok mun­katársam kimehetett külföld­re. A vendéglátók visszahí­vása, ami évtizedeken ke­resztül történt, eredményez­te, hogy nemzetközi kap­csolataink igen erőssé lettek. • Ezért ön igen magas kitüntetési kapott a né­metektől. - Kormánykitüntetésben részesültem, 1992-ben meg­kaptam a Német Szolgálati Érdemrend nagykeresztjét. Most, a 80. születésnapomra pedig a Német Bőrgyógyász Társaság kitüntető érmét ad­ták át, amit azért a közvetí­tésért Ítéltek nekem, amit még a német egyesítés előtt próbáltam tenni a kelet- és a nyugat-német bőrgyógyá­szok között. • Munkásságának me­lyek voltak a leglátvá­nyosabb sikerei? - Arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy a bőrtuberkoló­zisban szenvedők százait si­került tünetmentessé ten­nem. Debrecenben kezdtem foglalkozni a bőrtuberkoló­zissal, hiszen a Tiszántúl volt a legjobban fertőzött e betegséggel. Az új tuberkó­lózisgyógyszerek megjelené­sével sikerült a bőrtuberko­lózis fertőzőképességét meg­akadályozni, s a betegséget a kezdeti stádiumban meggyó­gyítani. Szegeden kezdetben a fényvédő anyagok keresé­se volt a kutatási területem. Foglalkoztam a porfirin-cso­portba tartozó betegségek­kel, a porféria által előidé­zett fényérzékenységgel. Az e betegségben szenvedőket sikerült diagnosztizálni és kezelni. A harmadik terület, amit pályámon említésre méltónak tartok, az a mo­dern immunológiai módsze­rek bevezetése a klinikán, amit később Dobozy pro­fesszor és Hunyadi pro­fesszor európai szintre emel­tek. A legnagyobb örömöm azonban, hogy sikerült a szegedi bőrklinikán egy szakmailag elismert gárdát kinevelnem, és sikerült sok ember jövőjét egyengetnem. Kalacsai Katalin Pálmai Antal 1947. szeptember 30-án szüle­tett Budapesten. Szege­den, a JATE-n vegyész szakon Végzett, majd 1973-ban pályakezdő­ként a Medikémiánál helyezkedett el. 1978 óta a cég első számú ve­zetője, elnök-igazgatója. Két gyermek, egy 23 éves főiskolás fiú és egy 21 éves vállalkozó le­ány édesapja. • Ön gondolta-e valaha, hogy szegediként tisztelik majd az egész ország­ban? - Az ember természetesen nem tervezi be, hogy szegedi lesz, ez kialakul az évek fo­lyamán. Nálam is fgy volt, a Tisza-parti városba „beván­dorlóként" kerültem. Azt szoktam mondani, tévedés­ből maradtam Szegeden és a Medikémiánál. Hiszen vissza akartam menni Buda­pestre és hosszabb távon a gyógyszervegyészettel sze­rettem volna foglalkozni. A kényszerelhelyezkedésből ­fejlesztési előadóként kezd­tem a Medikémiánál - az lett, hogy megfogott a téma érdekessége, s azt mondtam magamban, talán ezt a szak­mát kellene választani. Ek­kor volt az olajválság, sike­rült jó néhány problémát megoldani a cégnél, aminek köszönhetően 1975-től fő­• Pro Urbe-díjas: Pálmai Antal, a Medikémia Rt. elnök-igazgatója Az első öt között „Népszerűségemet a röplabdának köszönhetem. (Fotó: Nagy László) mérnöknek neveztek ki. így válik valaki észrevétlenül szegedi polgárrá. Amit álta­lában nem is ő fogalmaz meg, hanem mások. # Mit tett a városért az eltelt több mint két évti­zed során? - Úgy gondolom, hogy azt az infrastuktúrát, amit a Medikémia a telephelyén ki­épített, élvezik a béketelepi­ek is. Ami itt történt, Szeged javára történt, mint ahogy a sport és a szponzori támoga­tások is hoznak eredményt a városnak ugyanúgy, mint a Medikémiának. Gazdasági eredményeinknek köszönhe­tően sok közintézményt, az egyetemet, több alapítványt, s kulturális rendezvényeket támogatunk. • Az elért szakmai sike­rek mellett mit jelentett Önnek a sport szeretete? - Az egyetemi évek alatt és később is aktívan kosár­labdáztam, majd edzősköd­tem, tehát nagyon sok em­bert megismertem, úgy az egyetem, mint a gazdaság és a sport révén. Népszerűsége­met vitathatatlanul megala­pozta az, hogy 1994-ben egymásra talált a röplabda és a Medikémia. Nagy örö­mömre szolgál, hogy ez a csapat a város történetében először szerzett labdajáték­ban első helyet. Két év alatt két bajnoki aranyat és két kupagyőzelmet sikerült be­gyűjteni. • Az országban a Medi­kémia nevet mennyire hozzák kapcsolatba Sze­geddel? - Ha a saját tevékenysé­gemet meg kellene ítélni, hogy mit tartok a legfonto­sabbnak, a gazdasági tevé­kenységet választanám, is­merik, szeretik a termékein­ket. Ennek ellenére a híres röplabdacsapatnak köszön­hetően Szegeden is, az or­szágban is megötszöröződött az ismertségem. Azt szok­tam mondani, a sportban két csapatot kell támogatni, az elsőt vagy az utolsót, mert mindkettőről sokat írnak... • Mekkora adózónak számít a Medikémia a vá­rosban? - Az első öt között va­gyunk. Úgy érzem, az utóbbi időkben a város ezt már fi­gyelembe veszi és kezd job­ban odafigyelni a vállalko­zókra. Fekete Klára Jé hely-e Szeged? Bárányi János: (villa­mosvezető): - Tősgyökeres szegedi vagyok. Magyaror­szág egyik legszebb városa a miénk. A közlekedés lehetne egy kicsit jobb is, de olyan, amilyen. Soha nem gondol­tam arra, hogy elmenjek in­nen. A napokban voltam Pesten, mely a maga nemé­ben biztosan nagyon szép, de nem tudom elképzelni, hogy ott éljek. Szeged nyu­godt, csendes város és ilye­nek az emberek is. Tóth Tímea (elsőéves történészhallgató): - Nem­régen kerültem Szegedre, itt tanulok, s úgy látom, ez egy kifejezetten diákváros. Na­gyon szép szecessziós épüle­tek vannak itt, romantikus város, én legalábbis nagyon hamar megszerettem. Talán a Tisza is sokat segített eb­ben, hiszen ahol én lakok, Hatvanban, ott nincs ekkora folyó a város közepén. Göndös György (egyete­mi docens, szerves kémiai tanszék): - Magyarország el­ső városai közé sorolom Szegedet. Nagy előnye, hogy itt van a gyönyörű Ti­sza. A kulturális színvonalat emeli, hogy egyetemi város Szeged, és nagyon sok hall­gatót vonz ide. Jómagam tősgyökeres szegedi vagyok, nagyon jól érzem itt magam. Harkai Margit (másodi­kos gimnazista): - Szegeden születtem, szeretem a várost. Itt szinte mindenre van lehe­tőség, soha nem unatkozik az ember. Sok főiskola, egyetem működik Szegeden, nagyon jó könyvtára van, s itt folyik a Tisza. Bár az utóbbi időkben nem nagyon alkalmas fürdésre, inkább csak nevezetesség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom