Délmagyarország, 1996. május (86. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-14 / 112. szám

KEDD, 1996. MÁJ. 14. A VÁROS 7 • Díszlet-ügy Az elnök magánakciója • írásbeli érettségi magyarból A tragédia volt az örömük Küzdöttek és bíztak. (Fotó: Nagy László) Janik László színész, a Szünet Színház Egyesület ellenőrző bizottságának tagja több társával együtt Bicskey Lukács magánakciójának nevez­te a pénteki diszletelviteli kísérletet. Két hete azért alapítottak új egyesületet - amelynek bejegyzése most van folyamatban -, mert nem tudnak együtt dolgozni Bicskeyvej. Mint szombaton megírtuk, a pénteki kamarasztnházi be­mutató előtt Bicskey el akarta szállítani a Kapj el! című mu­sical díszletét. A produkciót az általa vezetett egyesület mutatta be tavaly nyáron, s színház vezetőivel a bemuta­tóig nem született megegye­zés az egyesületnek fizetendő díjakról. Bicskey szerint túl keveset ajánlott a díszletért és a jelmezekért a Szegedi Nem­zeti Színház. Szemán Béla színházi ügyvezető (és egye­sületi társelnök, a Kapj el fő­szereplője) szerint Bicskey túl sokat kért. Janik László - akinek ugyanúgy nem hosszabbítot­ták meg a szerződését a Sze­gedi Nemzeti Színházban, mint Bicskeynek - tegnap azt mondta, hogy a legutóbbi közgyűlés arra kötelezte az el­nököt, Bicskeyt, hogy a Kapj el! ügyében csakis Szemán Bélával együtt tárgyalhat a Rókusi • Tudósítónktól Az elmúlt évi sikeres Pad­lás-előadás után újabb nagy­szabású produkcióra készül­nek a Rókusvárosi II. sz. Ál­talános Iskolában, ahol Lio­nel Bárt: Olivér című zenés darabjának rövidített változa­színházvezetőkkel. Ezt figyel­men kívül hagyta és egyedül tárgyalt. Magánakciója volt a pénteki díszletelszállítási kí­sérlet is, amit több egysületi tag elítél. Mivel az egyesület „nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket", Janik, Sze­mán és a színház több tagja újat alapított Nyári Szfnház Egyesület néven, amelynek hivatalos bejegyzése most van folyamatban. A cél változat­lan: játéklehetőséget biztosíta­ni a színészeknek a nyári szü­net idején is. Janik hozzátette: mint a ré­gi egyesület ellenőrző bizott­ságának tagja, méltányosnak találja a színház ajánlatát. A Kapj el! díszleteiért és jelme­zeiért a színház 300 ezer fo­rintot ajánlott, plusz elengedte volna az egyesület 88 ezer fo­rintnyi adósságát és annak ka­matait, valamint nem számolt volna fel díszlet-jelmez tárolá­si költségeket; mindez együtt kitette volna a bekerülési költséget. Tehát ha Bicskey elfogadta volna az ajánlatot, eleget tesz az egyesületi köz­gyűlés határozatának. Ám Bicskey produceri díjat kért, egymillió forintot. Ez azért is .képtelenség, mert a mostani bemutatóra Angyal Mária új­rarendezte a musicalt, megvál­toztak a táncok, átalakították a díszletet. Vagyis ez a produk­ció - már nem ugyanaz. S. E. musical tát mutatják be május 17-én pénteken délután 6 órakor a tornateremben. A felnőtt sze­repeket alakítva a gyerekek­kel együtt néhány lelkes tanár is fellép majd az előadáson, amelyre mindenkit szeretettel várnak a „kék" iskolában. Amikor Kaposi József tegnap nyolc óra után néhány perccel bemond­ta a Magyar Rádióban az írásbeli érettségi téte­leket magyar nyelv és irodalomból, a „Kérdé­sek és válaszok Madách Imre Az ember tragédiá­ja című drámai költemé­nyében" néven futó té­telnél örömujjongásba tört ki a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimná­zium IV. C osztálya. A rendőrök és a tűzszeré­szek éppen akkor távoztak a gimnázium épületéből, ami­kor odaértem. A lépcsőfeljá­rónál őrt álló Kánitz József igazgató felvilágosított: ag­godalomra semmi ok, a ható­ság emberei csupán rutinelle­nőrzést tartottak az intéz­ményben. Háromnegyed nyolckor már minden diák a számára kijelölt tanteremben ült. A cések a második eme­leten, három csoportban vár­ták a hírt. Még mielőtt meg­szólalt volna a rádió, rövid közvélemény-kutatást végez­tem a 218-as teremben „ki mit vár, ki mit szeretne, mi várható" témakörben. Röp­ködtek a nevek: Berzsenyi, Zrínyi, Kosztolányi, Ma­dách, Csáth, József Attila... Ekkor lépett be a terembe az osztály magyartanára, Fekete Zoltánná, aki elmondta: ha lehetne előre tervezni, hogy ki vagy mi lesz a téma, akkor csak abból készülnének, de nem lehet. Az egész kiszá­míthatatlan. Mindeközben a fiatal felügyelő tanár, Öveges Enikő olyan praktikus dol­gokra hívta fel a diákok fi­gyelmét, minthogy ki mikor kap pótlapot, mi lehet a pa­don, mennyi idő elteltével le­het először kimenni vécére, meg ilyesmik. Nyolc óra előtt két-három perccel Nagy Sándor történelem-filozófia szakos tanár is beköszönt, mi több, feszültséget oldandó, mondott is valami személyes dolgot, amin a gimnazisták jót derültek­Kaposi József ezután hir­dette ki a rádióban az érettsé­gi tételeket: 1. A hazai táj, a szülőföld, az otthon megjele­nítése a magyar költészetben néhány mű alapján, 2. Kér­dések és válaszok Madách Imre Az ember tragédiája cí­mű drámai költeményében vagy Illyés Gyula: Bartók cí­mű versének értelmezése. Az ember tragédiájánál örömuj­jongásba törtek ki a gimna­zisták. Mindegyik nagyon jó téma, mondták, Madách fő­leg azért, mert - mivel tanár­nőjük imádja - sokat és rész­letesen foglalkoztak drámai költeményével. Fekete Zol­tánné a bejelentés után még egyszer bejött, mit bejött, belibbent * terembe, és kö­zölte tanítványaival, hogy álomszép és rendkívül intel­ligens tételsort kaptak. Arra a kérdésre, hogy ő melyiket választaná, mosolyogva mondta: mindegyikről szíve­sen írna, de szíve szerint Ma­dáchról értekezne. Miután felkerültek a táb­lára a legfontosabb informá­ciók - a tételcímek, valamint a dolgozatírás startjának és finisének időpontja -, elkez­dődött a munka. A jeges teá­val, sportszelettel, szend­viccsel, Cappyval, Hohes C­vel és Pepsi Max-szal körül­bástyázott gimnazisták több­sége kihasználta a rendelke­zésére álló négy órát. Ma matematikával folytatódik az írásbeli érettségi vizsga. Sx. C. Sx. • A DM-irodában, ma: Várjuk mórahalmi olvasóinkat! • Munkatársunktól Április 22-én nyílt meg Mórahalmon lapunk, a Dél­magyarország ügyfélszolgá­lati irodája, amelyet azért hoztunk létre, hogy folyama­tos kapcsolatot tartsunk mó­rahalmi olvasóinkkal, a vá­ros lakóival. Már az eddig eltelt rövid idő is igazolta várakozásainkat, mert a DM-irodát sokan fölkeres­ték, s reméljük, a jövőben még többen megtalálnak bennünket. Szeretnénk személyesen is találkozni azokkal az olva­sóinkkal, akik tájékoztatást, vagy segítséget kérnek tó­lünk. Ezért ma délelőtt 9 és 12 óra között Szailerné Mol­nár Gabriella irodavezető­vel együtt munkatársaink, Kisimre Ferenc és Nyilas Péter vátják az érdeklődőket. A mórahalmi DM-iroda ctme: Felszabadulás u. 30. (a Bounty Szórakoztató Köz­pont épületében). Telefon­szám: 381-251. Szeretettel vátjuk minden kedves olvasónkat! Sárkányos siker • Munkatársunktól Szép sikerrel szerepeltek a Délvidéki Aero Club piló­tái a Dunaújvárosban meg­rendezett ,Alföld Kupa" Vi­torlázó Sárkányrepülő Ver­senyen, ahol Béres Gábor második, Csizmarik Gábor pedig ötödik lett. A helyezé­sek értékét növeli, hogy a verseny EB-előfutam és vá­logató is volt egyben, s így a szegediek a mostani és a ko­rábbi eredményeikkel a vá­logatott keret tagjai lettek. js Melocco Miklós szobrászművésszel Amiről ötvenhatban ábrándoztak Mű és művész a múzeumban. (Fotó: Nagy László) A szakértő zsűri Me­locco Miklós ötvenhatos szobortervét tartja a leg­jobbnak. Az önkor­mányzat kulturális bi­zottsága szintén a buda­pesti szobrászrflüvész mellett foglalt állást. A befutó személye a május 16-i képviselő-testületi ülésen válik ismertté. Melocco reménykedik. A hatvanegyéves mester­rel a virtuóz kontárokról és szobortervéről beszél­gettünk. • Az első pályázati for­duló után, melyet ered­ménytelennek ítélt a zsű­ri, egy öttagú városi dele­gáció felkereste önt és Szervátiusz Tibort, hogy megtekintse már készen álló ötvenhatos szobor­makettjüket. Az a szobor­terv ez a szoborterv? - Nem. A delegáció tagjai megkértek, tervezzek egy forradalmi emlékművet Sze­gedre is. Én az egészet csak úgy tudtam elképzelni, hogy komoly ellenfeleknek számí­tó szobrászok társaságában pályázok. Igy hívták meg a második fordulóba Kó Pált, Varga Imrét és a szegedie­ket, akik igazán komoly el­lenfelek. Szerintem a nyilvá­nos pályázatokon boldog­boldogtalan részt vesz. A szobrászok nem iparosok, de az iparban használt kifeje­zés, a kontár a művészetben is ismert fogalom, csak ott úgy hívják, dilettáns. A nyil­vános pályázatokon a kontár és a dilettáns is indul, mert bennük sokkal kevesebb a kétely, mint a szakmabeliek­ben. A saját munkájában gyönyörködő dilettáns legin­kább a vágyai miatt vesz részt egy-egy pályázaton, ahol természetesen úgy érzi, lekezeli a bíráló bizottság. Pedig szó sincs lekezelésről, csak hozzá ez jut el. Amikor közlik vele, hogy rossz a pá­lyaműve, akkor nem ad iga­zat nekik. Gondoljon bele, hogyan működik a kihívás méltósága a sportban. Ha ki­hívom Muhammad Alit, nyakon vág és elterülök. Ő kap húszmilliót, én meg ket­tőt. Igen ám, de nincs jogom kihívni! Nekem ahhoz na­gyon komoly ellenfeleket kell legyőznöm, el kell ér­nem azt a rangot, hogy ki­hívhassam a bajnokot. • Hamvas Béla azt írja, hogy a virtuóz kontárok és a dilettáns szakembe­rek dehumanizálták a XX. századot. - Igaza van Hamvasnak. A szaktudás és a felfedezés, a másolás és a filozófiai igazság összekeveredése ho­zott létre rendetlenséget a huszadik században. A kép­zőművészet például, ami tárgykészítő művészet, tár­gyak nélkül kezdett szere­pelni. A tárgynélküli tárgy­készítő semmit sem állit ki. Mindehhez odaáll egy filo­zófus kinézetű, beszédű em­ber, és vagy szellemesen megdicséri, vagy szelleme­sen összeszidja. A nemlétező tárgy ideológiát kap. A szno­bok és a gazdagok a bot­rányszagú semmiért tisztes­ségesen fizetnek. Részben azért igénylik ezt, mert nagy tanácstalanságukban valaki határozottan állít valamit, ami őket megnyugtatja. Fel sem merül, hogy értik-e azt a valamit. • Térjünk vissza az öt­venhatos emlékműhöz A második fordulóban sza­bad kezet kaptak a meg­hívott művészek; nem volt formai és helyszíni megkötöttség. Gondolom, ön is végigjárta a Belvá­ros tereit, melyek közül végül a Rerrich Béla te­ret választotta alkotása helyszínéül. Miért? - Az első forduló után ki­derült: az ötvenhatos emlék­mű nem való a Széchenyi térre. A forradalom önálló teret érdemel, nem társbér­letet. A Rerrich Béla teret, ami tulajdonképpen nem is tér, inkább nagy udvar, térré alakítja a Kolozsvári testvé­rek Szent György szobra ­ami a gonosz legyőzéséről szól, ugyanarról, mint ami­ről ötvenhatban mindenki ábrándozott - és a parkosí­tott rész. Kellemes hátteret ad az alkotásnak a klinker téglából épült angol stílusú épület. A zárt helyre díszka­pun lehet belépni, s az út itt szinte olyan, mint a porti­kusztól az oltárig vezető út. A tér készen áll. Nem kell építeni - amire a hivatalnok úgyis azt mondaná, nincs pénz. • Szobortervében a sok­szorosára nagyított, a szabad lelket szimbolizá­ló szürreális lepke félel­melesen, ijesztően hajlik a figurák fölé. Hogyan magyarázza a jelkép sza­badság-félelem kettősé­gél? - A lepke sokáig hernyó­ként, bábként él, s mint ki­fejlett példány csak szapo­rodik, és száll egy rövid ide­ig. Alkotásomban nemcsak a szabadságról, a szabad­ságharcosokról is szó van, akik nem érték el egymást. A hosszú hernyó- és báblét után születni készülő sza­badságba több tízezren bele­haltak. kétszázezren elhagy­ták az országot, generációk mentek tönkre. A felnagyí­tott lepke a rövid ideig élő szabadságharc metaforája. A szabadság a szabadság­harcosok ellen való fegyver­ré változott, mert ha az em­berek nem indulnak harcba a szabadságért, akkor élet­ben maradnak, megöregsze­nek, s talán nem is disszi­dálnak. Ötvenhatban tizen­egy napig közeledtünk, hit­tük, hogy közeledünk a sza­badsághoz. Ma már tudjuk, távolodtunk. A szarkofág melletti figurák lehajtott fej­jel erőlködnek, hogy fel­emeljék a szárnyakat. Ez a feszületre hasonlít. A figu­rák attóí, hogy szeretnék felemelni a szabadság pil­langóját, már eleve áldoza­tok lesznek. • Erősíti szobortervének mondanivalóját Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse is. A problémám csak az, hogy a szöveg a lepke há­tán kap helyet. Hogyan lehet majd elolvasni? - A szöveget, mivel a lep­ke hátrafelé lejt, öt-hat mé­terről lehet majd vala­mennyire olvasni. De azt is el tudom képzelni, hogy használják a szobrot, felka­paszkodnak, felmásznak rá, vagy lesz ott egy emelvény, ahonnan elolvashatják a ver­set. Azt a gyönyörű költe­ményt, ami egyetlenként maradt meg ötvenhatból. Tu­dom, a metaforát nem min­dig értik. De nem tudom, mi a közérthető? A lyukas zász­lót értik. Na, de miért? Mert már egyszer elmagyarázták. Alkotásom sem bonyolul­tabb, mint a lyukas zászló, sőt, az tovább mondja a tör­ténetet. Megmondom őszin­tén: mindig sajnálom sok kézbe adni az új gondolatot, mert az életveszélyben van az értetlenkedők kezén. Na, de ez kikerülhetetlen, mert nálunk demokrácia van. Én reménykedem. Sxabö C. Szilárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom