Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-04 / 80. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. ÁPR. 4. HANGSÚLY 5 Eladók mondják Csak egy a torta A ' tértékelődött a nagykereskedés fogalma. Az utóbbi időben a raktáráruházak a háziasszonyt éppúgy kiszolgálják, mint a kiskereskedőt, és a „kártyás" áru­házba is csak az nem jut be, aki nem akar. A régi, ha­zai nagykereskedők és az új multik mellett megjelen­tek a kereskedőberkekben „hokedlisnek" csúfolt üzle­tek: két doboz üdítő egy hokedlin egyenlő ital-nagyke­reskedés. A hatezer, a hatvan és a hat négyzetméteres üzlet egyetlen dologban hasonlít egymásra; mindegyik a vásárlóért harcol Ugyanazt a tortát szeleteigetik. Van, aki arra apellál, hogy üzlete nem esik túl messze a városközponttól, oda tudja csalni a nyugdí­jast. Más a hétvégi bevásárlását intéző háziasszonyra épít, a kültelki nagyok inkább a kiskereskedőkre. Mindegyiknek megvan a maga filozófiája, árpolitiká­ja. Van rendes ár és akciós, nettó és bruttó, kereskedői és lakossági. Van, ahol csak kartonra lehet, van, ahol darabra is. Van, ahova be lehet vinni a gyereket és a táskát, van, ahova nem. A Z eladók többnyire mindenütt készségesek. Persze, ha vevőként fordul hozzájuk az ember. Ha vi­szont újságíróként kérdez, mindenütt elutasításba üz­közik. Nemhogy az eladók nem beszélhetnek, nem nyi­latkozhat még az üzletvezető sem. A titoktartás nem­csak a pénzügyi adatokra, forgalomra vonatkozik, még arról sem kaphatunk információt, idősek jönnek inkább, vagy fiatalok, szegediek vagy vidékiek. Rend van és fegyelem. Központi arculat, tervezett imázs. A kereskedők őrzik a maguk szeletét. Hiszen torta csak egy van. Keczer Gabriella Diszkontármustra • Százhúsz nyúl teszi a kereskedőt Ma a kis vevő is vevő Diszkontsor a konzervgyári fronton. (Fotó: Nagy László) • Munkatársunktól Város széli nagykereske­désbe nem megy ki az ember mindennap, ritkábban is csak akkor, ha megéri. Ha a diszkontárak csak pár forint­tal alacsonyabbak, mint a belvárosi üzleté, aligha érde­mes buszjegyet váltani, ben­zint pocsékolni. Kíváncsiak voltunk, mi mennyibe kerül az egyes raktáráruházakban. Táblázatunkban néhány jól összehasonlítható, alapvető termék árait közöljük. Ada­taink a kedd délelőtti állapo­tokat tükrözik, mindenütt az éppen legalacsonyabb lakos­sági, tehát bruttó árakat tün­tettük fel. Akciós termék esetén a leszállított árat kö­zöljük. A szocializmus fény­korában a kutya sem tudta, mit jelent az a szó, hogy diszkont, an­golul „discount", vagyis árengedmény. Virágoz­tak az uniformizált ABC­k, egyforma árukészlet­tel és azonos árakkal. Manapság viszont gom­bamódra szaporodnak a diszkontok, a nagyke­reskedések, az embe­rek pedig mennek egyiktől a másikig, fi­gyelik az árakat, mi hol a legolcsóbb, hol van akciós árleszállítás. Diszkontok eddig is jöt­tek, mentek, most vi­szont a Metró megjele­nése új helyzetet terem­tett a szegedi kereske­delemben. Kedden reggel a konzerv­gyári Tejdiszkontban köz­epes a forgalom. Vásárló van, az emberek folyamato­san érkeznek, de csak né­hány doboz tejet, joghurtot, vásárolnak. Nagy tételben dolgozó kiskereskedőt nem látni. A két pénztárnál tfzen­tfzen állnak sorba, de gyor­san halad a fizetés. Feltűnő­en sok a nyugdíjas vásárló, hiszen a villamos a kapuban teszi le őket. Ha pedig vala­kinek bérlete is, ideje is van, miért ne takarítson meg pár forintot azzal, hogy nem a Belvárosban vásárol. Mágori Imre, a diszkontot üzemelte­tő Mercator Kft. ügyvezetője elmondja, amikor 1994 de­cemberében megnyitották a boltot, éppen a nyugdíjaso­kat célozták meg. - Üzletfi­lozófiánk szerint a kis vevő is vevő, nem véletlen, hogy vásárlóink kétharmada la­kossági fogyasztó, és csak egyharmada kiskereskedő. A forgalommal elégedettek va­gyunk, és különösen örülünk annak, hogy bevásárlócent­rum-féle kezd itt kialakulni, hiszen az egymás mellett le­vő diszkontokban a tőkehús kivételével mindent megve­het a háziasszony a hétvégi Kántor Jánosné (tanár), konzervgyári tejdiszkont: - Hetente-kéthetente egy­szer mindig kijövünk a fér­jemmel a tejdiszkontba, mert megéri nagy tételben olcsób­ban vásárolni. Általában a szombat a bevásárlónap, most csak a tavaszi szünet miatt tudtam időt szakítani erre a kedd délelőtti sétára. Három gyerekünk van, sok tejtermé­ket fogyasztunk, nem mind­egy, milyen áron szerzem be a napi cikkeket. Az újságban minden hirdetést elolvasok, figyelem, hol van éppen ak­ció, összeírom, és utána neki­lendülök a városnak. nagybevásárlásnál. A hóvé­geket természetesen erősen megérezzük, ilyenkor szinte kiürül a bolt a fizetés utáni napok tumultusához képest. A szomszédos Főnix rak­táráruházban inkább kicsi, mint közepes a forgalom. Az emberek sétálgatnak, min­den kifüggesztett árcédulát megszemlélnek, bejárják a nagy csarnokot, de keveset vásárolnak. Szemmel látha­tólag a háztarás számára vesznek - alig több, mint he­ti mennyiséget. Kiskereske­dőt, telepakolt bevásárlóko­csit itt sem látni. Valószínű­leg nem az árukészlettel van a baj, hiszen élelmiszerből és háztartási cikkből itt min­den megtalálható. - Évek óta járok ide ­mondja egy törzsvásárló -, mert pont a villamos von­alán lakom. A vevők a sze­mem láttára fogytak el. Ma már kevés embernek van pénze egyszerre, nagy tétel­ben vásárolni, azért meg nem érdemes kijönni, hogy ezer forinton százat megta­karítson az ember. Sok itt az akciós ár, de én nem enged­hetem meg magamnak, hogy akkor is vegyek valamit, ha éppen van belőle otthon, még akkor sem ha éppen ol­csóbban vehetném. A Kersekedőközben a Ti­Varga József(árube­szerző), Tisza Füszért Standard Áruház: - Az újszegedi Pinty Markét számára vásárolok nagy tételben. A Standard áruház régi ügyfele vagyok, majdnem minden árut itt szerzek be. Megkapom, amit az üzletünkben keresnek a vevők, és számomra kedve­ző áron. A tejet, tejterméke­ket a tejdiszkontban veszem meg, de a Szegedtej Rt. köz­vetlenül is szállít az üzletbe. Hetente egyszer számlázás­sal együtt 2-3 órát kell rá­szánni erre a műveletre. A Metróban még nem voltam. sza Füszért Standard áruhá­zát a kiskereskedők, viszon­teladók fő beszerzési bázisa­ként tartják nyilván. Látni azért háziasszonyokat, bébi­étellel megrakott kismamá­kat is, hiszen az árukészlet igényes, az árak kedvezőek, sok az akciós termék. A fé­lig pakolt kocsi, a ráérős tén­fergő itt nem jellemző. Ha már kijön ide valaki, annak feltehetően pénze is van, tá­rolási lehetősége is. Majd' mindenki nagy tételben vá­sárol, listáról, hiszen tudja, mit akar. A forgalom döntő többsé­gét azért a kiskereskedők ad­ják. - A Standard nagy előnye - a Metróval szemben is ­hogy a kereskedőknek lehe­tőségük van a halasztott fi­zetésre. Vagyis megveszem az árut, tíz nap alatt eladom a boltomban, itt pedig csak azután fizetek - mondja egy kiskereskedő. - Nem mind­egy, hogy a vásárlás befekte­tés nekem, mint máshol, vagy lehetőségem van meg­forgatni a pénzem, mint itt. A vásárlóerő csökkenése itt is érezhető. Bár a forga­lom évről évre emelkedik, ez inkább a magas inflációnak, mint a fizetőképes kereslet növekedésének köszönhető. Mivel ide jórészt a kiskeres­Prónai Sándorné (kiske­reskedő), Metró áruház: - Ez az első vásárlásom a Metróban, ráadásul hatal­mas tételben, mert körülbe­lül két hét múlva nyitok egy üzletet Kiszomboron. Majd a kasszánál kiderül, vissza tudok-e jönni még egy kör­re. Mielőtt családostul kijöt­tünk volna a Metróba, tanul­mányoztam a nagykereske­delmi árakat. Azt már látni, hogy a jövőben nem fogok mindent itt beszerezni, pél­dául az italt biztosan másutt veszem meg. A vegyi áru, a kozmetikum viszont ezen a helyen a legolcsóbb. kedők járnak, a forgalom ki­egyenlített, kevésbé érezhető a fizetésnap és a hóvége. Az új jövevénynek, a Metrónak a parkolója is tele, az üzletben is hatalmas a tö­meg. Tizenkét pénztár dol­gozik folyamatosan, de így is lassan halad a sor, mert van, aki két-három magra­kott kocsit tol maga előtt. Mindenki fel van pakolva, azt, hogy valaki kiskereske­dő, avagy lakossági vásárló, csak abból lehet megállapí­tani, hogy vesz-e 120 darab húsvéti nyulat, vagy sem. Úgy látszik, a kártyarend­szer és „a vevőm vevőit nem szolgálom ki" szlogen csak elvi jelentősséggel bír. - A tejföl itt 36 forint, máshol 44. Ha itt megve­szem és a saját üzletemben 40-ért adom, olcsóbb va­gyok, mint az ABC-k, és még hasznom is van ­mondja egy kiskereskedő. Hát igen. A háziasszony­nak számít, mennyit kell utaznia, milyen a kiszolgá­lás, a miliő, mennyi idejét veszi el a vásárlás. A nyug­díjas aligha bumlizik ki a vá­rosszéli diszkontokba két doboz tejfölért. A kiskeres­kedőnek viszont egyetlen dolog számít: az ár. Keczer Gabriella Árváné Vincze Anna (háziasszony), konzervgyá­ri tejdiszkont: - Naponta vásárolok itt, a tejdiszkontban, mert közei van a munkahelyemhez. Itt veszem meg a napi tejter­méket, a pékárut. A nagy­bevásárlásokat is mindig diszkontokban intézem, egyrészt, mert olcsóbbak az ABC-knél, másrészt, mert egy helyen mindent meg le­het kapni. Egyszerre nagy tételben vásárolok. Régóta járok diszkontba, és azt lá­tom, egyre kisebb a forga­lom mindenütt, mert az em­bereknek kevés a pénze. • Munkatársunktól Rácz Istvánná (részleg­vezető eladó), Tisza Füszért Standard Áruház: - A kiskereskedők mellett a lakosság is szívesen jön ide vásárolni, mivel az emberek­nek egyre kevesebb a pénze, nagyon megnézik, mit hol vesznek. Nemcsak az alapve­tő pipere és háztartási cikke­ket keresik, hanem a drá­gább, ezer forintnál drágább kozmetikumokat, krémeket is. Nincs kimagaslóan forgal­mas hónap, hét vagy nap, úgy érzem, kiegyenlített a forgalom. Reggel héttől tízig viszonylag kevesen jönnek, tíztől estig azután jó a forga­lom. Az emberek már úgy jönnek ide, hogy keresik, ép­pen melyik termék az akciós, van, aki majd' minden nap jön. Mások, ha nem is állt szándékukban vásárolni az akciós termékből, végül még­is vesznek, mindig győz az ár. A vásárlóközönség elég vegyes, fiataloktól az időse­kig mindenki megfordul itt, sokan jönnek családostul is, és a vidéki vevő sem ritka. Böjti Sándorné (pénztá­ros), Tisza Füszért Stan­dard Áruház: - Nagyon hullámzó a for­galom, függ attól, mikor kap­nak fizetést az emberek. A hónap eleje, a napokat nézve pedig a hétfő és a kedd min­dig erősebb, mint többi. Ez azt jelenti, hogy a kiskeres­kedők, vagyis a mi vevőink is inkább azokban a napok­ban vásárobiak több árut, töl­tik föl jobban az üzleteiket, amikor az emberek pénztár­cája is vastagabb. A napi helyzetképet úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy reggel 7 és 10 óra között álta­lában kicsi a mozgás, 10 és 14 óra között viszont megál­lás nélkül dolgozik mind a hat pénztárgép. Mivel hosszú a sor, időbe telik, mire vég­zünk a számlázással. Aztán megint egy kis szünet követ­kezik és estefelé újra meg­erősödik a forgalom. A Stan­dard főleg a kiskereskedők áruháza - ezt mi hangsú­lyozzuk is. - Kismarczi Zsolt (kis­kereskedő családtag), Ti­sza Füszért Standard Áru­ház: - Családi vállalkozásban működtetünk egy élelmiszer­és vegyeskereskedést. Mind­össze 10 százalékos haszon­kulccsal dolgozunk, ezért a beszerzésénél minden fillér számít. Minden nap bejárom a várost, megnézem, mi hol a legolcsóbb. A Metróban, az akciós termékeket veszem meg, de nem mindent érde­mes onnan beszerezni. Az is sokat jelent, hogy a Füszért­nél lehet átutalással fizetni, a Metróban nem. Főnix Tisza Füszért Metró Raktáráruház Standard Áruház Áruház Pampers Phases maxi plus lánypelenka 831 803 722,29 Tomi kristály mosópor 1,6 kg 508 361 Sió almaié 1 liter 92 90 68,62 Kristálycukor 1 kg 93 102 84,60 Floriol étolaj 1 liter 200 243 167,89 • Nagykereskedők számtana Füszért-negyedév Egetverő változás nincs a nagykereskede­lemben azóta, hogy megnyílt a Metró - tá­jékoztatott Kelcz Vince, a Tisza Füszért Rt. keres­kedelmi vezérigazgató­helyettese. A cég külön­ben a második negyedé­ves forgalom tervszáma­ibon már szerepeltette a multinacionális céget mint „forgalomcsökken­tó tényezőt". A Tisza Füszért Rt. 1996-os első negyedéves forgalma meghaladta a 2 milliárd forintot. Ez az ered­mény a terveknek megfele­lően alakult, vagyis az első három hónapban nem lett soványabb sem a vásárlók, sem a kereskedők pénztár­cája. Mint megtudtuk, a nagy­kereskedő cég vezetői Bara­nya megyében tapasztalat­cserén is részt vettek, tanul­mányozták az ottani, Metro­megjelenés utáni helyzetet. A pécsi kereskedők beszá­molói szerint a svájci-német konszern áruháznyitását kö­vetően egyesek 10, mások 30 százalékos forgalom­csökkenésről számoltak be. A Tisza Füszértnél nehéz „belőni" ezeket a százaléko­kat, mivel a Metró szinte mindent árul, a szegediek régi partnere pedig csak élelmiszereket és vegyiárut. A bő egy hét tehát, ami a Metró nyitása óta Szegeden eltelt, még nem hozott olyan változásokat, amelyekből következtetéseket lehetne levonni. A vezetők szerint legalább egy hónapra szük­ség van ahhoz, hogy a vá­sárlóerő átrendeződésének számokban kifejezhető jelei legyenek. Egyelőre még azt sem tudni, a megszokott ve­vők közül többen csak át­ruccantak-e a Metróhoz, avagy ott is maradnak a jö­vőben. A vásárlók közül so­kan olyan tartós fogyasztási cikkeket is megvettek az el­telt rövid időszakban, amik­nek a beszerzését még húz­ták-halasztották volna, ha nincs a Metró. Avagy tarta­lékaikból vásároltak. Azt, hogy hosszabb távon melyik nagykereskedő mennyi pénzt „vesz ki" az emberek zsebéből, majd az idő dönti el. A konkurencia fellépésé­ből különben tanulnak is a szegedi kereskedők. Ha ed­dig udvariasak voltak, ezen­túl méginkább a vevők megnyerésére törekszenek. És remélik, a Tisza Füszért áruházai egyre inkább em­berközeli, családias légkört teremtenek, már csak a mé­retek, a hely, a stílus miatt is. A Standard nem olyan, mint egy gép - ezt viszont már egy kiskereskedő fogal­mazta meg, aki innen is, on­nan is vásárol, figyelve, me­lyik cég milyen akciókat hirdet. F. K. Megkérdeztük: miért itt vásárol?

Next

/
Oldalképek
Tartalom