Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-30 / 101. szám

KontáriáUa jön felém a hölgy, billeg kezében a tálca, szeme J majd kizuhan a félelemtől, nemcsak a hirtelen tá­mad meleg tavasztól izzad fehér blúzában a szeren­csétlen. Aztán eléri az asztalt, ügyetlen mozdulattal leemeli ama tálcáról a forró babgulyást, a tányérban táncol ám a zsíros lé, én meg rimánkodom összes Iste­nemhez, hogy - jaj! - nehogy éppen most borítsa rám. De ő nem tesz ilyet. Már szaporázza lépteit a követ­kező asztal felé, ahol hárman is fölpanaszolják néki, mennyit is feledett a rendelésből, mit kevert össze, s miért késett oly sokat. Szegény hölgyemény kínjában majdnem sírva fakad, de teszi a (pincér)dolgát, miköz­ben a vak ember is száz méterről kiszúrja, annyi köze van ehhez a szakmához, mint lóversenynek a dobos­tortához. Kényszermelós. Ezt a kifejezést hallottam minap mindazokra, akik napjainkban olyan munkát végez­nek, amilyet éppen kapnak, mert hát nem mostanra jött el a válogatás lehetősége. Alkalmazója pedig kény­szervállalkozó, aki maga is jól tudja, hogy egy szak­képzett, rátermett pincér, ki mosolyogva cseverész a vendégekkel, gyorsan és pontosan számol, húsz kiren­delt tételt is megőriz agyának rejtekében, ezerszer job­ban megfelelne a csárda igényeinek. De azt a munka­erőt vagy nem tudja megfizetni, vagy éppen a saját családjával kell akkor megvívnia kilátástalan harcát, mert nem azt a szerencsétlen, éppen munkanélküli unokahugot vette maga mellé. S ilyen kényszerpályán fut manapság tízezrek élete. Biztosítási ügynök a kirúgott tanár, külföldi kozmeti­kumot kínálgat a mérnök, váltakozóvá kiáltja ki ma­gát az a szerencsétlen boltoslegény, aki pontosan tud­ja, hogy majd beleőrül a számlázásokba, ellenőrzések­be és rendelésekbe, pontosan átérzi, hogy neki a sors a végrehajtás, s nem az irányítás képességét adta meg, de hát mit tehet? rt vajon mit tehet, legfőképp mivé lesz az a gazda­íJ ság, amely ilyen munkamegosztási elvek szerint működik? Vagy csoda-é, hogy ez a bizonyos gazdaság - talán éppen ily megoldások miatt - nem is igazán működik? Mit tehetnek a szakemberek ezernyi kontár zsibvásárában, s mit tehet a kontár, akinek annyi pén­ze, ideje sosem lesz, hogy szakemberré képeztesse ma­gát. Zúdulnak ránk a kérdések, kapkodjuk előle a fe­jünket, s várjuk, hogy egyszer talán valaki, az okosab­bak közül válasszal is megkínál. A baj csak az, hogy a válasz késik. S baj, elszomorító nagy baj, hogy a pin­cérlány meg véresre sírja összes szemét bent a raktár­ban. No meg baj az is, hogy az a gulyás volt olyan rossz, hogy még most is görcsbe rándul a gyomrom, ha rágondolok. Csak éppen a szakácskontárról már nincs időm újabb bekezdést kanyarítani... ! • Axon -kötvénykibocsátás A mezőgazdaság ma já üzlet Igazán még el sem ül­tek a WVM Rt. botrányá­nak hullámai, máris élén­külni látszik a kötvénypi­ac. Mire számíthat az, aki vállalati kötvénybe akarja fektetni pénzét? ­kérdeztük Kozma Gá­bort, az Axon Rt. szegedi irodájának vezetőjét. - Nagyon fontos hangsú­lyozni, hogy végre helyére kerültek a dolgok aa^érték­papírpiacon. Természetel­lenes volt az a korábbi álla­pot, hogy a kockázatmentes állampapírok nyújtották a legmagasabb hozamokat. Mára az állampapírok kama­ta 24-25 százalékra csök­kent, ennél 1-3 százalékkal többet adnak a kicsivel koc­kázatosabb banki értékpapí­rok és betétek. Még több ho­zamra, évi 29-30 százalékra számíthat az, aki vállalati kötvénybe fekteti pénzét. A markáns kamatkülönbségek tulajdonképpen a kockázati felárat takarják. Ez így nor­mális egy piacgazdaságban. • Az Axon Rt. kötvénye által nyújtott többletho­zam arányban áll-e a kockázattal? - Először is nem véletlen, hogy kevesebb vállalati köt­vény kerül manapság piacra, hisz a szakhatóság jelentősen megszigorította az engedély­hez jutás feltételeit. Ez is egy­fajta szelekció. Az Axon Rt. a kötvényesek pénzét kizárólag lízingtevékenység finanszíro­zására fordítja, a befektetett pénzek fedezetét a lízingtár­gyak, termelőeszközök, jár­művek és a lízingszerződés­ből befolyó árbevételek jelen­tik. A lízingszerződéseinket 30-40 százalékos első lízing­díjfizetéssel kötjük. • Milyen következtetése­ket lehet levonni egy lí­zingcég bukásából? - Az Axon Rt. nem lízin­gel tömegesen kis értékű csúcstechnikákat, gondolok itt rádiótelefonra, számítás­technikai eszközökre, mert ezek avulása olyan gyors, hogy azt lízingkonstrukció­val biztonságosan követni nem lehet. Cégünk nem bo­csátkozik kétes kimenetelű ingatlanspekulációkba, és nem veszünk részt lasssan megtérülő nagyipari beruhá­zások finanszírozásában. • Félidejénél tart a köt­vénykibocsátásuk. Mi­lyen a fogadtatás? - Az első jegyzési adatok alapján határozottan állítha­tó, hogy sikerült megnyerni a befektetők bizalmát. Hosszas szakmai munka előzte meg a kötvénykibocsátást, hiszen a piac reagálása nehezen volt megjósolható. Egyidejűleg két ellentétes irányú folya­mattal kellett számolni. Az állampapírok kamatának zu­hanásszerű csökkenése jó feltételeket kínált a kedvező kamatozású kötvények el­adásához. Másik oldalról vi­szont a WVM Rt. látványos bukása megrendítette a be­fektetők bizalmát. K. A. f SZA2/L5 • Hulladékudvarok - családi vállalkozásban? A lánc közepén a MÉH Hulladék hulladék hátán a Dorozsmai úton. (Fotó: Révész Róbert) „Gyújtsd a vasat és a fémet, azzal is a békét véded!" - szólt az egy­kori jelszó. Mára fény­évnyi távolságba kerül­tünk a hajdani „begyűj­téstől". A hulladékkeres­kedelem és -feldolgozás is üzlet lett, a Dél-Ma­gyarországi MÉH Rt. pe­dig állami nagyvállalat­ból részvénytársaság. Egy nem változott: a hulladék, no meg az, hogy továbbra is megéri összegyűjteni és feldol­gozni, hiszen a nyers­anyagok másodhaszno­sítása ma is kíméli a környezetet és nemzet­gazdasági haszonnal jár. - Egy tonna összegyűjtött papírral tizenkét élőfát lehet megmenteni! - mondja Sza­bó Jenő, a Dél-Magyaror­szági MÉH Rt. elnök-vezér­igazgatója. - De mondhat­nám azt is, ha alumínium hulladékból állítanak elő is­mét fémet, akkor az energia egy tizede is elég, szemben azzal, ha timföldből kell alu­míniumot nyerni. Ez a dolgok környezetvé­delmi oldala, ami cseppet sem lebecsülendő. Viszont itt van mindjárt a gazdasági is: a visszaforgatott, olcsó alapanyag ma Nyugat-Euró­pában már keresett cikk, ide­haza csak most kezdünk rá­ébredni, sokkal jobban oda kellene figyelnünk erre. - A MEH Rt. is átalaku­lóban van - mondja az el­nök-vezérigazgató. - Új sze­repet szánunk önmagunknak is: mi szeretnénk a láncban a középső szem lenni. • Hogyan? - Családi vállalkozások­nak kívánunk kenyeret adni. A rendszer ugyanis úgy mű­ködhetne igazán jól, ha a kiskereskedők összegyűjte­nék a hulladékot. >sszegyujte­, a MEH el­szállítaná, elvégezné az elő­feldolgozást, majd továbbad­ná az ipari feldolgozóknak, így mindenki jól járna. A valóságban azonban egyelőre még egészen más a helyzet: a hulladékforgalma­zás is komoly üzlet lett az elmúlt években. A piaci ver­seny viszont nem mindig a legtisztességesebb' módsze­rekkel zajlik. A hagyomá­nyos hulladékkereskedők, a MÉH-ek mellett megjelen­tek a magáncégek is, ame­lyek nemcsak „kimazsoláz­zák" a hulladékot, hanem beruházás nélkül, olykor „szürkébb" csatonákon for­galmazzák is az összegyűj­tött portékát. A „táskás" ke­reskedőkkel viszont nehéz fevenni a piaci versenyt. - A MÉH-nél igazán lát­szik a másik oldal is: a gaz­daság mindenkori állapota. A hazai feldolgozóipar most éppen leszállóágban van, így azután, hiába szeretnénk mi­nél több hulladékot idehaza eladni, marad az export, hi­szen mi is nyereségérdekelt cég vagyunk. A kilenc megyében érde­keltséggel bíró Dél-Magyar­országi MÉH Rt. kénytelen volt 3 megyében 160 be­gyűjtőhelyet is bezárni az el­múlt időben. A papírgyűjtés például kimondottan veszte­séges üzletnek bizonyult, hi­szen csak ár alatt tudták to­vábbadni az összegyűjtött árut. - A fém- és színesfém hulladék a legkelendőbb most a piacon. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy csak biztos eredetű hulladé­kot veszünk át. A gyanús anyagokat, például a vasúti sínt, vagy a közlekedési táb­lát, csak megfelelő doku­mentumokkal „tesszük a mérlegre". A MÉH egyébként azt szeretné, ha nem kampány­gyűjtések jellemeznék a munkát. Terveik között ép­pen ezért az is szerepel, hogy az önkormányzatokkal karöltve hulladékudvarokat alakítsanak ki a nagyobb vá­rosokban, nyugat-európai mintára. Hogy mindez ho­gyan működne? - A lakók a közeli hulla­dékudvarba szállíthatnák a feleslegessé vált tárgyakat, ahol családi vállalkozások szortíroznák, tárolnák, majd mi elszállítanánk. • Hogyan tennék érde­keltté a lakókat? - Nyugaton egyes hulla­dékok átvételéért a leadók­nak kell fizetniük. A szemét­díjat például azzal is lehetne csökkenteni, ha valaki ezek­be az udvarokba adja le, mondjuk díjmentesen, a fe­leslegessé vált holmikat. Természetesen egyes anya­gokért akár fizetnénk is. Úgy látom, előbb-utóbb ezt a rendszert nálunk is meg kell honosítani. A MÉH Rt. egyébként már próbálkozott azzal, hogy a tömbházakban a ház­mester, vagy a közös képvi­selő gyűjtse össze a hulladé­kokat. Az elszállítások után kapott pénz viszont a lakó­ház közös költségét csök­kentette volna... De a jó ötlet eddig nem bizonyult életké­pesnek. - Ma még rengeteg olyan hulladék megy a kukákba, amelyet fel lehetne dolgozni. A változtatáshoz viszont minden érdekelt félnek össze kellene fogni. 9 Régen az iskolák vol­tak a legjobb parterei a MÉH-nek. - Ma is így van ez. Négy-öt éve azonban kicsit ellaposodott ez a rendszer. Most új szisztémát dolgo­zunk ki, szeretnénk minden­kit érdekeltté tenni abban, hogy gyűjtse a hulladékot. Már csak azért is, mert a pénz mellett a környezetét is jobban védené vele. Itt van például a veszélyes hulla­déknak számító akkumulá­tor, amelyet a MÉH bárkitől átvesz. A lakosság azonban mintha erről kevéssé akarna tudomást venni. Bár nem számít veszélyes hulladék­nak, mégis komoly gondot okozott a Dél-Magyarorszá­gi MÉH Rt.-nek a kábelhul­ladék. No, nem azért, mert túl sok volt belőle, inkább fordítva: túl kevés. Kevesen tudják, de Szegeden van Eu­rópa egyik legkorszerűbb kábelhulladék-feldolgozója, amely évek óta áll, mert nem érdemes üzemeltetni. - Ezzel a technológiával ugyanis nem károsítjuk a környezetet, mert mechani­kus úton bontjuk részeire a vezetékeket és nem leéget­jük a műanyagszigetelőket. Csak éppen ez drágább a ha­gyományos, ám kevésbé környezetbarát feldolgozás­sal szemben. Ugye nem kell monda­nunk, a cégek melyiket vá­lasztják? A MÉH Rt. egyéb­ként tavaly több mint 160 millió forintot költött - zö­mében környezetbarát - be­ruházásra. A cég üzletfilozó­fiájában ugyanis alapelv, a kiskereskedőket és a nagy vevőket egyszerre kell ki­szolgálni, ez pedig másként nem megy. A lánc közepén lenni olykor kényelmetlen, de hosszú távon minden bi­zonnyal megéri. - Ez az az ágazat, ame­lyet ha jól csinálunk, sosem megy tönkre. Olcsó alap­anyagra ugyanis mindig szükség lesz. Persze, ma a legtöbb em­bernek nem az a gondja, ho­vá tegye a keletkezett hulla­dékot. Ehhez jóval maga­sabb életszínvonalra lenne szükség. A MÉH Rt. még­sem adja fel, csak bízhatunk benne, nekik lesz igazuk. Rafai Gábor Lengyel növekedés • Varsá (MTI) A lengyel gazdaság évi öt százalékos növekedése nem elegendő, ennél jobb ered­ményre kell törekedni - vél­te Leszek Balczerowicz, a rendszerváltást követő len­gyel gazdasági sokkterápiát bevezető pénzügyminiszter. A jobboldali liberális Sza­badság Uniója (UW) vezető­je szerint elengedhetetlenül szükséges az infláció továb­bi mérséklése is, mert a ta­valyi 20 százalék még túlsá­gosan magas és veszélyes érték. Cseh hiány • Prága (MTI) Több mint 26 milliárd koronás kereskedelmi defi­cittel zárta Csehország az idei első negyedévet. Az ex­port 149 milliárd cseh koro­nát tett ki, 13,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, az import pedig 175,3 milliárd korona volt, 17,6 százalékkal több, mint a tavalyi első negyedben. A Cseh Statisztikai Hivatal előzetes adatai alapján a 26,4 milliárd koronás defi­citből 10,7 milliárd koronás márciusban keletkezett. Airbus • Washington (MTI) Elkerülhetetlennek ne­vezte az Airbus-együttmű­ködés centralizáltabbá szer­vezését a konzorcium elnö­ke. A The Wall Street Jour­nal című gazdasági lapban megjelent írásában Jean Pi­erson kifejtette, hogy a kon­zorciumnak mindenekelőtt át kell szerveznie pazarló sturkturáját, karcsúsítania a bürokráciáját, és jócskán, 20 százalékkal le kell faragnia az irányítási költségekből. Csak ezek után veheti az Airbus fontolóra, hogy ki­lépjen a tőzsdére - tette hoz­zá. Pierson szerint szükség lenne külső partnerekre egy újfajta, legalább 550 utast befogadó repülőgép kifej­lesztéséhez. Sandoz • Genf (MTI) A Ciba-Geigy részvénye­sei elsöprő többséggel áldá­sukat adták az eddig ver­senytárs Sandoz gyógyszer­gyártó céggel történő össze­olvadásra. A Sandoz részvé­nyesei már kedden megsza­vazták az egyesülést, amely­nek eredményeként Novartis elnevezéssel új vállalat jön létre. Ezzel a világ nagyság­ra második gyógyszeripari, és a legnagyobb agrárkon­szernje alakul meg. Gyógy­szerben a Novartist csak a brit Glaxo-Wellcome előzi meg, amely tavaly jött létre, amikor a Glaxo felvásárolta a Wellcome-ot. Lisztexport • Brüsszel (MTI) Több mint húsz éve elő­ször fékezi adó a nyugat-eu­rópai lisztexportot. Az Euró­pai Unió a búzakiviteli vá­mot is növelte, mivel a vi­lágpiaci gabonaárak újabb rekordokat döntenek. A Reuter jelentése szerint a kereskedőknek tonnánként 10 ECU adót kell fizetniük a búzaliszt exportja után, egyes búzafajták kivitelét pedig az eddigi 35 helyett immár 45 ECU terheli. Brüsszel fékezni akaija az exportot, védendő a belső tartalékokat, hogy a gabona­félék rohamos áremelkedése dacára kevésbé emelkedje­nek a belső élelmiszeripar költségei. A közösség, meg­vonván a sokéves támoga­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom