Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

SZOMBAT, 1996. ÁPR. 27. STEFÁNIAIII. Panelek után vályogot vet a „kékszakállú herceg" Sipos Mihály: Nem voltam a pártvezérek haverjai (Fotó: Gyenes Kálmán) Süle József, a Baustúdium vezetője: - Az a furcsa helyzet, hogy először én voltam Sipos Mihály főnöke, azután sokáig fordítva, ő az enyém. A Délép oktatási osztályát vezettem sokáig. A vezérigazgatót céltudatos és a közösséget tisztelő embernek ismertem meg. Határozott, keménykezű vezető volt, de más véleményét is meghallgatta. Szegeden a hetvenes években ipari nagyhatalmat teremtett, a városképen is erősen rajta hagyta keze nyomát. Áz ipartelep fejlesztése is az ő nevéhez fűződik. Szeged sportjáért rendkívül sokat tett. Szerintem minden becsületes ember csak jót mondhat róla. Tisztességes maradt Milyen volt vele? Süle József vezetőnek is, igaz, sosem gazdagodott meg. Egyébként ma is sűrűn találkozunk, ugyanis üzleti partnerünk. Nyári Sándor, a Medikémia Szeged SC szakmai elnökhelyettese: - Nyolcvanban ismertem meg Sipos urat, máig szavatartó, becsületes emNyári Sándor bernek tartom. Bár sokan vitatták vezetői módszereit, mert plykor erőszakos is tudott lenni, de abban az időben csak így tudott célt érni. Sajnálom, hogy olyan emberek sütögették körülötte a pecsenyéjüket, akik igyekeztek tévútra terelni ót. Szerencsére ez nehezen ment, korának egyik legBorvendég Béla markánsabb vezetője volt. Kevesen tettek Szeged sportéletéért annyit, mint ó. Sosem szórta a szakosztályokra a pénzt, de az eredményességet mindenkor díjazta. Tudom, büszke volt a délépes sportolókra, joggal. Sipos Mihályt én rendkívül pozitív embernek tartom ma is. Borvendég Béla, építész: - Keménykezű, ellentmondást nem tűrő embernek ismertem meg Sipos Mihályt, bár túl sokat nem dolgoztunk együtt. Közvetlen kapcsolat igazán nem is alakult ki közöttünk, csak néha futottunk össze. Rövid ideig együtt is tevékenykedtünk: közös fejlesztőirodát szerettünk volna létrehozni. Kétségtelen, hogy gátlástalan vezetőnek ismerték többen is, igaz ugyan, hogy a cégét felhozta. Ambícióiból sok mindenre futotta, de amikor a Házgyár megbukott, az ő karrierjének is vége szakadt. Úgy tudom, jó politikai kapcsolatokkal is bírt, a nyolcvanas évek közepéig alaposan körülbástyázta magát. Magánvállalkozóként bioházakat épít a Délép egykori vezérigazgatója, Sipos Mihály. Több mint húsz év alatt közel negyvenezer panellakás születése fölött bábáskodott, most vályogból és a fából épít, megrendelésre. A hatalmas építőipari birodalom neve huszonnégy éven át teljesen összeforrott Sipos Mihályéval. A Bocskai utcai hatalmas irodaházat pedig sokan ma is csak úgy becézik: a „kékszakállú herceg vára". Ó maga hatvannyolcévesen, fiatalos lendülettel szemléli a megváltozott világot, újszegedi panelházából. - Ma még borotválkozni sem volt időm - fogad minket fotóskollégámmal Thököly utcai házában kora délelőtt a volt Délép-vezér. 9 Emlékszik még a boldog békeidőkre? - Hogyne. 1964 februárjában kerültem a Dél-magyarországi Építő Vállalathoz a Csomitervtől, amit én alapítottam 1960-ban. 9 Miért hagyta ott a tervezővállalatot? - Megkért rá a pártbizottság. Akkor ugyanis ott nem túl jól mentek a dolgok. 9 Mondhatott volna nemet is? - Délután behívattak, közölték, másnap reggel adjak választ, de nemet nem fogadnak el. 9 Szóval, igent mondott! - Azt se mondták, mennyi lesz a fizetésem, hoztak egy párthatározatot és pont. így kerültem a Déléphez. 9 Eredetileg építészmérnök! - Tizenhat évet dolgoztam tervezőként, nehéz szívvel hagytam ott a Csomitervel. 9 Következett húsz boldog, békeév a Délépnél. - 1985-ig nem volt különösebb gondja a cégnek. Egy veszteséges vállalatot vettem át, de viszonylag gyorsan sikerült talpra állítani. Hetventől-nyolcvanig tartott az aranykor. 9 Ez mit jelentett? - Amikor csúcsra járt a cég, háromezer lakást adtunk át évente, hétezerötszázan dolgoztak a vállalatnál. A magyar építőipari cégek között mindig a másodikharmadik helyen voltunk. Nagyságrendben besoroltunk az első húsz nagyvállalat közé, olyanok mellé, mint a Rába, vagy a Csepel Művek. 9 Sipos űr, ön vezérigazgatóként mindvégig élvezte a pártbizottság rokonszenvét. Milyen kapcsolat volt a gazdaság és a politika között a hetvenes-nyolcvanas években? - Vezérigazgatóként tagja voltam a megyei pártbizottságnak, így kötelességem volt a párthatározatokat végrehajtani. Gyakorlatilag abban az időben egy ilyen szintű cég vezetője kettős irányítás alatt állt: vezényeltek a minisztériumból és utasításokat adtak a megyei pártbizottságról is. 9 Sokáig látszólag jól működött ez a szisztéma! - Felépítettük a házgyárat és gyorsan felfutott a cég. Nemcsak paneleket gyártottunk, jelentős szerkezetépítési munkáink is voltak. A csúszózsalus technológiával például még a pestieket is kiszorítottuk a hazai piacról. A gabonaiparnak az egész országban mi építettük a silóit. Nyolcvanegyben sikerült beolvasztanunk az Alé-pet a Délépbe, ezután jelentős mélyépítési profillal is bírtunk. Később kereskedelemmel próbálkoztunk. A magyar építőcégek közül nekünk volt elsőként külkereskedelmi jogunk, majd saját tervezőirodát létesítettünk. Egyszóval, kiteljesedett a vállalat. 9 Hetvenben épült fel a Házgyár. Ez alapozta meg a kezdeti sikereket... - ...és a nyolcvanas évek végén ez lett a cég sírbaeresztő kötele. Teljesen uralni akartuk a megyei építőipari piacot, kaptunk is a fejünkre, hogy monopolhelyzetet alakított ki a Délép. Közben piaci szisztémával próbálkoztunk. 9 Lehetett? - A hetvenes években már bizonyos önállóságot kaptak a nagyobb cégek. így nekünk is lehetett saját üzletpolitikánk, még ha helyben nem is nézték mindig jó szemmel. 9 Hallani, annak idején az elsőtitkárok mondták meg azt is, hová, mit kell építeni! - Ilyen is volt. A rendszer úgy működött, hogy mi kidolgoztuk a saját üzletpolitikánkat, de figyelembe kellett vennünk a minisztériumi irányelveket és a megyei pártbizottság ukászait. 9 Ez mit jelentett? - Az ötéves tervek jelentették az alapot, ezen túl szabadon gondolkodhattunk. Gyakorlatban vállalhattunk plusz munkákat, de a megyei pártbizottság még azt sem nézte jó szemmel, ha elhagytuk a megyét. Látszólag jóban voltam minden elsőtitkárral, de Komócsin elvtárssal sokszor össze is vesztünk. Mondhatom, azon kevés igazgatók közé tartoztam, akik vissza mertek szólni az elsőtitkámak. 9 Hírlik, nem túl jól fogadta az ellentmondást! - Egyszer összevesztünk és kirúgott a pártbizottságból. Egy év után viszont azt mondta, neked volt igazad. Visszahívott, különben nem tudott volna utasítást adni. Hát (gy működtek a dolgok. Közben a húsz év alatt felépítettünk harmincöt-negyvenezer lakást. 9 Később megalakultak a vállalati tanácsok. Ezzel a testülettel került először szembe Sipos Mihály. Miért? - Abban az időben már veszteséges volt a cég. 9 Bizalmi voksokat kért, ahol leszavazták, majd kisebbségi kormányt alakított... - Igazából nem is a vállalati tanáccsal volt konfliktusom. Még a nyolcvanas évek közpén is erős volt a kézivezérlés. A vállalati pártbizottságon keresztül próbáltak meg nyomást gyakorolni rám. 9 Egyszóval, kialakult egy belső ellenzéke a cégnél - Elkezdte a vállalati párbizottság kritizálni a tevékenységemet. Ha nem engem támad, saját magának kellett volna önkritikát gyakorolnia. S ezt nem akarták. Inkább a vállalati tanács életébe is beleszóltak. A bizalmi szavazás előtt összehívták a tagokat és utasították őket, nemmel kell szavazni. Ennek ellenére sem voksolt ellenem minden párttag. 9 Néhány hét múlva mégis kérte a nyugdíjazását! - A vállalati tanács nem váltott le, maradhattam volna, de meggondoltam magam. 9Miért? - Akkor már nagyon piszkáltak. Naponta berendeltek a pártbizottságra, minden héten letoltak valamiért. Magyarul, közölték, hogy tűnjek el a francba. Végül a külkereskedelmi ügyleteinket is kikezdték. Azt is pletykálták, a Síposnak bankszámlája van Svájban, pedig nekem egy fillér hasznom sem volt az egészből. Beleuntam, elmentem a miniszterhez és kértem a nyugdíjazásom. Saját kezdeményezésemre pár hónappal hatvanéves korom előtt elengedtek. 9 Huszonnégy ív után hogyan jött el a Déléptől? - Nem gyűjtöttem vagyonokat, higyge el. Azt suttogták annak idején, hatalmas nyugdíjat hoz a postás a Síposnak. Tizenháromezerhétszáz forinttal mentem el nyugdíjba. Ez nyolcvannégyben sem számított már nagy összegnek. Mivel a vállalat a nyolcvanas évek közepén gyengén teljesített, évekig prémiumot sem kaptam. 9 Mi okozta a hiányt? - Az igények gyorsan csökkentek, a házgyár ezért ott állt kihasználatlanul. A hatalmas vagyonra abban az időben külön adót kellett fizetni. Ez tett minket alaphiányossá, igazából viszont nem volt veszteséges a Délép. Az állam kiszívta a pénzt a vagyonadón keresztül. 9 Hírlik viszont, hogy ön osztogatta a prémiumokat abban az időben is! - Igyekeztem megbecsülni az embereket. Hiszen mindenki elvégezte a munkáját. De magamnak nem adhattam. Majd hatvanévesen, negyvenévi szolgálati idő után mindössze tízezer forint jutalmat kaptam a minisztertől. 9 Mit kezdett magával ezután? Nyugdíjasként kívülről figyelte hogyan szedik szét a Délépet? - Nehéz volt megélni, hogy amit én évtizedek alatt összeraktam, azt mások szétszedik. Én erre nem voltam hajlandó, ezért is kellett eljönnöm. 9 Gondolom, ma már másként látja! - Most is azt mondom, nem kellett volna széthordani a céget. Lehetett volna racionalizálni másképpen is, de inkább milliárdos eszközöket kft.-kbe vittek ki, bagóért. 9 Ön hogyan csinálta volna? - Valóban szükség volt a leépítésre, de nem így. Mielőtt nyugdíjba mentem 170 millióért árultam a Békés megyei- részleget. Kishíján meg is vették, de kitudódott, hogy nyugdíjba megyek, s velem már nem írták alá a megállapodást. Az utódaim viszont gyorsan eladták harmincmillióért. De a huszonötmilliót érő betonkeverőt is eladták huszonötezerért. Sorolhatnám tovább... Ezek nem normálisak, mondtam akkoriban magamban. Több százmilliós értékű vagyont fillérekért eladni?! 9 Vezérigazgatóként, hírlik, szerették a cégnél! Jó kapcsolata volt az emberekkel? - Remélem. Brigádvezetőig mindenkit személyesen ismertem. 9 Beszéljünk a nyugdíjaséveiről is! - Nem éreztem magam bukott embernek amikor elengedtek, de fél évig teljesen visszavonultam. Később több kisebb cég is megkeresett, legyek a tanácsadója. 9 Es? - A Szegedi Műkő Kisszövetkezetnél végül elvállaltam egy ilyen állást. De behívattak a pártbizottságra. 9 Mit akartak? - Közölték, nincs jogom munkát vállalni. 9 Mit szólt ehhez? - Azt, hogy én szabad ember vagyok és ott dolgozok, ahol akarok. Amikor látták, hogy nem tudnak terrorizálni, közölték, akkor a szövetkezetet teszik lehetetlenné. Odébbálltam, nem akartam másoknak rosszat. Elmentem Budapestre, évekig ott dolgoztam. Kilencvenben hazajöttem, kiváltottam a magánvállalkozói engedélyt. 9 A panelek után jöttek a bioházak? - Az emberek megunták a paneles építkezést, most reneszánsza van a vályognak és a faházaknak. 9 Ez önnél amolyan bűnbánatféle? - Szó sincs róla. Ez üzlet. Én magam is vályogházban laktam gyermekkoromban. 9 A saját nevén alakított céget. Gondolom, ma is sokan megkerdézik Öntől, hogy a volt délépes vezérigazgatójához van-e szerencséjük. Zavarja? - Nem. Az országban mindenütt előnynek éreztem, idehaza Szegeden már más a helyzet. Sokan azt hitték, a párvezérek haverja voltam, pedig csak jó munkakapcsolat volt közöttünk. 9 Hatvannyolcévesen miért dolgozik? - Egy paneles családi házam van, ezen kívül nincs semmi vagyonom. így azután anyagilag is fontos, hogy vállalkozzam, de szeretem is mesterségemet. 9 Panelházban él. Szereti? - Igen, sosem tagadtam meg a panelt, bár elismerem, kényszerből született. Ennyi lakást nem tudtunk volna másként felépíteni. 9 Mi lesz a délépes tömbházak sorsa? - Rekonstrukcióra lenne szükség. Egyedül a hőszigeteléssel és a tetőkkel van igazán gond. De a hagyományos házakat is fel kell újítani húsz-harminc év után. Szóval, a panelnek továbbra is van létjogosultsága. Szétverni egyébként sem lehet, csak felrobbantani. A Délép még családi házakat is épített panelből, szerintem nem is rosszakat. Én is ilyenben lakom. 9 Sajátja? - Megvettem. Annak idején külön cirkusz volt a vétel. Miniszteri engedélyt kellett kérnem, hogy piaci áron megvehessem. 9 Lett volna módja, hogy vagyont gyűjtsön? - Ha rafinált lettem volna, igen. De engem ez sosem érdekelt. 9 Most hogyan telik egy napja? - Mozgalmasan. Épftési vállalkozó vagyok, hajnalban kelek, hétkor kezdjük a munkát és este nyolcig-kilencig kitart. Nem sok min-, denre jut időm a munka mellett. 9 Érdekli a politika? - Aktívan nem, de továbbra is tagja vagyok az MSZP-nek. Úgy gondolom, nem lettem köpönyegforgató. Rafai Gábor