Délmagyarország, 1996. április (86. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-24 / 96. szám

-SZERDA, 1996. ÁPR. 24. UNIVERSITAS II. Több lábon Sokatmondó adat került a napokban napvilágra annak kapcsán, hogy a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium mégis be kívánja beterjeszteni a közoktatá­si törvény módosításának tervezetét. Az ország kilenc 100 ezer lakos fölötti városában alig lehet találni ta­nári állást a munkaügyi központokba bejelentve, ami van, azt is inkább a kétszakos nyelvtanárok vehetik igénybe. A törvénymódosítás tervezete 1994 ősze óta (ekkor mondotta ki először Horn Gyula miniszterelnök, hogy az országban sokkal kevesebb tanárra van szikség) a szakmai közvélemény előtt mint a magyar iskolák mu­musa jelenik meg, az iskolafenntartó önkormányzatok pedig messiásként várták ahhoz, hogy az iskolák költ­ségvetését ne saját felelősségükre kelljen megnyirbál­ni Mindez ha nem is derült égből, de villámcsapásként hatott a helyi egyetemi szövetségekben amúgy is helyet kereső tanárképzésre. A tavaly 120 éves szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolához hasonlóan erős alapon kellett állnia annak a pedagógusképző intéz­ménynek, amely iránt a Szegeden is ismert oktatásbeli előzmények után ne csappant volna meg alaposan az érdeklődés. És ez még csak a magyar oktatás leépülé­sének első éve. Ha az önkormányzatok takarékosko­dási magánakciói mellett a törvény fölfelé módosítja a tanárok kötelező óraszámát, akkor még kevesebb ok­tatóra lesz szükség és még kevesebb friss diplomás ta­nár tud majd magának állási találni, amiből annak is következnie kell majd, hogy a tanárképző intézmé­nyeknek vérre menő harcot kell majd vívniuk a hall­gatókért, vagyis a fennmaradásért. Ebben a helyzet­ben az várható, hogy az intézmények elébe mennek az állástalanná vált vagy állást nem találó pedagógusok átképzésének és mindent kitalálnak, amivel a klasszi­kus tanári végzettséget úgy lehet összekötni, hogy a végzettség ,Jcét lábon álljon", s ne legyen kitéve az el­ső költségvetési takarékossági hullámnak. Párak József a JGYTF-röl • Két kar lenne a JGYTF-ből Integráció? Pénz! • Munkatársunktól Jelentkezés Idén összesen 3825-en je­lentkeztek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. A nappali tagozatra 3025-en; ebből 1045-en első helyen jelölték meg a főiskolát. A nappali tagozatra felvehető hallgatók létszáma: 786. Ta­valy 2.7-szeres, idén 3.8­szoros volt a túljelentkezés az intézményben. Toplista Továbbképzés Ma, amikor az általá­nos iskolák is verseny­helyzetben vannak, nem mindegy, hogy a milyen a tanárok felkészültsé­ge. Ráadásul nemcsak az egyes tantárgyak ok­tatásában bukkannak fel friss módszerek, ha­nem a rövidesen beve­zetendő NAT is gyökere­sen új helyzetet teremt majd komplex szemléle­tével minden területen. Szükség lenne tehát rendszeres tanári to­vábbképzésre - ilyen azonban egyelőre nincs. „Továbbképző tanfolya­mok eddig is léteztek, ám ezek esetlegesek voltak ­fejtegeti Békési Imre, a JGYTF főigazgatója. - Min­denki furcsállotta is, hogy a pedagógusok továbbképzé­sének nincs szervezett for­mája. Ellenpéldának az or­vosok továbbképzését emlí­tették fel, mely rendszeres, sót intézményesen az: erre a feladatra létesült az Orvosto­vábbképző Intézet. Mivel több a tanár mint az orvos. nekünk nem lenne elegendő egyetlen országos intéz­mény, hanem regionálisan kellene megszervezni a ta­nártovábbképzést. Az ország déli-délkeleti területén a Ju­hász Gyula Tanárképző Fó­iskol szeretne vállalkozni rá. S hogy miért a tanárkép­ző? Egyrészt azért mert ed­dig is ez az intézmény foly­tatta a részben szervezett képzéseket. Másrészt pedig rendelkezésre áll az összes szakterület képzési apparátu­sa: a testneveléstől az idegen nyelveken és a számítástech­nikán át a matematikáig. A rendszeres tanártovább­képzést a JGYTF egy eddig nem létező külön kar, a To­vábbképzési és Szakképzési Kar létesítésével tervezi megoldani. A tanterven és a szervezeti formákon már dolgoznak a szaktanszékek. Az új kar létesítésének jogi feltétele meg fog jelenni a Felsősoktatási Törvényben. Ha ezt az országgyűlés május 2-án megszavazza, akkor kar­alapítási kérelmét a JGYTF május 3-án benyújtja." T. V. Dr. Békési Imre: „JLz integrációval ne spórolni akarjunk" A Szeged költőjéről. Juhász Gyuláról elneve­zett tanárképző főiskola a maga „műfajában" listavezető az ország­ban. Több mint 120 éves hagyománya és jelenle­gi értéke a jövőjének is záloga. Bármiként ala­kulnak a közoktatás és vele a tanárképzés igé­nyei, a főiskola rugal­masan képes szolgálni ezeket az igényeket. Önállóan, vagy a többi szegedi felsőoktatási in­tézménnyel együtt, in­tegrációban. Erről be­szélt a JGYTF főigazga­tója, dr. Békési Imre nyelvészprofesszor, aki nemrégiben töltötte be a 60. életévét, s munkás­sága elismeréseként magas állami krtuntetest kapott március 15-én. B A főiskola ellenzi, vagy pártolja a felsőoktatási intézmények integráció­ját? - Nem ez a valódi kérdés. Hanem az, hogy anyagilag és szakmailag megalapozott­e bármiféle szervezeti vál­toztatás? Nyíltan beszélek: pusztán új hivatalok létreho­zásáért nem érdemes elron­tani a működő felsőoktatást. A szervezeti változtatásnak csakis akkor van értelme, ha korszerű, európai mércével mérve színvonalas egyete­met lehet létrehozni. Ez min­denképpen beruházásokat je­lent. Szegeden minimálisan is megfelelő kollégiumok és a jövőbeni egyetemet kiszol­gálni képes könyvtár építé­sét. 9 Ebben valószínűleg egyetértenek a szegedi egyetemek és főiskolák vezetői. Miről vitatkoz­nak? - Tulajdonképpen nincs köztünk vita. Inkább - s ezt talán a sajtónak is„köszön­hetjük" - a városi közvéle­ményben keletkeztek tévhi­tek az integráció körül. Az egyik ilyen, hogy azért ne­héz megcsinálni egy szerve­zeti összekapcsolást, mert az egyes intézmények vezetői féltenék a székeiket. A má­sik, hogy az integrációval spórolni lehet. Nos, nem is­merek ilyen vezetőket, az átalakulás pedig beruházást igényel, spórolási céllal nem szabad hozzányúlni a jelen­legi intézményekhez, mert tönkretesszük ezeket. • Tegyük fel, megkapja a felsőoktatás a beígért világbanki hitelt az integ­ráció céljaira. Mi törté­nik ebben az esetben Sze­geden? - Ha ennek a városnak a felsőoktatása integráció ese­tén komoly pénzhez juthat, a szavahihető Ígérettől számí­tott egy héten belül létrehoz­nánk az egységes, egyetlen Szegedi Egyetemet. • Ennyire előrehaladot­tak az előkészületek? - Ennyire. Nem ismerek egyetlen intézményvezetőt és egyetemi-főiskolai közös­séget sem, akik a beruházá­sokat kockára tennék az in­tézményi önállósághoz való ragaszkodással. 9 Hogyan képzelik el a főiskolát az egységes in­tézmény szervezetében? - Tanár- és tanítóképző karként, valamint egy eddig nem létezett szakképzési és továbbképzési karként. 9 A tanítóképzés is új! - Száz éves hagyománya van ebben a városban, amit most felújítanánk. Már el­küldtük a tanítóképzés akk­reditációjára vonatkozó ké­relmünket. A hagyomány mellett van egy sokkal nyo­mósabb indoka a tanítókép­zés újraindításának: a tan­árok továbbképzését akkor tudjuk színvonalas elvégez­ni, ha van tanítóképző sza­kunk. A továbbképzésre föl­tétlenül szükség van a Nem­zeti Alaptanterv bevezetése miatt. Az egész Dél-Alföl­dön nincs a mi főiskolánknál alkalmasabb intézmény erre, hiszen rendelkezünk minden szaktanszékkel, amelyekből integrálható a NAT tíz mű­veltségi területe. Végül a fel­sőfokú szakképzésre is mi vagyunk a legalkalmasab­bak, mert a mi képzésünk eddig is gyakorlati jellegű volt. 9 Mindez roppant logi­kusan hangzik, ahogy szokás mondani, egysze­rű és nagyszerű. A főis­kola korántsem valamifé­le alárendelt intézmény­ként és funkcióiban meg­nyirbálva, hanem éppen ellenkezőleg, több fel­adattal lenne egy univer­sitas része. De mi törté­nik a párhuzamos tanszé­kekkel? - Semmi kétségem nincs afelől, hogy ez olyan szak­mai kérdés, amelyet egy egyetemen belül az illetékes szakemberek jól meg tudnak oldani. Az elképzelések kö­zött természetesen szerepel egyes jelenlegi egyetemi és főiskolai tanszékek fúziója, amely kifejezetten szakmai megfontolások alapján men­ne végbe. Még egyszer hangsúlyozom: az integráci­ónak nem az az akadálya, hogy a vezetők ragaszkodná­nak a székükhöz, vagy hogy a szakemberek ne tudnának megállapodni szakkérdések­ben; a fő akadály eddig is az volt, hogy megfelelő anyagi támogatás nélkül nem látjuk jónak a Szegeden egyenként, önállóan is nagyon erős egyetemek és főiskolák bár­miféle szervezeti átalakítá­sát, mert féltjük a jelenlegi értékeket. 9 Mennyi kellene? - Három milliárd forint ­kollégiumra, egy modern egyetemi oktatást kiszolgál­ni képes könyvtárra és né­hány más, kisebb létesít­ményre. Sulyok Erzsébet Az angol nyelvtanári sza- * kon huszonnégy helyre 302­en, a német nyelvtanári sza­kon huszonnégy helyre 207­en, a testnevelés-rekreáció szakpáron tizennyolc helyre 216-an, a testnevelés-sport­szervezés szakpáron pedig tizennyolc helyre 104-en je­lentkeztek. Rendkívül nép­szerűek még az idegennyelv­vel és rajzzal párosított sza­kok. Ezekre 3-5-szörös a túl­jelentkezés. Ki mit kap? A főiskolán jelenleg 2596-an tanulnak nappali és 1490-en levelező tagozaton. Kollégiumi elhelyezést 621 nappali tagozatos diák kap. Köztársasági ösztöndíjban kilencen, pénzbeli szociális támogatásban pedig 936-an részesülnek. Akkreditálás A tanárképző főiskolának április 5-től kezdődően há­rom hónap áll rendelkezésé­re, hogy elkészítse azt a részletes, konkrétumokon alapuló önértékelési jelenté­sét, amelyet majd elküld az Országos Akkreditációs Bi­zottságnak. Az OAB által ki­jelölt hattagú látogató bizott­ság a jelentésben foglaltak alapján, várhatóan október­ben ellenőrzi és minősíti majd a főiskolát. KMK - ötödször Április 23-25. között a JGYTF menedzser és média szakos hallgatói ötödik alka­lommal rendezik meg a „Ki menedzseli a kultúrát" elne­vezésű közművelődési kon­ferenciát a főiskolán, a Százszorszép Gyermekház­ban és a városházán. Tanítóképzőre várva Szakmai oktatás Ha minden igaz, és a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium is en­gedélyezi a Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola és a Karolina Iskola kö­zös szakalpítási kérel­mét, akkor szeptember­től ismét lesz Tanítókép­ző Szegeden. A szegedi tanítóképzés csillagát - az Alföld iskola­rendszerének megalkotásá­val és a női és férfi tanító­képző intézmény idetelepíté­sével - a Bethlen-kormány kultuszminisztere Kelbels­berg Kunó emelte fel. A hat­vanas években azonban kü­lönböző megfontolásokból az oktatást elvitték Szeged­ről: a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola kínálatából azóta is hiányzik. Ezt a hi­ányt hivatott pótolni az a ter­vezet, amelyet a főiskola fő­igazgatója, Dr. Békési Imre az elmúlt héten juttatott el a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba, s amely egy új tanítóképzői szak indítá­sának terveit tartalmazza. Az új szak a szegedi taní­tóképzés tradícióinak szelle­mében alakulna meg. Az új­jáalakulás érdekében az egyetem, a város és az egy­ház is összefogott: annak de­monstrálására, hogy a kép­zés feltételei biztosítottak, a dokumentumok között ott szerepel dr. Szalay István polgármester, dr. Mészáros Rezső rektor és Gyulay End­re Szeged-csanádi megyés­püspök egyetértő szándék­nyilatkozata is. A tanítóképzés anyagilag tulajdonképpen sem többlet­kiadásokat, sem további stá­tusokat nem igényel a mi­nisztériumtól, hiszen az ok­tatás szakmai részét a JGYTF főállású oktatói lát­nák el (többen, így dr. Varga István pedagógiai főigazga­tó-helyettes is megjárták a hajdani tanítóképzőt), az inf­rastruktúrát pedig a főiskola épületével szomszédos Ka­rolina Elemi Iskola és Gim­názium biztosítaná azzal, hogy termet ad a Tanítókép­ző számára. A főiskolán nagyon biza­kodóak az új szak elindításá­val kapcsolatban, mondván, hogy komoly igény van rá nemcsak Szeged városában, hanem a régióban is. Sze­gedhez legközelebb egyéb­ként Baján valamint Békés­csabán képeznek tanítókat, de az ottani intézmények összkínálata egyik helyen sem hasonlítható a szegedi­hez. Ha az engedély megér­kezik, a városban az óvoda­pedagógus-oktatás kivételé­vel a pedagógusképzés teljes vertikuma meglesz. A JGYTF egyelőre nem érezte meg a magyar oktatás financiális válságát, sőt a ta­pasztalat inkább az, hogy a klasszikus tanítóképzés iránt nagy az érdeklődés (a kö­zoktatási törvény módosítá­sának legutóbbi tervezete szerint a tanítók kötelező óraszámát nem emelnék fel, vagyis ebben a körben ki­sebb munkanélküliségre kell számítani). A tervezett sze­gedi szakon várhatóan szep­tembertől indul el az első év­folyam, körülbelül 20-25 hallgatóval. P. J. Néhány hónapja ala­kult meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szakképzési Intézete, mely a posztgraduális, illetve a közép- és felső­fokú szakmai végzettsé­get adó képzésekkel foglalkozik. A különle­ges oktatási formáról Szemenyei Sarolta, az intézet igazgatója tájé­koztatta lapunkat. A szakmai képzési rend­szerei két éve kezdett fog­lalkozni a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola, a jelent­kezők száma pedig időköz­ben bebizonyította, hogy igény van erre a szolgálta­tásra, (gy három hónapja megalakították a Szakképzé­si Intézetet. Két nagy csoportra oszt­hatók ezek a képzések: a posztgraduálisok másoddip­loma megszerzésére irányul­nak, míg a szakmai képzések érettségizettek számára in­dulnak és közép- ill. felsőfo­kú szakmai végzettséget ad­nak (a középszintűek általá­ban egyévesek, míg a felsó­fokúak kétévesek). A képzések tanfolyam jel­legűek, hetente egyszer van­nak órák. Közös bennük, hogy az itt tanulóknak nincs hallgatói jogviszonyuk, s a tanításért fizetniük kell. Hogy meny­nyit, az függ attól, mennyi számítógépes órára vagy la­borgyakorlatra van szükség. Az olcsóbbak 25 ezer forint­ba kerülnek félévenként, míg a legdrágább tanfolyam­ra járóknak 70 ezer forintot kellene fizetni - a bronzmű­ves és szoboröntő szak­mát tanulhatták volna itt, de nem akadt elegendő jelent­kező a csoport elindításá­hoz. Jelenleg 300 diák 25 cso­portban 20 szakma fortélyait tanulja. Jóval több szakmát hirdettek meg, de erre a húszra volt elegendő jelent­kező, ezek azok az ágak, melyek keresettek a munka­erőpiacon. így jelenleg a szakképzési intézetben slá­gernek számít a számítás­technika- és a menedzser­képzés. Érdekes egyébként, hogy amíg két éve nagyon sokan jelentkeztek az általános la­boratórium asszisztensi kép­zésre, addig idén jóval keve­sebb tanulóval indult ez a csoport. T. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom