Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-11 / 60. szám

Termékváltás az Éljengyárban Itt állok egy Éljen nevű gyár előtt, betűzte a telefonba külföldi ismerősöm tíz évvel ezelőtt Kolozsvárott, és én e naivitással szembeni érthető bosszúsággal aznap megmutattam neki még két gyárat a városban, amelynek homlokzatán ugyanígy kezdődött a felirat. Ezek a gyárak, mint az uniformizálódás mauzóleumai maradtak meg emlékezetemben, még a rendszerváltás idején is, amikor újra láttam őket, s pályaudvar-színük egy fokkal sötétebbre váltott, homlokzatuk falán pedig már csak a felirat negatívja volt, persze románul, az Éljen. A nehézgépkocsik dagasztotta sártengeren túl azonban már rikítóan narancs és fluoreszcensen cilkámen színek hirdették egy-egy ferde bódén, hogy beköszöntött az új világ. Nem tudom, marketnek, shopnak, vagy extra discontnak hívták-e őket; nem is volt fontos. Ott sejtettem meg, hogy az éljengyár jelmezt cserélt. Az éljengyárnak nem volt különösebb termelési rendje. Életének fontosabb eseménye volt a felavatás, mint a működés. Egyszer valamikor elindították egy termékkel, és ezt a terméket türelmes odaadással gyártotta, darálta évtizedeken át. Volt, hogy elfogyott az alapanyag. A munkások ilyenkor szabadságra mentek, morogva, mert ez éppen februárra esett. Erre azután kitalálták, hogy spóroljanak a nyersanyaggal. Ha keveset gyártanak, kevesebb kelL Ez annyira igaz volt, hogy előbb-utóbb nem is nagyon kellett nyersanyag. Az éljengyár dolgozott, élt, s ha a gyártás nem is, az adminisztráció mindig adott munkát. Egy biztos: a raktár is, a bolt is roskadásig volt az éljengyár termékével, s ez a termék megbízhatóan és csalhatatlanul az illető országot jellemezte. Mert volt külön bulgár, szovjet, albán stb. éljengyári termék, mindegyik a maga sajátságosan életszlnesttő jellegzetességével: a bulgár konzerv kinyithatatlan volt, a szovjet porszívó mázsás, az albán cigaretta verejtékszagú stb. Az éljengyári termékeket előállításában mintha nem teljesen a fogyasztás lett volna a cél. Gyártani azért is lehetett, hogy menjen a gyár. Az éljengyár hajthatalanul, ám céltalanul humánus volt. Ennek vége lett. A termékeknek ezt a félig funkcionális, félig magáért való mindenféleségét feldúlta a piaci verseny. A konyhai ütközet a bulgár uborkakonzervvel, a vasárnapi csata a dögnehéz Rakétával, meg a kávéházak albán öltözőszaga mind a múlt pittorszk, de vissza nem kívánt eseményei közé keveredtek. Helyüket virtuóz ötletgyártók által kreált képzeletcsábító csomagolások és garantáltan félig megrágott, könnyen lenyelhető termékek foglalták el. A fejlődés fintora, hogy az uniformizált éljengyárak félig használható termékei, felkeltve az ember létfenntartó ügyességét, sajátos változatosságot vittek életébe, míg az utóbbi évek tengernyi, egyformán fogyasztóbarát áruja bizonyos értelemben szegényttik azt. Az éljengyári termék esetében gyártani lehetett pusztán a gyártásért; az ember úgy vitte haza a terméket, mint őse a mamutcombot: előbb alkalmassá kellett tennie a fogyasztásra. Az új időkben nem a gyártás: a fogyasztás az abszolút adu. A fogyasztásért álltatni és hízelegni lehet, és ezt reklámnak és üzletnek lehet nevezni. A fogyasztásért célnak lehet nevezni a legsilányabb giccs készítését, amelyet - szemben az éljengyári termékkel - pontosan olyan silánynak terveztek, amilyen lett. A fogyasztási beugratások és az árubőség két külön világ. Az árubőségnek árnyalt, sokféle kereslet felel meg, az, hogy mindenfélét vásároljanak. A beugratás viszont pontosan azt az Ízléstelen bóvlit dicséri, s míg az árubőség lehetőséget, emez felmentést talál a keresletben. Erre gondoltam az éljengyári marketshop-discont előtt állva. A fogyasztás stílusának hatása van az életünkre. Attól tartok, a közös egyformaságot viselő emberek titkon gyűlölik egymást. Panek Sándor A Móra Ferenc Általános Iskola (Zoltán u. 14.) tájékoztató szülői értekezletet tart március 14-én 17 órától az induló első osztályok írás, olvasás tanítási módszeréről; a Romankovics- módszerről - hangoztató, elemző-összetevő, szótagoló -, valamint a kislétszámú osztályban alkalmazott egyéni felzárkóztató, mentálhigiénés képességfejlesztő eljárásról. Iskolai hírek A Napos Úti Általános Iskolában (Napos út 16.) március 12-én, kedden 8-12 óráig tartanak nyílt napot. Az iskolában folyó oktatásról és az induló első osztályokkal kapcsolatban információkat a rendezvényen kívül az iskola 325-124-es telefonszámán is lehet kérni. Nyílt napot tartanak a Csongor téri általános iskolában március 11-én, hétfőn 16 órától, a leendő első osztályosok és szüleik megismerkedhetnek itt a tanítókkal és a napközis tanárnőkkel. Az iskolában ugyanekkora várják az énektagozatra jelentkezőket is, meghallgatásra. Jakab Tamás, Fekete Gizi - őket nem szabad hibáztatni. (Fotó: Révész Róbert) Idegesítő előadás a szegedi Tartuffe. Szőke István rendező rettenetes tempóra készteti a szereplőket. Mármint beszédtempóra. Ráadásul az iszonyú szövegmennyiséget nem pusztán ha lehet, érthetően - gyorsan kell mondani a színészeknek, hanem emelt hangnemben is. Mindenki kiabál. Gyakran ordít. Mindenki hiszterizált. Nincs idő árnyalatokra. Jellemekre. Mintha csak valami sötét fenyegetés árnyékában lenne sürgető ledarálni ezt a színházi előadást. , Tegyük fel, ez volt a határozott színrevivői szándék. Megmagyarázható, hogyne. Sokféleképpen, mint minden. De egy dolog a szándék, másik a hatás, „...nincs olyan hasznos művészet, melynek ne lennének képesek kiforgatni a szándékait..." írja maga Jean Baptiste Poqlein. Nos, elég nagy szenvedés a két felvonásnyi hisztérikus üvöltés - színpadon és nézőtéren. Ott fönt a kidagadó nyaki erek árulkodnak, lent a tanácstalanság légköre szinte fogható. Mi van a díszpáholyban? A szegedi Tartuffe: idegesítő és modern Pedig... Az előadásnak ha akarom - van logikája. Amikor a végén minden szereplő a szfnpad előterében sorakozik föl és rettegést sugárzó gesztusokkal és testtartással fordul a díszpáholy felé, megértjük: hisztérikus félelem igazgatott ezen a színpadon. Nem kellett ehhez meghamisítani semmit, hiszen ismert a történet: Moliere-nek át kellett írnia egykor a Tartuffe befejezését; XIV. Lajos, a mindenható király salamoni döntésévei kellett zárnia a történetet ahhoz, hogy az színpadra kerülhessen. Persze most nem a Napkirály ült ott a sötétben... Mindenkori szorongásaink, bizonytalanságaink, rettegéseink összes kiváltó oka sűrűsödött arrafelé, megfoghatatlan közelségben. Valami, amitől védtelenek vagyunk, aminek ki vagyunk szolgáltatva. Valami mindenható veszély, amit egyfolytában érzékelünk. S bárha tesszük a dolgunk, élünk, ahogy lehet - megalázzuk a feleségünket, kényszerítjük hülyeségekre a gyerekeinket, keresünk kapaszkodókat és nagyot csattanva csalódunk tartüffökben - nem ez a lényeg. Hanem a mindent átható szorongás. A maga idegesítő mivoltában ez egy modern Tartuffe - ha akarom, mondom ismételten. Mert kérdés, hogy a puszta tempós üvöltözés elég alkalmatos szfnpadi eszköz-e eme értelmezési variációhoz? Vagy csak egyfajta szorongásátragasztáshoz, kényelmetlenségérzet teremtéséhez elég? Amire akármely amatőr munka képes? A színészeket nincs szívem hibáztatni. Müller Júlia (Dorine), a szerepbe beugrott Fekete Gizi (Elmira), Janik László (Orgon), a címszerepben Jakab Tamás, az ugyancsak beugró Kiss László, Bicskey Lukács, Szemán Béla - tesznek ezt-azt az egyénítésért, amikor szuszszanásnyi idejük van. A kamaraszínházi Tartuffe-előadások közönsége érezhetően ambivalens marad. És ez a jobbik eset. A rosszabb az, amikor elmegy a szünetben. „Elismerem, vannak olyan helyek, melyeket jobban megéri látogatni, mint a színházat..." - mondja Moliere. Ám mivel az embereknek szükségük van a szorongás szüneteiben a szórakozásra: bizakodva nézünk a (színházi) jövőbe. Sulyok Erzsébet A HELYZET 11 • Polgármesterek randevúztak Szolnokon Szolnokon, a Tiszaligetben rendezték meg a városi polgármesterek második találkozóját. Az önkormányzati vezetők randevújának kitalálója, szervezője, a Szféra Kft. tényleg tartalmas, gazdag szakmai és szórakoztató programot állított össze. Azért trombitálták a Tisza-parti városba a vendégeket, hogy azok friss szakmai információkhoz juthassanak, személyesen találkozzanak a politikai és gazdasági élet országos vezetőivel és egymással is kicserélhessék tapasztalataikat. A rendezvény támogatói közé a Magyar Rádió és a Népszabadság Rt. is feliratkozott A találkozó fővédnöke Kuncze Gábor belügyminiszter volt, rajta kívül államtitkárok népes csapata képviselte a különféle minisztériumokat, hogy élesben válaszoljanak a polgármesterek, jegyzők által megfogalmazott, csöppet sem udvariaskodó kérdésekre. • A nacionalizmusról Közéleti Kávéház Magyarországon a lakosság kétharmada él városban, amelyből jelenleg 200-at jegyeznek. A szolnoki rendezvényre 100-nál több városból érkeztek polgármesterek, kisebb delegációk. A színpadon helyet foglaló államtitkári csapat bemelegítő kérdése az volt, miként készítenének költségvetést ilyen forráshiányos időben. Legtöbben a költségek lefaragását, az intézményi racionaizálást illetve a bevételek növelését emlegették. Túl sok újat azonban nem tudtak mondani. Kara Pál, belügyminisztériumi államtitkár kifejtette, hogy nem csupán az oktatási intzéményeket kell átvilágítani, hanem az önkormányzatokat is, mivel az apparátusok túlméretezettek. Demszky Gábor, budapesti főpolgármester kifejtette: a maximumra kénytelenek emelni az adóterheket, hogy növekedjék a főváros bevétele. Támogatást megpályáznia csak akkor érdemes egy városnak, ha átgondolt, hosszútávú programja van. Nem örvendeztette meg a hallgatóságot Kökény Mihály, a Népjóléti minisztérium államtitkára sem, aki elmondta: az idén tovább csökkentik a kórházi ágyak számát, az önkormányzatok kifejezett kérése ellenére sem kapnak majd a bölcsődék normatív támogatást. Héthy Lajos, munkaügyi államtitkár az önkormányzatok és a munkanélküliség kezelése témában kifejtette, hogy a tárca Közhasznú Munkatanács felállítását tervezi. Szegedet Ványai Éva alpolgármester képviselte a találkozón. 0 Mi hozta Szolnokra? - Arra voltam kíváncsi, hogy az államtitkárok milyen válaszokat adnak az önkormányzatok legégetőbb kérdéseire - mondta. - Megnyugtató volt számomra miután éppen most fogadtuk el a város költségvetését -, hogy valamennyien a racionalizálást, az összevonást hangsúlyozták a működési kiadások érdekében, mivel a bevétel növelésére nincs túl sok lehetőségünk. Itt is megfogalmazódott: nem az intézményrendszer fenntartása a cél, hanem az adott feladat ellátása. Az államtitkárok is kiemelték, csak akkor várható eredmény az intézményi átvilágítástól, ha azt külső, profi cég végzi. 0 Hallott-e valami biztatót az oktatással kapcsolatban? - Inkább csak elszomorodtam, amikor bejelentették, hiába várják az önkormányzatok a bölcsödéi normatív támogatás bevezetését. Az is rossz hír, hogy a pedagógusok kötelező óraszámát 18-ról 20-ra emelik. Ez pedig újabb elbocsátásokkal jár majd... 0 Többek szájából elhangzott, látnak fantáziát az önkormányzati társulásokban... - Ez igaz, a regionális társulásoknak, gazdasági kapcsolatoknak van jövője - állapította meg az alpolgármesternő. - Hosszú távú koncepcióban kell gondolkodni a vagyongazdálkodásnál is. Napi gondjaink megoldása érdekében nem szabad a jövőnket feláldozni. Demszky Gábort arról kérdeztem, Budapesten hogyan oldják meg az oktatási intézmények „racionalizálását". - Számos olyan szakközép iskola van, ahol nem keresett szakmákra képzik a tanulókat, ezért ezeknek a szakmáknak a szüneteltetését határoztuk el, ez megtakarítást jelent. Az intézményi struktúra átalakítását egy racionalizálási alap létrehozásával próbáljuk segíteni. A lényeg: a szakma döntsön, ő határozza meg programját, hogyan képzeli el a jövőjét. Á városi polgármesterek randevúján a szigorúan vett szakmai program, a beszélgetések után a sporté, a szórakozásé volt a főszerep. Élő Uborka-showt láthattak, a polgármesterek megmérkőztek a focipályán az újságírókkal, a politikusok pedig kosaraztak. Az esti bál előtt osztották ki a Mi városunk című országos karikatúra-pályázat díjait. A zsűri az első díjat Nemes Zoltánnak ítélte. Lapunk karikaturistája, Németh György második lett, a harmadik pedig Dallos Jenő. V. Fekete Sándor A Közéleti Kávéház mai vendége Deák Ágnes történész, a József Attila Tudományegyetem adjunktusa, akivel Lengyel András beszélget. A téma a nacionalizmus, ez a nehéz, bonyolult, s minden jel szerint nagyon aktuális jelenségkör. Megítélése máig nem jutott nyugvópontra, így az alapvető kérdések is nyitottak. Mi a nacionalizmus? Politikai szitokszó-e avagy a tudományos leírás és értelmezés értéksemleges fogalma? Örök jelenség-e avagy nagyon is modern, csupán a XVIII-XX. században jelentkező fejlemény? Milyen kapcsolatban van ez a jelenségkör a modernizácóval? Mi a viszonya a liberalizmussal? Egyértelműen megítélhető-e avagy ez esetben is Janus-arcú jelenségről van szó? S a talán legélőbb kérdés: térségünket, mely nagy átalakuláson megy keresztül, s már láthatók a leszakadó tömegek szenvedései, hogyan érinti mindaz, amit a nacioanlizmus fogalmában szokás összefoglalni? Recepteket természetesen ez a beszélgetés sem adhat, de megkönnyítheti az eligazodást a rivális értelmezések és felfogások nagy harcában. Minden érdeklődőt várnak 18 órától a Virág Cukrászda Zöld Szalonjába a Közéleti Kávéház szervezői. CENTRUM A Centrum Áruház emeletén terület bérbe adó 200 nm-ig, profilegyeztetéssel. A Gutenberg utcában 300 nm-es zárt raktár és 122 nm-es udvari rész bérbe adó. Érd.: Centrum Áruház titkárság. Telefon: Oó-ó^ASS-l 55. A RUHAGYARI DISZKONT (Kossuth L. sgt. 72.) Szenzációs ajánlata férfiaknak nyári, színes és klasszikus öltönyök, zakók, pantallók, reklámáron. Amíg a készlet tart! A tavaszi napsütés már átmelegítette a földeket! A Gazdaboltok ajánlata ehhez igazodik: holland vetőburgonya (minigumó) Cleopátra, Kondor, Desireé, Impala, Agria, Kornado, Ciklámen és vetőmagok, növényvédő szerek is a legnagyobb választékban kaphatók az Önök Gazdaboltjaiban: Szegeden, a Mars téri kofasoron. Telefon: 321-039. Szőregen, Hősök tere 10. Telefon: 405-428.