Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-29 / 75. szám

PÉNTEK, 1996. MÁRC. 29. Vissza a fára? Kezdődött azzal, hogy va­lamikor régen az ember, a legfejlettebb élőlény, lejött a fáról. Megtanult tüzet csr-, holni, szerszámot készíteni. Aztán az elkövetkezendő évezredek során egyre több mindent megtanult. De az egész történelem azt bizo­nyltja, hogy mindig a na­gyobb tudással, fejlettebb technikával rendelkező cso­portok, országok tudtak fe­lülkerekedni. A sokat emle­getett jelszó, „a tudás hata­lom", nem csak frázis, bizo­nyított valósággá vált. Szá­zadunkban több, korábban elmaradott ország bizonyí­totta, hogy tudását fejlesztve ki lehet emelkedni az elnyo­mottak sorából. Mi magyarok sokszor és joggal emlegettük büszkén, hogy kis országunk nem bő­velkedik természeti kincsek­ben, de gazdag szellemiek­ben. Sok világhíres magyar feltaláló, kutató bizonyította és bizonyltja jelenleg is né­pünk tudását, tehetségét. S ezek az emberek gyerekként magyar iskolában, magyar pedagógusok irányításával kapták meg azt az alapot, melyre tudásuk várát felépí­tették. De most valami döb­benetes dolog indult el, mely előtt érthetetlenül és re­ményvesztetten állnak az emberek. Kiadtuk a jelszót: „Megyünk Európába, mi a fejlett Nyugathoz tarto­zunk!" S ezzel egyidejűleg iskolákat zárunk be, felké­szült, gyermekszerető tan­árok százait záijuk el a taní­tás lehetőségétől. (Aki isme­ri a tanárok fizetését, az könnyen felismeri, hogy aki a tanári pályát választja, az tényleg hivatásból teszi!) Gyermekeinket, éppen abban a korban, amikor a legnagyobb szükség volna a tudás alapjainak elsajátításá­ra, egyre nehezebb helyzetbe kényszerítjük. Nagyabb lét­számú osztályokban, szak­körök megszüntetésével, a napközi leszűkítésével, a pe­dagógusok számának csök­kentésével nem fogják a gyerekek azt az alapot meg­kapni, amire később az egy­re nagyobb követelményeket fel tudják építeni. Arról nem is beszélve, hogy az általá­nos iskolákba járó korosz­tály az, amelyben kialakult a gyermek egyénisége. Nem vagyok pedagógus, de mint szülő én is tapasztaltam. Mi­vel a szülők dolgoznak, kü­lönösen sokat számít az, hogy a gyerekkel, aki körül­belül nyolc órát tölt el na­ponta az iskola épületében, mennyi időt tud a pedagógus foglalkozni. Az önkormány­zat ezt nem látja, vagy talán nem is érdekli a képviselő urakat a jövő nemzedék sor­sa. Tudom, hogy gazdasági­lag nehéz helyzetben van az ország és a város is. De nem veszik észre, hogy éppen a fejlődés távlati lehetőségeit akarják megnyirbálni? Pél­daként említem a Csongrádi sugárúti (régebben Zalka) is­kola helyzetét, mellyel a Délmagyarország már ko­rábban is foglalkozott. Egy jó helyen lévő, egészséges, gazdaságosan működtethető kőépület, ahol a pedagógu­sok felvállalták, hogy a hal­mozottan hátrányos helyzetű tanulókat külön is segítik. Ezt az iskolát el akaiják adni és a tanulókat paneliskolák­ba szétszórni. Csak melléke­sen jegyzem meg, hogy több ismerősöm van, akinek a gyermeke allergiás a panel­ra. Végignéztem a televízió­ban az iskolák ügyével fog­lalkozó (múltkori - a szerk.) közgyűlést. Valahogy az egész vita alapján azt érez­tem, hogy a legtöbben azt akarták bebizonyítani, hogy nem lehet valamit megoldani s nem azt, hogy erre a súlyos kérdésre hogy lehetne meg­felelő megoldást találni. Nincsen pénz? Nosza, zár­junk be iskolákat. Mi lesz jövőre, ha akkor sem lesz pénz? Bezárunk még néhány iskolát. Hiszen ha az önkor­mányzatnak csak ez az egy ötlete van a város fenntartá­sára, erre számíthatunk. S mire dédunokáink is felnő­nek, nem lesz iskola, sem pedagógus. A művelt Euró­pa, ahová állítólag tartozni szeretnénk, lassan ködbe vész. De azért kedves honfi­társak, nincs ok az aggoda­lomra. Fák azért talán még maradnak. S kései utódaink kezdik élőiről. Megtanulnak fán lakni és kövekkel tüzet csiholni. S a tűz körül ülve a régi öregek elmesélik, mi­lyen okosak voltak azok, akik bezáratták az iskolákat. És főleg milyen bátrak, hogy olyan jól tudták képviselni azok érdekeit, akik bízva bennük, megválasztották őket. S. Á.-né Szeged TARGET Megbízónk a világ több mint 100 országában van jelen kiváló minőségű, neves élelmiszeripari termékeivel. A multinacionális cég 30 vállalata közül a Dél-Magyarországon található gyár termelésének több, mint 60%-at exportalja. Sikeres üzleti fejlődésével párhuzamosan a részleg vezetőségi körét is bővíteni kívánja. DRY RAW MATERIAL BUYING MANAGER (9642) You will be responsible for managing the purchase of all locally bought materials and you will alsó cooperate closely with the buying managers in foreign sister companies. You have a university degree and a few years of experience in purchasing or logistics. SHIFT MANAGER (9643) You would like to be responsible for manufacturing high quality products in a cost effective way and to manage a production shift of 25 to 40 people. You nave several years of experience in a production company and you nave a university degree in electrical or mechanical engineering. For excellent people with less experience, oúr client offers alsó a PROJECT ENGINEER (9644) position with good development potential. PIPE LINE/LOGISTICS MANAGER (9645) You will be responsible for managing the whole logistics activities (ordering, buying, scheduíine incoming materials. production planning, production and shipment of final products). You have a solid logistics background and you enjoy managing people and processes. FACTORY FINÁNCÉ MANAGER (9646) You will be the key and your ey fináncé person of the factory responsibilities will consist of accounting, direct cost controlling and reporting. You have a solid Dackground in fináncé and accounting as well as good people management ski I Is. GO FOR THE CHALLENGE! Ön fiatal, tettrekész, kellő tapasztalattal rendelkező szakember, aki szívesen hozzájárulna egy neves cég dél­magyarországi leányvállalatának sikeres fejlődéséhez. Szívesen dolgozik együtt külföldi vezetőkkel és szeretné kihasználni egy nemzetközi cég karrier lehetőségeit. Please send your CV in Hungárián and English! All applications will be handled confidentially. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink árják. Az Üt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Iskolánk barátaihoz Korábban már htrt adtunk arról, hogy 1998-ban óhajt­juk közösen megünnepelni a Főreál-Klauzál-Rajdnóti in­tegrált intézményrendszer fennállásának 100. évfordu­lóját. Ennek a komoly fel­adatnak az előkészületi mun­kálatai már elkezdődtek. A centenáriumi ünnepségre szeretnék egy jubileumi em­lékkönyvet az egykori és mai diáksereg kezébe adni. Ez az emlékkönyv 100 év si­kertörténetéről fog szólni ol­vasmányosan, de tudomá­nyos alapossággal úgy, hogy ne a statisztikai része domi­náljon. Mivel a régi időkből (Fő­reál-Klauzál) nagyon kevés „anyagunk" van, azt szeret­nénk, hogy az érettségi talál­kozók szervezői elküldenék a mostani címjegyzéket a volt tanulókról. Mi ennek alapján számítógépre vihet­nénk a tanulók (öregdiákja­ink) címét. így a kapcsolat­tartás teljes lehetne oda­vissza. Szeretnénk a legtávo­labbi tanítványainkat is idő­ben hazahívni, hogy a régi iskolájukban a volt iskolá­sokkal találkozhassanak és együtt ünnepelhessenek. Tervezzük azt is, hogy a je­lenlegi radnótisták megis­merkedhessenek, beszélges­senek az öregdiákokkal. Egy gyűjteményes kiállí­tást is óhajtunk szervezni a volt tanárművészek és diák­művészek részvételével úgy, hogy 5-6 jellemző művel együtt mutatkoznának be az összesereglett ünnepelők előtt. Szó van arról is, hogy egy kétoldalas plakettet ter­vez volt tanítványunk, Lapis András művész, amelyet bronz és ezüst változatban az érdeklődők megvásárol­hatnak. Egyik oldalán az in­tézmény impozáns épülete 1898-1924. évszámmal, másik oldalán Klauzál és Radnóti közös portréja 1950-1998. évszámmal. Fel­iratok pedig: Klauzál főgim­názium - Klauzál Gábor Re­álgimnázium - Radnóti Mik­lós Gimnázium. Nem szeretnénk eltitkolni vendégeink elől azt a gyűjte­ményünket sem, amelynek címe: .Akikre Büszkék Va­gyunk". E gyűjteménybe azok a tanulók kerültek, akik valamiféle kimagasló telje­sítményt is nyújtottak az eminens iskolai helytállásuk mellett. Szeretnénk ha az iskolá­hoz kapcsolódó művészeink egymással is megismerked­nének: Bodor Zoltán, Hem­mert János, Andrássy Gabri­ella, Kelemen Márta, Nagy László, Eszik Lajos, Váradi Gábor, Vörös Mihály, Ma­yer Gyula, Sávai Márta, Rengei László, Fekete Mik­lós, Kiss Nóra, Mari Edina, Lapis András, Bakacsi La­jos, Orgoványi Erika, Zom­bori László, Rácz Csilla. Ez a felsorolás még nem teljes, a kutatás tovább folyik a tel­jessé tétel érdekében. Szeretnénk, ha jelentkez­nének olyan három- vagy négygenerációs klauzál-főre­ál-radnótis tanítványok, akiknek van mondanivalójuk a jubileumi emlékkönyvünk számára is. Tóth Ferenc alapítványi megbízott Mondakincskeresö Ha szülőfalujuk, városuk, lakóhelyük világából tudnak mondát, amely Attiláról, Ár­pádról, Szent Istvánról, Szent Lászlóról, más Árpádházi ki­rályainkról, királylányainkról, Toldiról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Dózsa Györgyről, tatár-török világ­ról, erdélyi fejedelmekről, ku­rucokról, Rákócziról, a 48-as időkről, betyárokról szól; vagy nevezetes várról, alagút­ról, fáról, hegyről, barlangról, forrásról, tóróí, szikláról, kun­halomról, kolostorról, kútról TARGET HUNGARIA KFT. H-1075 BUDAPEST, MADÁCH TÉR 3. TEL.: 269-6364, 321-4551 FAX: 269-6250 A „Csörögben megjelent .Algyői buszok" című cikk­hez az alábbiakat kérjük megjelentetni: Az Algy.őről induló bu­szok az új vonalhálózatban (31/1996. (I. 18.) KGY) Tar­ján Víztoronyig közleked­nek. A 10-es és a 32-es csat­lakozási lehetőségét meg­vizsgáltuk és intézkedtünk, hogy a lakossági fórumon külön kiemelt 5.05-ös 10-es járat várja be a 32-est, bizto­sítva az átszállást. A 6.45-7.55-ig tartó időszak­ban a Víztorony térről 5 per­cenként indulnak a 10-esek, így a csatlakozás néhány perces várakozással biztosí­tott. Az Algyőről a Mars tér irányába utazóknak átszállá­si lehetőségük van még a Tarján Bisztrótól a 13-as, 72-es, 72Y-os, a Víztorony térről a 1 l-es, a 11 A-s járat­ra is. ' Külön felhívjuk a figyel­Mi történik? Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tudjuk, hogy hazugság és korrupció mindig együtt járnak, kivétel nincs. Városvezetésünk legújabb pana­mája már valódi meglepetést sem okoz. Jellemzi, hogy ők sem izgatják magukat túlzottan, egy közleménnyel elintézettnek tekintik az egész dolgot. Sajnos, el kell ismerni, hogy mi magunk - a ,Jcöz" ­is hibásak vagyunk: két évvel ezelőtt sikerült a város dolgait egy olyan csapatra bíznunk, amelynek működé­se egy folyamatos botránykrónika. Szilvásy úr Karib tengeri nyaralásától és két milliójától a szoborügyig, a gyógyszertári központ privatizációjától Farkas exál­lamtitkár furcsa rajzolatú földbirtokáig - ahogy beszé­lik - az oktatási fűnyírótól a polgármesteri autóig, minden nyílegyenesen vezet a mostani, titkosan kezelt milliárdok bűbájos esetéhez. Ilyen körülmények között a Délmagyarország az egyetlen hírforrás, ahonnét legalább tájékozódhat az érdeklődő, mi minden történik fölöttünk, nélkülünk, de állítólag legalábbis értünk. Polgármesterünk rendszeres Délmagyarország-el­lenes kirohanásait épp ezért tekintse munkájuk valódi elismerésének, azt jelzi, hogy jó irányban munkálkod­nak. Vannak emberek, akiknek a dicsérete lenne szé­gyellnivaló. Nagyrabecsüléssel üdvözli: Várnagy Nóra Szociális érzékenységei! regél, szeretettel kérem, íiják meg az alább közölt címre! Nagyon szeretném megismer­ni a helytörténettel foglalko­zók mondákat tartalmazó munkáit is, vagy legalább azok tartalomjegyzékét. Minden monda népünk „életfáján" egy aranyalma! Becsüljük meg! Előre is köszönöm segítő levélírók válaszát! Tisztelet­tel: Gál Pétar 5600 Békéscsaba, Andrássy út 50/A. Algyői buszok met a 19-es (Tarján Vízto­rony - Tisza L. körút ­IKARUS) járatra, melyet - a 10-es tehermentesítésére - a Dugonics térig azonos nyomvonalon és megállóhe­lyekkel közlekedtetünk. A járat nyomvonala a további­akban a 35, 35Y-nal egyezik meg. Nagyobb - menetrend­módosítást is igénylő - vál­toztatás lehetőségéhez még gyűjtjük az információkat (pl. az algyői indulási idők egy-két perces elmozdítása). A tarjáni végállomás ko­csiállás rendjét az átszállá­sok megkönnyítése érdeké­ben ismételten felülvizsgál­juk és április l-ig meghirdet­jük, figyelembe véve a la­kossági javaslatokat is. Mező István termelési és forgalmi igazgató, Draskáczy István üzletág-igazgató A 80-as évek végén egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagy modernizációs kísérlet csődbe jutott. Az ország helyzete szükségessé tette, hogy a progresszív politikai erők lépjenek. A szűkös vá­lasztékot kínáló altertiatívák közül a „szociális piacgazda­ság" tűnt a legkézenfek­vőbbnek. Félperifériás hely­zetünk, 40 év hibái ugyanak­kor előrevetítették a politi­kai-gazdasági nehézségeket is. A társadalom nem készült fel kellően a várható meg­próbáltatásokra. Eufóriában élt, sok volt az illúzió, amit a választásokra készülő pártok ígéreteikkel is tápláltak. Történelmi paradoxon, '94 után a jobboldali erők fazonjára illő társadalmi­gazdasági feladatokat, kül­detésével ellentétben, az MSZP-nek kellett felvállal­nia: hozzáadva azokat a fel­adatokat is, amelyeket négy éves országlása során a kon­zervatív politikai elit elmu­lasztott végrehajtani. A megszorító intézkedé­sek visszavetették a fölényes választási sikert maguk mö­gött tudó szocialisták nép­szerűségét. Társadalmi mé­retű elégedetlenség követke­zett be, különösen azok kö­rében, akik lecsúsztak a lét­minimum határára. Mostoha élethelyzetük miatt irritálják a lakosságot a pazarló, luxus színvonalon élő vagyonos rétegek is. Ne firtassuk, hogy miből gazda­godtak meg, de azt igen, hogy rongyrázáson kívül mi­lyen mértékben járulnak hozzá a gazdaság talpraállí­tásához. Közteherviselés lé­tezik - a lózungok szintjén. A valóságban ma is a bérből és fizetésből élők, a kisem­berek viselik a legnagyobb terheket. A hatalom rövid idő alatt felszámolta a több évtizeden át létrehozott szo­ciális értékeket, adott helyet­te létbizonytalanságot és szegénységet. A kenyérgon­dokkal küzdő lakosság szo­ciális igazságérzetét mélyen sérti jónéhány, magát szoci­alistának valló parlamenti képviselő és állami tisztvise­lő, a kapzsiságával és gátlás­talan anyagiasságával. Magukkal szemben nagy­vonalúak, de hetekig alku­doznak néhány forinton, amikor a nehéz élethelyzet­ben lévők fizetésemeléséről van szó. Vitatják hosszadal­masan, hogy a tb. milyen mértékben járuljon hozzá a rokkantak mankóinak, mű­végtagjainak finanszírozásá­hoz. Évek óta probléma, hogy a kisnyugdíjas nem tudja kiváltani a gyógysze­rét. A lakosság egészségét érintő kérdésekben sok az elhamarkodott döntés, a hu­zavona. Számomra érthetetlen: ha ilyen sok a társadalmat hát­rányosan érintő - talán nem túlzok -, immorálisnak is nevezhető jelenség, miért késik az összeférhetetlenségi törvény? Miért vegetálgat a szocialista frakció ügyeiben illetékes Etikai Bizottság? Mint baloldali gondolko­dású és érzelmű ember, mélységesen szomorú va­gyok: elsősorban a hatalmon levő, Szocialista Párt együt­térzésének, szolidaritásának hiányosságai miatt... A mai nehéz gazdasági helyzetben, amikor olyan nagy a pénzhiány, az ország vezetői se urizáljanak. Vált­sanak lépést! Legalább egy lyuknyi távolságra húzzák meg a nadrágszíjukat. Ne csak a lakosságot szorongas­sák és intsék takarékosságra. Ez a gesztus némileg rímel­ne a kislétszámú, olcsó ál­lamaparátusra vonatkozó ko­rábbi ígéretekkel. Takács József Kinek az érdeke? Ez a kérdés jutott azonnal az eszembe, mikor értesül­tem a legújabb egyházellen­es merényletről, amit a szatymazi templomban kö­vettek el. Szentségtartót és áldoztató kelyhet vittek el, az egyházi miseruhákat sár­ba tiporták a szent ostyákkal együtt. Nem lehet azt elhin­ni, hogy a mai ember, aki ha nem is hívő, képes legyen ekkora vandalizmusra, ha nem irányítják és nem fize­tik meg ezért. Ma, amikor a kisebbségek védelmében annyiszor lehet hallani megértő nyilatkoza­tokat, akkor a kereszténység védelmében alig hallani hat­hatós intézkedések sürgeté­sét. Hogyan akarunk így az Európai Unióhoz tartozni? Czakó Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom