Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-04 / 54. szám

Régen látott, hosszú tömött sorokban érkeztek a nézők az újszegedi Sport­uszodába szombaton délután. Tévedé­sek elkerülése végett, nem az egészség­megőrző úszás miatt, hanem mert a Szegedi VE vízilabdacsapata sorsdöntő találkozójára voltak kíváncsiak. Mint ismeretes, az SZVE gárdája egy héttel ezelőtt Sibenikben a- helyi Solaristól a LEN Kupa-elődöntő „odavágóján" 9-6­ra kikapott. Fel volt tehát adva a lecke, minimum négy góllal le kellett győzni a horvátokat... Ha ez sikerül, akkor a sze­gedi sporttörténelemben azt a bravúrt mondhatják magukénak Molnár Tamá­sék, hogy „labdajátékos" sportágak közül először ők jutottak be egy nem­zetközi kupa fináléjába. Itthon kezd a Szeged! Ahogy véget ért a ta­lálkozó, minden szempár a zsűriasztalra szegődött. Ott, a medence partján sorsolták ki ugyanis a döntő leosztását. Itthon kezd a Szeged, vagy Pes­carában (arról senkinek sem volt kétsége, hogy az olaszok kiverik a Fra­dit)? - ez volt a nagy kér­dés. Pár másodperc alatt minden eldőlt. A finálé első összecsapását márci­us 23-án, szombaton az újszegedi Sportuszodá­ban rendezik, míg egy héttel később Pcscarában lesz a visszavágó. A meccs vége felé már a kispadon sem tudtak ülve maradni... (Fotó: Gyenes Kálmán) Mulatott a csapat Általában szokás megünnepelni a világraszóló sikere­ket. Az olyanokat, amelyre nem csak széles e hazában, ha­nem egész Európában felkapják a fejüket a hozzáértők. Márpedig a Szegedi VE csapatának döntőbe jutása igazi szenzáció. Molnár Tamásék kitettek magukért a medencé­ben, este 6 órától pedig bemutatták, ünnepelni is tudnak. Remek hangulatú órákat töltöttek el együtt a srácok a ve­zetőikkel. Ment a poénkodás, a pezsgőpukkantás, az öröm­kurjangatás, Megveriék megmutatták, hogy mulat a szege­di, ha boldog. Istenem, de jó volt nézni őket... szabadult a pokol. Tényleg csak egy paraszthajszál hiányzott eh­hez, hiszen Kiss Cs. átadását a medencéből az egekig emelkedő Molnár Tamás dobta a jobb sarok­ba, 5-2. Az eufórikus hangulatba Tucak piszkált bele. négymétere­sével szemben tehetetlennek bizo­nyult az amúgy bombaformában védő Scsegyerkin, 5-3. Majd a Kiss Cs.-Molnár T. duó lekopí­rozta az előbbi találatot, a labda újfent a jobb sarokban kötött ki, 6-3. Kész, vége, több nem fért be­le a meccs rendes játékidejébe. Jö­hetett a 2x3 perces hosszabbítás! Pattanásig feszült légkörben összeszorult legalább 950 szegedi torok, mikor Gyimát kiállították, de a kapus nélkül maradt csapat megúszta a ritka nagy horvát zic­cert. Sőt, a szuper teljesítményt produkáló Fodor addig-addig ló­bált, míg Percsinics alól kicsúszott a sámli, csak ezután adta meg a válogatott játékos a kegyelemdö­fést, 7-3. Megint ránk ijesztettek a déliek, Vlahovics labdája ugyan nem volt túl erős, de azért becsur­gott a bal sarokba, 1-4. Egyetlen másodperc volt hátra a hosszabbí­tás első részéből, amikor Fodor minden mindegy alapon legalább 13 méterről lövésre szánta el ma­gát. Percsinics csodálkozott a leg­jobban azon, hogy az elemi crejú bomba a hálóban kötött ki, 8-4. Ölelgették, csókolgatták egymást a nézők. A második három perc­ben tulajdonképpen csak két emlí­tésre méltó esemény történt: az el­ső, amikor már csak 17 másodperc volt vissza, s a horvátok támadását Scsegyerkin szerelte, ugye mon­danom sem kell, hogy melyik volt a második? Hát persze, hogy az, amikor pokoli hangerővel felhar­sant a dudaszó. Kész, vége, meg­nyerték, bejutottak a döntőbe, jö­het a Pescara. A legjobb szegedinek felaján­lott hatalmas West ajándékcsoma­got Fodor Rajmund vehette át. Ez aztán nehéz szülés volt... Ilyen még nem volt Szeged sport­történelmében, még sohasem ju­tott be nemzetközi kupadöntőbe a Napfény városából labdajátékot úző együttes. Minden dicséretet megérdemelnek dr. Törökék, hi­szen a padlóról felállva biztosítot­ták helyüket a LEN Kupa fináléjá­ban. Pozsgay Zsolt: - Görcsösen kezdtünk, de 1-2-nél váltani tud­tunk. Hihetetlenül jól védekezett a csapat, s amikor nagyon kellett, nem remegett meg a kéz. Vidéki férfi vízilabdacsapat még sohasem ért el ekkora sikert... Szegedi VE-VK Solaris Sibe­nik HA (1-0, 0-1, 2-1, 3-1, 2-1, 0-0) Újszegedi Sportuszoda, 1000 néző. Vezette: Afanaszjev (orosz), Scheuermann (német). SZVE: SCSEGYERKIN ­CSAPÓ 2, FODOR 3, DONGÓ, MOLNÁR T. 2, KISS CS.. STE­INMETZ I, MÓD, DR. TÖRÖK. Edző: POZSGAY ZSOLT. Sibenik: PERCSINICS - Ko­madína, D. Supe 1, Rato Vrbi­csics, Roncsevics 1. Tucak I, Re­nato Vrbicsics 1, T. Supe, Vlaho­vics. Edző: Milnoj Bebics. Gól-emberelőnyből: 8/2, ill. 9/1. Négyméteresből: l/l, ill. 2/1. A fináléba 14-13-as összesí­téssel a Szegedi VE csapata jutott! SZÉLPÁL LÁSZLÓ • A Szegedi Szurkolók Egyesü­lete megfelelő számú jelentkező esetén kiilönbuszt indít a Mail Pescara-Szegedi VE LEN Ku­pa-döntő visszavágójára. Indu­lás március 29-én, érkezés 31­én. Velencei kirándulással együtt a részvételi díj: 6300 fo­rint személyenként. Jelentkezni lehet a 430-293-as telefonszá­mon. Dr. Török Béla, elnök: - A meghatódottságtól egyszerűen nem jutok szóhoz. A második ne­gyedtől kezdődően fan­tasztikusan játszottak a gyerekek. Dmitrij Scsegyerkin: - Nagyon boldog va­gyok... ennyi! Dongó László: - Ne­kem most nerr) ment jól, én kint tettem meg a ma­gamét. Ilyen lelkes és szuper közönséggel a há­tunk mögött a Pescara el­len sincs túl sok veszíteni valónk. Steinnietz Barnabás: - Alig tudok beszélni, annyira berekedtem... A meccs második részében csodálatosan, mondhatni Ezt mondták a hősök... önkívületi állapotban ját­szott a csapat. Megyeri Attila: - Ne­héz meccs volt, de szeren­csére a végén azért ki­domborodott a nagyobb tudás. Dobóczki Károly, szakosztályvezető: - Óri­ási siker! Szeretnénk a döntőben isJjelytállni. Csányi György: - Rosszul játszottunk, de eredményesen... Bolya László: - Ekko­ra fegyvertényt még soha­sem hajtottunk végre. Jó lenne, ha a döntőben én is bizonyíthatnék. Molnár Tamás: ­Éreztem, sőt tudtam, hogy a negyedik negyedre összeszedjük magunkat. Végtelenül boldog va­gyok. Dr. Török Tibor: - Akárcsak a két évvel ezelőtti Róma elleni meccs, ez is nehezen in­dult, de aztán minden jóra fordult. Fantasztikus érzés döntősnek lenni! Csapó István: - Döntő fontosságú gólokat sze­reztem, de még ennél is jobban örülök annak, hogy a védőmunkánkat egyetlen jelzővel ildomos illetni: káprázatos! Fodor Rajmund: ­Annál a messziről lőtt gó­lomnál szerencsém is volt, a labda puhább volt a kelleténél... Mód Péter: - Gyima óriási nyugalma most is aranyat, illetve továbbju­tást ért. Ezt a napot, míg élek, nem felejtem el... Halász Miklós: - Dön­tősök vagyunk! Érted? Döntősök!... Kiss Csaba: - Életem legnagyobb sikere ez a mai továbbjutás. Juhász György techni­kai vezető: - Bárcsak mindig ilyen közönség előtt játszhatnánk... Fodor és Steinmetz válogatott formában pólózta végig a találkozót. Molnár Tamást (fehér sapkában) hiába nyomták, taszították, csipkedték, kettőt mégis berámolt voltak a helyzetek, már ebben a negyedben le lehetett volna dol­gozni a háromgólos hátrányt, csak hát az idegeskedés, a görcs... A második negyed ugyanúgy folytatódott, ahogy az első befeje­ződött. Dongó rendületlenül töl­tött, tüzelt, de az irányzékkal saj­nos gondok voltak. Renato Vrbi­csicset négyméterest érően szerel­ték a hazai védők, de mégsem rez­dült meg a háló, mert Gyima ujj­beggyel beleeért D. Supe lövésé­be, a labda pedig hajszállal elke­rülte a kaput. Ezt még megúszták Csapóék, de lel perccel a negyed vége előtt javított a veterán játé­kos. D. Supe a rövid sarkot vette célba, eredményesen, l-l. Tör­vényszerű volt a horvátok egyenlí­tése, hiszen a mieink támadójátéka szemernyit sem javult. Nem úsz­tak le az. alapvonalig a szélsők, ta­nácstalanul passzolgatták jobbra­balra a labdát, de a legnagyobb baj az volt, hogy nem kerültek közel Percsinics kapujához, messziről tudtak csak lőni. A harmadik játékrész! röviden talán eképp lehetne jellemezni: ka­pufás-korszak. Nem volt szeren­cséjük a szegedieknek, szinte az összes „gránát" a kapufán csattant. Ez megbosszulta magát. Renato Vrbicsics a sportág legnagyobbjait idéző mozdulattal húzta háttal a kapunak a labdát a hálóba, 1-2. Döbbent csend költözött az uszo­dába, kevesen hittek a mieink fel­támadásában. A csapatkapitány, Csapó Pistának szűnt meg a reme­gés elősz.ör a kezében, elég messziről mattolta Percsinicset, 2-2. Már csak két másodperc hi­ányzott a dudaszó elhangzásáig, amikor Fodor Matt Biondil meg­szégyenítő tempóban hagyott fa­képnél mindenkit. Csapótól érke­zett a menetrendszerű passz, Raj­mi átvette a játékszert, majd a bal felsőbe lőtt, 3-2. A nem csüggedő közönség még jobban beleerősített. Zúgott a Hajrá Szeged!, amikor pedig a zá­ró hét perc elején Csapó iszonyú­an nagy. kétkapufás találatával kézzelfogható közelségbe került a hátrány ledolgozása, majdnem cl­Ahogy vonultak fel az öltöző­ből a szegedi játékosok, látszott te­kintetükön, borzalmasan elszán­lak. Igaz. ugyanez elmondhaló volt a vendégekről is. Mielőtt el­kezdődött volna a nagy ütközet, a két játékvezető, az orosz Afanasz­jev és a német Scheuermann ma­gukhoz kérették a játékosokat, majd alaposan szemügyre vették a pólósok körmeit. Egyetlen „spíler­nek" sem kellett olló után futkos­nia. A bemutatás után a szegediek egy-egy West ajándékcsomaggal lettek gazdagabbak, melyei a cég képviseletében Sin Beáta adott át. A szurkolók nem hagyták cserben a fiúkat, hatalmas üdvrivalgás közepette kezdődött el a NAGY PARTI. A mászásból Fodor azonnal el­hozta a labdát, de a támadásba hi­ba csúszott. Molnár Tamás rossz bejátszást kapott. A másik oldalon is érintetlen maradt Scsegyerkin „Gyima" hálója, Komadina lövé­sét védte szépen a szegedi hálóőr. Másfél perce tartott a találkozó, mikor megszerezte a vezetést a hazai gárda. Kiss Csabát rántották vissza gólhelyzetben, Afanaszjev azonnal négyméterest ítéli. A büntetőt Steinmetz .Jialáli" nyuga­lommal helyezte a horvátok kapu­jába. 1-0. Remekül védekezett a Szeged, de a támadásokba sajnos elég sok hiba csúszott. A legna­gyobb lehetőséget Kiss Cs. hagyta kihasználatlanul, már csak Percsi­niccsel állt szemben, de a szegedi 10-es nem tudta feltenni az i-re a pontot... Ez alaposan visszavetette a társaságot, bizonytalan távoli lö­vésekkel kísérleteztek, a legmini­málisabb eredmény nélkül. Meg­Sporttörténetem, vizcseppekkel, LEN-re írva Nem tudom, hányan hittek őszintén abban, hogy az álom valóra válhat, a Szegedi VE háromgólos veresége dacára kiharcolhatja a döntőbe jutást. Bevallom őszin­tén, a kétkedők táborába tarloztam, remélem bocsána­tos bűn. Az uszodában már megérintett a csoda lehetősége: a szurkolók gyűrűje ölelte körül a medencét. A csapatok idegesen készülődtek a kezdésre, s ez a lámpaláz in­kább a hazaiakon látszott meg. A harmadik negyed kö­zepéig csak egy árva négyes gól állt a bevétel rovatban, mig a másik oldalon már kettőt számláltak. Kezdett sí­ri hangulat lenni, a kárörvendők dörzsölhették tenye­rüket, elúszni látszott minden. Ezután azonban lassan oldódott a görcs a Pozsgay-fiúkban, sikerült egyenlíte­ni, majd Fodor Rajmi 2 másodperccel a játékrész vége előtt a vezetést is megszerezte. Magasba lendültek a karok. A negyedik hét perc úgy alakult, ahogyan azt vágyainkban megfogalmaztuk, egyrsapásra felforróso­dott a hangulat. Már senki sem kételkedett, mindenki érezte, sőt tudta: sikerülni fog, sikerülnie kell! Raj­mund újabb „másodperces" gólja koronázta meg a na­pot! Döntőbe jutott a Szegedi VE! A szegedi együttesek belejöttek a sporttörténelem­frásba, a röplabdások után vízilabdások róttak aranv­sorokat, vizcseppekkel, l.EN-re. S még a Pick is szo­rongatja a „tollat"... IMRE PÉTER • Vízilabda LEN Kupa-elődöntő, visszavágó 0 pokol kapuján át vezet (ett) az út Pescarába Szegedi VE-Solaris Sibenik 8-4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom