Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-25 / 71. szám

világszenzációtól • LEN Kupa-döntő, első mérkőzés • Ludecke elbánt velünk... Molnár Tamás mindenkit elhomályosított SZVE-Pescara 9-10 Egy másodpercre A hét végén három magyar vízilabdacsapat is medencébe szállt a nemzetközi kupák fináléjában, köztük a Szegedi VE is. S állithatjuk: a Pozsgay-ta­nítványok szerepeltek a legjobban! Persze ez is, mint minden, relatív, hisz a Molnár Tamás vezérelte team csakúgy vereséget szenvedett, mint az UTE a Mladost Zagrebtól, és a BVSC az Assitalia Roma együttesétől. De ellentétben a két fő­városi gárdával, a LEN Kupa-döntőben szereplő szegediek végig egyenrangú ellenfelei voltak a vi­lágklasszisokat felvonultató taljánoknak, felvették a versenyt az olasz válogatottnál is erősebb „tömö­rüléssel". A lilák és a vasutasok viszont sima zakót kaptak a lényegesen fakóbb fénnyel világító csilla­gokat soraikban tudó riválisaiktól. A Mail Pescara mesterének kezében több mint két ászpóker volt, a világverő olasz válogatott tagjai: Attolico, D'Altrui, R. Calcaterra, A. Calcaterra, Bovo, Pomilio, Salo­nia, Mammarella a világverő olasz válogatott, plusz a két légiós, a spanyol Estiarte és a horvát Simenc. Ez több, mint elég! Legalábbis „papíron"... S mégis, csak egyetlen másodperc hiányzott a vi­lágszenzációt jelentő döntetlenhez. Azt hiszem, az azzurik is elismerik: MallDacuk volt... L P. A világ talán legjobb pó­lóscsapatát vendégül látni óriási dolog, pláne tét­meccsen, egy nemzetközi kupa döntőjében, története­'fi leghíresebbé vendég I A Mail Pescara I gárdájában úgy I hemzsegtek a sztá- I rok, mint a panelhá- I zak szemétledobói- I ban a csótányok... I Mégis, a vízparton I találtunk a leghíre- I sebb vendégre. Rat- I ko Rudicsot nem va- I lószínű, hogy valaki- I nek is be kellene I mutatni. Ugyan ki I ne tudná a spliti szü- I letésű trénerről, I hogy miután 297- I szer szerepelt a ju- I goszláv nemzeti csa- I patban, a világ legsi- I keresebb szövetségi I kapitánya vált belő- I le. Hogy mire ala- I pozzuk ezt a kijelen- I tést? A jugoszláv vá- I logatottal '86-ban vi- I •ág-, '84-ben és '88- I ban olimpiai bajnoki I címet, '87-ben pedig I Világkupát nyert. I Az olaszokkal sem I adta alább, őket is a I csúcsra vezette a I '92-es olimpián, a I '93-as Világkupán és I Európa-bajnoksá- I gon, sőt, ez utóbbi I sikerét megismételte I '95-ben is. De „csak" I a bécsi Eb-aranyat I akasztották a nyaká- I ba, az atlantai I „gold-medált" egy I náluk is jobb csapat I érdemelte ki. A ma- I gyar válogatott... I Ugyanez a nyári öt- I karikás játékokon I nyugodtan mégis- I métlődhetne, hiszen I dr. Horkai György- I nek még szinte üres I a vitrinjének azon I része, ahová az edzői I elismeréseit teheti... sen a LEN-ben. És ez történt a hét végén Szegeden, hi­szen az SZVE a finálé „oda­vágóján" az olimpiai, világ­és Európa-bajnokok sokasá­gát felvonultató olasz Mail Pescara együttesével csapott össze. A végső győztes sze­mélyét illetően csak némi­képp oszlottak meg az esé­lyek, a hozzáértők többsége szinte előre átnyújtotta volna a kupát az olaszoknak, de olyan hangot is hallhattunk, hogy idehaza esetleg el lehet kapni Simencéket. Minden­esetre hatalmas várakozás előzte meg a mérkőzést. Eb­ben a kijelentésben nincs semmi túlzó, hiszen Szeged városában soha nem volt még ilyen rangos vízilabda esemény. A vendégek szokatlanul hamar, már egy órával a kezdés előtt elkezdtek mele­gíteni. Nem sokkal később követték őket a mieink is, de pár perc lazítás után egyszer csak felszisszent Steinmetz­Nem hiszik el, de egy kiálló vasba beleakadt a jobb lábá­nak középső ujja. A besza­kadt, vérző bórfelületet a csapat orvosa, dr. Tóth Tibor látta el gyorsan, így nem volt akadálya Barna játéká­nak. Népünnepélyi hangulat­ban, forró légkörben kezdő­dött a meccs. Az elsó védés Scsegyerkin nevéhez fűző­dik, Salonia lövegét hatásta­lanította a hazaiak orosz por­tása. Kollégájának, Attolico­nak is akadt dolga, majd a 4. percben Kiss Csaba nem tisztelvén a nagy nevet, szemtelenül beforgatta Bo­vot, akinek ettől felszökött a „pumpája", s rögtön sza­bálytalankodott. Négyméte­res! Dongó haláli nyugalom­mal küldte el Attolicot a bal sarokba, viszont a labda a kapu jobb oldalában landolt, 1-0. De ez mind semmi, Kiss Cs. látványos szerelés után óramű pontossággal in­dította Molnár Tamást, az akció végén a 9-es sapkában játszó szegedi fiú hanyag eleganciával ejtette át - a szó legszorosabb értelmében - a pescarai kapust, Attolicot (a remek reflexszel megál­dott cerberus a meccs napján ünnepelte a születésnapját), 2-0. Te jó ég, micsoda kez­dés, az ellenfél kispadján ücsörgő Deni Lusics kissé idegesen harapdálta a szája szélét. De azért klassziscsa­pat a Pescara, hogy vert helyzetből is képes legyen felállni a padlóról. így is tör­tént. Estiartét hagyták egyet­len pillanatra szabadon, kár volt, mert a kis spanyol ka­csázó bombája megtalálta az utat a jobb alsóba, majd A. Calcaterra húzásával már 2-2-re módosult az ered­mény. A szegediek vezetés­sel vonulhattak volna pihen­őre, de az utolsó másodper­cekben Attolicot naggyá tet­ték Csapóék. A 2. negyed elején Vitto­rioso már az itáliaiakat jut­tatta vezetéshez, az előnyt Simenc álompassza után R. Calcaterra toldotta meg, 2—4. A zsinórban szerzett négy olasz gól után elúszni látszott még a tisztes helytál­lás esélye is, de a szegedi fi­úknak helyén volt a szívük. Molnár T. már másodszor járt túl Attolico észén (újabb ejtés), majd ugyanő értékesí­tette Megyeri átadását, 4-4. Újfent megjött a közönség hangja, a sátorban lévők egy emberként bíztatták Fodoré­kat, de mégis a vendégek fordulhattak vezetéssel a ta­Megyeri (13-as sapkában) átadása után a mezőny legjobbja, Molnár T. (fehér 9-es) a következő pillanatban behúzza a labdát Attolico kapujába. (Fotó: Gyenes Kálmán) lálkozó félidejében, minek­után Pomilio puposította ki a hálót, 4-5. A 3. játékrész megint az olaszoké volt, két előny, két vendég gól. Pomilio jobbról adta középre a labdát, amit aztán R. Calcaterra előbb il­ledelmesen megköszönt, majd kegyetlenül bevarrt. Kicsivel később az előbb említettek hasonló felállás­ban lekopírozták az elózó je­lenetet, 4—7. Ezekben a per­cekben sokat hibázva, pon­tatlanul játszottak a mieink, de nyolc másodperccel a vé­ge előtt megtört az átok: Csapó apait-anyait beleadott a lövésbe, a labda két kapu­fát is érintve jutott a hálóba, 5-7. ** - Talán sikerül a döntet­lent kiharcolni... - álmodoz­tak a drukkerek az utolsó szünetben. A bizakodást az ellenállhatatlanul játszó Molnár mesés találata növel­te. Tamás háttal tempózva a kapunak, félfordulattal „kö­szöntötte fel" Attolicot, 6-7. Csapó begyűjtötte harmadik hibáját is, Fodor pedig visszahúzta R. Calcaterrát. A büntetőt Estiarte hidegvérrel lótte be, de a remény még mindig élt, kiváltképp úgy, hogy Dongó „Dugi" a jobb felsőbe talált, 7-8. Simenc megmutatta, miért is tartják a világ legjobb lövőjének, legalább 10 méterről mattol­ta Scsegyerkint, 7-9. Ez nem törte le a Szegedet, előbb Mód, majd Molnár T. (ez már az ötödik gólja volt!) találatával megszüle­tett a hőn áhított egyenlítés, 9-9! Már mindenki elköny­velte a győzelemmel felérő döntetlent, amikor hat má­sodperccel (!) a vége elótt a német Ludecke - ki tudja miért? - kiállította Dongót. Csak halkan jegyzem meg, döntetlen eredménynél nem szokás hazai játékost kipa­rancsolni a medencéből. Lu­Pozsgay mester (képünk közepén) huszáros hajrára biztatja csapatát decke mégis megtette... Az olaszok az ölükbe hullott le­hetőséggel villámgyorsan él­ni tudtak, Salonia egy má­sodperccel a végső dudaszó elhangzása előtt jobb oldal­ról szerezte meg csapatának a győzelmet jelentő találatot, 9-10. (Természetesen fújjol­tak a nézők, amikor meglát­ták, hogy a játékvezetők megadták a gólt. Szegény román bíró rokonságát emle­gették, pedig Timoc semmi­ről sem tehetett, Ludecke volt a ludas.) A vereség ellenére min­den dicséretet megérdemel­nek a szegediek, mert csak egy téves bírói döntés aka­dályozta meg dr. Törökéket, hogy az óriási sikert jelentő döntetlent kiharcolják. Sem­mivel sem voltak jobbak az olaszok, csak hát a nemzet­közi rutin... Megyeriék az esélytelenek nyugalmával utazhatnak el a pescarai visszavágóra, a március 30-i meccsen legyenek idegesek a taljánok. Pozsgay Zsolt: - Min­dent megtettünk a sikeres szereplés érdekében, de a végén nem volt szerencsénk. Nem érdemeltünk vereséget, borzasztó érzés az utolsó pil­lanatban kikapni... Deni Lusics: - Jó meccsen, óriási csatában tudtuk csak legyűrni a lelkes Szegedet. Szegedi VE­Mall Pescara 9-10 (2-2, 2-3, 1-2, 4-3) Újszegedi Sportuszoda, 1000 néző. Vezette: Ludec­ke (német), Timoc (román). SZVE: Scsegyerkin ­Molnár ás az olaszok A döntő első összecsapásának volt egy szegedi játé­kosa, aki még az olasz megasztárokat is elhomályosította. Molnár Tomi volt az illető, aki öt gólt vá­gott Attolico kapujá­ba. De még milyene­ket! Ejtett, csavart, löbbölt. Úgy látszik, Tamás barátunknak nagyon megy a tal­jánok ellen. Két év­vel ezelőtt a római­aknak - szintén a LEN Kupában - is ötöt hintett, akár­csak tavaly, mikor is a junior-válogatott­ban az azzurik ka­pusát kergette az őrületbe. Mi ebből a tanulság? Molnár útjába mindig déli csapatot küldhetne Fortuna­Csapó 1, Fodor, DONGÓ 2, MOLNÁR T. 5, Kiss Cs., STEINMETZ, Mód 1, dr. Török, Megyeri. Edző: Pozs­gay Zsolt. Pescara: ATTOLICO ­D'Altrui, SIMENC 1, ESTI­ARTE 2, Bovo, Pomilio 1, Salonia 1, R. CALCATER­RA 3, Papa, A. Calcaterra 1, Vittorioso 1. Edző: Deni Lu­sics. Gól - emberelőnyből: 10/4, ill. 9/6. Négyméteresből: 1/1, ill. 1/1. SZÉLPÁL LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom