Délmagyarország, 1996. március (86. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-09 / 59. szám
6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1996. MÁRC. 9. A Szegedért Alapítvány díjazottjai A Szegedért Alapítvány ma este adja át négy díját a szegedi tudományos, művészeti és közélet idén legkiemelkedőbbnek tartott négy személyiségének a Szegedni Nemzeti Színházban. Az elmúlt hat év alatt megrendezett színházi díjátadó gálákon a következő jeles szegedi polgárok vehették át a Szegedért Alapítvány fődíját, tudományos, művészeti és társadalmi-állampolgári díját (sorrendben): 1990 - SzőkefalviNagy Béla, Barabás Zoltán, T. Nagy Irén, Farkasinszky Terézia. 1991 - Gregor József, Grassely Ferenc, Szecsődi Ferenc, Gyulai Endre. 1992 - Ilia Mihály, Alföldi Lajos, Kass János, Darvas Tamás. 1993 - Varga Mátyás, Simon Miklós, Mentes József, Nikolényi Gábor. 1994 Straub F. Brúnó, Tandori Károly, Nagy Albert, Liebmann Béla. 1995 - Péter László, Telegdy Gyula, Baka István, Szőke Péter. A Szegedért Alapítvány fődíját ma este Trogmayer Ottó régész, múzeumigazgató, a tudományos kuratórium díját Kristó Gyula történész, egyetemi tanár, a művészeti kuratórium díját Karikó Terézia operaénekes, a társadalmi-állampolgári kuratórium díját pedig Molnár Amália gyermekorvos veszi át. Művészeti kuratórium: Karikó Teréz énekművész A budapesti születésű Karikó Teréz friss diplomás ifjú énekesként 1960-ban került a szegedi operatársulathoz. Vaszy Viktor hívta - és mindjárt az első szezonban szerepek sorát bfzta rá. A kiváló hangi és színészi adottságokkal, színpadi mozgáskultúrával, artisztikus megjelenéssel rendelkező énekesnő nagyon hamar a szegedi opera egyik legragyogóbb csillaga lett: már az első években magára vonta a közönség és a szakma figyelmét, s a vidék akkori legigényesebb társulatának tagjaként országos elismerést váltott ki. Az együttes akkoriban vált „az ország második operájává", s a művésznő pályájának első 15 éve a legeredményesebb Vaszy-korszakban telt. Viszonylag korán hatalmas repertoárra tett szert, s ennek is köszönhette, hogy számos alkalommal hívták vendégszereplésre, több előadást beugrással mentett meg, itthon és Budapesten. Desdemonával debütált - később is a nagy Verdi-szerepekben érezte magát a legotthonosabban. A repertoárjában tizenegy Verdi, „...furcsa módon éppen a színház kárpótol." nyolc Puccini, két-két Wagner és Csajkovszkij szerep mellett Beethoven, Bellini, Bizet, Leoncavallo, Mascagni, Muszorgszkij, Richárd Strauss egy-egy hősnője is megtalálható, emellett szerepelt azokban a ritkán hallható, valamint modern operákban, amelyeknek szegedi bemutatása Vaszy érdeme. A nagy drámai hősnők mellett változatos karakterszerepekkel is megajándékozta közönségét. Az operaházi vendégszereplések mellett fellépett Bécsben, Prágában, Londonban és más európai operaházakban, később az Egyesült Államok és Kanada több mint ötven városában adott nagysikerű koncerteket. A szegedi operakedvelők rajongása és megbecsülése végigkísérte sikeres pályáját. Tudását és tapasztalatait szívesen osztotta meg: tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi konzervatóriumában, jelenleg pedig - amellett, hogy aktív énekes - énekmester a Szegedi Nemzeti Színházban. Egy közelmúltbeli interjújában mondta: „Harmincöt éve, hogy Szegeden élek. Ismerem a várost. Az emberek előre köszönnek, megállítanak az utcán. Ha bemegyek a színházba, a tanítványaim várnak. Nem adatott meg, hogy gyermekeim legyenek. A színház elvont a szűk családi élettől fiatal koromban, most érettebb korban furcsa módon éppen a színház kárpótol. Az én nagy családomat, a barátaimat, tanítványaimat naponta fellelem a színház falai között." S. E. • Ha jól tudom, 1956júliusában mint ideiglenes gyakornok került a szegedi múzeumhoz, és itt is maradt. Ez az első munkahelye. Mit tart főművének a Móra Ferenc Múzeumban? - A tanítványaimat; azt, hogy sikerült a biológustól a régészig benépesítenem a múzeumot egy új generációval, amely világszinten képes dolgozni. Rossz a ráérző képességem, de ez valahogy sikerült. Ez a csapat tart engem. Egyedül nem mernék múzeumot csinálni. • Az ön nevéhez fűződik az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark elgondolása és megalkotása... - Az is sok névhez fűződik; ha megnézi, a régészeti ásatásnál 870 név van kiírva. Én közülük az egyik, egy erőszakosabb voltam, aki kihajtotta, hogy legyen emlékpark. • Ilyennek képzelte? - Nem teljesen. De úgy van ez, hogy mire a gyerek felnő, mégiscsak olyan lesz, amilyennek képzeltük. A mostaninál több kiállítást gondoltam el, viszont nem is álmodtam arról, hogy ott egy monostort találunk. A Feszty-körképet odaterveztük ugyan, de nem gondoltuk, hogy ennyibe fog kerülni. • Mit gondol, mit üzen a látogatónak az emlékpark? - Tamási Áronnal üzeni: azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne. Hogy Jézus járt-e a vizén, az hit kérdése, mert nem a történeti valóság miatt fontos. Nos, nem tudom, nekünk kétségbe kell-e vonni, hogy Árpád és a magyarok éppen ott gyűltek-e össze a mai ópusztaszeri emlékpark területén, vagy valamivel arrább? A hitünk szerint itt alapították meg az országot. Az emlékpark ezt a hitet üzeni. • Egész ősrégészi munkája az Alföldhöz kapcsolódik. Nagy jelentőségű újkőkori, bronzkori és kora középkori leleteket sikerült feltárnia és magyaráznia. Mit tart a három legfontosabb munkájának? • A fődíjas: Trogmayer Ottó régész, múzeumigazgató „Hogy valahol otthon legyünk../' „ A millecentenárium szépen, egyszerűen átélhető legyen" - Fontosnak tartom azt a modellt, amelyet az alföldi újkőkor kezdetére és a paraszti gazdálkodás helyi felfedezésére állítottam fel; ezt még az ellenfeleim is elfogadják. A másik egy bronzkori modell, a tápai bronzkori temető alapján, amely azt mutatja be, hogy egy Kr. e. 1350 körül, az Elba vidékéről ide vándorolt nép hogyan szállta meg a Tiszáig a Kárpát-medencét. A harmadik a Szeri monostor, a templom, amelyet Ópusztaszeren ástunk ki. • Van-e hely a közelben, amelynek régészeti feltárására pénzt áldozna? - Az Alföldön sok ilyen hely van. Itt haladt el a észak-déli, és a kelet-nyugati keresztút. Bárhová böknék a térképen, minden korszakból tudnék olyan helyszínt kiválasztani, amely szerepet játszott Európa őstörténetének alakulásában. Csakhogy nincs rá pénz. A régészet nálunk nem alaptörténelmi kutatás. Más országokban nemzeti tudomány. Nálunk periféria. • Amikor fiatal régészként idejött, nem voltak tervei a honfoglalási időszakkal? - Óh!, akkor még a bronzkorral kalpcsolatos világmegváltó terveim voltak. Ópusztaszerbe úgy keveredtem, mint Pilátus a krédóba. Erdei Ferenc mondása szállóige már: „Na, Trogmayer elvtárs, ássa ki a honfoglalást..." 9 Ha jól tudom, ön László Gyula tanítványa. - Sőt, azért lettem régész, mert meghallgattam László Gyula egyik előadását. Ha jól emlékszem a szkítákról beszélt, és két kézzel rajzolt a táblára. Soha nem tagadtam meg, amit tőle tanultam. Vitatkozni ugyan lehet, mert nem kel fel a sírból az a csontváz, hogy bejelentse: avar volt-e vagy magyar. De László Gyula A honfoglaló magyar nép élete című munkájában a magyar honfoglalás kutatástudományát helyezte új alapokra. Nem a leletekről - az életről van benne szó. Életet vitt a tudományba. A cserép nem fejlődik tovább. Az általa kínált megoldás az emberek fejében van. Ezt írta meg László Gyula - és lelket lehelt a csontokba és a tárgyakba. • Hisz az elmesélhető őstörténetben? - Igen. Tudja mennyi egy lóféktávolság? Gondolja el: tízezer magyar lovas nekirohan az ellenségnek. Kilövik nyilaikat, de kettéválva meg kell fordulniuk, mielőtt agyoncsapják őket. Mekkora távolságról lőttek a nyilakkal? Harminc méterről. Ki lehet gondolni, mikor szólal meg a kürt, hogy: vissza! • Mit gondol, gazdagodhat még a régészeti leletanyag? - Igen, és a technológia is fejlődhet. Mondok egy hajmeresztő dolgot, ne higgye el, de példának jó. Az ősi fazekas énekelt, miközben dolgozott, s a hangrezgésekre az anyag molekulái úgy rendeződtek az edény falában, ahogyan a fazekas énekelt. Ki tudja, előbb-utóbb valami gramofonfélén le lehet majd játszani azt a fazekat. Képtelenségnek hangzik, de hány hasonlóból lett már valóság. Ki hitt volna korábban a televízióban? • Milyen lenne az ön millecentenáriumi ünnepsége? - Nem is tudom, a sajátom, az elmúlt, azt elsöpörte a politika vihara. Olyan lenne, amit szépen, egyszerűen átélünk. Az én őseim bajorok; egyikük Würdingből került Sopronba. Ettől kezdve csupa lakatosok és takácsok a felmenőim, akik itt munkálkodva magyarok lettek. Amikor a harmincas években a nagy névmagyarosítás! láz volt, nagyapám, azt mondta, ha az őseinknek jó volt a Trogmayer név, miért változtatnánk meg? Enélkül is magyarok vagyunk és enélkül is szeretünk itt lenni. Panak Sándor Tudományos kuratórium: Társadalmi-állampolgári kuratórium: Kristá Gyula történész, egyetemi tanár Molnár Amália gyermekorvos „Az életemből 16 évet fordítottam a Szeged története című munkára. Büszke vagyok rá, hogy elkészült. Szeged városa nagy dolgot vitt véghez. A monográfia dicsérete a 70 szerzőnek és mindazoknak, akik hozzájárultak a kötetek megjelenéséhez. Dicsérete a város vezetőinek, akik - a rendszerváltás előtt és után - példaadóan támogatták ezt a nagy vállalkozást." Egy közelmúltban adott interjújában beszélt Kristó Gyula professzor arról a roppant munkáról, amelynek eredménye a szakmai körökben is nagybecsű városmonográfia. A középkorász tudósnak a Szegedért Alapítvány díjával most a város mond jelképes köszönetet. Az orosházi születésű Kristó Gyula egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, 1962 óta a tudományegyetem oktatója, 1978 óta professzora. Számos vezetői tisztséget töltött be, 1982 és '85 között rektor volt. A IX-XV. század magyar történelmének egyik kiemelkedő kutatója. Polemizáló, vitatkozó tudós: azt vallja, a történetírás új eredményei a régi elméletek kritikái révén születnek. Mindig szigorú szakmai mércét állított magának: a magyar köImpozóns életműve az idén is gazdagodik zépkor századairól a rendelkezésre álló források feltárásával, azok kellő kritikájával rajzol egyre teljesebb képet. Publikációit - eddig 60 saját kötete, több mint 200 tanulmánya jelent meg - latin, angol, francia, olasz, német, orosz, szlovák, szerb-horvát nyelvre is lefordították, s Európa számos országában kiadták. Iskolateremtő személyiség, akinek tudományszervező munkássága is jelentős: a szegedi egyetemen megalapította a Szegedi Középkorász Műhelyt, amely könyvkiadással is foglalkozik. Impozáns életműve az idén újabb könyvekkel gazdagodik: stílszerűen a honfoglalás 1100. évfordulójának évében adják ki angol nyelvű monográfiáját Magyar történet a IX.században címmel. Ugyancsak a közeljövőben jelenik meg a magyar történetírásban hiányt pótló könyve, a honfoglalás monografikus feldolgozása (Magyar honfoglalás honfoglaló magyarok). Folytatja az Anjou-kori oklevelek közzétételét, Immár a 4. kötetben. Az ünnepi könyhétre három tanulmányát tartalmazó válogatás jelenik meg, egyetemi tankönyvként pedig Magyarország történeténetének 1301-től 1526-ig tartó korszakát írta meg szerzőtársával. A korai magyar történelem kevés és nehezen hozzáférhető forrásából dolgozó tudós sohasem zárkózik el a történeti ismeretterjesztéstől. Mindazonáltal azt vallja, hogy a történetkutatás ugyanúgy sajátos törvényekkel rendelkező szakma, mint a többi tudományág; egy társadalom történelem iránti túlzott érdeklődése, az emberek múltba fordulása pedig mindig azt jelzi, hogy baj van a társadalmi kommunkikációval. S. E. - Málcsikához megyek - mondom távozóban, a portán, s oly természetes számomra, hogy a közlés nem szorul magyarázatra. - Csókolom a Málcsi nénit! - kiált utánam Magdika, a portás, s én viszem kollegáim jókívánságai között az övét is. Útban hozzá, Tarján felé, arra gondolok, hogy Málcsika mármár fogalom ebben a városban, ahol kevesen lehetnek, akik - legalább hallomásból - nem ismerik - „ hivatalos nevén ~ " dr. Molnár Amália gyermekgyógyászt. - Hogy van az a gyönyörű kicsi fiad? - kérdi már az ajtóban a számára mindig mindennél fontosabbat - s feledi a sok eltelt évet, miközben a „ kicsim" lassan kamaszkorba ér. Málcsika számára - ezt még a rendelőben lestem el - minden gyerek gyönyörű, mert ő - amúgy kis herceg módjára - a szívével látja az apró népeket. Már nyelvemen az én első kérdésem, de megelőz. - Meg ne kérdezd, hány gyerek fordult meg a kezem alatt, megbecsülni se tudom a számukat. mondja a tőle megszokott fergeteges beszédtempóban. - Imádom a kis drágáimat, mind egyformán kedves a szívemnek. Tudod, engem apukám arra tanított, hogy senki sem tehet arról, hova született, csak arról, hogy milyen em„...nem vagyok en a nagy felhajtáshoz szokva." ber lesz belőle. Én mindig azt láttam apámtól, anyámtól, hogy mindenkiben megkeresik a jót, hisz az Isten nem teremt olyan embert, akiben ne lenne szeretni való. A zsigereimbe ivódott, hogy mindenkit lehet szeretni, mert a szeretet nem érzelem, hanem a másik embernek adandó jó akarása. - S az orvosi hitvallás? - Alázattal szolgálni a beteget. Az alázat az emberi szevezetnek szól, ami bármikor prordukálhat váratlan dolgokat, s ezért tudomásul kell vennünk, hogy „ő az úr." Ha megakadtam valahol, sohasem szégyelltem kérni kollegáim tanácsát, de magam is igyekeztem megtenni mindent. Még ma is járok továbbképzésre, bár már szégyellem magam, hogy ilyen öreg fejjel ott ülök, de amíg embert gyógyítok, mindent naprakészen kell tudnom. Előkerülnek Málcsi néni legféltettebb emlékei: legelőbb a tucatnyi gyerekrajzból összefűzött album, kis óvodások búcsúajándéka a drága doktor néninek, amiről eszembe jut, mennyi rajzot adott ő kis pácienseinek a vizsgálatok „gyötrelmeiért" kárpótlandó őket. Aztán előkerülnek a „posztdiplomák" , a Hittudományi Főiskoláé, a Mentálhigiénés és Egészségvédő szak oklevele, amit hetven évesen vett át tavaly. S egy fénykép, ami aranykeretbe foglalva áll az asztalon. Arról a férfiról készült, akinek helyét soha senki sem foglalhatta el Málcsi néni szívében, aki odaveszett a fronton, s akinek tragédiája meghatározta Málcsika életét. Málcsika most nagyon izgul: szombaton este ki kell állnia a színpadra, hogy átvegye a város megbecsülését kifejező díjat és a bokrétát. - Vacakol a szívem, félek a szombattól, nem vagyok én a nagy felhajtáshoz szokva - mondja búcsúzóul. Málcsika! Te szoktad mondogatni: „Kisdrágám, örülj a mának, s ne gyötörd magad azzal, hogy mi lesz holnap." K. K.