Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

HÉTFŐ, 1996. FEBR. 26. BELÜGYEINK 3 Szegeden tett látogatást az FBI-alapította, budapesti székhelyű Nemzetközi Ren­dészeti Akadémia delegáció­ja a hétvégén. A vendégek, itt-tartózkodásuk során, megismerkedtek a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitány­ság, illetve a Szegedi Rend­őrkapitányság életével. Szakmai programjáról Leslie Kariban programmenedzser, és dr. Margitai Domokos rendőr ezredes, a Nemzetkö­zi Rendészeti Akadémia ko­ordinátori igazgatója, illetve dr. Salgó László rendőr ezre­des, megyei főkapitány szombaton tartott sajtótájé­koztatót. - Megtiszteltetés szá­munkra. hogy az FBI, a vi­lág legeredeményesebben működő bűnüldöző szerve­zete Budapestre telepítette az iskolát - mondta dr. Sal­gó László. - Az Akadémia oktatói gárdája valamenyi, a bűnül­dözéssel foglalkozó ameri­kai intézményt képviseli Magyarországon - tájékoz­tatott Leslie Kariban. Ismer­tette azt is, hogy a budapesti, a kelet-európai bűnözés ta­nulmányozásával, az ellene való föllépéssel foglalkozó iskolát mintegy hárommillió dolláros befektetéssel, az amerikai kormány pénzén alakítják ki; a munkálatok épp most vannak soron. Egyébként az Akadémia évente öt, egyenként nyolc­hetes kurzust tart - szintén amerikai pénzekből - s hogy e kurzusoknak mi a témakö­• FB!-iskolások Szegeden Amerikai módszerekkel a kelet-európai bűnözés ellen Vendégek a megyei rendörfőkapitányságon Leslie Kaciban, dr. Salgó László, dr. Margitai Domokos és Lehmann István. (Fotó: Révész Róbert) re? A nemzetközi bűnözés, az emberi méltósággal szem­beni bűnelkövetés tanulmá­nyozása, az ellene való ered­ményes föllépés éppúgy tan­tárgy itt, mint a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés hatásta­lanítása. De konkrét tantár­gyi anyag a bűnmegelőzés is - hangzott el. Korántsem csak általánosságban ismer­kednek meg a kurzusok résztvevői a bűnözéssel, mindenkinek azt is megtanít­ják az oktatók, aminek saját országában legnagyobb hasznát veszi. A kurzus so­rán most Szegedre látogatott hallgatói csoportban oro­szok, bolgárok, lengyelek egyaránt vannak; az illető kelet-európai országok jel­legzetes bűnözési formáival szembeni legeredményesebb föllépéssel is megismertetik őket. S kik a hallgatók? Rendőri középvezetők kerül­nek a kurzusokra, felsőfokú végzettségűek, akik a bűnül­dözésben már legalább öt­éves gyakorlatra tettek szert, s ugyanakkor várható, hogy az adott ország rendőri szer­vezetén belül rövid időn be­lül vezető posztra lépnek ­mint megtudtuk. Mindezek­ből kiviláglik, hogy az iskola legfőbb célja; a kurzusokon résztvevő országok rendőri erőinek fölfejlesztése - ame­rikai segítséggel, amerikai szintre. - Erre már csak azért is szükség van, mert a kelet­európai országok bűnözői, mint észlelhető, úgy döntöt­tek, az egyes országokban kialakult, olykor zavaros helyzetet saját maguk fölfej­lesztésére használják - fo­galmazott Margitai ezredes. F. Cs. Új dokumentumok a kőolajkutató-ügyben A már közzétetteken kí­vül még további dokumentu­mok vannak birtokomban, amelyek bizonyítják, hogy az ÁPV Rt. egész sor hibát követett el a Kőolajkutató Rt. ügyében. Amennyiben szükséges ezeket a jövő hé­ten a nyilvánosság elé tárom - mondta Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere. Az önkormányzati vezető sze­rint Suchman Tamás privati­zációs miniszter információ­hiányban szenved, amikor azt állítja, hogy őt nem ke­resték meg a kőolajkutató ügyében. Várhegyi elmond­ta, hogy még a botrány ki­robbanása előtt jónéhány­szor kereste személyesen és telefonon a privatizációs mi­nisztert, de nem járt ered­ménnyel. Várhegyi szerint valóban igaz, hogy politikai felhangja van az ügynek ­amint azt Suchman Tamás privatizációs miniszter pén­teken Szarvasom mondta -, de kizárólag várospolitikai. A szolnoki szocialisták meg­keresték Horn Gyulát, de nem miniszterelnökként, ha­nem pártelnökként. Várhe­gyi leszögezte, hogy saját pártjának, a Fidesznek a le­hetőségeit, habár megtehette volna, mégsem használta ki, a politikai felhang elkerülé­séért. Örömét fejezte ki, hogy Suchman is lát ellent­mondásokat a kőolajkutató privatizációjában. • Mint ismeretes, az olajos cég sokak által bírált magá­nosításának a felülvizsgálata felől érdeklődő kérdésre Suchman egy szarvasi fóru­mon kifejtette, hogy lát az ügyben bizonyos ellentmon­dásokat. Az ÁPV Rt. vizsgá­lata rövidesen befejeződik, mindamellett nem örült, hogy az orosz érdekeltségű pályázónak ítélt olajkutató ügyében a miniszterelnök­höz fordultak. (MTI) Az Országos Diákönkor­mányzati Testület megvá­lasztásával vasárnap végetért Kaposváron az országos di­ákparlament. Feladata a kö­zépiskolákban működő diák­önkormányzatok összefogá­sa, szakmai támogatása, a di­ákság érdekeinek érvényesí­tése, javaslataik közvetítése az illetékes minisztériumok felé. Minderről a háromna­pos találkozó zárásaként megtartott sajtótájékoztatón Fehérvári András, a diákpar­lament egyik szervezője és levezetője tájékoztatta az új­ságírókat. A sajtótájékoztatón el­hangzott értékelés szerint jó munkát végeztek a fiatalok. A szekcióüléseken több mint ezer határozati javaslatot hoztak. Megállapodtak egye­bek mellett abban, hogy se­gíteni kell a települési ifjúsá­gi önkormányzatok megala­kítását és ösztönözni, hogy minden iskolában legyen di­• Véget ért az országos diákparlament „Kétezer forintos" küldöttek ákönkormányzat. A diákok szeretnék elérni azt is, hogy új tantárgyként bevezessék az állampolgári ismereteket, ezen belül is foglalkozzanak tanintézményekben a jogi, társadalmi és gazdasági vál­tozásokkal, az üzleti életre való felkészítéssel. Egyes véleményekkel Fe­hérvári András fontosnak tartotta leszögezni: több köz­jogi méltóság és miniszter is lemondta a részvételt, de a többség szerint ez azt mutat­ja, hogy komolyan veszik őket és a protokolláris sze­mélyiségek helyett a minisz­tériumok a szakértőket, az if­júsági ügyekkel közvetlenül foglalkozó munkatársakat küldték el. A részvétellel kapcsolato­san sajnálatosnak tartotta, hogy sokan azért nem tudtak eljönni, mert a rendezvényü­ket senki sem támogatta ­beleértve ebbe a szakminisz­tériumot is. A küldötteknek kétezer forintot kellett befi­zetniük a lebonyolításra, és mindenki maga fizette az úti­költségét is, ami esetenként megkétszerezte a kiadásokat. Ezzel együtt is elégedettek a szervezők. Az ötszáz iskola képviseletében megjelentek a tanulók mintegy kétharma­dát képviselték. A kormányzat egyébként az idén egymilliárd forintot biztosít a diákönkormányza­tdk működésére. A pénzhez pályázatok útján juthatnak hozzá a ifjúsági szervezetek. (MTI) Pordány az elnökség tagja lelt Dunán túl m nnak ellenére, hogy a múlt hét vitathatatlanul M^ Bokros hete volt a magyar sajtóban, történt azért más is. Elkeli a Dunabank. Vagy ahogyan kez­detben nevezték, Duna Befektetési és Forgalmi Le­ánybank. A kétszintű bankrendszer kialakításának el­ső szakaszában, még bőven a redszerváltozás előtt, egy főosztályból minden különösebb teketória nélkül csinállak egy bankot. Nagyon fiatal vezérigazgatóval. Az utóbbin nem lehetett csodálkozni, hiszen a koráb­ban monopolhelyzetben levő Magyar Nemzeti Bank nem termelt ki annyi középkorú kádert, hogy jutott volna belőle minden pénzintézet élére. Még érdeke­sebben alakult mindez, amikor az új bankok elkezdték kiépíteni fiókhálózatukat. Sok-sok vidéki városban az a furcsa helyzet állt elő, hogy több fiókigazgató talál­tatott, mint ahány képzett közgazdász. Azután vala­hogy mindegyik belelendült. Az új kereskedelmi bankok egy része óriási adósság­állományokat örökölt a számlavezetési feladatok szét­osztásával, ám a Dunabank szűzen indult. Ehhez ké­pest időnként mégis ki kellett segíteni, azaz bankkon­szolidálni, súlyos milliárdokkal. Néhány százmillió forint veszteség például abból adódott, hogy az ifjú bankelnök-vezérigazgató beleszerelett a szegedi Régi Hungária Szállóba. Építkeztek, beleuntak, azután, mint kétes kintlevőséget, leírta a veszteséget az állam. A Dunabankról évekig az a hír járta, hogy a leg­drágább bank, de legalább mindig van hitel. Tényleg volt, csak esetenként negyvennégy százalékos kamat­ra. Persze, nem hivatalosan, kinyomtatva létezett az ilyen magas ár, hanem az egyszeri kezelési költséggel, meg az egyéb apróságokkal ment fel ennyire. Az, hogy a vállalkozások döntő többsége ezt képtelen volt legálisan kitermelni, igazából senkit sem zavart. Tu­lajdonképpen akkor sem borult sírva egymás nyakába a hitelező bankár és a fizetni képtelen adós, amikor kiderült, a fedezet - az alapos hitelképesség-vizsgálat és a még alaposabb cenzúrabizottságok ellénére - a bank követelésének töredékére lesz csak elegendő. Amikor már sok hasonló dolog történt, akkor jött az állam, látta hogy veszített, és fizetett. Mint ahogy még nagyon sok másik banknál. Mert a bizalom nagyon fontos. Volt. Bár érdekes, miért éppen a Dunabank­nál döntött úgy az állam, hogy nem nyúl többet a zse­bébe. És az is érdekes, miért ilyen sokáig döntött ab­ban a kérdésben, hogy eladja, vagy kivezeti a piacról. Ezt a kivezetni a piacról variációt olyan sűrűn emle­gették az utóbbi időben, annyira nem tudott róla sen­ki semmit, hogy szinte sajnálom, nem követhettük vé­gig a gyakorlatban. E lvitathatatlan érdemei is voltak a Dunabanknak, például a készpénzkímélő fizetési kultúra terjesz­tésében. Igaz fapados, azaz kézi lehúzás módszerrel, szinte számítógépes nyilvántartás nélkül, minimális számú elfogadóhellyel, véget nem érő tiltólistákkal, sok-sok veszteséggel erőltették a bankkártyákat, ami­hez azért kicsi bank volt a Duna. A végén azért annyi­ra belejöttek a kártyázásba, hogy a CIB, vagyis az egyik legsikeresebb vegyes bank azzal kacérkodott, mindenestül átveszi a kártyaüzletágat. Azután mégis a holland ING jött, látott, győzött, és vitt mindent. Ta­lán a névből sem marad semmi, pedig a Dunát könnyebb kimondani, mint az ájendzsU. Energiatakarékos, csendes és szép lakásának titka: ¥l\l/V A tökéletes hő-, hang- és csapadékszigetelt panorama 3 műanyag ablaki Győződjön meg kedvező árainkból'. ABLAK GYÁRTÓ ÉS FORGALMAZÓ KFT. 6728 Szeged, Budapesti út 8. Tel./fax: (62) 361-864 VELUJt ABLAKOKAT 12* ENGEDMÉNNYEL ÉRTÉKESÍTÜNK! m Dr. Pordány Lászlót az MDF országos elnökségi tagjává választották, szom­baton, Békéscsabán - a Ma­gyar Demokrata Fórum tisztújítása kapcsán. A Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola angol tanszékének ve­zetőjét a Bács-Kiskun, Csongrád, és Békés me­gyékből álló régió választot­ta elnökségi taggá. 4SM TETŐTEREK BEÉPÍTÉSÉHEZ FG&YT^ RIGIPS GIPSZKARTON ^KN. BÍM ÉPÍTÉSI RENDSZER MODUL BAU 20% árengedménnyel Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491-022. Dorozsmai u. 5—7. Tel.: 62/311-092 Az egyenlítői magyarság £ gy tanzániai apa és egy ma­gyar anya idő előtt lezárult frigyének gyümölcseként élt Ko­lozsváron egy szinesbörü ikerpár. Égetnivaló két kölyök volt, sival­kodásukról az egész utca ismerte őket. s megjelenésük különben sem volt feltűnés nélküli, mert a két ébenfekete, gyapjas fiúcska tiszta kiejtéssel és választékosan beszél­te a magyar nyelvet. Egyszer elkí­sértem őket, mögöttük hallgatóz­va, hogy vajon a romániai magyar tanzániai kisebbség négyszemközt is a magyart használja-e; ekkor történt a következő eset. A Szamos egyik néptelen hídján velünk szemközt felbukkant egy gyeszákos román parasztasszony. Atalvetőjé­nek terhét fáradtan lerakta, kézfe­jével törölt egyet verejtékező hom­lokán és állát felemelve összehúz­ta a kendő két csücskét. Pillantá­sa a közeledő ikreken állapodott meg. Mit megállapodott!, valóság­gal ráragadt a magyarul veszeke­dő két kis egyenlítői négerre. Te­kintetében nőttön nőtt a felisme­rés, egészen addig, hogy karját az égre tárva megossza velem, a tör­ténelemellenes látvány másik ré­szesével, s őszinte döbbenettel Igy kiáltson románul: „Szent Isten! Ezek a magyarok!". Higgyék el, együttéreztem vele. Aki hetvenöt éve hallja a történelemtől, hogy nincs már sok hátra, nem csoda, ha beleéli magát. A magyarok vá­ratlan elterjedésének lehetősége a világ több táján, kivált, hogy ilyen kis ördögfajzatok képében, ez egyáltalán nem szerepelt a törté­nelem által kilátásba helyezett távlatok között. Annyit mondtam neki, hogy mit tegyünk, bízza csak a fennvalóra az egészet. Mármost, nem kétséges, hogy a válaszom, ami a történelem közcé­lú értelmezését illeti, csak átmene­ti megoldásnak jó. A történelem oktatása olyan közhelyeket képes táplálni, amelyek egy nemzet leg­őrzöttebb gondolatkincsébe is be­kerülnek. Idén a honfoglalási mil­lecentenárium éve van, s ez éppen egybeesik a közelgő európai csat­lakozás előkészületeinek időszaká­val. Jóllehet mindkettő vonzza a történelmi közhelyeket, valami fa­tális egyeztetési hiba folytán a két közhelyvilág ellentmond egymás­nak. Leszámítva azt a fertelmesen opportunista szónoki fordulatot„ hogy mindkét folyamat európai helyünk elfoglalását eredményezi, azt hiszem, a millecentenárium européer szemléletű megünneplé­se, csűrhetik-csavarhatják, csak képmutató marad. Elmondom, miért. A történelemnek az aktualizálá­sa meg a tisztelete nem ugyanaz. A történelem aktualizálása ünnepi beszédek és politikai szónoklatok sajátossága; aktualizálás az a ki­jelentés, hogy Szent István állama a mostani európai csatlakozáshoz hasonló célt tűzött ki. Időszerű is, jól is hangzik, de a két törekvés formai hasonlóságán kívül semmit nem fejez ki a két kor valóságából. Ha megtenné saját magát cáfoná meg. Az aktualizálásnak nincs eti­kája; csak ábrázoló geometriája van. Etikai fix pontja az apa, aki egyik fiát Horthy Miklós propa­gandairodájába, majd a másikat a Rákosi Mátyáséba íratta névke­resztelőre - elvégre az elv ugyan­az. Az aktualizálás lehet ugyan jó szándékú is, de hiába az. Szükség­szerűen az ellenkezőjét is eléri a jószándék, amely ellenáll a nacio­nalista színezetű történelmi idő­szerűsítésnek (szerb föld az, ahol szerb sírok vannak, stb.), holott ugyanolyan logikájú aktualizálás­sal biztat a toleranciára (kihúztuk a szekerünket a színből, hogy a ro­mánoké beférjen, stb.). Hiába adott a példatár, a felhozott pél­dákat micsoda tölti meg tartalom­mal, ha a kor valósága közben megváltozott? Az Európai Unió világos visel­kedési feltételeket szabott. A kon­szolidált család vendége ne ugrál­jon fel forró fejjel az asztaltól, eti­kettjébe pedig - önszántából, ha tetszeni akar - iktasson be egy vastagbetűs pontot: ki-ki a saját határain belül legyen önmaga. Akárhogy vesszük, semmi sem mond jobban ellen a honfoglalás szellemének Mihelyt azonos aktu­álpolitikai gondolatkörbe próbál­juk vonni a két dolgot, pár lépés után szükségszerűen eljutunk ad­dig a képtelen és - úgy vélem ­etikátlan kérdésig, hogy mit szól­nának a honfoglaló elődök az európai csatlakozáshoz. A kérdés azért etikátlan, mert a történelem nem hagyhat fel az ál­tala vizsgált kor létezési teljessé­gének bemutatásával. Ezt még a törvényszerűségek megállapításá­nak egzakt tudományos igénye sem előzheti meg. André Comte­Sponville francia filozófus teszi fel a kérdést, hogy vajon melyik fizi­kus olvassa újra Newtont, és vajon melyik filozófus ne olvasná Arisz­totelészt? A tudomány halad és fe­lejt, mondja Comte-Sponville, míg a filozófia meditál és emlékezik. Mármost, egy mobiltelefonnal el­látott honfoglaló gondolatát csak legkisebbrészt érezzük történelmi­etlenül mulatságosnak. Nagyobb­részt bántóan ízléstelen, mert két­ségbe vonja a kor létezési teljessé­gét. Nem a gondolat hagyomány­ellenessége a bántó. A hagyomány ugyanis, amelyet közfelfogásunk őriz, számunkra már megszokot­tan, de maga is semmibe veszi a honfoglaló kor létezési teljességét. A páncélingben ábrázolt Árpád, a huszárnyeregben lovagló Előd, vagy az önfeláldozás, amelyet Ál­mosnak tulajdonítanak, a kispol­gári romantika szépelgései. A do­log létfilozófiailag ízléstelen. Ki mondaná azt, hogy a mi mobiltele­fonos életünk teljesebb és boldo­gabb, mint az övék volt? Kicsoda lehet biztos benne, hogy a mi esz­mevilágunk biztosabb lelki békét ad nekünk, mint nekik az övék adott. Hiszi még valaki, hogy a technológia teljessé tette a vilá­got?. inden kor önmagában tel­jes, és az aktualizálás be­lerondít ebbe a létezési egészbe. A honfoglalás korától úgy idegen az eurpéer szellem, ahogyan a mobil­telefon is az. Ez jutott eszembe a történelmi közhelyekről meg a döbbent móc asszonyról. Bár el kell ismernem, a propaganda csodákra képes. Amióta a magyar fiatalok a könnyűzenei tévéadók simlis brooklyni négersuhancaihoz igye­keznek hasonlítani, magam sem tudom, melyikünk látta a jövőt. Pansk Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom