Délmagyarország, 1996. február (86. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-14 / 38. szám

A hazai gépipari vállalatoknak termelnek Szegeden Egyik öntöde sem olyan, mint a Patyolat A reklám reklámja Harmadik alkalommal rendezik meg a Reklám Mix Marketing Kommunikációs Szakkiállítást a Forrás Szállóban március 19-20-a között. A szervezők ez évben új arculattal, a kiállítási kör szélesítésével szeretnének segítséget nyújtani a cégek és intézmények számára a reklámtevékenységet folytató vállalkozások megismertetéséhez. A szakmai bemutatókkal, előadásokkal színesített kiállítás keretén belül március 19-én, a szakmai napon, többek között: Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára, a Hungexpo üzletpolitikai és marketingigazgatója, a Magyar Kiállításszervezők Szövetségének titkára és dr. Szeri István, a Csongrád megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke tart előadást. Az érdeklődők a kiállításra és a szakmai napra még jelentkezhetnek. Az öntödét csak az különbözteti meg a bányától, hogy közelebb a kijárat - mondja ki a nagy igazságot az öntöde igazgatója, miközben belépünk a fekete díszletek közé. Itt valóban minden koromfekete: a bejáratnál a hó, bent a homok, a gépek, a falak, a mennyezet, a vas, mielőtt izzani kezdene. Nem egy Patyolat - hangzik el még többször a riport közben, de minderről majd később... A Szegedi Öntöde Kft. első számú vezetője, Habozy László az egyetem befejezése óta - aminek immáron 30 éve - más gyár küszöbét még nem lépte át, hogy munkát keressen. Igazgatóként a legnehezebb időszakot élte át, hiszen 1990-es kinevezése óta történtek a gazdaságban azok az események, amiket röviden a keleti piacok összeomlásaként emlegetünk. A pénz szabadalma MM A

rról, mennyire találékony ember a magyar, „legendákat" tudnának mesélni a szabadalmi hivatalban. Száz évre visszamenőleg. Merthogy éppen idén márciusban lesz a centenáriuma annak, hogy hatályba lépett a magyar találmányok oltalmáról szóló első törvény. S a hivatal azóta mintegy 200 ezer szabadalmat engedélyezett, jegyzett be. Sok-e ez vagy kevés a nemzetközi mezőnyben, majd elmagyarázzák szép összehasonlító statisztikai adatokkal a centenáriumot méltatok az ünnepi beszédekben. (Az az előérzetem, felettébb elégedettek lesznek magunkkal.) Azonban - ünneprontó szándék nélkül - fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben a szabadalmak körül aggasztó jelenségek észlelhetők. Mintha túlzottan pénzízú'vé kezdene válni a dolog - s ezáltal veszni látszik egy sereg magyar lelemény. 1991-ben még 1461 egyéni és 738 szolgálati magyar szabadalmi bejelentés volt, eme 2199-el szemben 8379 a nálunk bejelentett külföldieké. Öt esztendővel később már csak 312a magyar szolgálati, 747 a hazai egyéni, s ezen mindössze 1059-el szemben 19 449 a külföldiek által Magyarországon bejegyeztetett szabadalom. Akár örülhetünk is neki, hogy a külföldiek ennyire érdeklődnek a magyar piac után, s „bevédetik" ide magukat, fizetve a szabadalmi oltalom díjait. (Ami az évek múlásával emelkedik, vagyis csak azokat a találmányokat érdemes „forgalomba engedni", amik kitermelik a költségeket.) Örömtelen viszont, hogy a magyar feltalálóknak egyre csökken a szabadalmaztatásba invesztálható pénze. Minimum aggasztó (de szerintem több annál!), hogy a magyar szabadalmi bejelentések 1990 óta 60 százalékkal csökkentek. Mert a kutatóinknak csak esze, leleménye van, pénze nincs a szabadalmi eljárás megindításához, illetve a bejegyzett oltalom fenntartási dijának fizetéséhez. A magyar feltalálók, tudósok mintegy fele ezért aztán titkolja eredményeit, találmányát, s nem kéri szabadalmaztatását, védelmét. - Ha szerencséje van, nem jön hasonlóval és tele pénztárcával külföldi, míg a magyar pénz kínkeservesen összeadatik a szabadalmi eljárásra... P

dig e „titkos fegyverek" felfélé lendíthetnének a magyar gazdaságon, meg a feltalálói hímevünkön. Az elmúlt száz évben bizonyítódott ilyesmi! jó lenne, ha nemcsak a centenáriumi ünneplésen elevenítenénk majd fel a pozitívumokat, hanem tennénk is valamit azért, hggy most is lehessenek. Kedvezőbb teret, oltalmat érdemelnek - s nem elérhetetlen messzeségben eléjük tett célszalagot a „pénzdíjas versenyeken", ahol a külföldiek rajt-cél győzelmeket aratva sorra győzik le őket. Szeretném tudni, meddig „szabadalmas" ez a helyzet? • Pénteken Város és vállalkozás Egy város jelenét, s főleg mester megnyitóbeszéde jövőjét alapvetően meghatá- után. rozzák kapcsolatai. Szeged Háromnegyed 11-től dr. „nyitott város" volt az el- Baneth Péter, a „Találjuk ki múlt években is, igyekezett Szegedet" klub elnöke tart kapcsolatokat építeni, s vitaindítót. Többek között ápolni. Nemcsak testvérvá- polgármesterek, vállalatverosokat vonzott magához, zetők beszének majd arról, hanem külföldi gyárakkal, milyennek is kellene lennie cégekkel is igyekezett kap- egy város és a gazdasági csolatot teremteni. A nyitott- szereplők kapcsolatának: ság jegyében rendeznek a Budapestről, Győrből, Debnemzetközi nagyvállalatok recenből és Kecskemétről és a városok kapcsolatainak hallhatnak majd gyakorlati lehetőségeiről konferenciát tapasztalatokat is az érdeklőpénteken, a Városháza dísz- dók. Délután a városmarketermében délelőtt fél 11-től. ting témaköre is „terítékre" Az együttműködés tapaszta- kerül. Hogyan menedzselik latairól és Szeged esélyeiről Székesfehérváron, Szolnohangzanak majd el előadá- kon és persze Szegeden a sok dr. Szalay István polgár- várost és kapcsolatait. A DM KFT. HETI GAZDASÁGI MELLÉKLETE Habozy László ügyvezető Igazgató - A céget közvetve érintette a KGST-piacok elvesztése - magyarázza az igazgató hiszen mi, mint háttéripar, elsősorban a hazai nagy gépipari vállalatoknak termeltünk. Ezek a cégek, vagyis a Rába, a Csepel Autó, az EVIG szorultak ki aztán a keleti piacokról, így csökkentek a szegedi öntöde megrendelései is. • Az EVIG-et föl is számolták, miközben a szegedi öntöde szemlátomást termel. Minek köszönhető ez a biztonság? - A válságos időszakban exportra kezdtünk dolgozni, Olaszországba és Németországba szállítottunk. A két kapcsolat közül a német bizonyult tartósnak, ma már kizárólag ennek a partnernek gyártunk. Az export értéke az éves árbevétel 20-30 százalékát teszi ki. A többi termékünket itthon adjuk el. Visszatalált hozzánk például a Rába is, miután talpraállt. Odakint, a vasöntödében, miután a friss öntvényeket megtisztítják a homoktól, látni, mi minden készül Szegeden: teherautók fékdobja, gáztűzhelyek rózsája, rácsa, automata mosógépek ellensúlya, csatornák fedlapja. - A németeknek úgy becsomagoljuk az árut, hogy nem lehet megkülönböztetni a hazait a külfölditől mondja Takács György üzemvezető. Látja rajtam, nehezen hiszem el, hogy ilyen körülmények között első osztályú minőséget produkál a szegedi öntöde. - Jártam más öntödékben Svájcban, Németországban teszi hozzá -, de azok sem néznek ki különbül. Egyik se olyan, mint egy Patyolat. Legfeljebb a gépek korszerűbbek. A technológia, az öntés folyamata már nem változik. 9 Nyereséges-e az öntöde? - faggatom tovább az ügyvezető igazgatót. - Három éve egyfolytában szerény nyereséget tudunk fölmutatni. Az 1995-ös árbevétel különben 375 millió forint volt. Ehhez az eredményhez a létszámot csak egy kis mértékben kellett csökkenteni, így jelenleg 220 embernek ad munkát a Szegedi Öntöde Kft. A termelés döntően délelőttös, csak a kiegészítő tevékenységet végzők dolgoznak 2-3 műszakban. 9 Mi várható 1996-ban? - Nehezen indult az új év. Több termékünk szezonális, például az építőipari munkákhoz kötődik. A németekkel megkötöttük az éves szerződésünket - ők idén is a tavalyihoz hasonló nagyságrendben igénylik az öntvényeinket. Az öntés látványos munka. Szép színes fotókat lehet róla készíteni. A munkásoknak más erről a véleményük. Embert próbáló, kemény a műszak, ráadásul a fizetés sem magasabb az ipari átlagnál: 25-40 ezer forint, természetesen bruttóban. - Harminckét éve dolgozom az öntödében - mondja Kenyeres József, aki szakmunkás, kéziformázó. Hogy mi az oka? Egy szó a válasz: megszoktam. Már jópárszor készültem elmenni, és nem tudom megmondani, mi tartott mégis itt. Az emberek zöme régi dolgozó, összeszokott gárda, félszavakból értjük egymást. A munkások többsége különben úgy fogalmaz: egy a lényeg, hogy munka legyen. Fekete Klára • Ahol még a hó is fekete Szegedi öntöde, a nagy túlélő Szegedi Öntöde Kft.: három éve szerény nyereség. (Fotó: Kamok Csaba)