Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-10 / 8. szám

Szorgos asszonykezek, háromszázötvenmilliós adósság. (Fotó: Kamok Csaba) Csend övezte az elmúlt hónapokban a Szegedi Ruhagyár mindennapiak. Legfeljebb arról hallhattunk, a cég óvodájával jegyben jár a város. A kapukon belül azonban kemény hónapok köszöntöttek a dolgozókra. Ma már úgy érzik az Itt dolgozók, látszik az alagút vége. Háromszázötven milliós adóssággal a nyakukban Is bizakodók. Arra vigyáztunk, hogy az itt maradóknak bért tudjunk fizetni. Közben csak szaporodott a cég adóssága, hiszen a termelést is finanszírozni kellett valamiből. Mára 185 milliós rövid lejáratú hitel is szorongatja őket. A több mint háromszázötven milliós adósság ellenére már látszik az alagút vége. - Nehéz ma talpon maradni a könnyűiparban. Minket semmiféle védővámmal nem segítenek. Minden ellenünk játszik. De a legrosszabb a bizonytalanság volt az elmúlt hónapokban. A vezetés szándéka ellenére a varrónők létszáma is csökkent. Az egykor ezerháromszáz embert foglalkoztató cégnél ma már hétszázan dolgoznak. - Lassan megindul az emberek visszaáramlása. Akik elmentek, látják, talpra tudunk állni. Tavaly novemberben volt az első nyereséges hónapunk, 12 milliós plusszal zár-s tunk, decemberben 8 milliós nyereségünk volt. Ma már biztosan állíthatom. Ruhagyár van és lesz Szegeden. Az élet persze nem ilyen rózsás. A cég továbbra is nehézségekkel küzd, hiszen közel százharminc milliós terhet szedtek össze tavaly, a „kínlódás évében". A társadalombiztosítással már egyezséget kötöttek, s várhatóan az adóhivatal is részletfizetést ad közel százmilliós tartozásra. - Megtanultuk, mindennek ára van. Most három nagy ingatlanunkat is áruljuk, hogy csökkentsük a terheinket. 0 A ruhagyári óvoda eladására gondol? - Nem. Az már, reményeink szerint, sínen van. Látja, e körül is sok volt a félreértés. Mindenki nekünk támadt, mintha segélyt kérnénk a várostól. Pedig egy negyvenöt milliós ingatlant adtunk el, féláron. Ráadásul, ha az embereink az utcára kerültek volna, akkor a város nyakára járhatnának segélyért. Szerintem, az óvoda eladása mindenkinek előnyös volt. • Hogyan tovább? - Változatlanul csökkentenünk kell a költségeinket. Ugyanakkor szeretnénk, ha egyre több varrónőnek, szakembernek tudnánk munkát adni. Új bérrendszert vezettünk be, volt akinek harminc-negyven százalékkal is több került a borítékba. Ha a varrónők csak hatvan százalékot teljesítenek, akkor a vezetésnek is el kell gondolkodnia, mit nem csinált jól. Az idei esztendő első felére már látszik a munka. A tavalyi 200 milliós veszteség mellé az év végére szerény nyereséget jósol a cégvezető. A kevéssé jövedelmező öltönygyártást visszafejlesztették. Elsősorban exkluzív és többért eladható darabokat gyártanak. Sokat várnak a sportruházati termékek felfuttatásától is. Új márkanévvel munkaruhacsalád gyártását kezdték meg, amelyre jelentős érdeklődés van, többek között Svédországból is. - Tudomásul kell vennünk, senki«sem fog segíteni rajtunk. Ha mi felszámoljuk önmagunkat, akkor vége a szegedi ruhagyártásnak. De talpon is tudunk maradni, ha nagyon akarjuk. Úgy tűnik, az árat már megfizették, hogy bízzanak a sikerben. Rafal Gábor Keresetek: tízszázalékos csőkkenés? A bankárok vezetnek A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a 10-nél több dolgozót foglalkoztató cégeknél a múlt év novemberében 47 ezer 33 forint volt, 5 ezer 738 forinttal több mint a megelőző hónapban. Ez abból adódik, hogy az év végén sok helyütt rendkívüli jutalmat és bért fizettek ki. A november havi bruttó átlagkeresetek egyébként 18,9 százalékkal haladták meg az előző évit. Minderről a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatta hétfőn a távirati irodát. Tavaly az év elejétől november végéig a bruttó keresetek átlaga 39 ezer 194 forint volt havonta. A szellemi foglalkozásúak átlagosan 58 ezer 777 forintot, a fizikaiak 30 ezer 83 forintot kerestek. A nemzetgazdasági átlaghoz képest a pénzügyi területen dolgozók jutottak a legnagyobb jövedelemhez, átlagkeresetük 68 ezer 742 forint volt s változatlanul a textilruházati iparban voltak a legalacsonyabbak a jövedelmek, a bruttó átlag 24 ezer 516 forint volt. A 11 hónap alatt elért bruttó átlagkereset nettó 25 ezer 971 forintnak felelt meg, ami 14,8 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A 28,2 százalékos fogyasztói árnövekedést figyelembe véve a reálkeresetek 10,5 százalékkal csökkentek. (MTI) • Német-magyar hitelügyek A befektetői lista alsó fokozata A magyar fizetési mérleghiány és a költségvetési deficit csökkenése várhatóan több hónap múlva érezteti kedvező hatását a nemzetközi hitelminősítő ügynökségeknél. A német pénzpiacot azonban ez nem nagyon befolyásolja, mert a német nagybankok közvetlen kapcsolataik révén frissebb, naprakészebb információkkal rendelkeznek a magyarországi gazdasági helyzet alakulásáról - jelentette ki a Deutsche Bank egyik Kelet-Európával foglalkozó szakértője. A nevének mellőzését kérő szakember az MTI-nek nyilatkozva úgy vélte: a neves angolszász hitelminősítő ügynökségeknél Magyarország bizonyára előbbre lép és az eddigi nem befektetői (non investment) minősítés után bekerül a befektetői lista alsó fokozataira. A nagy német bankok ennél gyorsabban és közvetlenebbül reagálnak az ország pénzügyi helyzetében bekövetkezett és a továbbiakban is várható javulásra - mondta. Magyarországnak igazából tavaly sem volt nehéz hitelhez jutnia, hiszen tavaly júniusban a nem befektetői minősítéssel rendelkezők közül a mexikói válság után a Magyar Nemzeti Bank volt az első, amely kötvényével megjelent a német tőkepiacon. A hatéves lejáratú, kilenc százalékos fix kamatozású kötvénykibocsátást a nagy érdeklődés miatt az eredeti 500 millióról 750 millió márkára lehetett növelni. Az idén bizonyára még kedvezőbb feltételekkel tudná az MNB ezt megismételni - vélte a szakértő. A német pénzintézetek Magyarország iránti nagy érdeklődését jelzi, hogy gyakorlatilag mindegyik német nagybank kisebbségi vagy többségi. tulajdon révén már szereplője a magyar pénzügyi életnek. A Dresdner Bank és a Commerzbank már korábban megjelent, a legnagyobb német magánbank, a Deutsche Bank pedig tavaly év végén kért és kapott önálló magyarországi bank alapítására engedélyt. A német-magyar pénzügyi kapcsolatokban 1995-ben meghatározó esemény volt a német állami garanciával nyújtott 1,3 milliárd márkás hitelkeret. Ebből 500 milliót a szövetségi kormány, 250-250 milliót Bajorország és BadenWürttemberg, 300 milliót Észak-Rajna-Vesztfália garantál. A szövetségi keretből 50 milliót megkapott már a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank a kis és közepes vállalkozások támogatására. A hitel többi részének felhasználásáról és feltételeiről még folynak az egyeztetések. (MTI) Pizzaelmélet S

oha nem gondoltam, egyszer megesik majd velem, hogy étkezés közben Einsteint idézem. Pontosabban azt a frappáns megállapítást, amelyet a köztudat e jeles férfiúnak tulajdonit, nevezetesen, hogy minden relatív. Márpedig így esett. Az étlapot böngésztem egy, a tengerentúlról franchise rendszerben idetelepített pizzériában. s közben elégedetten morfondíroztam azon, milyen jól is sikerült a magyar változat. A személyzet udvarias, az asztal tiszta, a berendezés ízléses, a zene szolid, a klíma épp megfelelő, a választék kielégítő. - Tiszta Amerika - gondoltam éppen, amikor az étlapon valami egészen érdekeset vettem észre. Az erdeti, amerikai pizzaméreteket - kicsi, normál, nagy - a következőképpen fordították magyarra: normál, nagy és családi. - Kegyes csalás - gondoltam, és nem is bosszankodtam igazán, hiszen mi, magyarok, már évtizedek óta nem hiszünk annak, amit az árura írnak, meg sem nézzük igazán. Inkább egy angolszász módszert alkalmazunk, a pudingot úgy minősítjük, hogy megesszük. A pizza pedig kiállta e próbát. Az pedig nyilván mind az éhségérzetre, mind a lélekre jótékonyan hat - így gondolhatták az étlap fordítói is ha az ember úgy tudja, nem kicsi, hanem normál méretű pizzát evett, és fizet majd ki. A

z élvezeten túl, a számlán innen azonban keserűbb gondolataim támadtak. Ott tartanánk hát. hogy ami Amerikában egyszerűen kicsi, sőt, a legkisebb, azt nálunk normálisként kell elfogadni, amiből még le lehet faragni, ha úgy hozza a sors? És ami ott normális, vagyis átlagos, az itt nagynak minősül? Arról már nem is beszélve, hogy az odaát nagynak, de még persze egyszemélyesnek számító pizzán nálunk osztozzon egy család? Eh, hessegettem el e keserű feltételezéseket. Gondoljunk inkább arra, hogy az étlap fordítói nem statisztikai adatokból, szociológiai felmérésekből, gazdasági prognózisokból indultak ki, mindössze abból az egyszerű megfigyelésből, hogy magyar ember kicsiért nem szívesen fizet. Se sokat, se keveset. IU.CU-* GaXr w. oCO^ A DM KFT. HETI GAZDASÁGI MELLÉKLETE A gyárat Is kl kellett „vasalni" Zakók külföldre: Idehaza már ruhára sem futja? A látogató számára a legfeltűnőbb, hogy teremtett lelket sem talál a nagy, Kossuth Lajos sugárúttá néző irodaházban. Legfeljebb a fogcsikorgató hideg lakik mostanában az épületben. Fűtés csak a vezérigazgató irodájában van. Igaz, a többszintes épületben ma már nem is „lakik" más. - Az adminisztratív létszám ötvenhárom százalékától meg kellett válnunk, ha életben akartunk maradni. Márpedig mi élni szeretnénk - fogad a vézérigazgató. Orvos László. Az elmúlt évtizedek szegedi nagyvállalata válságos hónapokat élt át mostanában. 1989 óta, a cég privatizálásával párhuzamosan, sok minden történt a ruhagyárban. Akkor ugyanis a dolgozók MRPbe tömörülve maguk vették meg a gyárat, s a több mint 160 milliós hitel kockázatát is vállalták. Négy-öt éve. amikor a keleti piacok összeomlottak, meg sem érezték, hiszen a gyár döntően a hazai piacra termelt. A nagy közületek - a hadsereg és belügyminisztérium - ezután is bőven adtak munkát. A ruhagyár évtizedek óta az egyenruhák szabására, varrására specializálódott. - Tavalyelőtt augusztusban azután becsapott a mennykő. A költségvetési problémák miatt a hadsereg lemondta a rendelését. Már a szalagokon futó ruhákat sem tudta átvenni. Márpedig egyenruhát nem lehet másnak eladni. 0 Maradt a hazai piac. - Ami nem is piac, hiszen idehaza már nem öltözködnek az emberek. Nincs rá pénzük. Kénytelenek voltunk raktárra termelni, ha nem akartuk bezárni a gyárat. Nem akarták. Tavaly májusban már látszott, nincs más megoldás, új pályára kell állítani a Szegedi Ruhagyárat. Új vevők után kellett nézni. - Régebben is dolgoztunk amerikai cégeknek, de a nagyszériás darabokat csak minimálisan fizették meg. A gyár rohamléptekkel menetelt a csőd felé. Tenni kellett valamit A vezetés úgy döntött, a kapacitás jelentős részétől megválnak. Eladták a bácsalmási, a kelebiai és a csanádpalotai gyáraikat. Összehúzták magukat hogy talpon maradjanak. - Háromszáznyolcvan embertől kellett megválnunk. Ma is fizetjük a végkielégítéseket hiszen ilyen pénzügyi helyzetben nem tudtunk azonnal eleget tenni kötelezettségeinknek. • Egyenruha nélkül nehéz az élet • Nagy széria, kis pénz Ruhagyár - kifelé az alagútból?