Délmagyarország, 1996. január (86. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-23 / 19. szám

2 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1996. JAN. 23. történelmi krónika Január 23. 1348. I. (Nagy) Lajos Aversában kivégezteti Károly durazzói herceget, a többi Anjou herceget pedig Magyarországra küldi túszként, 1349. Lackfi István er­délyi vajda és Wolfhardt Konrád zsoldoskapitány Trójánál ütközetre kény­szeríti Tarantói Lajos se­regét és győzelmet arat. 1402. Zsigmond király elhagyja Magyarországot. 1458. Szilágyi Mihály biztosttja a Budán tanács­kozó főpapokat és báró­kat, hogy Hunyadi Má­tyás nem fog bosszút áll­ni bátyja, Hunyadi László gyilkosain, mire a főpa­pok és főurak megegyez­nek királlyá választásán. 1610. A király szente­síti az 1609. évi ország­gyűlés törvényeit. Főbb törvénycikkek: 3.: Bocs­kai István fejedelem bir­tokadományai érvényte­lenek; 8.: kivéve, a bécsi béke értelmében ideigle­nesen rászállt három me­gyében; 48.: tilos a nyers arany és ezüst kivitele; 62.: vegyék számba újra a portákat, négy jobbágy­ház, illetve 12 zsellérház alkosson egy adóegysé­get. 1707. Az 1706. de­cember 20-án megszakí­tott rozsnyói szenátusi ta­nácsülés második szaka­szának, második napja. Elhatározza a Habsburg­ház trónfosztásának ki­mondását; a rézpénz le­értékelését, és 1,5-2 mil­lió forint adó kivetését; megtárgyalja Forgách Si­mon gróf tábornoki hűt­lenségi ügyét; megszün­teti Illyés István címzetes erdélyi püspök szenátusi tagságát. 1860. Legfelső kézirat, amely Albrecht főherceg­nek, Magyarország fő­kormányzójának messze­menő felhatalmazást ad az ország belső nyugal­mának helyreállítására. 1861. Összeütközések a hatóságokkal Nagykő­rösön a törvényhatóságok működésének megkezdé­sével kapcsolatban. 1878. Tisza Kálmán miniszterelnök pártja elé terjeszti a gazdasági ki­egyezés tervét. Gorove István pártelnök a megáll­apodást szavazás nélkül elfogadottnak nyilvánítja. 1901. Megalakul a Társadalomtudományi Társaság Budapesten. 1921. Kiáltó Szó cí­men megjelenik Kolozs­várott Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István kiáltványa a romániai magyarsághoz. Szembe kell nézni a valósággal, dolgozni kell; elítéli a so­vinizmust, ki kell építeni a román néppel való bé­kés együttélést. Megállapodott a NATO és a hágai törvényszék A brcskói mészárlás szemtanúi A Brcsko melletti, valaha kilencméter mély völgy má­ra eltűnt; a mélyedést - a helybéli szemtanúk szavai szerint - több ezer legyilkolt bosnyák és horvát polgári ál­dozat tömegsírja töltötte fel - tija helyszíni beszámolójá­ban a The Times. Az első számú brit lap ha­sábjain megszólaló négy túl­élő szerint 1992. júniusában - miután a szerbek elfoglal­ták az északkelet-boszniai várost - 15 napig teherautók hordták a völgybe a holttes­teket, amelyeket azután föld­gyaluk dolgoztak bele az ugyancsak odaszállított tör­melékbe. A lemészárolt brcskóiak számát a The Times szerint a szarajevói kormány hétezer­re teszi. A lap által megszó­laltatott tanúk szerint 1992. tavaszának éjszakáit rendre gépfegyverropogás, gránát­robbanás, emberi jajveszéke­lés zaja verte fel az elfoglalt városban. A brit újságnak nyilatko­zó tanúk egyike elmondta: esetenként hatvan tetemet is ledobtak egy-egy teherautó­ról a hevenyészett tömegsír­ba; a holttesteket időnként egy helybeli csirke- és ser­téstelep hűtőkocsijával vit­ték a helyszínre. A völgyhöz vezető utat emberi testrészek szegélyezték. A BBC értékelése szerint a horrorszerű tanúvallomá­sokat hitelesnek kell tekinte­ni, mivel azokat - a fegyve­rek elcsendesedése, és a mind szabadabb mozgás nyomán - alátámasztják a nagy tömegben előkerülő bi­zonyítékok, annak ellenére, hogy a szerbek nyilvánvaló­an számos tömegsírt igye­keztek eltüntetni. A rádió szerint a következő hetekben „több hasonló, sokkoló fel­fedezésre kell felkészülnie a külvilágnak. Háborús búnök, tömegsírok Együttműködésről és ko­ordinációs kérdésekről áll­apodott meg Szarajevóban a NATO és a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létre­hozott nemzetközi törvény­szék. Leighton Smith, a boszniai NATO csapatok pa­rancsnoka és Richárd Golds­tone, a hágai testület főügyé­sze közös nyilatkozatukban tették közzé a megállapodás részleteit. A dokumentum szerint a NATO csapatok szavatolják a térség bizton­ságát, ahol a törvényszék szakértői kivizsgálják a há­borús bűncselekményeket, felkutatják a tömegsírokat. Smith elfogadta Goldstone javaslatát, amely szerint a törvényszék összekötő irodát létesít a térségben, hogy megfelelően irányíthassák a együttműködést a NATO és a törvényszék szakértői kö­zött. A tárgyalófelek egyétér­tettek abban is, hogy - te­kintettel az ügy érzékenysé­gére - a jövőben kerülik a nyilvános megbeszéléseket. (MTI) Göncz Árpád Albániába utazik Göncz Árpád köztársasági elnök Sali Berisha albán ál­lamfő meghívására szerdán háromnapos hivatalos láto­gatásra Albániába utazik. A politikai fordulat óta ez lesz magyar részről a legmagasabb szintű látogatás a kis bal­káni országban. Történelmi szövetségesünk Maxwell és a titkosszolgálat Róbert Maxwellt pályája kezdetén állítólag a brit tit­kosszolgálat pénzelte. Ez de­rül ki a sajtómágnás életraj­zának részleteiből. A doku­mentumokat a The Guardian adta közre. A londoni lap ér­tesülései szerint Maxwell 500 ezer fontot - mintegy 775 ezer dollárt - kapott az MI6-tól. Az életrajz szerző­je, Russell Davies azt állítja: a titkosszolgálat arra hasz­nálta fel őt, hogy a hideghá­ború elején beférkőzzék szovjet tudományos körök­be. 1991-ben bekövetkezett haláláig az üzletember fenn­tartotta kapcsolatát a brit tit­kosszolgálattal. Davies sze­rint az MI6 az utolsó évek­ben arra gyanakodott, hogy Maxwell összeköttetésbe ke­rült a szovjet és az izraeli tit­kosszolgálattal is. Maxwellt 1991 november elején találták meg a tenger­be fúlva a Kanári-szigetek közelében. Republika e Sqiperise: ­azaz Albánia - történelme egyik legfontosabb szövetsé­geseként tartja számon Ma­gyarországot: a XV. század­ban élt nemzeti hős, Szkan­der bej Hunyadi Jánostól ka­pott támogatást az oszmán birodalom elleni küzdelem­ben. A mintegy 3,5 milliós la­kosú, közel 29 ezer négyzet­kilométer területű ország az­Adriai-tenger és az Otrantói szoros partján terül el Gö­rögország és Macedónia, il­letve a Jugoszláv Szövetségi Köztársasághoz tartozó Crna Gora és Koszovó tartomány között. Albánia ugyan 1912-ben elnyerte függetlenségét, és 1955. óta az ENSZ tagja, de Enver Hodzsa sztálinista diktátor 1985-ben bekövet­kezett haláláig szinte való­szerűtlen elszigeteltségben élt. Az EBEÉ-ben 1991. óta, az EBESZ-ben az átalaku­lástól kezdve tag. A mai belpolitikai helyze­tet a stabilizálódás, valamint a demokratikus intézmény­rendszer és a jogállamiság folyamatos, bár lassú kiala­kulása jellemzi. Az 1992-es választások óta az Albán Demokrata Párt (ADP) bir­tokolja a parlamenti mandá­tumok kétharmadát, s koalí­cióban kormányoz a Szociál­demokrata és a Republiká­nus Párttal. Meghatározó az ADP és a KP utódpártja, az Albán Szocialista párt (ASZP) közötti szélsőséges szembenállás: az egyre erő­teljesebb nyugati jelzések el­lenére hűtlen kezelés vádjá­val mindmáig börtönben van Fatos Nano, az ASZP elnö­ke. Gazdasági téren a helyzet javulóban van: a korábbi 400 százalékos inflációt 1994-re 16 százalékra sike­rült leszorítani. A GDP nö­vekedési üteme Európában élen járó 8 százalék körül volt - bár így is csak mint­egy 580 dollárt tesz ki fejen­ként - , de összetétele (56 százaléka a mezőgazdaság­ból származik) még mindig fejletlen országot jelez. Kül­földi adósságállománya 1,1 milliárd dollár: a hitelezők tavaly nyáron ennek 80 szá­zalékát elengedték, a többire pedig kedvező fizetési felté­teleket biztosítottak. Az utóbbi években az export há­romszorosára, az import 30 százalékkal nőtt, a fizetési mérleg hiánya jelentősen csökkent. Tirana a dollárban törté­nő elszámolásra való áttérés óta 2,45 millió dollárral, to­vábbá 1992-93-ban búzavá­sárlásra nyújtott kormányhi­tel-garancia alapján újabb 12 millió dollárral tartozik Magyarországnak: az adós­ság rendezéséről Göncz Ár­pád látogatása során is szó lesz. HorváHi Júlia > A román-magyar viszony - „lidérces" szempontból Raffay, a különlegesen fontos gyalog D. D. Rujan, a Vocea Ro­maniei főszerkesztője, aki az utóbbi időben vezércikkek sorában ostorozta az RMDSZ-t és a magyar revi­zionizmust, legújabb frását azzal kezdi, hogy pénteken (sic) Budapesten megünne­pelték „annak 1100-ik évfor­dulóját, hogy a hun törzsek megtelepedtek a pannon sík­ságon". „A kissé ködös év­fordulón jelen volt Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök pedig természetesen beszé­det mondott." A továbbiak­ban olyan, a miniszterelnök­nek tulajdonított kijelentése­ket tűz tollhegyre, mint hogy „a magyarok mindig magu­kévá tudták tenni a demok­rácia leghaladóbb eszméit, ami ma is érvényes". „Kérem. Magyarország miniszterelnökének dolga, miként értékeli a magyarok­nak a demokrácia irányában megtett fejlődését. Ami ben­nünket illet - saját vélemé­nyemet mondom - az a meggyőződésem, hogy elég A román kormány által létrehozott, jelenleg „or­szágos tájékoztatási lapként" megjelenő napilap, a Vocea Romaniei hétfői számában „Az irredentizmus lidércnyomása" cfmmel vezércikket szentelt Horn Gyula magyar miniszterelnök csütörtöki, a mille­centenárium alkalmával elmondott parlamenti be­szédének, illetve az abból vett állítólagos, nyilvánva­lóan pontatlan idézeteknek, továbbá Raffay Ernő volt védelmi államtitkár pénteken az Új Magyaror­szág hasábjain Trianonról publikált és a Rompres román hírügynökség alapján szó szerint átvett inter­jújának. Az utóbbit első oldalon közli a Cronica Ro­ntana is, a VR-hez hasonlóan címben fogalmazva úgy, hogy Raffay szerint a magyar kormánynak kérnie kellene az amerikai diplomáciától „Magyar­ország határainak kiigazítását". sok .kiigazítást' kell eszkö­zölni az ilyen nagyvonalú kijelentésekkel kapcsolat­ban." D. D. Rujan kifejti, hogy „1940-ben Magyaror­szág totális elkötelezése a fasiszta és revansista erők mellett korántsem volt hala­dó eszme". Magyarország 1848-ban is csak saját érde­kében értelmezte a kor hala­dó eszméit, 1867-ben pedig, „amikor Erdély elvesztette fejedelemségként élvezett függetlenségét" és „abszolút visszaéléssel belefoglalták a magyar államba, durva, erő­szakos magyarosítás kezdő­dött Erdélyben... Az antide­mokratikus magyar politiká­nak semmi köze nem volt a haladás, a megértés és az et­nikumok közötti tolerancia Horn Gyula által említett eszméihez". Miután kifejti, hogy ezzel szemben igazán demokratikusak voltak az 1918. után az Egységes Ro­mán Nemzeti Állam által előmozdított interetnikai vi­szonyok, D. D. Rujan azt ír­ja, hogy a „hun törzsek pan­non síkságra érkezésének millecentenáriuma" alkalmá­ból Magyarországon számos „példátlanul soviniszta" megnyilvánulást szerveznek. Á vezércikk Raffay Ernő más helyen szó szerint kö­zölt interjújára történő utalá­sokkal zárul. D. D. Rujan azt a következtetést vonja le a volt államtitkár szavaiból, hogy „ha még ilyen szinten is nyilvánosan hangot kap­hatnak ehhez hasonló irre­denta nézetek, akkor minden lehetséges! Ebben az össze­függésben rasszista románel­lenes nézetek hirdetése egy Katona Ádám, az RMDSZ egyik vezetője, vagy éppen maga Tőkés László, a ma­gyar etnikai párt tiszteletbeli elnöke által már nem megle­pő. (Valójában az RMDSZ és Tőkés László elhatárolta magát Katona nézeteitől - a tud.) A revansvágyó kampá­nyok támogatása a Magyar­országgal szomszédos orszá­gokban és a magyar kisebb­ségek egyidejű felbiztatása arra, hogy mindenféle bizarr .autonómiákat' követeljenek, mint látható, egy Raffay Er­nő által régóta elképzelt terv részét alkotják. Ő maga csak egy gyalog a sakktáblán - de különlegesen fontos gya­log!" - fejezi be okfejtését D. D. Rujan. (MTI) Keleti György délszláv körúton Megkezdte hétfőn három napos délszláv körútját a honvédelmi miniszter. Keleti György előbb Belgrádot, azt követően Sza­rajevót és Zágrábot, majd pedig Okucanit keresi fel. A honvédelmi tárca vezetője a jugoszláv és a horvát fővá­rosban a kétoldalú kapcsola­tokról és a magyar műszaki zászlóalj tevékenységéről tárgyal. A bosnyák főváros­ban Keleti György találkozik a kormány képviselőivel és az IFOR-parancsnokság ve­zetőivel. Okucaniban szer­dán megtekinti a 90 fős elő­készítő csoport tevékenysé­gét és ezt követően születik döntés arról, hogy mikor utazzon a helyszínre a főerő több mint 300 katonája. En­nek valószínűsíthető idő­pontja január vége. (MTI) A polgárok többsége támogatja Az EU- állampolgárok többsége támogatja a majda­ni közös pénz bevezetését, és mintegy kétharmaduk el­fogadhatónak tartja az „eu­ró" elnevezést is a leendő egységes valuta számára ­derült ki a Eurobarometer felmérésének hétfőn közzé­tett eredményeiből. Az Európai Bizottság sta­tisztikai főigazgatósága de­cember közepén, közvetlenül a madridi EU-csúcs után vég­zett telefonos közvélemény­kutatást, előzőleg pedig no­vember-decemberben repre­zentatív, személyes felmérést. Az egységes valuta nevé­ről döntő decemberi EU­csúcs utáni telefonos vizsgá­lat szerint a megkérdezettek 54 százaléka egyetértett az egységes valuta megteremté­sével, 37 százalék volt elle­ne, míg 9 százaléknak nem volt véleménye. A még EU­csúcs előtti személyes fel­mérésben 49 százalék nyilat­kozott pozitívan a leendő közös pénzről, 33 százalék szólt ellene. (Mint a vizsgá­lat vezetői megjegyzik, egy hónappal korábban még csak 46 százalék támogatta az egységes valutát.) A decemberi telefonos köz vélemény kutatásban összesen hét tagországban a megkérdezettek kétharmada egyetértett a közös pénz be­vezetésével (Olaszország, Luxemburg és Franciaország végzett a tekintetben az élen), míg öt országban (a négy skandináv tagállamban, valamint Nagy-Britanniá­ban) 50 százalékot meghala­dó volt az azt elvetők ará­nya. (Dániában kis htján két­harmados - 64 százalékos ­volt a közös pénzzel szem­ben nyilatkozók tábora). Az „euró" elnevezést EU­átlagban több mit kétharmad (69 százalék) elfogadható­nak tartotta (kilenc tagor­szágban is 70 százalék fölött volt az egyetértők aránya, Hollandiában és Belgiumban a 80 százalékot is meghalad­ta). A legnagyobb, egyhar­mados, vagy még annál is nagyobb ellenkezés Dániá­ban és Nagy-Britanniában fogadta a választott nevet, az utóbbinál a megkérdezettek 41 százaléka volt ellene. Szófiában megverték a cseh nagykövetet Szófiában műit pénteken megverték Csehország bul­gáriai nagykövetét, aki könnyebb sérüléseket szen­vedett. A hétfői prágai lapok sze­rint Petr Pospisil nagykövet péntek délben egy jónevű ét­teremben ebédelt Szófia központjában. Szomszédsá­gában egy fiatalokból álló, hangoskodó csoport szóra­kozott. A nagykövetet zavar­ta a hangos szórakozás, s mivel jól tud bolgárul, meg­kérte e fiatalokat, hogy be­szélnének kissé csöndeseb­ben. Válasz helyett az egyik fiatalember felállt, a diplo­matához lépett, fellökte, majd ököllel arcon vágta. A csoport ezután megfenyeget­te a nagykövetet, hogy ha to­vábbra sem nyughat, esetleg kidobják az ablakon. Bár a cseh külügyminisz­térium az incidensre eddig hivatalosan nem reagált, nyilvánvaló, hogy az ügynek diplomáciai folytatása lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom