Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-19 / 297. szám

KEDD, 1995. DEC. 19. BELÜGYEINK 3 i Csubela Ferencnek, Sütő Andrásnak, s a Duna Televíziónak Horn Gyula kisebbségekért-díjakat adományozott A kormány e díjjal a ki­sebbségekért kimagasló köz­életi, gazdasági, tudomá­nyos, oktatási tevékenységet végzők munkáját szeretné a nyilvánosság előtt is elis­merni. Ezt Horn Gyula mi­niszterelnök mondta az em­lékéremmel, oklevéllel és 200 ezer forint pénzjutalom­mal járó Kisebbségekért-díj átadásán hétfőn, az Ország­ház Kongresszusi termében. Horn Gyula elmondta: Magyarország kormánya szeptemberben az ENSZ ki­sebbségek jogairól szóló 1992-es nyilatkozatának év­fordulója alkalmából, de­cember 18-át a Kisebbségek Napjává nyilvánította. Ettől az évtől kezdődően ezen a jeles dátumon kiosztják a Kisebbségekért-díjakat is, amellyel szeretnék kifejezni: a kormány megkülönbözte­tett szerepet tulajdonít a ki­sebbségeknek. Hozzátette: egy kormány kisebbségek­hez fűződő viszonya a de­mokrácia mércéje. A kisebb­ségek tevékenysége, ország­építő munkája felbecsülhe­tetlen értéket jelent a nemzet és az állam gyarapítása szempontjából. A kormány feladata tehát, hogy biztosít­sa a kisebbségeket megillető jogokat. Hangoztatta: büsz­keségre adhat okot, hogy a magyar kormány - a kisebb­ségi törvény megalkotásával Sütő András és Horn Gyula a díjátadás után. (MTI Telefotá) - a térségben egyedülálló el­kötelezettséggel képviseli a kisebbségek érdekeit. Ebben az évben a hazai és a határon túli kisebbségi szervezetektől, a kisebbségi közélet személyiségeitől csaknem 80 kitüntetési ja­vaslat érkezett, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatal poli­tikai államtitkára által összehívott bizottság bírált el. A tizenháromtagú bizott­ság ajánlására a miniszter­elnök húsz magyar és külföl­di személyt, illetve szerveze­tet részesített a Kisebbsége­kért-díjban. Közöttük: Gábriel Andreescut (Ro­mánia), a Helsinki Emberjo­gi Bizottság romániai elnö­két, a Romániában élő nem­zeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosításáért való kiállásáért, a Romániában élő nemzeti és etnikai ki­sebbségek igényeit figye­lembe vevő nemzeti kisebb­ségi törvénytervezet kidol­gozásáért. Csubela Ferencet, a vaj­dasági magyarság nemrégi­ben elhunyt kiemelkedő köz­életi személyiségét, a dél­szláv háború kitörését köve­tően a vajdasági kényszerbe­sorozások elleni emberélete­ket megmentő, példamutató kiállásáért, parlamenti sze­repléseiért, életútját végigkí­sérő következetes kisebbség­védelmi tevékenységéért. A Duna Televíziót törté­nelmi jelentőségű hídszere­péért az anyanemzet és a ha­táron túl élő magyarság kö­zött, amellyel erőt ad a ki­sebbségekben élő magyarság számára kulturális és nyelvi önazonosságuk megőrzésé­hez, gazdasági boldogulásuk elősegítéséhez. A Gandhi Gimnáziumot a cigányság saját értelmisége kialakításának társadalmi fo­lyamatában, oktatásában, szellemi önszerveződésében Bogdán János és Derdák Ti­bor irányításával betöltött egyedülálló szerepéért, amellyel példát, tartást és egyben buzdítást ad a több­szörösen hátrányos helyzet­ben lévő cigányfiatalok szá­mára. Kaltenbach Jenő alkot­mányjogászt, az Országos Német Kisebbségi Önkor­mányzat volt elnökét több évtizedes kisebbségi jogvé­dő tevékenységéért, a ma­gyarországi németek önszer­veződésében betöltött szere­péért, az 1993. évi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekről szóló törvény kidolgozásá­hoz való hozzájárulásáért. A Kárpátaljai Magyar Pe­dagógus Szövetséget Kárpá­talja önálló magyar oktatási rendszerének létrehozása ér­dekében, Orosz Ildikó irá­nyításával kifejtett kezdemé­nyező tevékenységéért. Kató Béla illyefalvi refor­mátus lelkészt, a KIDA (Ke­resztény Ifjúsági és Diakóni­ai Alapítvány) és LAM (Landwirtschaft-Agricultu­ra:-Mezőgazdaság Alapít­vány) alapítványok létreho­zóját, a romániai magyarság számára úttörő jelentőségű szociális, ifjúsági és egzisz­tenciateremtést elősegítő ön­szervező programok elindí­tásáért, egyedülálló autonó­mia-sziget megteremtéséért. Kozma Imre címzetes apátot, a Magyar Máltai Sze­retetszolgálat elnökét, a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgá­latnak a határon túli magyar­ságot segítő széles körű te­vékenységének megszerve­zéséért és koordinálásáért, önzetlen és áldozatos példa­adásáért. Őszi István diplomatát, volt belgrádi nagykövetet a határon túli magyarság érde­kében folytatott több évtize­des diplomáciai és külpoliti­kusi tevékenységéért, a Ma­gyarságkutató Csoport létre­hozásában való kezdemé­nyező részvételéért, a nyolc­vanas évek közepének, a ki­sebbségben élő magyarság jogainak védelmét fokozato­san előtérbe helyező külpoli­tikai fordulatában való tevé­keny szerepvállalásáért. Sütő András erdélyi ma­gyar írót, közéleti személyi­séget, a Romániában élő né­pek megbékélésének, egy­más megbecsülésén alapuló békés együttélésének megte­remtésén, a magyarság szü­lőföldjükön való megmara­dásán munkálkodó írói és ki­sebbségvédelmi életművéért. Szépfalusi István (Bécs) evangélikus lelkészt, irodal­márt, a bécsi Bornemissza Péter Társaság elnökét, a Nyugaton élő magyarság kö­rében végzett úttörő szociog­ráfiai, hitéleti és kisebbségi önszervező kutatómunkájá­ért. (MTI) Baját lemondatnák? Az ellenzéki padsorokban heves támadások érték a te­rületfejlesztési törvényjavas­latot, és annak előkészítését. Torgyán József (FKGP) sze­rint kifejezetten alkotmá­nyellenes a kormány előter­jesztése, mert abban a mi­niszter az Országgyűlés al­kotmányban rögzített felada­tait fogalmazza át. Ezt a lo­pakodó alkotmányozás tipi­kus példájának nevezte Tor­gyán József, aki ezért Baja Ferenc lemondását is köve­telte. Baja Ferenc viszont azt hangoztatta, hogy a törvény­javaslat elfogadásával nem ő, hanem a T. Ház változtat­na saját feladatkörén, ami összhangban van az alkot­mányossággal. A kisgazda elnök-frkció­vezető és hozzá kapcsolódva Rott Nándor (FKGP) a köz­igazgatási rendszer szétzilá­lását is felrótta az előterjesz­tésnek, mivel az az önkor­mányzati feladatokat is bőví­tené, kiegészítené. Erre Kal­már Péter (MSZP) válaszolt, idézve az önkormányzati törvény ide vágó passzusait, amelyek szerinte tartalmaz­zák a törvényjavaslatban megfogalmazott feladatokat, így azokat szavai szerint legfeljebb pontosításnak le­het nevezni. • Vámosok a végeken Édesszájú török - keserű szájízzel NATO\ lhiímer, népszavazás gférdezzük meg a népet, hogy szeretjük-e az Észak­fm Atlanti Szövetséget, azaz a NATO-t? Ha szeretjük, akkor belépünk, ha nem szeretjük, akkor pedig azt mondjuk: köszönjük, mi nem óhajtunk csatlakozni, ma­radunk ahol voltunk és vagyunk! (Igaz, a NATO még nem kínálta fel nekünk a lehetőséget és az alkalmat a belépésre...) A Munkáspárt kezdeményezte akcióban mintegy 140 ezer érvényes aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy népszavazás döntsön a szövetséghez való csatlako­zásunkról. Nagy vita folyik ezekben a napokban, hogy mit is tegyen a Parlament, hiszen egy 1989-es törvény kötelezi a népszavazás kiírására, ugyanakkor a törvény­hozás Alkotmányügyi Bizottsága szerint még nem érett meg a helyzet a voksolásra. Két okból kifolyólag: egyfe­lől ez csak véleménynyilvánító népszavazás lenne, s nem döntéshozatali, így nem is lenne semmi gyakorlati hasz­na, hiszen még nem érkezett felkérés a csatlakozásunk­ra, tehát konkrétan nics miről dönteni. Amennyiben persze ez a felkérés megérkezik, akkor az említett tör­vény szerint népszavazáson döntjük el, hogy belépünk vagy sem. Tegnap délután a televízióban egyenes adásban vitá­zott a fenti kérdésről Keleti György honvédelmi minisz­ter, Hack Péter, az Alkotmányügyi Bizottság elnöke és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Érvek és ellen­érvek hangzottak el, s a nézők is bekapcsolódhattak a beszélgetésbe. Az izgalmas eszmecsere során a honvé­delmi miniszter azzal érvelt, hogy ha Európához aka­runk csatlakozni és ott maradni, akkor szükségünk van a NATO-ra. Hack szerint e probléma igen összetett és az esetleges mostani népszavazás azt a veszélyt rejti ma­gában, hogy ha rövid időn belül esetleg felkérnek ben­nünket a csatlakozásra, akkor nem tarthatunk ismét né­pi véleménynyilvánítást. A törvény szerint ugyanis ugyanazon ügyről ezt csak kétévenként lehet megtenni r hürmer elnök úr a Munkáspártnak a népszava zás­sal kapcsolatos szilárd elhatározásáról szólt. Egy nézői kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy ha a Parlament elveti a népszavazásra kötelező, s ennyi alá­írással megerősített indítványukat, akkor politikai szem­pontból igazán jó szolgálatot tesz a Munkáspártnak! Igaza van. Mert egyelőre még mepsze vagyunk a NA­TO-tól. Thürmer Gyula viszont - népszavazás ide, nép­szavazás oda - elérte, hogy egy igen-igen nézett műsor­ban majdnem fél órán keresztül szerepelhetett... Szeretjük-e a karácsonyt? t H jra itt a karácsony. Hó hull, kirakatok csillognak, néhol utcai sátrakból árusítják az ajándéknak valót - vagy a bóvlit megnőtt a posta forgalma, jókí­vánság-lapok halmazával, kisebb-nagyobb ajándék­meglepetésekkel. megíródnak az ajándék-váró vagy ké­rő levelek, készülünk a szeretet ünnepére. Megszokás ez, hagyomány, vagy csakugyan munká­hoz látott (bennünk is) a szeretet? S ha igen. megvolt-e eddig is, cselekedett-e eddig is, vagy csak most emle­getjük, mímeljük, mosolyogjuk, mintha mindig benne lubickolnánk, mintha máskor is ráárasztanánk szeret­teinkre (Igy mondjuk, Igy gondoljuk, igy teszünk-e egész évben?), mintha életünk vezérelve és mindenna­pos gyakorlata lenne. Összegyűlnek majd a családok, azok is, akik elsza­kadtak egymástól, és azok, akik olykor, talán gyakran amúgyis látogatják egymást. Elfeledett kapcsolatok újulnak meg, legalább egy levelezőlap erejéig. Rossz az idő vagy rosszak az idők: a személyes látogatást föl­váltják -fölváltjuk! - levélre vagy levelezőlapra. Meg­csörrennek telefonok. Véletlen találkozásokkor min­denki - majd' mindenki - így búcsúzik: Kellemes ünne­peket! Boldog karácsonyt! A világ egy részén egy napra, egy estére megválto­zik a világ. Másnap aztán minden visszazökken meg­szokott medrébe, menetébe vagy éppen kátyújába? Ma fogadkozunk: nem, dehogy, szó sem lehet róla! - de mi lesz holnap? Majd szilveszterkor, meg újévkor új életet kezdünk. Egy napra? Egy évre? Egy életre? Örökre? Énekelünk is: Mennyből az angyal... Csendes éj... Kiskarácsony, Nagykarácsony... Kezet fogunk, ölelünk, csókot adunk. Mosolygunk. Nevetünk. De mire gondo­lunk? Vagy nem gondolunk semmire? Karácsonykor kevés szó esik karácsonyról. Ponto­sabban: a karácsonyról. Sokan mondják, sokan vall­ják, hogy kétezer évvel ezelőtt (némely hittudósok és történészek szerint épp ezidén pontosan kétezer éve) megváltozott a világ, megváltozott ég és föld - meg­nyílt az ég megváltozhatnak az emberek. Megváltoz­nak-e? Megnytlik-e fölöttük az ég, megnyilik-e sztvük­lelkük ég-föld felé? Válaszoljunk minden nap. Boldog karácsonyt! Bol­dog Karácsonyt! Zay László Hirdetését feladhatja személyesen Ünnepi nyitva tartásunk: dec. 27-29., 8-16 óráig, Sajtóház, Stefánia 1 O. DÉLMAGYARORSZÁQ A Csongrád és a Békés megyei vámosoknak az el­múlt héten 24 felderítésük volt 3 és fél millió forint ér­tékben. Lássunk néhányat az érdekesebb esetek körül. Nagylaki történések. Egy török férfi, E. K. - aki a je­lek szerint nem a keleti cse­mege, a törökméz rajongója - 380 ezer forint értékű cso­koládét próbált becsempész­ni az országba. Ez a csoki­mennyiség azonban túl nagy falatnak bizonyult számára. A pénzügyőrök lefoglalták az édességet, a török keserű szájízzel távozhatott. Ráadá­sul még 30 ezer forintra meg is büntették. Az enyhe időben ráfázott Nagylakon egy olasz vadász is. Romániában durrogtatott fegyverével, nem is ered­ménytelenül. Három vörös­nyakú ludat és egy hegyi ré­cét ejtett el. A védett mada­rak eszmei értéke 600 ezer forint. Honfitársunk, H. P. Gyu­lánál érkezett vissza az or­szágba. Kocsija úttartását ja­vítandó az autót 220 kilo­gramm vörös- és sárgarézzel terhelte meg. A vámosok in­dokolatlannak találták a túl­terhelést. A vámraktárakba került még az elmúlt héten 200 li­ter tisztaszesz, 40 karton ci­garetta, 150 liter benzin. V. F. S. Puma King Szeged, Szeged, Takaréktár u. 1. DlííTIDA HASZNÁLTÉRT ÚJATI PDIIIH PUMA-AKCIÓ 1996. JANUÁR 15-ig. Hozza be hozzánk régi (rossz) pulóverét, melegítőjét stb. és vegyen helyette újat 3*54. árkedvezménnyel! Nem lesz referendum Hack Péter, a javaslatot be­terjesztő alkotmányügyi bizott­ság nevében elmondta: a testü­let egyhangúlag foglalt állást, hogy hazánknak a NATO-hoz történő csatlakozásáról jelen­leg nem lehet döntéshozó cél­lal referendumot kiírni. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a Külügyi Bizottság nevében leszögezte, hogy a testület nem támogatja a referendum kiírását. A testü­let szerint egy ilyen jellegű nyomásgyakorlás hátráltathat­ná hazánk csatlakozását a NA­TO-hoz; egy ilyen lépést part­nereink nem vennének jó né­ven. Eörsi végül hozzátette, hogy a csatlakozásról csak ak­kor szabad dönteni, ha az ál­lampolgárok megfelelő infor­mációval rendelkezhetnek majd hazánk NATO-tagságá­nak feltételeiről. Gyuricza Bé­la (Fidesz), a Honvédelmi Bi­zottság nevében elmondta, hogy az általa képviselt testület sem támogatja a referendum kiírását. A szavazás előtt szük­ség lesz arra, hogy az ország lakossága megismerhesse a NATO követelményrendszerét. Segély a Vajdaságnak Az adományok igen sok­felől érkeztek: nem csak Csongrádból, de Vas és Bács-Kiskun megyéből is kaptak csomagokat. A gyógyszereket Budapestről küldték. A Szegedi Bölcső­dék Igazgatósága gyermek­paplanokat és tipegőket küld a vajdasági menekülteknek. Érkezett még ötezer darab egyszer használatos pelenka is... Összegyűlt mintegy 60 köbméternyi használt, s úgy 10 köbméternyi új ruha (utóbbi raktárak elfekvő készletéből került elő). Kap­tak még bébitápszert, gyó­gyászati segédeszközöket is; a gyógyszerek értéke több, mint félmillió forint. Egy ka­mion, valamint egy pótko­csis teherautó viszi a szállít­mányt Szabadkára. Tóth József, a Csongrád megyei képviselet vezetője azt is elmondta, hogy a szál­lítmány már szeptember óta várakozik arra, hogy a hatá­rátlépéshez szükséges doku­mentumokat beszerezzék. Az embargó ugyanis rendkí­vül megnehezítette még á segélyküldemények átjutta­tását is. A blokád föloldása után azonban már gyorsan ment minden, s Szabadkán hamarosan megkezdhetik a segélycsomagok szétosztá­sát. A szállítmányt a vajda­sági szakszervezet juttatja el a rászorulókhoz. A Csongrád megyei szak­szervezeti képviseletvezető hangsúlyozta, hogy ők nem tesznek különbséget a mene­kültek között, hiszen leg­alább négymillió ember kényszerült arra, hogy el­hagyja otthonát, s rajtuk se­gíteni kell. Mostani akciójuk folytatása volt annak a gyűj­tésnek, amelyet 1992-ben folytattak az eszékiek meg­segítésére. Ny. P. Görbe egyenes Az USA-dollár forintárfolyamai 1993-1998 1993 1994 1995* 1996** 1997** 1998* « várható, *'"prognózis Forrás: A kormány modornizóciós programja Ilyen szépen és egyenlete­sen növekvő oszlopgrafiko­nok legutoljára az 50-es években „voltak divatban", s jellemzően a pozitív válto­zást ábrázoltak, egyszerűen, közérthetően. Képileg a dol­lár forintárfolyamának terve­zett alakulása is szinte hibát­lan, azzal a kis kiegészítés­sel, hogy forint dollárárfo­lyamának ábrázolása egy ha­sonló szögű lejtőt eredmé­nyezett volna. Statisztikai szemináriumon mindkét vál­tozatot oktatják, miközben felhívják a figyelmet arra a hatásbeli különbségre, amit a végeredmény okoz. A gra­fikon első két oszloppárja újra megerősíti azt, hogy 1994-ben rossz lóra tett, aki dollárra tett, mert annál még a forint - nem beszélve a márkáról - is jobban hozott volna. De hát így alakultak á keresztárfolyamok. Idén a dollár 21,6 százalékot erősö­dött a forinthoz képest, eh­hez jön még a 4-5 százalé­kos betéti kamat, ami együtt versenyképes volt ugyan a kereskedelmi bankok forint­betétjeivel, de elmaradt az állampapírok biztonságos 30 százalék feletti hozamától. Eddig tartanak a tények - hi­szen a csúszóleértékelés mi­att gyakorlatilag már az idei esztendő vége is elég ponto­san kiszámítható s ezután következnek a prognózisok. 1998-ra „talál majd magára a forint", vagy gyengül meg a dollár, akkor kezd az 1995-1997 évekre illetszhe­tő egyenes görbébe hajlani. Kovács

Next

/
Oldalképek
Tartalom