Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-18 / 296. szám

HÉTFŐ, 1995. DEC. 18. családi események Házasságot kötött: dr. Dietz Ferenc Tamás és dr. Szántó Csilla Mária, Engi Zsolt és Höczl Helga, Farkas Gábor József és Öveges Eni­kő, Öveges László és dr. An­tolik Marianna, Terbe József és Rébék Edina Andrea, Lé­vay Ferenc Zoltán és Horváth Erika Ditte, Hegyi Roland Tibor és Czirok Orsolya. Született: Szmolenszki Attilának és Szegedi Tünde Mónikának Zsófia, Daka Zsoltnak és Elekes Katalin Erikának Zsolt Márk, Pásztor József Zoltánnak és Magyar Ildikónak Edina, Szabó Zsolt Jánosnak és Palánkay Eriká­nak Valentina, Szabó Má­tyásnak és Pardi Mónikának Ákos Mihály, Neparáczki Ist­ván Jánosnak és Gebe Évá­nak Miklós Krisztián, La­dóczki Róbertnek és Feirer Rozáliának Viktor, Vér Zol­tán Józsefnek és Andó Ág­nesnek Dávid Zoltán. Molnár Tibornak és Szűcs Ildikónak Márk, Torma Zoltánnak és Tamás Zsuzsannának Loret­ta, Farkas Imre Istvánnak és Vörös Ilonának Imre Árpád, Zoltán Péter Andrásnak és Tuksz Éva Cecfliának Éva Berta, Bakó Tibornak és Tö­rök Ibolya Magdolnának At­tila, Nagy Tibornak és Beke Brigittának Richárd Tibor, Gémes Antal Zoltánnak és Mihályi Ildikónak Bence, Fe­kete Andrásnak és Radio Carmen Rodicának József, Papp Gábornak és Lapu Ani­ta Szilviának Ádám. Meghalt: Fazekas József, Mison Gusztáv Adolf, Gaz­dag Istvánné Csorba Éva, Miksi Ferencné Jenei Erzsé­bet, Hegedűs Imre, Császár Mihályné Battancs Julianna, Pósa Istvánné Gera Ilona, Vízvári Jánosné Kelemen Pi­roska, Korom István, Deák Mihály Antalné Plaki Edit, Patkós Ferencné Kristóf Ilo­na, Szögi Mihály, Bozsó Já­nos, Nacsa János, Molnár Györgyné Hegedűs Rozália, Nyári Józsefné Szentesi Ro­zália, Szűcs Antalné Vörös Erzsébet, Börcsök Ferenc, Mizsei Jánosné Mészáros Er­zsébet, Barna Tibor Lajosné Czett Anna Matild, Géczi László, dr. Félegyházi Pál Gyula, Morocz Mihály, Tóth Péter, Halasi István, Kovács Bertalan, Tóth Antal, Városi György, Fazekas László Já­nos, Bitó Ferenc, Kismárton Józsefné Király Erzsébet, Korom Balázs Józsefné Tóth Anna, Márfi Jánosné Sebők Mária, Ábrahám Lajosné Bürgés Klára, Bobvos János­né Borbély Éva, Pásztor Al­bertné Kalmár Gizella, Szabó Sándor, Cygán Mihály, Gyapjas Ferenc, Török Ist­vánné Kis Julianna, Tóth An­tal, Szvétek Sándorné Takács Jolán, Boldizsár Sándor, Fa­ragó Imre, Torányi Lászlóné Szabó Irma, Markó Leóné Kádár Andrea, Lázár János, Fenyvesi Imréné Tóth Mária, Papdi Józsefné Ördögh Má­ria, Borbély Sándorné Bo­zsák Mária, Kecskeméti Pál­né Fábián Ilona. A HELYZET 11 Nemzetközi jelentés a Föld légköréről Az IPCC 1988-ban ala­kult meg az ENSZ független szerveként. Első jelentését 1990-ben készttette el, s mostani második tanulmá­nyában megerősíti az akkori előrejelzéseket. Az új doku­mentum ugyanakkor egyér­telműen kimondta volna, hogy az ember tevékenysége a felelős az éghajlat változá­sáért, de ezt a megfogalma­zást elsősorban a kőolajter­melő országok ellenkezése miatt enyhíteni kellett. A jelentés három lehetsé­ges előrejelzést tartalmaz. Az optimista becslés szerint 2100-ig a hőmérséklet 1 Cel­sius fokot, a tengerszint 15 centimétert emelkedik. A ke­vésbé derűlátó előrejelzés 2 Celsius fokos melegedést és a tengerszint 50 centiméternyi Az emberi tevé­kenységnek látható befolyása van az ég­hajlati változásokra. Ezzel, a tervezettnél enyhébb megfogalma­zással fogadták el a hétvégén Rómában azt a jelentést, melyet az Éghajlati változá­sokat vizsgáló kor­mányközi bizottság (IPCC) készített a Föld légköréről, s az üvegház-hatás fenye­gető következményei­ről. emelkédését jósolja. A pesz­szimista forgatókönyv ka­tasztrofális következmények­kel számol: a hőmérséklet 3,5 Celsius fokkal, a tengerszint 95 centiméterrel emelkedik majd. Az IPCC második je­lentése hangsúlyozza, hogy az éghajlati változások na­gyon is egyértelmű nyomot hagynak az ökorendszerek­ben. Ha jelenlegi folyamatok változatlanok maradnak, a vi­lág erdőállományának egy­harmada kerül veszélybe, egyes erdőtipúsok teljesen el­tűnnek. Tetjeszkednek a siva­tagok, s jelentős partmenti te­rületek víz alá kerülnek. Az üvegház-hatást erősítő gázok kibocsátásának visszafogására a jelentés több ajánlást tartalmaz. A Föld „hőemelkedéséért" 60 százalékban a széndioxid fe­lelős. Az IPCC azt is leszö­gezte, hogy a széndioxid ki­bocsátásában nem a fejlődő országok a főbűnösök. Diákok és jogok A Diákjogi Charta érvé­nyesülése és a dokumentum szükség szerinti módosítása a témája annak a kétnapos diákjogi felülvizsgálati kon­ferenciának, amelyet Buda­pesten, a Kontyfa utcai álta­lános iskolában rendeztek. Az Állampolgári Tanulmá­nyok Központja és az Orszá­gos Diák Unió által - a Mű­velódési és Közoktatási Mi­nisztérium támogatásával ­szervezett tanácskozás részt­vevői (tanárok és diákok) át­tekintették a diákjogokról az elmúlt év decemberében el­fogadott, önként vállalható szabályok gyűjteményének a közoktatás területén tapasz­talható hatását. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter kö­szöntőjében beszámolt a tár­ca ifjúsági ügyekben tett lé­péseiről. Elmondta, hogy a közoktatási törvény módosí­tására vonatkozó előterjesz­tés januárban a kormány elé kerül és így azt reményei szerint márciusban megtár­gyalhatja a parlament is. Úgy vélte, hogy a diákjogok kérdésében egyetértés ala­kult ki a minisztérium, illet­ve a diákszervezetek között, és a közoktatási törvény e „része összhangban álló lesz a gyermekek jogairól szóló "nemzetközi egyezménnyel. Sajnálkozását fejezte ki, hogy a diákok jogi helyzeté­vel foglalkozó irodák létre­hozásában a tárca nem tudott kellő segítséget nyújtani. Ugyanakkor rámutatott: az MKM és a Soros Alapítvány 1995 márciusában kötött együttműködési megállapo­dása révén az alapítvány je­lentős anyagi támogatásával az Állampolgári Tanulmá­nyok Központja szervezésé­ben elindulhatott a diákjogi referensi hálózat kiépítése, amely alapja lehet az erre épülő diákjogi szolgálati rendszernek. Énekhangverseny A Széchenyi István Gim­názium és Szakközépiskola tanárai és tanulói decem­ber 18-án 17.30-tól kará­csonyi énekhangversenyt adnak a Dáni utcai jezsuita templomban. A koncerten vezényel: Illés Mihály. 9 Benyik professzor úr, a JATE Press kiadónál megjelent, az Újszövetségi szentírás történetéről szó­ló könyvéről szeretném kérdezni. Milyen szándék vezette, hogy ilyen széles kor-, eszme- és irodalom­történeti bevezetést adott a hellenisztikus kultúráról és a zsidó vallásról? - Fontosnak tartottam eze­ket a fejezeteket, mert úgy ta­pasztalom, hogy a keresztény emberek sem politikailag, sem irodalmilag nem ismerik azt a hellenisztikus kultúrát amelyben az Újszövetség megszületett és azt a földrajzi területet, amelyen először el­terjedt. Akik viszont ezzel a korral foglalkoznak, azoknak az érdeklődési körén gyakran kívül marad a zsidó vallás. Ráadásul igen kevesen fog­lalkoztak a keresztény iratok elterjedésének és keveredésé­nek történetével. Ismerik és kutatják azokat a nem keresz­tény műveket, amelyek ebben a korban születtek, anélkül, ••hogy reflektálnának a szintén e korban született keresztény művekre. Márpedig a kor tel­jes ismerete nélkül a történet­re kíváncsi olvasó hiányos szellemi felkészültséggel kezd az Újszövetség elemzé­séhez. 9 Látványosan nagy ter­jedelmet kap az apokrif iratok áttekintése; mi kö­zük ezeknek a kánonba fel nem vett keresztény és zsidó iratoknak az Újszö­vetséghez? - Az apokrif irodalmat alig ismeri az olvasóközön­ség. Ezért megpróbáltam a • Könyv az Újszövetség keletkezéséről Két kultúra terméke Benyik György, a Szegedi Hittudományi Főiskola professzora. (Fotó: Révész Róbert) második-harmadik századi apokrifek mellett a kísőbbi százdok apokrif iratait is számba venni, szinte egészen a középkorig, olyan iratokat, amelyeknek már az Újszövet­ség hatástörténetében, az „Új­szövetség-regényben" volna a helyük. Az ószövetségi apok­rifeket pedig sokszor az ószö­vetségi bevezetőben tárgyal­ják; kevesen tudják, hogy az Újszövetségi szentírás sok helyütt idézi ezeket az apok­rifeket. A szóhasználatból legalábbis kikövetkeztethető, hogy tudott róluk. Az ószö­•BJWRIt GVÖRGY AZ üjrjSKÖVKTSÉc;: szentmhAS I" "Hl KELETKEZÉS ÉS K1TATÁS. TiBTÉMETE IXTROniíTItt bFXÍRAIIS vetségi apokrifeket sokáig a kánoni irodalommal együtt, nagyjából ugyanabban a szo­ciológiai környezetben olvas­ták. Érdekes tehát a hatástör­ténetüket feltárni. 9 Könyvének utolsó része Jézus-életrajz; miért igyekszik a hitdokumentu­mok Jézusának a történeti alakját is megmutatni? - A fejezet témáját egy mondatban úgy foglalhatnám össze: Jézus személyének tör­ténete a pogány és a zsidó do­kumentumok fényében. Szán­dékosan hagytam ki a keresz­tény forrást, mert bár a legbő­ségesebb, ez nem történeti, hanem hívő forrás. A törté­netkutatásban össze kell vetni mással, hogy a mögötte lévő történeti eseményeket ponto­sabban lássuk. Hogy miért? A teológia jellegzetesen nyu­gati gondolkodástermék: a Jézussal kapcsolatos filozó­fiai reflexiókkal foglalkozik. Én úgy vélem, jó tudni, hogy milyen történeti tényekből in­dulhat ki a teológiai reflexió. Jóllehet, a Jézus-történetkuta­tás a felvilágosodás idején in­dult el, és nem kétséges, hogy annak idején antiklerikális, sőt, keresztény-ellenes célo­kat szolgált, a közelmúltban megjelentetett Jézus-életraj­zok sorát látva, mégis fontos­nak éreztem, hogy én tudo­mányos elemzésre épülő Jé­zus-monográfiát adjak az ol­vasónak. 9 A felvilágosodás korá­nak kutatói az evangéliu­mok Jézus-mitizálását vet­ték célba. Ön mire jutott ezzel? Ebben a fejezetben milyen képet kívánt adni róla? - Az evangéliumok a jézu­si feltámadás fényében íród­tak; akkor, amikor ez az ese- * mény már beteljesedett. Tu­dósításukat a hit teszi telj sé. Ha azonban a történeti személyre is kíváncsiak va­gyunk, bennük nem valami jellegtelen moralista prédiká­tort találunk, hanem egy olyan karizmatikus személyt, aki óhatatlanul felteszi ma is az olvasónak azt a kérdést, amelyet egyénileg kell meg­válaszolnia: kicsoda is ő? 9 Az első kötet introduc­tio generális, vagyis kort­történeti, eszmetörténeti és irodalomtörténeti beve­zető, valamint az Újszö­vetségi szentírás magya­rázatának összefoglalója. Mi lesz a tavasszal kijövő második kötetben? - A második kötet lesz az introductio speciális, benne az egyes újszövetségi iratok kü­lön-külön keletkezési és kuta­tástörténetével, irodalmi ana­lízisével és teológiai értelme­zésével. Ez utóbbiban lesznek utalások arra is, hogy az új­szövetségi iratok fogalmai milyen kultúráktól öröklődtek és milyen korabeli olvasókört feltételeznek. A kötet végén külön fejezet foglalkozik majd az újszövetségi kánon egységének kialakulásával, il­letve az Újszövetség fordítás­történetével és a magyar nyel­vű Biblia történetével. Panelt Sándor A könyv a Tolkien Köny­vesházban, az egyetemi jegy­zetboltban és a Sík Sándor Könyvesboltban kapható. Történelemtanárok találkoztak Egy kis pedagógia A környezetszennyezés miatt kirótt bírságok néha csak jelképesek, de olykor pedagógiai célzatuk is van - nyilatkozta egy szakember. Pl. ha valaki pirosnál átmegy a zebrán és a rendőr csak tíz fo­rintra bünteti meg, akkor az illető röhög a marká­ba. Ha viszont ez a bírság eléri az ötszáz vagy ezer forintot, akkor legköze­lebb százszor is meggon­dolja magát, mielőtt a gázra lép. Ugyanakkor ha félmillió forintra büntetik meg, akkor azt mondja a rendőrnek: inkább lőjön agyon! - mondta a szak­ember. Javaslom, ezt a példát mindenképpen jegyezzék meg a pedagógusok, alsó­ban beválhat. (podmaniczky) A történelem mint tan­tárgy a többpárti demokráci­ában a változásra és annak előmozdítására neveli a diá­kot és a tanárt egyaránt; ok­tatása hozzájárul, illetve hozzájárulhat a demokrati­kus politikai rendszer stabili­tásához - szögezte le Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézeté­nek igazgatója szombaton a történtelemtanárok III. orszá­gos információs konferenciá­ján. Az akadémikus ezt nyi­tóelőadásában annak a kér­désnek kapcsán hangoztatta, hogy vajon szükség van-e'a kötelező történelmi érettségi vizsgára. Kritikával illette azonban a történelemtanítást, illetve a történettudományt is, mert nem minden szem­pontból felelnek meg a kor­szak kihívásainak. Az előadó kifogásolta azt is, hogy még nem sikerült meghonosítani a korszerű képi kultúra ábrá­zolási eszközeit a történele­moktatásban. A sürgős fel- • adatok közé sorolta annak az intézményrendszernek ­benne a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának - a meg­erősítését és kiépítését, amely szakmai kérdésekben kontrollt gyakorolhat a vég­rehajtó hatalom felett. A megnyitót követően Koller Mariann, a Magyar Tan­könyves Vállalkozók Kama­rájának elnöke a tankönyvki­adás helyzetéről szóló ismer­tetésében szakmai-kamarai törvény megalkotását szor­galmazta.. Véleménye szerint ugyanis a tankönyvkiadás közfeladat és a kamarai tag­ságot kötelezővé kell tenni a közoktatás területén tevé­kenykedő kiadók számára. Erről szóló jogszabály-terve­zetüket azonban a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium nem támogatja - tette hozzá a tankönyves vállalko­zók elnöke. A Magyar Történelmi Tár­sulat tanári tagozata és az Eötvös Loránd Tudománye­gyetem bölcsészettudományi kara által rendezett kétnapos konferencián a szerzők köz­reműködésével bemutatták a történelemtanítást szolgáló ­már kiadott, illetve a követ­kező tanévre készülő - tan­könyveket és segédkönyve­ket.-A rendezvényt vasárnap Szabolcs Ottónak, a tanári ta­gozat elnökének a nemzeti alaptanterv és a történelem­oktatás öszefüggéseit elemző előadása zárta. (MTI) Amikor ez év nyarán tá­vozott Budapestről a Finan­cial Times négy évig nálunk dolgozó munkatársa, Nicho­las Delmas, benyomásairól kérdezte a TV1 riportere. Véleményét a következő mondattal zárta, tört magyar nyelven: „nem is tudok el­képzelni egy Magyarország, ami jól érzi magát. " Igaza van, egy rosszkedvű, hitét vesztett, hiszékenységére rettenetesen ráfizetett, becsa­pott országban élünk, mely­nek lassan nincs néprétege, melyet ne érintene a félelem, a nehéz, vagy lehetetlen élet néhány, vagy minden ered­ménye - ezek közül szép számmal olyanok, melyeket csak ebben az évben sikerült hozzátenni, az egyre lapo­sabban emlegetett elmúlt 40, ill. 44 évhez. így, vagy még így se élünk, amikor csendes követ­kezetességgel közelít a kará­csony, „tegnap harangoztak, holnap harangoznak" és hó­val vagy anélkül holnapután itt a Szenteste. A város pe­zseg, rengeteg a vásárló, tán dacból, tán meggyőződésből de mindenesetre fogcsikor­gatva, aki még teheti, igazo­dik egykori karácsonyi szo­kásaihoz és megpróbál horri­bilis összegeket ajándékra, Közéleti Kávéház örömadásra fordítani. Pezseg a város, de hangja már nem a régi a pezsgésnek, hiányza­nak belőle az öröm felhang­jai és a szemekből is hiány­zik a gyermeki öröm huncut csillogása. Valami központi­lag geijesztett világvége han­gulat nyomja, még azokat is, akik tudnak ajándékot venni, - az idén még igen, ha eladó­sodunk akkor is, de ki mer a jövőre, mint bármi csekély jó forrására gondolni??? Segítség nincs! Legalább­is kívülről nincs! De jön a karácsony, ami évente egy­szer visszaadja az embernek azt, amit előző rendszerek durva, félelemmel kevert eszetlensége elvett tőle, a lelkét! A lélek még mindig csodákra képes, csak az em­ber kezébe kell adni, hogy kapaszkodhasson valamibe, amikor elbotlik vagy elgán­csolják, de még tud felfelé nézni és fel akar kelni a földről. A lélek egyik legszebb megnyivánulása a muzsika, de talán nem túlzás az se, hogy a zene édes testvére a léleknek. Sebzetten, becsa­pottan rejtekhelyéről előjön a zene hangjaira, mert érzi a békességet, ami a lélek ra­gyogásához, az ünnephez kell. Ma, hétfőn este 6 órakor a Virág cukrászdában, azaz a Közéleti Kávéház égisze alatt, tennék egy kísérletet, hogy több ragyogást, több hitet varázsoljunk a legszebb ünnep fogadásához, hogy teljes erejével munkálkod­hasson a szép karácsony ki­alakulásán és meghozza ne­künk az örömet, a békességet és a maga apró és nagy cso­dáival a gyermeki hitet. Hat órakor tehát, mint ed­dig is minden évben meg­gyújtok egy gyertyát, hogy bevilágítsa a karácsony útját és hozzá sok szép zenével a kedves vendégek együtt jár­ják be ezt a hosszú-rövid utat, mely most, csak egy hétig tart már, de a lélekben akár több ezer év is lehet. Kérem, jöjjenek el minél többen, várjuk együtt a kará­csonyt, szeretettel hívja önö­ket az est házigazdája: Dr. Szüts István

Next

/
Oldalképek
Tartalom