Délmagyarország, 1995. december (85. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-08 / 288. szám

PÉNTEK, 1995. DEC. 8. A dód fogorvosi ellátás kálváriája KAPCSOLATOK 11 Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Szeged Városi Intézete a 2339-3/1991. számú határozatával engedélyezte Dóc községnek, hogy 1991. november 12-től fogorvosi rendelőt üzemeltessen, amely a mai napig is fogadja a betegeket. Sajnos azóta is tart a huzavona a rendelő körül. A község 1990 végén levált Sándorfalvától, önálló lett. Közel 18 évig közös volt az orvosi és fogorvosi ellátás Sándorfalván. A szétválasztás után megállapodás született a két község között az egészségügyi alapellátás feladatainak és a társadalombiztosítás támogatási előirányzatainak megosztására. A megállapodást a két polgármester és a két jegyző irta alá 1991. február 20-án. A fogorvosi tb előirányzatból nem került átadásra a lakosságarányos támogatás összege, mivel akkor még nem volt fogorvosa a községnek. Amikor a helyi fogászat beindult, kértük Sándorfalva akkori polgármesterét, hogy egyezzünk meg a fogorvosi támogatásban, ettől ő elzárkózott és közölte levélben, hogy a fogászati ellátás problémáját saját hatáskörben, a rendelkezésére álló pénzeszközökből oldják meg. Ezt a polgármester úr közölte a megyei társadalombiztosítási igazgatósággal is. Ezen levelében a polgármester úr közölte még a társadalombiztosítási igazgatósággal, hogy 1990-ben, a szétváláskor, az egészségügynél szereplő pénzeszközökből Dóc részét átutalta. Ez így igaz is a háziorvos esetében, de a fogorvosi támogatásra kapott 1177 ezer forintot, 7836 lakosra már nem. A megállapodásban lecsökkentette a sándorfalvi lakosok számát 7005 főre, de továbbra is 1177 ezer forint támogatást kapott. A 831 dóri lakosra ezen összegből egy fillért sem adott át. Ezen megállapdást eljuttattuk a megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz és kértük, ellenőrizze le, hány sándorfalvi lakos után finanszírozza a fogászati ellátást. Erre a megyei Egészségbiztosítási Pénztár akkor nem volt, és a mai napig sem hajlandó, mondván, erre nincs hatásköre, csak a két község egyezhet meg. Időközben - 1992 és 1994 között minden évben - megpályáztuk az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál és jogelődjénél a fogorvosi ellátás finanszírozását, de minden esetben „D" kategóriába soroltak be, mondván, ebben a kategóriában nem tudnak finanszírozni, nem lehet önálló fogorvosi körzet. Amíg a fogorvosi ellátásért nem kellett igen komoly összeget fizetni, addig a község megoldotta saját erőből. Sajnos időközben Dóc község önhibáján kívül hátrányos helyzetű községi kategóriába került és komoly forráshiánya jelentkezett, tovább működtetni a fogorvosi ellátást nem áll módjában. Viszont az érintettek, gyermekek, katonák idősek, terhes anyák, akiknek bizonyos fogászati ellátás ingyenes, Dóc községben erre nincs lehetőség. A sándorfalvi fogorvos sem végzi el ezeket a munkákat. Csak megjegyzem, hogy amikor megtudta a sándorfalvi fogorvos, hogy Dócban van fogorvos, a dóriakat nem látta el. Erre tanúk vannak, akiket a fogorvos elküldött. így áll jelenleg a dóci fogorvosi ellátás. Bármerre, bárkihez fordultunk, ebben segítséget nem kaptunk, tovább tart a kálvária, a huzavona. így Dóc község a fogorvosi ellátás terén fehér folt, nincs tisztázva, ki kapja meg 1991-től a 854 dóci lakos után a fogászati támogatást. Mi a teendő? Ki tud ebben segíteni? Szakácsi Imre jegyző olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szorzóik magánvóloményót tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A szív otthona A Délmagyarországon keresztül szeretném leírni, amit tapasztaltam a Kálvária sugárút 43. szám alatti idősek otthonában. Naponta különböző időpontban járok be látogatni, mivel testvéremnek, aki nem tudja magát ellátni, állandó szakképzett ápolóra van szüksége. így kaptunk beutalást az otthonba. Akaratom ellenére látom az ott dolgozó kollektíva munkáját. Engem nagyon meghatott, ahogyan feladataikat végzik - talán azért van rám nagy hatással, mert én sem vagyok fiatal. Zsótér Antal igazgató úr, ahogy a nővérekkel együtt végig mennek a lakószobákon és üdvözléssel, egy pár jó szóval, kedvességgel az arcukon köszöntik az ottlakókat, mely szóra szinte felderül az idősek arca. Mosolyt varázsolnak a sokat küzdött, megfáradt arcokra. Az idős emberek már tudják, hogy elmondhatják problémáikat, vagy az elintézni való dolgaikat, az igazgató úr, a nővérekkel együtt feljegyzi azokat és intézkednek helyettük - bármi legyen is az. És ami megragadta a figyelmem, hogy a nővérek, a takarítók is minden otthonlakót szépen köszöntenek, mindenkihez van egy jó szavuk. Öröm volt látni, ahogy az idősek napjára végezték munkájukat - a nővérek, takarítók, konyhai személyzet, tiszviselők - milyen odaadással készültek e szép napra, mintha ők lennének az ünnepeltek. Ez az öröm bennük maradt, mert készültek a télapó ünnepségre - ahol természetesen nem feledkeztek meg az „ágyhoz kötöt" betegekről sem. őket is meglátogatta a Mikulás - beöltözve, csengőszóval, énekkel, és a csomagot ott adta át. Hasonló a karácsonyi készülődés is. Igazán megható, amikor az idős emberek, mindenki kezében egy szál gyertyával, egymás kezét fogva karácsonyi énekeket énekelnek. Az ajándékcsomag, az ünnepi vacsora, és természetesen a karácsonykor megszokott beigli sem marad el. Semmiről nem feledkeznek meg. Születésnapon képeslappal, névnapon ajándékkal köszöntik őket egy zsúron, ahol színes fényképek készülnek, amiből természetesen az ünnepelt is kap. a többit kiteszik az otthon előterébe - szépen megvilágítva. Itt azok is gyönyörködhetnek benne, akik nem voltak érintettek a köszöntéskor. A dolgozók félreteszik otthoni gondjaikat, problémáikat, és mint családtagokat kezelik a lakókat. Ebben az épületben mindenki egyformán a legmesszebbmenőkig szolgálatkész, bármiről legyen is szó. Ezt láttam, és folyamatosan látom nap mint nap, ezért bátran kimerem mondani, hogy ez a ház a SZÍV OTTHONA elnevezést érdemli. Meghatottan kívánok minden dolgozónak boldog karácsonyt, erőt, kitartást, jó egészséget, hogy továbbra is ilyen szeretettel, odaadással tudják végezni munkájukat. Köszönet érte: Kmetykó Lajosné A Hansági Ferenc Szakiskola és Szakközépiskola az 1996-97-es tanév beiskolázásával kapcsolatban 1995. december 14-én. 16 órakor a Kék Csillag étteremben (Szeged. Olajbányász tér 3.) tájékoztatót tart. Újdonság, hogy a ma már hagyományos kétszakmás szakmunkásképzés mellett szakközépiskolai osztályt is indítunk, idegenforgalmi-vendéglátó szakmacsoportban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Telefon: 62311-526, 62314-149. Pusztaszer üzenete Láttam a csodálatos Feszty-körképet, amit minden magyarnak látni kellene. De útban hazafelé meg tengernyi szemetet láttam. Szinte mindenfelé. Pedig hát, ha Európa felé tartunk, az 1100 éves évfordulóig csak akkor hiszik el majd rólunk - meg magunk is -, hogy a magyarság végképpen megért a teljes kimúlásra, ha még ennél is több szemét borltja el az országot. Persze a birka nem tud a táguló ózonlyukról. Ő csak a másik birka után kullog, ahogy a mogyoróit szórja mindenfelé. Nyolcvanöt éves parasztbácsi mondta: - Van annyi parlagon maradt föld az országban, hogy kétszer ennyi munkanélkülinek is elég lenne, hogy az élelmüket megtermeljék. Ha én ősszel és tavasszal fél hold kertet fel tudok ásni, nekik sem arra kellene az erő, hogy a polgármesterre borogassák az asztalt a mindig újabb segélyekért. Mivelhogy sok a gyerek. De a fene eszi meg azt a fát, amelyiknek vas van a vígin. Van, ahol a csődület szinte a földbe tapossa a postást, amikor a segélyeket kézbesíti, hogy levegőt is alig kap. Aztán meg egy nagybüdös balra át és irány a kocsma! Mert alanyi jogon lehet ott naponta. Éjjel meg ittasan nemzi a fogyatékos gyerekeket a nemzet nyakára. Mert emberi joga van hozzá. Pedig már sokkal több az eltartott, mint az inaszakadtáig kihasznált eltartó. Kedves Honfitársaim! Aki tüntetni akar okkal, meg sokmindenről véleménye joggal és értelemmel, az azt is gondolja meg, hogy léteznek országok, ahol rend és tisztaság van. De nem ezek a legszegényebbek. Mert amilyen egy ország rendezettsége és tisztasága, olyan az eszme, a nevelés, a közélet. Olyan az irányítás is. Viszont tény, hogy a rendezett, tiszta környezetben élők rendet követelnek az élet minden területén. Csakhogy nálunk ma a rendbontó kisebbség diktál, hogy hogyan éljünk. Mi pedig úgy sompolygunk el az égbekiáltó gondok mellett, mint a behúzott farkú, oldalba rúgott kutya, amely még nyüszíteni is csak halkan mer. Ómagyar törvényből idézet: „A magyarok ereje apáink szigorában fjj." Ebből válhatott ismertté Európaszerte. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" De még a 2000 éves római törvény is „A birodalom ereje a rend szigorában vagyon." Nem a prüttyögő, tokos csirkének mondom, amelyik a kotló szárnya alól lesi a csillagos eget, hogy nem tárgyi tévedés! A tisztelt kételkedő utána nézhet. Már rég nem az a kérdés, hogy ki volt a kommunista, ki a demokrata, hiszen az itt egyre sokasodó kisebbségek sokkal jobban összefognak, mint mi. Mert képtelenek vagyunk életrevalóságot tanulni tőlük. Pedig a Feszty-körkép, mint Pusztaszer üzenete, talán a legérthetőbben mutatja be az akkori magyarság összefogásából és az ősi rend szigorából megvalósult nemzeti erőt... Azt nagyon komolyan kell vennünk, hogy a faji gyűlöletet nem mi találtuk ki. Csak ezzel a porral kell televágni a birkává lenézett magyarság szemét. Hogy e mesterséges köd leple alatt zavartalanul folyhasson az ország kirablása. A lovas vágta, a kilőtt nyíl süvítése, a kardok csatacsengése, nem atombomba! Nem vegyifegyver! Nem üvegházi hatás! De a haldokló környezetben fuldokló unokáink a sírból is kiátkoznak majd bennünket, ha képtelenek leszünk megállni az őrület útján. A Feszty-körképet már csak azért is látni kellene minden magyarnak, mert az az erő, az a szervezettség, az a csoda, ahogy a művész megáldotta, megalkotta, olyan jövőbe tekintő hitet áraszt, ami isteni sugallat lehet arra, hogy e hazához a többezer éve itt őshonos magyarságnak van a legtöbb jussa. (Még akkor is, ha a későbbi bevándorlók ezt tűzzel-vassal tagadják.) Én csak egy megfáradt öreg tanító vagyok, aki kialvó, kicsirry gyertyafényem mellől, elhalkuló hangon kiáltom: Árpád népe tigris vére! Tekints fel az Égre! Emeld fel a fejed!! íjjadon a kezed! S magyar leszel végre! Kőhalmi Antal ny. tanító Az 1995. november 30-i Üzenet a „hóhéroknak" című cikkhez szeretnék hozzászólni. Nem állok semmilyen személyes kapcsolatban sem a TKTV-vel, sem a VTV-vel, de igen felháborít, hogy az önkormányzat milliókkal finanszíroz egy magánvállalkozást. Hiszen van Szegednek már egy városi adója. Mivel én is tarjáni lakos vagyok nem tudok egyetérteni „Egy néző olvasóval sem". Ő azt ajánlja, hogy inkább a lakók megtakarított pénzét fektesse be Megyeri úr a profi hangstúdiója továbbfejlesztésébe. Habár eddig is azt tette. Különben is honnan volt Megyeri úrnak annyi pénze, hogy egy magánstúdiót alapítson? „Egy néző olvasónak" Húsz éve lakom Tarjánban és nem akárhol. A tizedik emeleten. Minimum 15 éve beázom. Húsz év óta csak egyszer volt a lépcsőház festetve. A lakásban is több helyen a tapéta alatt málik a beton. Ráadásul elképesztő magas a közös költség. Igen, amit Megyeri úr megspórol a lakókon, illetve lakásokon, szinte mind a vállalkozásba megy bele. Mi csak várjunk türelemmel. De ez nem elég. Megyeri úr még az önkormányzati milliókra is pályázik! Nagyon csodálkoznék, ha megkapná azokat a milliókat. „Egy néző olvasónak" pedig azt üzenem, hogy lakjon a tizediken csak két évig, mert mikor egy csöves az átjárón odapisil, még az is befolyik a lakásba. Akkor nem tudom, neki mi kellene? TKTV vagy a házak karbantartása. Igen, valakinek végig kellene menni a zárószinteken, hogy micsoda állapotok vannak. Igen, lehetne kezdeni mindjárt a Retek utcában. Tehát én is azt üzenem, nem kell „TKTV", inkább a lépcsőház meszelése és a tető javítása. Nevem és címem nem véletlen nem írtam alá. Egy elkeseredett nyugdíjas • Tisztelt (név nélküli) néző> olvasó! avagy „A hóhér dala" A Délmagyarország 1995. november 30-i számának 6. oldalán közölt levelét/?) élvezettel olvastam. Engem és vezetőtársaimat sokmindennek elmondtak már, de hóhérnak azért még nem. Lehet azonban, hogy még ezt is lehet fokozni a továbbiakban, párhuzamosan a költségvetési megszorítások által ránk kényszerített és a fegyelmezettebb, felelősebb gazdálkodás igénye miatt is indokolt takarékossági intézkedések következetes végrehajtásával. Azt pedig már szinte félve írom le, hogy költségvetési intézményektől, közszolgáltató szervezetektől is elvárható lenne a hatékony gazdálkodásnak legalább a szikrája. Rátérve azonban írásának témájára, a városi televízió (VTV) néven emlegetett intézmény kapcsán megfogalmazott gondolataira, néhány pontosító megjegyzést elengedhetetlen megtennem: 1. A VTV-ben „újabban jelentkező műsorok" bizonyára kielégítik „egy független helyi televízióval szemben támasztott követelményeket", amennyiben ezen azt értjük, hogy pl. az önkormányzatot alapvetően értintő kérdésekről szóló műsorban tisztségviselőkkel és hivatali vezető munkatársakkal készített riportokat a stúdióban ülő „független" személyek élőben minősítenek úgy, hogy azok vélmenyével nincs mód érdemben vitatkozni. Mindez valóban „független" az önkormányzattól, a várostól, az elemi újságírói etikától. Természetesen a köz pénzétől nem. Ez valóban tükröz valamiféle „logikai fejlődést", hiszen a korábbi városvezetés időszakában nem ez volt a jellemző. 2. Szelektív újságolvasói megfigyelés kijelenteni, hogy csak a Tatjáni Kábeltévé (TKTV) műsora, az adás technikai minősége hagy kívánnivalót maga után. Jó lenne különválasztani persze a minőségi és a tartalmi észrevételeket. E kettő összemosása szándékos és elfogultságot tükröző csúsztatás. Lakossági fórumokon, fogadóóráimon én gyakran találkozom olyan, tömegesen jelentkező igénnyel, mely a TKTV rendszerére történő átlépést célozza meg. 3. Sajnálatos az az értetlenség, mely a TKTV hatóságilag előírt beruházásának támogatása kapcsán megfogalmazódott. Az önkormányzat több tucat „érdekkörén kívül álló" szervezetet támogat, zömmel beruházáshoz, működtetéshez történő hozzájárulással. Ezek között egyházi intézmények, sportegyesületek, alapítványok, civil szerződések egyaránt megtalálhatók. Aki pedig látott már közelről lakásszövetkezetet, tudhatja, hogy mindennek nevezhető, csak busás nyereségre törekvő üzleti vállalkozásnak nem. A két kábelrendszer összekapcsolása valóban logikus felvetés, ám ez a két félen múlik, kényszerrel ilyen fúziót létrehozni csak diktatúrákban szokás. A sokat emlegetett beruházás nélkül a TKTV rendszerén megszűnt volna valamennyi műsor sugárzása, ami elképzelhető méltánytalanság lett volna az erre kapcsolódó szegedi polgárok szempontjából. Ezért segítették az érintett önkormányzati választókerületek képviselői lakóterületi alapjuk terhére ezt a rekonstrukciót. 4. Tájékozatlanságot tükröz a jelszolgáltatatás és a műsorkészítés összekeverése. A Szegedi Kábeltelevízió Rt. kizárólag jeltovábbítással foglalkozó üzleti vállalkozás, mely - a híresztelésekkel ellentétben - csupán 46%-ban az önkormányzat tulajdona. Bevételeinek, mely az általa beszedett előfizetési díjakból származik, köze nincs a VTV műsorkészítésének finanszírozásához. Ez utóbbi költségvetési intézmény, melynek bevételeit az önkormányzat költségvetési támogatása (16,5 millió forint) és saját vállalkozási tevékenységének eredménye (6,3 millió forint) adják. Ezen felül a városi költségvetésből 1994ben 10 millió forint fejlesztési támogatást is kapott. A TKTV a Kábeltévé Rt. előfizetési díjának feléért biztosít ahhoz hasonló műsorválasztékot és gyárt közszolgálatinak tekinthető saját műsort, nonprofit alapon, közösségi kezdeményezésként, egyetlen fillér önkormányzati működési támogatás nélkül, pedig nézői éppúgy szegedi választópolgárok, mint a VTV nézői. Nem említhető tehát egy lapon egy jeltovábbítási rendszer üzemeltetése műsorkészítéssel együtt és csupán a műsorkészítés, különösen azok költségeinek és közpénzekből történő támogatásának összevetésében. 5. A VTV heti három óra saját műsorának elkészítése valóban nem lehet kis feladat annak az összesen 27 alkalmazottnak (12 fő állandó, 15 fő megbízásos), de ezen is segített a profi technika beszerzése! A hagyományos felszereléssel egy ötperces riporthoz elegendő volt 3-4 fős stáb, a korszerűbbel nem adják 7-8 főnél alább. Ezen az egy téren sikerült elérni a nagy Magyar Televízió professzionális színvonalát. Azt pedig végképp nem hiszem, hogy az említett „Szomszédok" című csacskaság költségei mérvadóak lehetnek, egy helyi televízióval összehasonlítva. Ráadásul e műsor előállítását ismereteim szerint jórészt a hirdetők állják, és ha nekik ez megéri... Az, hogy a VTV önkormányzati támogatása sok vagy kevés, az az elkerülhetetlenül szükséges takarékossági intézkedések fényében vizsgálandó. Amikor az önkormányzat bevételei várhatóan 10 százalékkal csökkennek, amikor iskolákat kell összevonni, megszüntetni, amikor egyre kevesebb pénz jut a városi közösségi szolgáltatásokra, kivétel nékül minden intézmény működését, hatékonyságát felül kell vizsgálni, így a VTV tevékenységét is.. Keresni kell azokat a megoldásokat, melyek megtakarításokat eredményeznek, vagy az adott pénzösszegből több vagy magasabb színvonalú szolgáltatás nyújtását teszik lehetővé. Abban az esetben pedig, ha a VTV támogatását a városi költségvetés összefüggéseibe helyezzük, és arra az eredményre jutunk, hogy annak racionalizálásával, esetleg megszüntetésével pl. pedagógus álláshelyeket lehet megmenteni, nem igazán sok választási lehetőségünk marad. 6. Arra a kérdésre, hogy az önkormányzat miért nem használja ki a televíziója által meglévő óriási lehetőségeit, részben már az 1. pontban válaszoltam. Kiegészítésként csak annyit, hogy a költségvetési intézmények vezetői általában nagy önállósággal renelkeznek. Önállóan képesek egyre több költségvetési támogatást követelni, s azt önállóan elkölteni. Ha a fenntartó, az önkormányzat vagy az állam esetleg merészelne beleszólni az általa juttatott pénz felhasználásába, az intézmény működésébe, netán követelményeket támaszt és azokat számon is kéri, önállóan képesek önállóságukért minden fórumon szót emelni. Csak elfogyott a pénz, meg a türelem. Az adófizetőké is. Básthy Gábor alpolgármester