Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

SZERDA, 1995. Nov. 1. mm GAZDASÁGI MELLÉKLET IIL Túl az Egyenlítő felén! Századik esztendeje szolgálja 1995-ben villa­mos energia a Dél-Alföld lakosságának kényelmét. A hőskor - ma már ­technikatörténeti érdekes­ség. A Démász Rt. 2700 dolgozója tisztelettel gon­dol a villamosenergia­szolgáltatás kezdetére, és ^^^^HgVf^ H mélységes megbecsülést, J|l H tiszteletet érez mindazok iránt, akik ebben az elmúlt száz évben oly sokat tettek a villamosításért. A tech­nikai haladás elkötelezettjei, a villamos szakma híre­sen összetartó, szigorú rendben dolgozó serege érezte küldetésének a tiszta, komfortos energia eljuttatását az évtizedek hosszú során. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató - a régió mindenkori villanyszolgáltatójának jogutódja ­1992-től működik részvénytársasági formában. Fő te­vékenységünk a villamosenergia-szolgáltatás Ma­gyarország délkeleti részén: 33 városban és 229 kö­zségben a magyar lakosság egyhatodát szolgáljuk. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyében, valamint Pest és Baranya megye egy részén működik szegedi központunk irányításával öt hálózati üzletigazgatósá­gunk, 34 kirendeltségünk. Villamos hálózatunk hossza meghaladja a Földet körülölelő Egyenlítő hosszának felét. A Démásztól, mint a régió egyik legnagyobb szol­gáltató-gazdálkodó szervezetétől az itt élő fogyasztók elkötelezett, felelős magatartást, a korábbi éveknél színvonalasabb munkát várnak. Biztosíthatom fo­gyasztóinkat, a Démász rendelkezésére álló technika, az emberi szaktudás az ő igényeiket szolgálja. Társa­ságunk alapvető célkitűzése: „kiérdemelni fogyasztó­ink, tulajdonosaink és munkatársaink megelégedését." Dervarics Attila vezérigazgató • A dél-alföldi Áramszolgáltatás históriája SZÁZ. év: a gőzerőművektől a számítógépes irányításig Szegeden, a Széchenyi téren kezdődött... Ma már természetes, hogy villanyáram hajtotta háztartási gépek könnyítik életünket, hogy televízión az otthonainkba jön a világ, hogy számítógépek olykor az emberi elménél is gyor­sabban és pontosabban kal­kulálják ki teendőinket. Mindez elektromos áram nélkül elképzelhetetlen len­ne. De inkább araszoljunk tovább a dél-alföldi áram­szolgáltatás történetén. A kezdeteknél alig né­hány évvel később, 1902­ben megépült az első gőz­üzemű erőmű is, s megkezd­te Szegeden az áramterme­lést. 1897-ben Kecskeméten, 1899-ben Gyulán, Hódme­zővásárhelyen és Makón is megindult helyi gőzerőmű­vekkel a villamosenergia­szolgáltatás. Az első világ­háború közepén már 24 dél­alföldi városban és község­ben közel 10 ezer fogyasztót szolgált az elektromosság. A két világháború között újabb 17 kis községi villany­telepet létesítettek, majd a nagyobb városi erőművek ­Szeged, Békéscsaba, Kis­kunfélegyháza, Orosháza és Éppen egy évszázada, 1895. október 31-én gyulladt kl Szegeden, a Széchenyi téren 29 közvi­lágítási ívlámpa, s ezzel kezdetét vette a dél-al­földi áramszolgáltatás Immár százesztendős his­tóriája. Akkor még aligha gondolhattak elődeink arra, hogy az Itt élő emberek mindennap|al mi­lyen forradalmi változáson mennek majd át a vil­lamosítás nyomán. Nagykőrös - körül ellátási körzetek alakultak ki. A II. világháború bombázásai sú­lyos károkat okoztak az elektromos vezetékekben. A bombázások, robbantások során sok helyütt sérült a há­lózat. A legsúlyosabb károk Baja térségét érték, ahol hó­napokig szünetelt az áram­szolgáltatás. 1948-tól megkezdődött az áramszolgáltatók államosítá­sa. Először a Dél-Alföldön működő hét nagyobb rész­vénytársaságot vonták álla­mi tulajdonba, majd 1949­ben 12 közületi és 12 kisebb magántulajdonban lévő vil­lamosművet is államosítot­tak. Ekkor már több mint 130 ezer fogyasztót szolgált a villamos energia a Dél-Al­földön, s 92 nagyobb közület vette igénybe az áramszol­gáltatást. Állami pénzen nagyarányú falu- és mező­gazdaság-villamosítási prog­ram indult. Négy év alatt ­1947 és 1950 között - 60 községben épült ki a hálózat és gyulladt ki a villanyfény. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatot 1951-ben alapították. A Dél­Alföldet a Kecskeméten és Szegeden épített állomáso­kon keresztül összekapcsol­ták a nagy erőművek együtt­működését biztosító orszá­gos hálózattal, ennek nyo­mán újabb 114 községben épült ki a villanyhálózat. 1962-ben, 67 esztendővel az áramszolgáltatás kezdete után, a legkisebb dél-alföldi falubán is kigyulladt a vil­lanyfény. Á fogyasztói igények gyors növekedése szüksé­gessé tette a betápláló 120 kV-os állomások és a 35 kV­os főelosztó hálózat kiépíté­sét. A fogyasztók száma 1962-re ugrásszerűen emel­kedett: a Démász 316 ezer partnere 1175 millió kWh energiát fogyasztott. A vál­lalat ennek az igénynek 4 üzletigazgatósággal, 18 üzemvezetőséggel és 91 kör­zetszerelőséggel igyekezett eleget tenni. Az erőművek és az áram­szolgáltató vállalatok egysé­ges irányítására 1963-ban hozták létre a Magyar Villa­mos Művek Trösztöt. Hama­rosan új erőművek és nem­zetközi kooperációs vezeté­kek épültek. Elkészült a 220 és a 400 kV-os alaphálózat, valamint a távlati igények­nek is megfelelő 120 kV-os főelosztó hálózati rendszer. Korszerűsítették a hálózat védelmét, automatizálását és az üzemirányítást. A hatékonyabb munka és a fogyasztók jobb kiszolgá­lása érdekében a Démász korszerűsítette szervezetét: 5 üzletigazgatóságot és 31 ki­rendeltséget alakított ki. Fej­lődött a vállalat infrastruktú­rája is. 1990-ben a fogyasz­tók száma már 685 ezer, a villamosenergia-fogyasztás pedig 3322 millió kWh volt. 1991-től új fejezet kezdő­dött a dél-alföldi áramszol­gáltatás históriájában. A tár­sadalmi-gazdasági rendszer­váltás után a Démász is megkezdte működésének és szervezetének korszerűsíté­sét, átalakítását. A Magyar Villamos Művek Tröszt és vállalatai 1992-től kétszintű részvénytársaságokká ala­kultak. Elsődleges követel­ményként fogalmazódott meg - a gazdaságosságon és eredményes működésen túl ­a fogyasztók minőségi ki­szolgálása. (x) Dízelerőmű gépháza a villamosítás kezdetén Számítógépes üzemirányítás napjainkban Gondoljon a jövő évre! müiptúruk^ 'M „Rázós" anekdoták Az alacsony díjbeszedő férfi az egyik fogyasztónál hiába nyújtogatta a nyakát, nem tudta leolvasni a ma­gasra szerelt mérőórát. Végül kénytelen volt a terme­tes háziasszonytól egy széket kémi. A precíz asszony­ság attól tartva, hogy a díjbeszedő lába bepiszkítja a széket, inkább felajánlotta: felemeli a kollégát. A mű­velet olyan jól sikerült, hogy a díjbeszedő bele is tu­dott kapaszkodni a mérőórába. Ez lett a vesztük: az óra ugyanis zárlatos volt, s mindkettőjüket megrázta. A feldühödött háziasszony, miután huligánnak titulál­ta a díjbeszedőt, egyetlen mozdulattal bevágta a sarok­ba. * A kiskatona ad két vezetéket a parancsnokának, majd visszaveszi, s így szól: - Köszönöm, akkor a másik kettőben van az áram. * A faluvillamosítások idején Géderlakon egy Jávor István nevű szerelő a fejébe vette, megismerkedik a tanácselnökkel, akit Boldog Jánosnak hívtak. Oda­ment hozzá és bemutatkozott: - Jávor István vagyok. A tanácselnök így válaszolt: - Boldog vagyok. - Én is boldog vagyok - vágta rá Jávor, mire az elnök ismét csak annyit mondott: - Boldog vagyok. - Én végtelenül boldog vagyok - fejezte be a be­szélgetést Jávor. Iroda, asztali, képes asztali kivitelben, valamint zsebnaptárak és határidőnaplók. Kínáljuk még a papír-írószer szakma teljes választékát mérsékelt árakon. Közületeknek, viszonteladóknak mennyiségi vásárlás esetén ingyenes házhoz szállítás és engedmény. Rendelést faxon és telefonon is elfogadunk. Telyfax: 62311-039, Telefon: 62326-752. Szeged-Ságváritelep, Czibula u. 1. Választék + minőség + olcsó ár ^mm = Csepeli Piért wJ Számoljon, meqéri! Mármint van-e alternatí­vája az MS Windows világá­nak, tágabb értelemben a grafikus felhasználói felület­nek, és mostantól kezdve az Oprendszer-Ablak házaspár­nak. Van-e még választási lehetőségünk, vagy törőd­jünk bele abba, hogy kiala­kult egy számítástechnikai egypártrendszer? Akik eset­leg már e kérdésfeltevésre is ingerülten reagálnak, mond­ván: „Miért kellene, hogy a Windowsnak alternatívája legyen?", azokkal az itt kö­vetkező oldalakon aligha fo­gunk szót érteni. Különösen nehéz vitat­kozni erről a témáról akkor, ha összekeveredik két foga­lom: az ablaktechnika és az Ablak. Az egyik a számító­géppel folytatott „párbe­széd" fejlődésének szükség­szerű állomása, amely a köz­vetlen kódolás, a parancs­nyelv és a menürendszer után érkezett el és vált nép­szerűvé, valamikor pedig ta­lán folytatódik a beszédfelis­merés, a kézírásfelismerés, sőt egyesek szerint a gondo­latolvasás gépi technológiá­jával. A másik ezzel szem­ben csak egy konkrét ter­mék. Az ablaktechnika és a grafikus mód közé sem lehet egyenlőségjelet tenni, de va­ló igaz, hogy a grafikus ke­zelői felület bizonyos több­letfunkcióival a karakteres működés nem ruházható fel. Nem is ebben jelentkeznek a szakmai nézeteltérések, ha­• Számítástechnikai egypártrendszer? MS Windows-világ nem abban, hogy szükség­szerű-e minden számítás­technikai feladatot grafikus felületre átvinni. S ha igen, akkor ennek egyetlen kvázi szabvány zárt világában kell-e megtörténnie, vagy in­kább nyitott számítógépes környezetben? Ha pedig a racionalitás esetleg mégis a ' monolitikus megoldást dik­tálja, akkor miért éppen a Microsoft erőforrástékozló rendszerére kell mindent fel­építeni? E nehezen megválaszol­ható alapkérdések egyenes következménye, hogy tech­nikai köntösben megjelentek a középkor teológiai hitvitái, meg az állampárti korszak „velünk vagy ellenünk" komplexusai. Amikor vala­miről nem lehet teljes bizo­nyosságot szerezni, akkor a hit lép előtérbe. DOS-hívők­re és Windows-hívőkre osz­lik a számítógépes szubkul­túra, egy szakmailag erős és befolyásos kisebbség pedig keresi az alternatív „valláso­kat". Mindhárom csoport közös jellemzője, hogy hitük tárgya nem tölti el őket ma­radéktalan elégedettséggel. Nyíltan vagy titokban vala­mi jobbat (is) szeretnének. Bili Gates az amerikai sajtónak a Microsofttal szembeni barátságtalan hangvételére panaszkodik. És nem érti az okát. Való igaz, hogy más cégek is rendre megjelennek a piacon ESNS-szoftverekkel (ESNS = Elsőre Soha Nem Sikerül), velük szemben a sajtó mégis elnézőbb. Talán mert ott ki­sebb átmérőjű csapból folyik az, hogy „mi vagyunk a leg­szebbek, a legjobbak, a leg­okosabbak, a legsikereseb­bek..." Az MS-DOS és az MS Windows gyengeségeit még talán el is néznék, de a pénz és a hatalom arrogan­ciájára a Föld túlsó felén is érzékenyek - ha nem is annyira, mint mi itt Európá­ban. A „szabálytalan" piaci magatartásra viszont Ameri­kában reagálnak kifinomul­tabban, mint a vadkapitaliz­musban tévelygő posztszo­cialista országokban. Elvitathatatlanok viszont a Microsoft érdemei a szá­mítástechnika propagandájá­ban és popularizálásában. Ezt lapunk szerkesztési filo­zófiája is kezdettől fogva tá­mogatja. A mindenki által kezelhető kommunikációs felület követelménye, a programok használatát meg­könnyítő beidegződések ki­alakítása, az installálási ru­tinfeladatok automatikus el­végzése, a kompatibilitás és az átjárhatóság igénye... mind olyan vonások, ame­lyek szimpatikusak szá­munkra. (Ánnál nagyobb kár, hogy elég hosszú a be­váltatlan ígéretek listája.) Meggyőződésünk, hogy az MS Windows és a Micro­soft hibáinak, illetve kifogá­solható magatartásának osto­rozása inkább válhat javára a számítástechnikának, sőt ' magának a Microsoftnak is. y mint a tömjénfüst. Bár a gra­fikus felületnek egyelőre nincs alternatívája (még az Ablaknak is alig), igenis van alternatívája a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés­nek, a kidolgozatlanul piacra dobott termékek üzletpoliti­kájának... A Microsofton kí­vül sok múlik azonban az „alternatívokon", a verseny­társakon, hogy a számítás­technikát (és az egész társa­dalmat) jobban szolgáló, ha­tékony, jövőbe mutató meg­oldások terjedjenek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom