Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. Nov. 23. Lehel csók is, vagy halálos dőlés Beszélgetés Bicskey Lukács komédiással\ aki maga választotta ezt a megnevezést KULTÚRA 7 • Nemrég tetted le életed első főszerepét, a Macbethet. A Szegedi Nemzeti Színház hónapon ál játszotta; előadásról előadásra fel kelleti venned azt a Macbeth jellemet, amely eleitől végig a darab fókuszában lobog. Két kérdésem van az elején: bizonyltottál-e valamit, és Macbeth lettél-e közben? - Annyit legalábbis bizonyítottam, hogy két hosszú órát el tudok tölteni a színpadon. Különben mindig abból indulok ki, hogy feltétel nélkül el kell fogadnom, amit játszani kezdek. Nincs: ha és de. Ami neki igazság, azt kell megkeresnem. így aztán egyet kellett értenem Macbeth-tel; a mindennapi dolgaival, amiket csinált, ahogyan tette, az ő fejével kellett végiggondolnom, hogy ezek az igazságok valódi emberi igazságok. Nem éreztem úgy, hogy Macbeth didaktikusán, felületesen gonosz; oly módon azonosulhattam vele, hogy a saját önigazoló reflexeim megvédték őt is attól, hogy gonosznak tartsam. Ennyiben persze magam is Macbeth-té változtam. • Úgy is értettem: őrültebb lesz-e egy kicsivel az ember a szerepe miatt? - Nem. Csak amennyire egyébként is őrült. Dehát: ki a normális? Nemrég hallottam, hogy az Erzsébet hídra felmászott egy ember; mondták, hogy őrült. De mitől az? Mert azt mondják rá. Amaz felment és közölte, hogy sajtótájékoztatót akar tartani. Szerintem a célja szempontjából igaza volt. Másként soha senki nem figyelne oda arra, amit mond. Nos hát, van aki a hídra mászik fel, és van, akinek nagyobb a szerencséje, és eljátssza Macbethet. • Nem nehéz kontrollálnod magad egy-egy ilyen szerep nagy érzelmi intenzitású jelenetei alatt? - Egyáltalán nem. Ez a különös: amikor a kontroll nélküli indulatfakadást játszom. a színészi kontroll akkor is működik. Tudnom kell mit teszek. Azután erre egyre kevesebb szükség lesz; a Macbeth-előadások során eljutottam oda, hogy a szerepen belül bármit tehettem a színpadon, az azonos volt a macbethi lényeggel. Úgy értem, nemcsak a próbák alatt beállított jeleneteket csináltam meg, hanem minden előadás alatt volt valami új tz, amit élvezni lehetett. Bicskey Lukács, a Szegedi Nemzeti Színház művésze # Megfontolt embernek tartod magad? - Hmm! Igen. Családapa vagyok és rendezett családi életem van, ha erre gondolsz. # Jó. Kíváncsi vagyok, mit érzel, amikor ordítasz a színpadon? - Hadd gondolkodjam. A színész részekből rakja össze szerepét, amely ráadásul egy sűrített dolog. A Macbeth, két óra alatt egy egész életet fog át. A színész eközben tudja, hogy bizonyos helyzetekben meddig kell eljutnia, hol van a végpont. Ez fontos: a végpont! Minden előadáson ezeket a végpontokat keresem egy-egy akcióban; hogy végül is hová torkollik majd? Ez lehet, hogy csak egy felébresztett érzés lesz, de lehet egy üvöltés is, egy csók vagy egy halálos döfés. A valódi végcél felé kell tartani, bár a színész ezt soha nem tudja elérni, szerintem. # Nem érzed úgy, hogy a szövegmondásra tartozó kifejezési árnyalatokat pótolsz a színpadi mozgásoddal? - Vannak szerencsésebb alkatú színészek, akiknek jobb hangképző fizikai adottságaik vannak. Szépen, plasztikusan tudnak beszélni, a hangjuk rendkívül kifejező. Őtőlük soha nem kérdezik meg: nem a hangjukkal pótolják-e, hogy nem tudnak mozogni. De minek panaszkodnék? Ez az adottságom. Vannak nagyon kappanhangú színészek. Nem jó, ha hasonlítgatom magam, de például Cserhalmi Györgyöt egyfolytában piszkálták a hangja miatt. Mondták, hogy fakó, meg hogy kis hangtávolságot használ - aztán megszokta mindenki. Elfogadták, mert kitűnő színész. t Van egy magyar színjátszási hagyomány, amely patetikus, emelkedett, szavaló szövegmondást kér, és kevesebb mozgást. Ez nem a te világod. Azt szeretném kérdezni, hogy abban az esetben, ha a régi hagyományokon nevelkedett színészekkel kerülsz egy darabba, akkor mihez kezdesz?. - A szakma körülményei olyanok, hogy a különböző habitusú színészek a közös munka alatt többé-kevésbé igyekeznek alkalmazkodni egymás játékmódjához. A rendező dolga, hogy ezt az egységet elérje. Egyazon színpadon nem működhet két különböző felfogásban két színész; egy, aki természetesen játszik, és egy, aki szaval. De hadd tegyem hozzá, hogy a régi hagyomány nagy színészeiről egytől egyig elmondható a természetes játékmód is. • Könnyen ki tudsz bújni a bőrödből? Ha egy más karakterű ember mozdulatait és arcjátékát kell eljátszanod... - Semmi máson: egy gondolaton múlik. Azon, hogy van egy helyzet, amelybe belegondolod magadat és a környezetedet; ha sikerül ezt Bédás Péter halálára Titok az élő ember, de még inkább titok az eltávozott. Az ittmaradottak szorongva számlálgatják most már örökké leróhatatlan adósságukat. És gonddal gereblyézik össze mindazt a jót, ami az emléket szépítve megnemesíti. De vannak kivételek, ahol nincs szükség a kegyelet kozmetikájára. Bódás Péter öröksége a szeretet öröksége, tiszta és feddhetetlen, bizonyság arra, hogy élt köztünk egy igaz ember. Akinek rendkívüli szellemi képességei olyan természetes gesztussal szolgáltak mindnyájunkat, miként a csillagok kozmikus panorámája, a madarak „Allegro giocoso" koncertje, vagy a matézis kristályos igazsága bűvöli el a ráhangolt lelket. Péter szerette a világot és rá volt hangolva izgalmas szépségére. Érdeklődése olyan széles körű volt, mintha a „homo universalis" reneszánsz ideálját kívánta volna megvalósítani. Ám az igazság szeretete és a lényegre irányzott kényes aprólékosság megmentette attól, hogy nagyvonalú, talmi eleganciával csak a dolgok felszínéig jusson. Jó volt beszélni vele, mert nem csak magára, hanem a másikra is figyelt, és éppen mert figyelt, nem maradhatott rejtve előtte az okfejtés henvesége, a hézagos érvelés. Szilárdan ragaszkodott a megtalált igazsághoz, de kereste az újat, s ha kellett, a tarthatatlan hástyát készséggel feladta. Amilyen szigorú volt az álságoshoz, úgy volt jóságosan elnéző a botladozó jószándék iránt. De a legjobb volt zenéjét hallgatni: Mozart, Schubert, Brahms, Franck és a többiek üzenetét. A szeretve adakozók lelkes hevületével muzsikált és túl a tehetségen, túl a parádés felkészültségen, talán ez adta a Bódás-féle zenélés áldott többletét. Mert mindennek a végoka nála a szeretet volt, ami nélkül - ismerjünk bár minden titkot és tudományt - semmik vagyunk és olyanná leszünk, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. Á szeretet pedig örök. Ezért Péter velünk marad. Meszlényi László • Bódás Péter búcsúztatása ma, csütörtökön 11.30-kor lesz a Honvéd-téri református templomban, temetése (urnás) pedig 12 órakor a Belvárosi temetőben. megtenned, akkor már nem kell arra külön figyelned, hogy milyen ábrázatot vágj és milyen speciális mozgásod legyen. A gondolat, ha tiszta, magával visz. Nem pusztán gyakorlással építem fel az arcjátékomat és a mozdulataimat. Tudom persze, hogy minek van ereje és minek nincs, de... Vagy tán inkább egy mozdulatból jönne a gondolat? Nem tudom. Most, hogy beszélni kell róla, nem is találom a megoldást. • Érezted-e már, hogy olyasmi miatt szeret a közönség, amit kevésbé tartasz fontosnak, és van valami fontosabb, amit viszont nem vettek észre? - Meglehet, annak van igaza, aki kívülről látja. • Mit jelent neked az a szó, hogy sznob. - Szerintem mindenki az, aki nem őrült. Az emberek olyan felvett normáknak, olyan kreált kívánalmaknak akarnak megfelelni, amelyeket a saját territóriumukban fontosnak tartanak. • Szerinted a színésznek kell-e foglalkoznia a gyakorlatiakat meghaladó elméleti esztétikai kérdésekkel? - Bizonyára. De ne kérd, hogy egyet is megfogalmazzak. Ha pontosan felelni tudnék bizonyos kérdésekre, akkor kitűnő esztéta lennék, vagy író, mert akkor olyan módon szedném rendszerbe a gondolataimat, hogy leírhassam. De én színész vagyok, s a megérzéseim a játék szolgálatában állnak. t Melyiket választanád a három kifejezés közül: színész, színművész, komédiás. -Óh, hát a komédiást! • Tanult színésznek tartod magad? - Nem. De a szakma jó részét azért meg kell tanulni. • Jól viseled a kritikát? - Nagyon rosszul! Egyegy megérdemelt bírálat felőröl. Ilyenkor pipa vagyok magamra is, a bírálóra is de a kritika nem mindig ingat meg. • Mit gondolsz, mi hiányzik az emberekből? Mi ellen kell védekezned? - Van egy bizonyos kör, amelyben nem kell védekeznem. Ők a barátaim, akik a legélesebb bírálatot is elmondhatják, mert szeretettel teszik - nincs értelme velük szemben a védekezésnek. Másfelől viszont ahelyett, hogy az ember szeretettel megmondaná a véleményét egy előadás után, marad egy „gratulálok, jó volt". Igen, azt hiszem, hogy a szeretet hiányzik. Meg az a hit, hogy a másik nem buta, csúnya, rossz, és nem gonosz. Panek Sándor Ricsaj a VTV-ben Ma, csütörtökön délelőtt 9 órától este 8-ig a Szegedi Városi Televízió élőben közvetíti a képviselőtestület közgyűlését. Este 9 órától újra jelentkezik a VTV könnyűzenei műsora, a Ricsaj. A népszerű klipeken kívül szegedi sztárvendéggel, a Nyers együttes vezetőjével találkozhatnak a nézők. Lesz programajánlat és rejtvény is, utóbbi megfejtését a VTV címére (Feketesas u. 11.) vátja a műsorvezető. Molnár Sándor. A műsort pénteken este 20.10-től ismétlik meg. Szegeden, a Nagykörútra nyíló utcában 2 különálló helyiség egyben vagy külön-külön iroda céljára kiadó. Érd.: 62/311-666. Huszta Tibor • Összevonással kimúlhatnak a színházak Az új finanszírozás hatása Szegeden MM iért kell mostanában nagyon megMWu fontolni, hogy megváltozzon-e a színházi szervezet? Mert megváltozott a színházak finanszírozási rendszere. Az állami költségvetési terv szerint a kősztnházak kedvezményezettebb helyzetbe kerültek, mint a szabadtérik, az úgynevezett alternatív színházak és a bábszínházak. Ez utóbbiak eddig „automatikus" állami finanszírozása megszűnt. Az állam nem vonult ki teljesen: ha az önkormányzatok gondoskodnak e színházak működési költségeiről, a produkciókra pályázati úton kapnak állami támogatást. A kősztnházak esetében az állam finanszírozza az - előbbiekénél jóval tetemesebb - működési kiadásokat. Ez egyszerűsítve az épületek fenntartási költségeit jelenti. A színházi költségvetésekben ennél kisebb hányadot kitevő produkciós kiadások fedezetét (amibe a művészeti menedzsment és a művészeti produkció kerül) a kősztnházak egyfajta érdekeltségi rendszerben kapják: az önkormányzati támogatás függvényében. A jelenlegi tervek szerint az önkormányzatok minden színházra szánt forinthoz kapnának 80 fillért az állami költségvetéstől. Mit kell tehát megfontolni - speciálisan Szegeden? Ha a kőszínházat és a szabadtérit egy szervezetben akarják működtetni, az „új", összevont színház megkapja azt az állami (működési) támogatást, ami a kőszínháznak az új finanszírozási rendszerben jár. Hozzáteszi az önkormányzat a magáét, plusz ennek 80 százalékát megint az állam (produkciós költség). A szabadtéri viszont elesik attól a lehetőségtől, hogy az önálló szabadtérik (valamint báb- és alternatív színházak) által pályázható költségvetési pénzhez hozzájusson. A további működéséhez egyetlen megoldás kínálkozik: az önkormányzat olyan mértékben emeli a színháztámogatás összegét, hogy ennek plusz állami 80 százalékával már elképzelhető: a jövő nyáron is legyen valamilyen produkció a felújított Dóm téren. De miből emelné meg az önkormányzat a színházra szánt összeget? S vajon valóban leperkálná-e a költségvetés a megemelt összeg 80 százalékát? (A tényleges elosztási elveket majd csak decemberben, vagy januárban dolgozza ki a minisztérium - a 80 százalék helyett lehet több is, de kevesebb is; mindenesetre valamennyi magyar kősztnház produkcióit az erre a célra rendelt I milliárdból kell finanszírozni.) Közbevetőleg: azt is fontos még tudni, hogy a hagyományos költségvetési intézményeken kívül a közhasznú társaságként működő színházak is megkapják az állami támogatást, a fent leírtak szerint, vagyis az önkormányzati hozzájárulás függvényében. m legutóbbi közgyűlési határozattal Mm ellentétben tehát nem érdemes megvizsgálni a szervezeti összevonásnak még csak a lehetőségét sem. Amit viszont nemcsak lehet, hanem kell is vizsgálni: a színházak önálló jogi státusának fenntartásával hogyan lehet olyan produkciós, műszaki és adminisztratív együttműködési rendszerben működtetni a két színházat, hogy a költségeket csökkenteni lehessen. Mert a szabadtéri „automatikus" állami támogatásának megszűntével muszáj takarékoskodni. Ha nem, meghal a szegedi nyári színház Ilyen helyzetben az érvénytelen igazgatói pályázat után változatlan szövegezéssel hirdetni meg az új pályázatot, sőt, közgyűlési határozatban fenntartani az összevonás lehetőségét - egyenlő: esélyt adni a szabadtéri kimúlásának. Vagy ami még rosszabb: mindkét színház lassú kiszenvedésének. Sulyok Erzsébet • Filharmóniai koncert a színházban Portugál karmester és egy 14 éves csodagyerek Miguel Graca Moura és Karsai Márk. (Fotó: Nagy László) Ma este fél 8-kor a Nemzeti Filmharmónia bérleti hangverseny-sorozatának keretében a Szegedi Szimfonikus Zenekar ad koncertet a Szegedi Nemzeti Színházban. Az együttest Miguel Graca Moura portugál karmester vezényli. Az esten közreműködik Karsai Márk (zongora) és Nemes Balázs (trombita). A műsorban felhangzik majd J. S. Bach II. brandenburgi versenye, Mendelssohn g-moll zongoraversenye és Brahms IV. szimfóniája. Aczél Ervin, a szegedi szimfonikusok vezetője idén nyáron Liszabonban ismerkedett meg egy nemzetközi karmesterversenyen Miguel Graca Mouraval és az általa irányított Liszaboni Metropolitana Zenekarral. A portugál karmester Aczél Ervin felkérésére érkezett Szegedre, jövő márciusban viszont a szegedi zenekar karmestere vezényli majd a liszaboni együttest. Miguel Graca Moura lapunknak elmondta: a szegedi muzsikusok zenéhez való hozzáállása, hangszertudása dicséretet érdemel. A portugál karmester aki Moszkvából, illetve Szentpétervárról érkezett Szegedre - óriási különbséget lát a minőség tekintetében az orosz és a magyar muzsikusok között. Itt egy összeszokott és rendkívül fegyelmezett csapatot talált. Véleménye szerint a szegedi zenekart, melynek tagjai magas fokon űzik a muzsikálás mesterségét, megfelelő módon kell finanszírozni, mert mint mondta: „a zene is olyan, mint a foci; a minőséget meg kell fizetni." A Portóban született karmester szerint Bacfi II. brandenburgi versenyét minden zenekarnak játszania kellene, mert a barokk technikájú mű változatosságot biztosít. „Mendelsshon g-moll zongoraversenyét, sajnos, ritkán játszák a zenekarok, pedig rendkívül érdekes és tanulságos zenemű." Miguel Graca Moura megvallotta, hogy szívéhez a Brahms szimfóniák közül a IV. szimfónia áll a legközelebb, mert számára ez a legszebb, legegységesebb és legteljesebb mű. „ Ez egy fantasztikus szimfónia egy mesés szerzőtől." Aczél Ervinnek ő ajánlotta, hogy kerüljön a műsorba. Az esten fellépd 14 éves Karsai Márk csodagyerek hírében áll. Karsai Márk már hároméves korában kezdett el zongorázni. 1991-ben megnyerte a németországi Mozart versenyt, s még ugyanabban az évben kiemelt fődíjat kapott a Jeunesses Musicales-en. Azóta bemutatta már tehetségét az Állami Operaházban, a Vigadóban és más egyéb rangos koncertteremben. A másik közreműködő, Nemes Balázs még nincs 20 éves, de már azt mesélik róla, hogy ő lesz a magyar Mourice André. Zenei pályafutása meredeken (vei fölfelé és minden adottsága megvan ahhoz, hogy világhírű trombitaművész váljék belőle. Sz. C. Sz.