Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-16 / 269. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. Nov. 16. BELÜGYEINK 3 Az akadémia előtti nagygyűlésen a csatlakozó szakszervezetek képviselői közül többen kinyilvánították, hogy a demonstráció alapvető célja a közal­kalmazotti béremelés követelése. Hangsúlyozták, hogy a kormány az utób­bi hónapok intézkedéseivel és a továbbiakban is tervezett elbocsátásokkal rendkívül méltatlan helyzetbe hozta a pedagógusokat és a felsőoktatási dolgozókat. Ha a feketegazdaságot tápláló milliárdokat visszacsatolnák az oktatásba, az egész ország élvezné kamatait - mondta az egyik felszólaló. Az FDSZ képviselője kijelentette: „Fodor Gábor talmi dicsőség a tiéd", majd hozzátette: „Bokros és Surányi rossz tankönyvet olvastatok!" A beszédek elhangzását követően a tüntetők tömege elindult a Kossuth Lajos tér­re, hogy meghallgassa a de­monstráció fő szónokait. A Kossuth téri központi tüntetésen a tömeg többek között „siker-ágazat, kudarc­bér", „már az összes méz el­kopott a madzagunkról" feli­ratú táblák alatt hallgatták meg az FDSZ, a KKDSZ és a PSZ vezetőit. Kis Papp László, az FDSZ elnöke rá­mutatott: a közalkalmazotti bérigények és a kormány ál­tal bérfejlesztésre szánt lehe­tőségek rendkívül messze vannak egymástól. A közal­kalmazottak közül senki sem várhatja azt, hogy jövő év január l-jétől emelést kap­hat. A szónok szerint ez el­fogadhatatlan, elsősorban is azért, mert az utóbbi három évben már "csaknem 80 szá­zalékkal csökkent az e szfé­rában dolgozók reálbére. Megjegyezte azt is, hogy a kormány által javasolt új bértábla alapján jövő év szeptemberétől mindössze 2 százalékos bérfejlesztést kapnának az alkalmazottak. A továbbiakban elutasította azt a lehetőséget, hogy a kö­• Pedagógusok és a közművelődési dolgozók Demonstráció Pesten Szöllösi Istvánná nyújtotta át a három szakszervezet közös petícióját Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének. (MTI-telefotó) zalkalmazotti létszámcsök­kentés keretében újabb dol­gozókat bocsássanak el a felsőoktatásból. Az egyetemi és főiskolai oktatók nem kí­vánnak olyan béremeléshez jutni, amelynek kollégáik el­bocsátása az ára. Ez kanni­balizmus lenne - hangsú­lyozta a szakszervezeti veze­tő. A szónoklatokat követően Szöllősi Istvánná, Kis Papp László és Vadász János elin­dult a Parlamentbe, hogy át­adják a három szakszervezet közös petícióját Gál Zoltán­nak, az Országgyűlés elnö­kének. A petíció szerint a tüntetés résztvevői követe­lik: a közalkalmazottak 25 százalékos bértömegnövelé­sét és az ehhez szükséges költségvetési többletforrások teljeskörű biztosítását; vala­mennyi 1992 előtti munkavi­szony közalkalmazotti jogvi­szonyként való elismerését; követelik továbbá a köz- és felsőoktatási, a kutatási, a közművelődési és a közgyűj­teményi intézmények műkö­désének, valamint a foglal­koztatási és szakmai bizton­ságnak a garantálását. A do­kumentum szerint a de­monstráción résztvevő szak­szervezetek - élve alkotmá­nyos jogukkal - készek to­vábbi érdekérvényesítő akci­ókra. A petíció kitér arra is, hogy az aláíró szakszerveze­tek a kormánnyal folytatan­dó tárgyalások lezárásaként megállapodásra kívánnak jutni a pedagógusok kötele­ző óraszámának és a tanuló­csoportok létszámának vita­tott kérdéseiben, a települési és a megyei önkormányzati kulturális normatívák meg­őrzésében és összegeinek növelésében', valamint a fel­sőoktatási intézmények mű­ködési és foglalkoztatási alapjait meghatározó költ­ségvetési hozzájárulások vi­tatott kérdéseiben. A PSZ, az FDSZ és a KKDSZ egyúttal azt kérte, hogy az Országgyűlés a jövő évi költségvetési törvényjavaslat általános vitáját addig ne zárja le véglegesen, amíg a fenti kérdésekről az érdekel­tek a megállapodás remé­nyében tárgyalnak. Gál Zoltán, az Ország­gyűlés elnöke Szabó Zoltán művelődési politikai állam­titkár társaságában csaknem háromnegyed órás megbe­szélést folytatott a szakszer­vezeti küldöttség tagjaival. A tanácskozást követően az érdekképviseleti vezetők a sajtó munkatársainak el­mondták: sztrájkbizottságuk pénteken ül tárgyalóasztal­hoz a kormányzat képviselő­ivel. Hangsúlyozták: nagyon remélik, hogy követeléseiket tárgyalásos úton sikerül ér­vényesíteniük és nem kény­szerülnek sztrájkra. A tüntetők - a szervezők eredeti szándékának megfe­lelően - már nem várták meg a Parlament előtt a ta­nácskozás végeredményét, és annak befejezése előtt szétoszlottak. A demonstráció szervezői 70-80 ezer körülire becsül­ték a tüntetésen részt vevők számát. (MTI) • Kisimre Ferenc jelenti Amerikából Hazatértek a sándorfalvi citerások Nyilván sokan meg­jegyezték az elmúlt né­hány hét alatt Szeged és Sándorfalva nevét itt, az Államokban. Az előbbit azért, mert To­ledo Szeged testvérvá­rosa, és ezt mindenütt hangsúlyozták, amikor a magyar művészeket bemutatták; az utóbbit pedig azért, mert a Bu­dai Sándor nevét viselő citerazenekar Sándor­falváról érkezett. Egy kis túlzással azt is mondhatnám: és meg­hódította Amerikát! Á három hét alatt Toledó­ban, Columbusban, Clevelandben, Detroit­ban, Genoaban (Csany­telek testvérfalva), Port Clintonban és a kana­dai Windsorban léptek fel, haatalmas sikerrel. Iskolákban, művelődési házakban, Zonta és Kiwannis klubokban, templomokban léptek fel, s felkeresték a ma­gyarok egyesületeit is. Gyak­ran volt alkalmam elkísérni őket egy-egy fellépésükre. Rodler László karmester irá­nyításával a Muhari László, Terhes József, Hegedűs Ist­ván, Csatlós Ferenc, Erdélyi József és Széli István alkotta együttes, valamint a velük együtt fellépő Kardos Zoltán és Halász Éva, Kukucska András és Dudás Szilvia tán­cospár olyan hangulatot te­remtett, hogy a közönség gyakran felállva és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta produkciójukat. De láttam mást, valami megható, egyben felemelő érzést kiváló jelenetet is: a • citera hangját hallva egy mellettem ülő néni sírni kez­dett. és az előadás végéig csorogtak a könnyei. Utoljá­ra harminc évvel ezelőtt hal­lottam citerazenét, akkor is a rádióban - mondta az idős hölgy, aki vagy 80 évvel ez­előtt született, valahol a Fel­vidéken. S szép példája volt a közönséggel való együtt­működésnek az is, amikor a fürge lábú néptáncosok part­nert választottak maguknak a közönség soraiból, és együtt ropták a csárdást, gyakran az egész terem népével... Nagy visszhangja volt en­nek a látogatásnak, s az itteni helyi sajtó, tévé és rádió sű­rűn cikkezett a vendégekről. A sikerekről szólt az a hétfői búcsúest is, amelyen a tole­dói Magyar Klubban a Test­vérvárosi Iroda képviseleté­ben John Henry Fullen és Bálint Erzsébet, a klub kép­viseletében Andrew Rakay, Toledo város önkormányzata nevében Újvagi Péter ta­nácsnok mondott köszönetet a vendégeknek az eredmé­nyes helytállásért. Nyerges Gusztáv, az együttes mene­dzsere pedig a házigazdák­nak köszönte meg a meghí­vást, a színvonalas szerve­zést és a kifogástalan ven­déglátást. Csaknem negyven fellépé­sük volt a művészeknek, az­az, ha a New York-i és a nia­garai kirándulásukat leszá­mítjuk, napi 3-4, fizikailag is igen nagy teljesítmény. Ezzel a turnéval azonban valószí­nűleg megalapozták hírnevü­ket a rokonszenves fiatalem­berek az Újvilágban. S a je­lek szerint találkozik még velük az itteni - különben igen-igen hálás - közönség. (A tudósítás a Castello Hun Kft., az Interagent Co. Biztonsági, Szervező és Ta­nácsadó Társaság, a Mor­tons Utazási Iroda és a Ma­gyar Kisebbségi Informáci­ós Iroda támogatásával jött létre.) Január elsejétől csak a most kibocsátott új - a ré­gitől lényegesen eltérő ­vényekre írhatják fel az or­vosok a tb által támogatott gyógyszereket. Igaz, az új­fajta receptek már forga­lomban vannak, sok orvos megkapta ezeket, s már használja is, ám december 31-ig még a régi vényekre is írható fel gyógyszer. Az új recepten szerepel az orvos és a beteg neve és címe, a beteg tb azonosító száma, a rendelt orvosság és az orvos - úgynevezett ­személyspecifikus vonal­kódja. Ez utóbbi alapján azonosítható a gyógyszert felíró orvos, és ellenőrizhe­tő az is, hogy az illető dok­tor hányadik receptjét töl­Új recept - sok adattal tötte ki egy adott időszak­ban. Nyilván sokan most arra gondolnak, mennyibe kerül­het ez az új recept-akció a tb-nek. amivel az orvosok túlzott mértékű gyógyszer­felírását kívánják visszaszo­rítani éppen a jobb ellen­őrizhetőséggel. Az új recep­tek darabja 1 forint 90 fillér, de az orvosoknak ezt nem kell sem az idén, sem jövőre kifizetniük az egészségbiz­tosítónak. A tb-től novem­berig 132 millió új vényt igényeltek az orvosok. K. K. orautgos ejtéxís+gwxtoxaíxí tvn/tir v+nye a gyilgy^terek nradclés+re fcm^t.fc.v hl - - —* ' — éS 19 au fut- Vf * mm -..bgjx'sjil— o 11 i t,rt> t 3p m 1 oJeí. 'iuz rcjáeuí i áui-cks. i? l,L. 3 cl A túlfeszített gondolkodás teljes hiánya WW olt egyszer egy államtitkár, széke még meg se ™ melegedett, máris hihűlt. Lassan tlz. napja, hogy ennek az ügynek a jegyében telik-múlik az unalmas idő. Ettől sugárzik a rádió Be­széljük meg! című műsora, ennek a fordulatait adja hírül a nyomtatott sajtó, s ez villog olykor-olykor a képernyőn is. A napilapok hétvégi számai már ele­mezték is az eseményt! Szinte biztos, azok az olvasók is az első mondatból kitalálták, hogy Havas Henrikről van szó, akik sose szoktak indulni a tv-vetélkedőkön, sose hívják telefo­non a másik jelentős médiumsztárt, Rózsa Gyurit, il­letve egymás után hallgatva Aigner Szilárd meteoro­lógiai kispublicisztikáit és Eduscho-reklámait, még mindig nem figyeltek föl rá, hogy a könnyed hír mi­lyen gondtalanul váltható át gazdagodásra. Szóval mindenki tud a Havas-ügyről. Az azonban, hogy ezzel a nem túl jelentős, mondhatnók jelentékte­len dologgal így meg tud töltődni a hazai sajtó elől­hátul, azért mégis csak azt mutatja meg, mennyire se­kélyes a magyar közélet - és, hogy nem is vágyik többre. AA eg azt is láttatni engedi - hiszen nem Havas "I Henrik az első, aki abban a székben katapul­tált a magos állásból -, hogy mennyire eladhatatlan Horn Gyula miniszterelnöki ténykedése. Más rutiniék el se vállalták volna. Belegondolok például, hogy Antal Imre mint a kormány szóvivő­je?... Végig se tudták volna neki mondani e kérést, máris elutasítja egy szellemes fordulattal. Kudlik Jú­lia? Ennél ő is sokkal okosabb. Vagy éppen egy Vágó István-vetélkedő, Ki szereti jobban a Bokros-csoma­got? címmel... Ugyan. Ezek a nagy profik ebbe bele se fogtak volna. A lakáscélú köl­csönök kamateme­léséről szóló tör­vény alkotmányos­sági vizsgálatát várhatóan még no­vemberben lezárja az Alkotmánybíró­ság. A több mint 200 ezer családot érintő jogszabály azt mondja ki, hogy az OTP-nél és a takarékszövet­kezeteknél kezelt lakáscélú kölcsö­nök kamata 15-ről 25 százalékra emel­kedik. Ezt kifogá­solva több tucat beadvány érkezett az Alkotmánybíró­sághoz. A testület e heti teljes ülésén ­a téma kapcsán ­meghallgatta Bok­ros Lajos pénzügy­minisztert. Holló András, az Alkotmánybíró­Bokros az Alkotmónybíröság elélt ság főtitkára úgy nyilatkozott, hogy hasznos eszmecse­re folyt a testület és a miniszter között. Bokros Lajos kife­jezte készségét a tekintetben, hogy hasonló gazdasági, jogi, a tárcát érintő más indítványok esetén is szívesen áll az Alkotmány­bíróság rendelke­zésére. A főtitkár a miniszteri meghall­gatással kapcsolat­ban utalt arra, hogy az nem idegen az alkotmánybírósági gyakorlattól. A tes­tület, ha úgy tet­szik. visszatért a korábbi módszer­hez, amikor nem­csak az írásbeli mi­niszteri vélemé­nyek feldolgozását tartja az előkészítő, elemző munka ré­szének. Adott eset­ben az úgynevezett élő eszmecserét is preferálja, mert an­nak jelentősége a testület és tárca fe­lelőse között min­denképpen hasz­nosnak látszik. (MTI) • Párizs megér egy izomszálszakadást? A tanulság: jobb a cechet állni - Éppen a hazaindulás előtti napon történt a baleset, amikor a búcsúfogadásra sé­táltunk - mondta beszélgeté­sünkkor, mutatva a fájós lá­bat. - Látja, most sántikálok, olyan vagyok, mint egy kap­tásló... De szerencsére műte­ni nem kell. • Mi volt a többnapos ta­nulmányút lényege, mer­re jártak? - Egy 1994-ben kötött két­oldalú megállapodás értelmé­ben, a Francia-Magyar Kez­deményezések Egyesület szervezésében jártunk a ta­nulmányúton, melynek alap­vető célja az önkormányzati partnerkapcsolat fejlesztése. Ennek szellemében tanulmá­nyoztuk a francia önkor­mányzatok felépítését és mű­ködését, a települések közötti együttműködések, társulások formáit, valamint az önkor­mányzati szövetségek műkö­Nyilvánvalóan sztorival fűszerezett él­ménybeszámolót vártam Novak Imre vá­sárhelyi polgármester-helyettestől, mikor arra kértem: tájékoztasson legutóbbi franciaországi útjáról, amelyet több mint ötven magyarországi polgármestertársá­val tett meg november elsó' napjaiban. A sztori jött is, sántikálás formájában, amit Nóvák Imre bal lábán egy Párizsban szerzett izomszál- szakadás okozott. dését. Mindezekről természe­tesen előzőleg írásos anyagot kaptunk, hogy kellőképpen felkészülhessünk. Én ennek megfelelően kérdeztem is bő­séggel, hiszen sok mindenre kíváncsi voltam. Csoportun­kat egyébként Essonne me­gyében, Párizs közvetlen kör­nyékén szállásolták el. Az or­szág 100 megyéjéből ez a 12. helyen áll a lakosság lélek­számát tekintve. Székhelye Évry, az alvóváros, ahonnan az emberek naponta gyorsva­súttal, 25 perc alatt jutnak be munkahelyükre, Párizsba. • Milyen tapasztalatokat szűrt le a látogatásból, hi­szen, mint mondta, rend­kívül széleskörű tájékoz­tatást kaptak. - Mindenekelőtt azt, hogy csak látszólag túl aprólékos a francia közigazgatás. Emel­lett azt is, hogy náluk több feladatot lát el az állam, bár 1982-től nagyobb szerepet kaptak az önkormányzatok. Sajátos dolog például, hogy egy francia önkormányzatnak feladata a 6-12 éves korú gyerekek iskoláztatása, az is­kola megépítése, üzemelteté­se és az ingyenes tanszerellá­tás. A pedagógusok fizetése viszont már az államot terhe­li. Ugyanilyen sajátosság, hogy az adóját befizető ál­lampolgár olyan kártyához jut, amellyel egy éven ke­resztül ingyen utazhat a helyi tömegközlekedési eszközö­kön. • Mi a tapasztalata az ot­tani hivatalnokok, polgár­mesterek szerepéről? - Általában nagyon elfog­lalt emberek, munkájuk sok­szor estébe nyúlik. A prefek­tusi élet azért sem könnyű, mert néhány év után áthelye­zik őket más közigazgatási területre, az esetleges össze­fonódás elkerülése érdeké­ben. Ezt különösen a család sínyli meg, hiszen emiatt a feleség általában nem tud el­helyezkedni, bármilyen kép­zett is, a gyerekek pedig ba­ráti körüket vesztik el a gya­kori költözködés miatt. Jel­lemző továbbá, hogy ott, egy polgárok által kedvelt és el­fogadott polgármester akár húsz éven át is székében ma­radhat és vállalhat más tiszt­ségeket. Lehet országgyűlési képviselő, szenátor vagy a megyei közgyűlés tagja. Munkája egyetlen mércéje, hogy ezeket közmegelége­désre el tudja látni. Akkor új­raválasztják. • Milyen mindennap hasznosítható tanulságot hozott haza? - A népjóléti és szociális támogatásoknál Franciaor­szágban nem kap készpénzt az állampolgár, hanem a szolgáltatás díját vállalják át tőle. Kifejezetten célirányos tehát a segély, amire mi is tö­rekszünk. És, mivel a hivata­lunkban is egyre több állam­polgár kér hasonló formában segítséget, én is ennek teljes­körűvé tételét támogatom minden lehetséges módon. Joó Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom