Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-11 / 265. szám

1995. NOVEMBER 11., SZOMBAT Átveréses árverés AZ HMM* • Mostanság ugyancsak sok szó esik a természetgyógyászokról. Az orvosok inkább vajá­kosságnak, kuruzslásnak tartják az egészet. Aztán akadnak a dbktorok között, akik hisznek hatásában, esetleg maguk is alkalmaznak néhány természetgyógyászati fogást, módszert. • A természetgyógyászatban lehet nem hinni, de.. „Elfelejtettem, hogy nem tudok menni" • Információadás a gyógyuláshoz. (Fotó: Gyenes Kálmán) Balogh La­rissza rendelé­sére látogattunk el. Az emberek türelmesen vá­rakoztak, ami különösen szo­katlannak tűnt, egyáltalán nem zavarta őket egymás jelenléte, vagyis mindenki „szeme láttára" foglalkozott a természetgyó­gyász a beteg­gel. Arról már régen tudo­mást szereztem, hogy az árveréseknél vannak beépített emberek, akik csak a licitnél kezdenek ébredezni és jól tudják mikor kell kiszállni a buliból a megbízó érde­kében. Nagy buli ez, fő­leg annak, aki ért is hozzá és - hacsak érin­tőlegesen is -, van kap­csolata a „mérkőzés" valamelyik jeles játéko­sával Egyesek valódi üzletágnak tekin­tik az árveréseket. Beszéltem olyannal, aki ebből él. Nem csinál mást, csak elballag egy ilyen akció­ra és tátja a száját. Ha a mindenre éhes vevó licitálónak nézi, könnyen leakaszthat pár százezret azért, ha egy előre megbeszélt ár­nál kiszáll a buliból. Hogy mennyi­re így van ez, most magam is meg­tapasztaltam... Bíróság, a végrehajtók előtti fo­lyosó, itt Kárpát-medencében. Mert éppen dolgom volt ott, azzal ütöt­tem el az időt, hogy szemléltem a kifüggesztéseket. Az éppen illeté­kes hölgy kijött, és arra kért, várjak még egy fél órát, majd hozzátette: ott a folyosó végén lévő ajtónál ér­deklődjem tíz órakor. Ott éppen néhány ember ácsin­gózott és felettébb felkeltette ér­deklődésüket a hölggyel történt diskurzusom. Amikor újfent feléjük sétáltam, egyikük odajött hozzám, és kedvesen megszólított: - Várakozunk? Várakozunk? - Igen, sajnos még egy fél órát - feleltem, és már folytat­tam volna tovább a folyosósétát, de a tisztes halántékéi úr folytat­- Van ismerőse itt a végrehajtók­nál? Láttam beszélt azzal a hölggyel. Meddig megy el a licit­Íren? Kapott valami jó tanácsot? - Már bocsásson meg uram, nem értem, miről beszél - Az árverésre jött nemde? - né­zett az kihívóan a szemembe. ­Már öten vagyunk. Nem lesz könnyű dolga. Nekünk nyolcmilliót megér a ház, addig nem szállunk ki. -Nekem megérhet tízmilliót is - tréfálkoztam és hirtelen megvilágosodott előttem, miről is van szó... A fazon csóválta a fejét és visszament a társaságához. Közben újabb vendég érkezett, aki megkér­dezte, mennyi az idő, majd teljesen hétköznapi dolgokról kezdett el beszélni, hogy milyen esős őszünk lesz, meg miegymás. A folyosó túl­só végében értekezók élénken fi­gyeltek Irennünket, majd az előbbi úr ismét beszélőre jelentkezett. - Na, megegyeztek? - érdeklő­dött - Mi az utolsó ár? A rendkívül rokonszenves, 64. évében járó sportember Armentano Edének, a magyarrá lett olasz szak­embernek a termében sajátította el a vívás elemeit, majd a legendás mester, Márki Ferenc irányításával vált klasszissá. Az 50-es évek dere­kán a legyőzhetetlen magyar kard egyik utolérhetetlen technikával rendelkező művészeként tesztelte a világ. A robbanékony, gyors észjá­rású kardvirtuóz az 1954. évi lu­xemburgi vb-n nyert csapata­rannyal dobta be nevét a hírnév le­velesládájába. Márki Ferenc ma is őrzi tanítványa képeslapját: „Kedivs Feri bácsi! Köszönöm ezt az ered­ményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdv. Dani." Az egykor jómódú Magay család (édesapja 1945 előtt katonatiszt volt) Rákosi országlása idején sze­gényebb volt a templom egerénél. A Vidra utcai szoba-konyhás lakás, természetesen komfort nélküli, az a bizonyos bódé pedig az udvar vé­gén állt. Az 1950-ben érettségizett IFani fiú az egyetem vegyészkarán kívánta folytatni tanulmányait, ám származása miatt nem vették föl. („Évek múltán a sportügyek ak­kori irányítójának. Hegyi Gyulának a közbenjárására gyógyszerészhall­gató lettem, de a tanulást nehezen Újdonsült ismerősöm elég értet­len ábrázatot vágott, de a szót én vittem: - Marad annyi mint az előbb, egy fillérrel sem kevesebb. - Lehetséges a megegyezés? ­tette fel a süket kérdést amaz, mire az előbbi beszélgetőpartnerem szólni akart, de leintenem: - Kérem ne szóljon bele, nem alkuszunk. Csak érdekesség­képpen azért kérdezzük meg, mennyiről is van szó? - Kétszázezer - szólt az egyre idegesebb úr, amire én nem vála­szoltam jobbára a meglepetéstől. Talán az is megfordult a fejemben, hogy emeljem a tétet, de az ideges megelőzött. - Természetesen fejenként. Mennyit kért a megbízójuk? - Nincs megbízónk - tiltakoz­tam - viszont néhány percet kérek, hogy átgondoljuk az egészet. A kerek arcon kaján vigyor sza­ladt át. Éreztem, lebecsül az összeg miatt. Már éppen emelni akartam a tétet, amikor a folyosón népes cso­port közeledett felénk. Utóbbi új­donsült ismerősöm arca felragyo­gott és megszólalt. - Na végre, megjöttek a roko­nok a hagyatéki tárgyalásra. Örü­lök, hogy beszélgettem önökkel, de most már mennem kell... A másik figura rózsasándorosra vette szemöldökét és felém fordult: - Nem a társa volt ez az illető? - Nem, itt ismertem meg — mondtam megalázottan. - Akkor maga nem is az árverés­re jött? - Nem. Nem mondtam egy szóval sem - Akkor meg mi a fenének alku­dozott? - Én? Ön mondott egy árat, azt hittem szórakozik. - B...a meg - dörmögte -, majd­nem keresett kétszázezer forintot. Azt hittem, licitálni akar. Még hü­lyét csinált volna belőlem. - Tudja — somolyogtam - értet­tem miről van szó. Csak kí­váncsi lettem volna mennyit ajánl fel bogy visszalépjek ebből a soba nem érdekelt bulibóL - De nagy franc maga - állapí­totta meg nagyon okosan a pénzes ember. Bár minden rosszban van valami jó. Ha most átvert volna, ta­nultam volna az esetből. - Ha csak ennyit ér magának ez a négyszázezer forint, ak­kor kár volt abbahagyni az alkut. Igaz, ezzel az újdon­sült ismerősömmel jól elszúr­tuk a dolgot... - Ha vége az árverésnek, azért meghívnám egy eltedre - invitált az úr - amit köszönettel elfogadtam. Igaza van, minden rosszban van valami jó. Nekem az, amil ebéd közben elmesélt. De az már egy másik történet... Posztubányi László tudtam összeegyeztetni a sporttal Szegeden egyedül Márki Feri bácsi­val tudtam asszózni. ezért a válo­gatott fönöke, Bay Béla 1955 ászén Pestre költöztetett, ahol együtt ké­szültem az olimpiai keret többi tag­jával"- emlékezett Magay Dániel.) Dr. Apró Ferenc, a városképi je­lentőségű ügyvéd-irodalomtörté­nész a fél ifjúkorát a Postás Kos­suth Lajos sugárúti ütött-kopott. - Meg kell mondanom, erős kételyekkel jöttem el ide, nem igazán hittem az egészben, vi­szont nagyon kellemesen csa­lódtam - mesélte a szegedi Öt­vös Tiborné. - Három éve járok orvoshoz, mivel állandó szoron­gás, félelem alakult ki bennem, ezt hívják pánikbetegségnek. Ráadásul hormonproblémáim is voltak. Larissza alaposan kifag­gatott a bajaimról. A harmadik kezelés után éreztem, valami történt. A hetedik után, mintha elvágták volna. A gátlásaim fel­szabadultak, és a hormonális jellegű panaszok is megszűn­tek. Én nem tudom, hogyan csi­nálja, de az biztos, hogy nálam eredményes volt a kezelés. A vendéglátással foglalkozó hölgy - kérte, neve ne szerepel­jen a cikkben - édesanyjával együtt jár a természetgyógyász­hoz. Nem lep meg, amikor azt mondták, egyikük sem hitt az efféle hókusz-pókuszban. Keze­lőorvosaikkal ugyan nagyon elé­gedettek emberileg, mert kedve­sek, türelmesek velük. De az eredmény csak nem akart jönni. Az anyuka kezdte: - Nekem szinte már minden porcikám­mal gond van, hol itt fáj, hol ott. A legszörnyűbb azonban a lábfájásom. Szinte a szomszé­dom a fűszeres meg a zöldsé­ges, mégsem tudtam odáig el­ballagni, ezért egy százast szok­tam adni egy ismerősömnek, hogy vásároljon be nekem. A lányom elcipelt ide. Ha hiszik, ha nem: a harmadik kezelés után azon kaptam magam, Sétáló neandervölgyi Életre keltette egy japán professzor a neandervölgyi ős­ember eddig talált legteljesebb csontvázát. Két évvel ezelőtt a szíriai dederijei barlangban ás­ta ki Akazava Takeru pro­fesszor a 40-200 ezer évvel ez­előtt élt ősember, egy kétéves gyerek csontvázát. Azóta a fizi­ka, az orvostudomány, az ana­tómia ismereteit felhasználva elemezte a maradványokat, lé­zeres technikával pótolta a hi­kokszkályhás vívótermében töltöt­te. Ö mesélte, hogy Magay egy nemzetközi verseny döntőjében 5:0-ra verte a vívófenomén Kárpáti Rudolfot. Az „elkövető" a követke­zőképpen kommentálta a hírt: (..Fejesetek után öt hasat vágtam Kárpátin. Egyébként az egyenes jless fejvágás, továbbá a terc utáni fejvágás volt a kedtenc akcióm.") 1956 őszén a magyar kardcsapat hogy a boltossal beszélgetek. A saját lábamon mentem odáig. Úgy is mondhatnám: mintha megfeledkeztem volna róla, hogy nekem fáj a lábam. - Én főleg a hólyagproblé­ányzó csontokat, számítógép segítségével pedig élethű má­solatot is készített a csontváz­ról, amely egy mai hatéves gyerek csontozatához hason­lít. A tokiói egyetem múzeumá­ban mutatták be a kutatások eredményeit, azt a számitógép­pel készített filmet, amely — más neandervölgyi leletekkel való összevetés alapján - azt mutatja meg, hogyan nézne ki a neadervölgyi gyerek idősebb korában. Szimulálták az ősem­ber mozgását is, az NHK televí­zióban vetített film szerint a neandervölgyi ugyanúgy lép­kedhetett, mint a mai ember. olimpiai aranyérmet nyert. Magay Dániel Melbourne-ből nem tért ha­za. Nem, mert a Time magazin ke­csegtető ajánlattal az Egyesült Álla­mokba invitálta olimpikonjainkat. Az otthoni hírek, a túrát szervező Bródy Sándor újságíró varázsigéi, az utazás vágya..., ezek kavarogtak benne. Jó lenne hazamenni, de..., de ilyen lehetőség sose lesz többé. Aztán visszaleng a mérleg. Jó lenne világot látni, vegyészdiplomát sze­rezni. Ki tud itt dönteni? Egy jelen­téktelen mozdulat döntött. Bekap­csolta a rádiót, s a magyar nyelvű hírek menekülők ezreiről, nyomor­ról, éhségről tájékoztatták. 1956. december 23-án a Pan America Strato Clipper típusú gépén repült Melbourne-ból San Franciscóba. • Kaliforniában telepedet! le, az ottani Berkeley Egyetemen szerzett vegyészdiplomát, miközben három­szor nyerte meg az amerikai kard­bajnokságot. 1961-ben tért először haza szűkebb pátriájába, s azóta időről időre megtért szerettei, test­vérei és közelmúltban elhunyt édesanyja körébe. Tehette, mert a Raychem cég igazgatójaként van mit a tejbe aprítania. Los Altos egyik előkelő negye­dében épült otthona irdatlan messze esik a szegedi Vidra utcá­tól. Mégis gyakran előfordul, hogy Mister Dan Magay becsukja az ab­lakot, hasra fekszik az ágyon, és a fejére húzza a takarót. Olyankor mindig Magay Danira gondol, akit betipiacos napokon a Szent István térre igyekvő lovaskocsik ébresztet­tek föl álmából. .. Thékes István máim miatt szenvedtem - vette át a szót a lánya. - De a ve­sémmel is voltak panaszok. Ami a lényeg, néhány kezelés­sel teljesen rendbe hozott La­rissza. A leggyakoribb külső élősködő állatainkon a bolha. Még a rend­szeresen fürdetett kutyán vagy macskán is újra és újra megtele­pedhet a szabadtéri séták során, vagy más állattal való találkozás­kor. Kártétele sokrétű: vérszívás (következtében leromlás); helyi bőrirritáció; a gazdaállat nyugta­lanítása; a bőrbe jutott bolhanyál testidegen fehérjéi súlyos allergiás bőrgyulladást okozhatnak. A bol­ha a Dipylidium caninum nevú galandféreg köztigazdája: a bol­hát szétharapva jut hozzá e féreg fejlődési alakjaihoz, melyek az­után a bélcsatornában továbbfej­lődnek, és a bélsárral kijutva ve­szélyt jelentenek gyermekeinkre és ránk egyaránt. Ezért célszerű a féreghajtást és a bolhairtást össze­hangolni. A bolhairtásnál az állat környe­zetét alapos tisztítással, porszívó­zással tarthatjuk rendben; az állat­ra pedig különféle oldatokat, spray-ket, nyakörveket kínálhat az állatorvos, melyekből célszerű kiválasztanunk a számunkra leg­megfelelőbbet. A cél, hogy minél kevesebb élősködő telepedhes­sen meg állatunkon. Sajnos, egy bolha csípése során is bejut ele­gendő mennyiségű fehérje termé­szetű anyag a bolhanyállal, ami az arra érzékeny állatoknál (az emberhez hasonlóan) komoly al­Hatvanhét év elteltével látta vi­szont egymást a két kínai iker­lány, akiket néhány hónappal születésük után választott el a sors. A két kislány egy riksás gyermekeiként látta meg a napvi­lágot 1928-ban, Vuhanban. Két hónap múltán a nehéz sorsú, el­szegényedett szülők az elsőszü­lött kislányt árvaházba adták. Ké­sőbb egy zöldségtermelő farmer fogadta örökbe a kislányt, aki Csou Csün-jingnek nevezte el, de soha nem mondta meg neki, - Mit érez a kezelések alatt? - Az első alkalommal majd­nem megijedtem. Az egyik pil­lanatban elöntött a forróság, szakadt rólam a víz, utána pe­dig hideget éreztem, és azt, hogy megmozdult bennem va­lami. Szerintem valamilyen bel­ső energiát kaptam. Tudom, er­re szokták mondani: ez mese. Én pedig most már azt mon­dom, igen is létezik ilyen. Balogh Larisszát módszeré­nek lényegéről kérdeztük. - Nem energiaadásról van szó - mondta. - Nem energiát, hanem információt adok a be­tegnek, aki ennek segítségével mozgósítani tudja saját szerve­zetének energiatartalékait, lé­nyegében saját magát gyógyítja meg a szervezet. Változatlanul igaz. Létezik a természetgyógyászat, amelyben lehet hinni, avagy nem. A ri­portban megszólalók nem hi­szem, hogy valótlant állítottak volna. V. F. S. Belőlünk gazdákból nagyon kényelmetlen ér­zést vált ki a látvány, amikor kutyánk állan­dóan vakarja, harap­dálja magát; illetve macskánk nagyokat ug­rálva idegesen kapkod a teste felé, vagy test­szerte a megritkult szőrzetben számtalan apró kis göb tűnik föl a gyulladt bőrön. lergiás reakciót vált ki. Pl. néhány óra alatt a kutya hatalmas, akár tenyérnyi bőrterületet rághat ki magán; macskánk bőrén több száz apró göb képződik - főleg a feji, nyaki, háti területeken. Ezek a kisebesedett bőrterüle­tek pedig táptalajai a különféle ­az ép bőrön egyébként elváltozást nem okozó - baktériumoknak, gombáknak, melyek megtelepedé­se akár mélyre terjedő, súlyos bőr­gyulladást is okozhat. Az ilyen börterületek kezelése már az állat­orvos feladata. A vele való találko­zásig leghelyesebb, ha csak kamil­lás tisztogatást végez a tulajdonos, hogy megnyugtassa és enyhén fer­tőtlenítse a gyulladt bőrterületet. Dr. Rengei Antal állatorvos hogy valójában örökbe fogadott gyerek. Ikerttestvére, aki ma Peng Mei-jing néven a vuhani üveggyár nyugdíjasa, fejébe vette, hogy felkutatja ikertestvérét. Ke­resési kísérleteit azonban sokáig nem koronázta siker, mígnem egy napon ez év júniusában a vá­rosi parkban egy idős teaárus asszonyra figyelt fel, aki feltűnő­en emlékeztette ót édesanyjára. Szó szót követett, és a két iker­lány végül is, hosszú évtizedek után, egymásra talált. Kard, gyorsaság, elegancia, egyszóval Szó ami szó, kifogástala­nul néz ki. A hatvanas évei­ben járó férfi tökéletes mo­delljét testes ki meg. Remek alak, nébátty, az arcot mar­kánsabbá tevő ránc, egy­egy ezüstös bajszál, finom, ápolt kéz, és egy szabad­ságról, könnyedségről me­sélő elegáns grafitszürke öltöny. Magay Dániel, azaz immár negyven éve Dan Magay, Szeged egyetlen olimpiai bajnoka, aki az 1956-os ötkarikás játéko­kon kardcsapatunk tagja­ként szerezte meg minden versenyző álmát, az arany­érmet. I • Aki Kárpátit is megverte. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Levél Cl g CAZClí k oz Ikertalálkozó - 67 év után

Next

/
Oldalképek
Tartalom