Délmagyarország, 1995. november (85. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-09 / 263. szám

OKTATÁS, KULTÚRA 7 CSÜTÖRTÖK, 1995. Nov. 9. • Munkahelyteremtő nyelvoktatás A francia nyelvtudás i az esélyt Le a hangerővel! Beszélgetés Zoránnal Zorán: töretlen bizalom (Fotó: Karnok Csaba) A szegedi francia vonat­kozású gazdasági és kulturá­lis tevékenységeket több éve figyelemmel kísérő diploma­ta előadásában egy olyan felmérés eredményeit ismer­tette, amelyet a francia nagykövetség annak megvi­lágítására készíttetett, hogy a francia nyelvtudás milyen mértékben növeli a hazai munkalehetőségeket, illetve a magyar gazdaságnak mi­lyen igényei volnának szak­képzett franciául beszélő munkaerőre. Allaire asszony elmondta, hogy Franciaor­szág továbbra is a negyedik legnagyobb külföldi befekte­tő Magyarországon (az Egyesült Államok, Németor­szág és Ausztria után), s a francia tőke a magyarországi befektetések 10 százalékát teszi ki; az országban mint­egy 250 kisebb nagyobb francia érdekeltségű vállalat működik. A felmérést a Bu­dapesti Műszaki Egyetem francia nyelvű képzésének Junior Entreprise elnevezé­sű diákcsoportja végezte. Munkájuk során 360 francia, belga, svájci vagy kanadai, a francia nyelv ismeretében érdekelt magyarországi cé­get kerestek meg, amelyek­nek idei becsült tőkeforgal­ma körülbelül 200 milliárd forint és 70 százalékuk a jö­vőben forgalomnövekedést remél. E vállalkozások összesen 30 ezer alkalma­zottnak adnak munkát. Kö­zülük ötezren állítják, hogy egy, vagy két idegen nyelvet beszélnek. Angolul 3 800, németül 1600 munkavállaló beszél (a vállalati ranglétra szinte valamennyi szintjén), míg franciául ezren tudnak, elsősorban a vezetők és ad­minisztrációs alkalmazottak. A felmérés kimutatta, hogy a fenti vállalkozásoknál 360 franciául beszélő szakmabe­lire volna szükség, és közép­távon 420 új munkahelyet i ! A francia nyelvtu­dás és a magyarorszá­gi munkavállalás ösz­szefüggéseiről tartott előadást a szegedi Al­liance Franyaise ven­dégeként a Foglalkoz­tatás '96 konferencia zárónapján Fran^oise Allaire asszony, a bu­dapesti francia nagy­követség tanácsosa. létesítenének, ha lenne fran­ciául tudó munkavállaló hozzá. Legnagyobb igény az érettségizett és 3-5 éves fel­sőfokú végzettségű munka­erőre volna. A francia nagykövetség e számok alapján lehetőséget lát arra, hogy a megfelelő szakmai orientáltságú fran­cia nyelvoktatás támogatásá­val a magyarországi foglal­koztatottságot is támogassa. Fran^oise Allaire úgy vélte, e területen az egyetemi és gazdasági szféra együttmű­ködési lehetőségeit érdemes volna jobban kihasználni (speciálisan erre a célra eu­rópai Phare támogatás is lé­tezik). A francia nagykövet­ség és a Magyar-Francia Kezdeményezés elnevezésű egyesület támogatásával en­nek érdekében különböző posztgraduális képzések in­dulnak magyar és francia egyetemek keretében. A Lyo­ni Vállalatgazdálkodási Fő­iskola a szegedi és a pécsi tudományegyetemmel, az Angers-i Mezőgazdasági Fő­iskola a gödöllői agráregye­temmel és a Budapesti Ker­tészeti Egyetemmel, a Lille-i Kereskedelmi Főiskola a debreceni agrártudományi egyetemmel, a Francia Köz­gazdasági és Kereskedelmi Egyetem pedig a Budapesti Műszaki Egyetemmel és a Közgazdaságtudományi Egyetemmel indít közös francia képzést. Panelt Sándor Zorán hívei töretlenül op­timisták - és nem tanulnak. Arra a csoportra feltétlenül vonatkozik az állítás, akik a koncert kezdete után még várakoztak az Ifjúsági Ház kapujában valamiféle csodá­ban reménykedve, hogy esetleg ők még beférnek a zsúfolásig telt nagyterembe. A jelenet nem ismeretlen, hi­szen Zorán két esztendővel ezelőtt adott utoljára koncer­tet Szegeden, s akkor is töb­ben rekedtek a falakon kívül. Természetesen nem a ra­jongók bosszantására talál­ták ki a szervezők a ritka koncertezést, hanem az igé­nyesség és a megfizethető­ség kényszerítette ki, hogy Zorán viszonylag elvétve indul koncertkörútra. Ami­kor azonban nekivág az or­szágnak, akkor viszont mél­tó produkcióval; talán nincs is más előadó Magyarorszá­gon, amelyik kilencfős zene­kart utaztat. így a népes tár­sulatnak, no meg a páratlan MeyerSound cuccnak kö­szönhetően valóban CD-mi­nőségben szóltak Zorán régi és új dalai az IH-ban szom­baton megtartott „Majd egyszer..." című lemezbe­mutató koncerten. 0 Ugyan még tart a koncertkörút, de biztos sokat gondol egy jóval nagyobb koncertre... - Természetesen, hiszen készülünk november 17-én, a Budapest Sportcsarnokban tartandó nagykoncertre, ahol gyakorlatilag a turnén is hallható műsor megy majd, némi bővítéssel. Lesz né­Ricsaj Ma 18 órától jelentkezik a Ricsaj című könnyűzenei műsor. A magyar és külföldi kli­peken kívül beszélgetés hangzik el a 8-án, szerdán. Szülinapi A népszerű szegedi MOM zenekar, azaz a dr. Molnár Gyula-Onczay Zsolt-Mátrai László trió bulit rendez no­vember 17-én, pénteken este a Forrás Szállóban. Azért nem írjuk, hogy ismét, mert ezúttal különleges az alka­lom: a zenekar 5. születés­napját ünnepli a bulival. Ter­hány vendég: meghívtam Presser Gábort, az új leme­zen van egy duettünk, me­lyet végre élőben adhatunk elő. Rajta kívül valószínűleg még Kern András is ott lesz... • Hé 67..? - Hogy ez a dal menni fog-e, azt még nem tudom, ugyanis a koncert hetében négy napig folyamatosan próbálunk, s akkor tisztáz­zuk a részleteket, többek kö­zött, hogy mely dalok kerül­nek be a műsorba. Kern Andrást azért hívtam meg, mert az utolsó lemezét közö­sen készítettük, Presser Gá­bor és Dusán a szerzők, s én Szegeden játszott Sexepil, és a 15-én szintén a JATE Klubban koncertező Kimno­wák együttessel. Lesz rész­letes zenei programajánlat és természetesen játék is, amelyre a megfejtéseket a VTV címére: Fekete sas u. 11. váiják. M0M-buli mészetesen lesz sok megle­petés, sztárvendégként eljön Kovács Kati, a buli fényét pedig emeli, hogy 1994-95 összes szegedi illetőségű szépségkirálynője részt vesz rajta. A zenés-táncos estre je­lentkezni lehet a 321-305-ös telefonszámon. voltam a zenei rendezője az albumnak. A nagykoncert meghívott vendégei között Gerendás Péter is szerepel, s van még két-három művész, akikkel most tárgyalok, ép­pen ezért nem mondom a ne­vüket. Egyébként szándéko­san nem szerepelnek a pla­kátokon a meghívott vendé­gek, hiszen szeretném, ha ki­alakulna egyfajta bizalom az ügy iránt, hogy ha legköze­lebb - valószínűleg két év múlva, ugyanis ennyi az egészséges sűrűség - ki lesz írva, Zorán-koncert a BS­ben, akkor mindenki tudja: jó a buli. Idén nyáron alakult meg a Pannonhalma melletti Ra­vazdon a párhuzamos kultú­ra képviselőinek érdekvédel­mi közössége, a Ravazdi Ke­rekasztal Társaság. Már a megalakulás tényére nagyon sokan reagáltak pro és kont­ra a kulturális, illetve politi­kai élet résztvevői közül. A kerekasztal „lovagjai" leg­utóbbi találkozójukon Fábi­án Zsoltot, a MASZK veze­tőjét (Magyarországi Alter­natív Színházi Központ) vá­lasztották meg elnöküknek. Vele beszélgettünk. 0 Mi hozta létre a Ra­vazdi Kerekasztalt? Miért volt arra szükség, hogy egy társaságba tömörül­jenek az úgynevezett al­ternatív műhelyek képvi­selői? - Az országban eleddig nem volt olyan platform, ahol olyan szellemben talál­kozhattak volna a műhelyek képviselői, mint amilyen szellemben maguk a műhe­lyek is dolgoznak. A kerek­asztal egy szabad, független platform. Ugyanakkor kísér­let is egy egészen másfajta kommunikációs helyzet megteremtésére. 0 Július elején huszan­hatan írták alá a kerek­asztal nyilatkozatát. Az­óta csatlakoztak-e mások a párhuzamos kultúra képviselőinek érdekvédel­mi közösségéhez? - Folyamatosan csatla­koznak az ország minden ré­széből. Megmondom őszin­tén, a működési szabályzat kidolgozásáig nem is hirdet­tünk aktív tagfelvételt. 0 Tudomásom szerint legutóbbi találkozójukon 0 Az új lemezek között is szándékosan van négy év szünet? - Nem, a mostani szünet a 30 éves jubileumi koncert és albumok miatt volt, de nem hiszem, hogy ismét négy évet fogunk várni a kö­vetkező lemezzel. Úgy ér­zem, hogy talán két éven be­lül megszületik a következő album. 0 Szóba került Presser Gábor, számomra érde­kes volt az ő szólóalbu­ma, hiszen ugyanazok a szerzők írták az itt hall­ható számokat, mint a Zorán-dalokat, mégis alapvetően pesszimistáb­bak, mert amíg Zorán azt énekli, hogy „Vadkelet, azért szeretlek", addig Presser Gábornál nincs meg ez az örömteli ki­csengés. A két lemez kö­zött nem sok idő telt el, a különbség akkor talán az előadókban rejtőzik? - Többen mondták már ezt, nem tudom, hogy való­jában mi lehet ennek az oka. Presser Gábor szólólemeze körüli munkálatokban nem vettem részt, így nem is tu­dom, milyen motivációk voltak igazából. Én tudom, hogy néhány dalt kihagyott, melyek kevésbé számítottak merengőnek. De tény, hogy egy szerzőnek az első saját szólólemezénél nagyon ne­héz dolga van a dalok kivá­logatásánál, mert egyszerűen nem tudja, hogy mit vár tőle a közönség, éppen ezért csak a belső indíttatásában bízhat. Talán Presser Gábor és kö­megszületett a kerekasz­tal alkotmánya és alap­szabálya. - Igen. Október elején úgy határoztunk Novákpusz­tán, hogy egyesületként mű­ködünk tovább, mely által a kerekasztal jogi, pénzügyi és információs hátteret biztosít majd tagjainak. Ezzel persze nem akarjuk formalizálni a helyzetet, s nem állítjuk ma­gunkról, hogy mi vagyunk a párhuzamos kultúrák egye­düli letéteményesei. 0 Miről szól egy ilyen ta­lálkozó? - Mindenki kielemzi saját helyzetét, amely után termé­szetesen beszélgetünk a vál­toztatás lehetőségeiről. Szó­ba kerülnek aktuális kérdé­sek is. Legutóbb például ar­ról beszélgettünk, hogy van­nak az országban olyan kul­turális intézmények és jelen­ségek, amelyek csak pénzfa­ló szörnyetegként működnek és produktivitásuk egyenlő a nullával. Tudom, ezen té­nyek kimondása konfliktu­sokat okoz, de egyszer dek­larálni kell. 0 Mi a társaság alapvető célja? - Az úgynevezett alterna­tív műhelyek megerősítése. Ezeknek olyan jelentőséget szeretnénk adni, amelyet munkájuk alapján még min­dig nem kaptak meg. 0 Kik azok, akik nem is­merik el az alternatív műhelyeket? - Nézze, az egész kultúra finanszírozási rendszer úgy épül fel mind a mai napig, hogy az alternatív vagy pár­huzamos műhelyeknek szánt támogatás az összköltségve­tésben alig több mint egy­zöttem van ekkora hangulati különbség, lehet, én ennyi­vel optimistább is vagyok, de ez nem minősítés, csak tény. 0 Zorán nevéhez fűződik az unplugged meghono­sítása. Nemcsak a BS­koncertre vagy a lemezre gondolok, hanem volt a egy éve a Magyar Televí­zióban két „Le a hang­erővel" produkció, a Pa­Dö-Dőé és az Eddáé, melynek Zorán volt a rendezője. Mi lett ezzel a sorozattal? - Lehet, hogy lesz folyta­tása, hiszen most tárgyalok a televízióval, s ha minden jól megy, akkor a jövő év elejé­től összejöhet egy igazi so­rozat, ami akár több évig is tarthat. A tervezet szerint ha­vonta jelentkeznének a mű­sorok, szerencsére nagyon sok a jó zenész, így egyha­mar nem fogynánk ki a fellé­pőkből. Természetesen töb­bekkel tárgyaltam is már, Demjén Rózsitól kezdve Charlie-n keresztül Zalatnax Ciniig - és senki sem mon­dott nemet. Ami azért is ör­vendetes, mert ez nagyon nehéz műfaj, komoly mun­kával jár a fellépést előké­szíteni, hiszen a komplett re­pertoárt át kell hangszerelni. Amikor a Zorán-dalokat ír­tuk át elektromos gitárokról és szintetizátorokról akkor derült ki, hogy gyakran ne­hezebb áthangszerelni, mint nulláról elindulni és meg­komponálni egy űj dalt. Takács Viktor két százalék. A do log két részből áll: van, aki úgy érzi jól magát, hogy benn ül egy művelődési házban mint közalkalmazott, és van, aki független közösségben mo­zog és egészen más szellem­ben dolgozik. A mai világ­ban hiába szervez valaki fo­lyamatosan és kitartóan jó programokat, esélye sincs, hogy, azt valamikor majd pénzügyileg is megfelelően támogatják. A győri Media­wave például ugyanolyan helyzetben van, mint a sze­gedi Szabad Színházak Nem­zetközi Találkozója. Mind a kettő a maga területén a leg­jobbak között van Közép­Kelet Európában, és mégis, mind a kettőnek szembe kell néznie Győr, illetve Szeged kulturális vezetésével, s minden évben a nulláról kell felépítenie saját fesztiválját. Nem tudnak kontinuitást te­remteni. 0 A Ravazdi Kerekasztal nem gondolkodik valami­lyen ellenkultúrában? - Nem hiszek az ellenkul­túrában! A különböző kultú­rák szabad egymásmelletti­ségében hiszek. Vélemé­nyem szerint a kulturális életnek vannak olyan részei, amelyek stabilizálják az adott helyzetet, rontják a mi­nőséget, és vannak olyanok, amelyek javulást szeretné­nek. Utóbbiak valódi talál­kozást hirdetnek, nem pedig formális megjelenést. Ha vannak intézményesttett kul­túrgyárak, akkor kell, hogy legyenek szabad és független platformok is, mert előbbiek az utóbbiak nélkül még hitel­telenebbé válnak. Szabá C. Szilárd S okak előtt talán furcsán hang­zik: diákjog. Nálunk ugyanis ­a porosz nevelési elvek révén - bele­ivódott a közgondolkodásba, hogy a diáknak kötelességei lehetnek, de jo­gai aligha. - A törvényességnek és a jogál­lamiságnak azonban az a lényege ­vallja dr. Bíró Endre, e téma jogi szakértője -, hogy az egyének akara­tától függetlenül léteznek jogosultsá­gok, s ezek megvonására vagy korlá­tozására csak a jogalkotóknak illetve a bíróságnak van lehetősége. A diá­koknak alanyi jogon biztosított jo­gok semmilyen egyedi ügy, egyéni megítélés, pedagógiai koncepció vagy praktikus megoldás okán nem korlátozhatók. Egy demokratikus társadalomban a diákjog az egyetemes emberi jogok részeként értelmezhető. Ebben fogant a Diákjogi Charta, amely a diákok jogait foglalja össze. Ez az összegzés a nemzetközi alapokmányokra és a Magyar Köztársaság Alkotmányára épül, egyben rögzíti a diák fogalom­körét. Ennek megfelelően: a diák ál­talában kiskorú, a tizennyolcadik életévét még be nem töltött személy, aki tanulói jogviszonyban áll. Dr. Bí­ró Endre kifejti: minden ember jog­képes, tehát jogai és kötelességei le­hetnek. Ez a jogegyenlőség alapja. A diákok a jog szerint tizennégy év alat­ti korban cselekvőképtelenek, tizen­négy-tizennyolc év közötti korban korlátozottan cselekvőképesek. Ez nem a jogaik terjedelmét jelenti - hi­szen arra a jogképesség és jogegyen­lőség teljes köre az irányadó -, ha­nem azt, hogy a hatóságok, bíróságok előtti, valamint szerződéses és más Diákjogok jogviszonyban jogaikat képviselő út­ján gyakorolhatják. A Diákjogi Charta 66 cikkből áll. Tartalmazza mindazokat az alapelve­ket, amelyek a jogszabályokhoz, a nemzetközi szerződésekhez, egyez­ségokmányokhoz fűzik a diákjogo­kat. Meghatározza a diákok egyéni és kollektív jogait, azok érvényesülé­sével és esetleges sérelmével is fog­lalkozik. A diákok egyéni jogainak nagyon konkrét megfogalmazásaival találkozunk, ha fellapozzuk e köny­vecskét. Például a 12. cikk kimondja: a tanítási idő heti átlagban a diák ki­lenc éves koráig nem haladhatja meg a napi 240 percet, tizennégy éves ko­ráig a napi 300 percet, és tizennyol­céves koráig nem lehet több, mint napi 360 perc. A tanítási napok szá­ma pedig nem terjedhet túl az évi 190 napon. Figyelmet érdemlő a 16. cikk, ami szerint a diák megismerhet min­den eszmét, nézetet, gondolatot és vé­leményt, sőt terjesztheti is, ha azok tartalma, megjelenési formája nem sérti, veszélyezteti az Alkotmányt, az állam biztonságát, a közrendet, a közegészségügy fenntartását vagy a közerkölcsöt, illetve mások jogait nem csorbítja, mások jóhirnevét nem kezdi ki. Nagyon fontos az is, amit a 22. cikk tartalmaz: a diákot sem egy másik diák, sem a pedagógus, vagy az intézményben tartózkodó más sze­mély nem ütheti meg. A diák fizikai vagy lelki erőszakkal és durva bánás­móddal, fenyegetéssel vagy megfé­lemlítéssel nem kényszeríthető meg­határozott magatartásra, szabadsága önkényesen semmilyen tekintetben nem korlátozható. Noha a jogok gyakorlása nem kapcsolható a kötelességek teljesíté­séhez, ám a demokratikus jogrend keretei között a jogok és kötelességek kölcsönösségének elve kifejeződik. Jól tükrözi ezt a Diákjogi Charta 35. cikke, ami kifejezi a diák tanuláshoz való jogát, sőt azt is, hogy e jogában a diákok egymást sem korlátozhat­ják, s mi több, a tanintézetnek ezt a jogot biztosítania kell. Amiből követ­kezik, hogy a pedagógusok saját ér­dekérvényesítésük révén nem sérthe­tik a tanulóknak éppen a tanuláshoz való jogát. Eleddig azt a fordított lo­gikát alkalmazták, hogy a diák köte­lessége a tanulás, amiből azt tűnt ki, mintha nem az ő érdeke volna, hogy tanuljék, hanem az iskoláé, a pedgó­gusoké vagy éppen a szülőké. m gyemekek cselekvőképességé­M4 nek teljes vagy részleges hiá­nyából következik, hogy a diákok esetében a jogalkotó részéről nem elegendő valamely jogot pusztán deklarálni, hanem annak érvényesü­lési garanciáit is meg kell teremteni. A diákok jogai csak egyféleképpen nem maradnak puszta deklarációk, ha felnőtti kötelezettségek meghatá­rozásával biztosítják azok érvényesü­lését - állapítja meg dr. Bíró Endre. Ennek a tanévnek az elején bo­csátotta ki a Művelődési és Közokta­tásügyi Minisztérium a Diákjogi Kis Trakta című kiadványt, amelyet az ország minden iskolájához eljuttat­tak. Dr. Takács Ilona „Nem hiszek az ellenkultúrában!" - mondja a kerekasztal szegedi elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom