Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-06 / 235. szám

PÉNTEK, 1995. OKT. 6. / • Uj forgalomszervezési lehetőség: Tempó 30/50 KAPCSOLATOK 11 A

z élelmiszerboltban történt a minap. Amolyan „12 belőle egy tucat" típusú üzletecske. Az eladó - fiatal, festett szőke hajú lány - is teljesen átlagos megjelenésű. Csupán kenyeret és felvágottat vettem, és mikor a fizetésre került sor, ő nemes egyszerűséggel így szólt: 114 forint. Végül is ebben sincs semmi kivetnivaló, hiszen a lényeg valóban eképp summázható (az „udvarias kiszolgálás" tételt valószínűleg a bolt soron következő modernizációs és innovációs terveibe építik be). Átnyújtok neki egy százast, és az apróért kezdek el kotorászni, míg ő ezalatt már a következő klienssel „tárgyal" (lásd kapitalista versenyszellem). Körülbelül 20 másodperc alatt végzek a művelettel:*a kezébe számolom az érméket, és már indulnák is, de ő nem hagyja: - A százast elfelejtetted! - szól utánam. S ekVadkapitalizmus kor már padlón vagyok. Felháborodva kérdezek vissza: - Nem emlékszel?! Egy fél perce, hogy odaadtam. - Nem, nem emlékszem. - A hangja most már kifejezetten ellenséges. Szó se róla, ez a lány piszkosul jól játssza a szerepét; vagy valóban ennyire pocsék a memóriája. Ez utóbbi esetben viszont nem kell nagy tehetség azt megjósolni: nem lesz egészen töretlen a pályafutása. A helyzet kissé kínos, és hogy még jobban az legyen, a rövid dialógus alatt újabb vevők is érkeztek az üzletbe. Megunva a hiábavaló diskurzust, rövidesen távoztam - természetesen anélkül, hogy akárcsak fölmerült volna bennem a dupla fizetés. Utólag azon gondolkodtam, hogyan tudtam volna kivédeni az incidenst. Hamarosan arra a kövekeztetésre jutottam, az az átkozott lassúságom az oka mindennek. Hiszen a T. Házban ez alatt a röpke húsz másodperc alatt a kisgazda pártvezér nemcsak a miniszterelnököt, hanem az egész kormányt szólítja fel - nem is egyszer - az azonnali távozásra. Sőt, a rendelkezésemre álló 20 egész másodperc a Ferrari embereinek kétszer is „kényelmesen" elég arra, hogy Jean Alesi gumijait lecseréljék (ők ugyan mennyi időt töltenek egy élelmiszerboltban). Szóval csak én vagyok ennyire időmilliomos: ilyen „bagatell" ügyekre rengeteg időt elvesztegetek. Legközelebb rekordot fogok dönteni a bevásárlásnál... Szöllősi Lajos Szociálpolitikus „elvonási tünetek" olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézete előadássorozatban szentelt néhány órát a városi közlekedés egy új lehetőségének, a Tempó 30/50-nek. Az elhangzottakat hasznosságuk miatt szeretném megosztani a szegedi társadalommal. A várost területi közlekedési egységekre, jól elhatárolható városrészekre bontják. Olyanokra, melyek építészetileg, forgalmi jellemzőik miatt egy körzetnek tekinthetők. Ilyen lehetne városunkban például a Tisza és a Tisza Lajos körút közötti Belváros, vagy például a Nagykörűt - Kossuth Lajos sugárút - Tisza Lajos körút - József Attila sugárút által határolt terület. A terület szélein lévő utakon megengedett az 50 km/óra sebesség, úgy, mint ma. A területen belül azonban legfeljebb 30 km/óra lehet a haladási sebesség. Az 50 km/óra maximális sebességgel igénybevehető utak egy hálót, hálózatot alkotnak, mellyel a város területét lefedik. Á háló szemei pedig a Tempó 30as zónák. Szó sincs tehát a város teljes területére szóló 30 km/órás sebességcsökkentésről, csak foltokban. Megfigyelték, hogy a forgalom 70-80 százaléka ma is a A sebesség 30 km/óra, v. nagyobb 40 km/óra, v. nagyobb 50 km/óra, v. nagyobb Két évvel a bevezetés után mért sebességek alacsonyabbak voltak, mint amekkorát közvetlenül a bevezetés után mértek. A táblázatból látható a sebességek kiegyenlítődése. Közismert az, hogy minél nagyobb az egyes járművek közötti sebességkülönbség egy úton, annál balesetveszélyesebb az út. A Tempó 30/50 pedig közelíti egymáshoz a sebességeket. 3. Az átlagos utazási idő csak kb. 3 százalékkal nőtt. 4. A zónában lévő utazási célok elérhetősége javult, mivel általában nincsenek útzárak, küszöbök, egyirányú utcák, melyek a hálózatot megszakítják. Természetesen ennek ellenére egyirányú utcák kijelölhetők, ha erre más okból szükség van. 5. Az úthálózat átbocsátó képességét a Tempó 30/50 nem befolyásolja. 6. A forgalom átterelődésére a zónából az azt övező utakra csak abban az esetben kell számolni, ha a körzeten belül átmenő jellegű forgalommal rendelkező út van. 7. A közlekedés biztonsága lényegesen növekszik. A sebesség 50-ről 30-ra csökkenése miatt a súlyos balesetek előfordulásának valószínűsége 70 százalékkal, a halálos balesetek előfordulásának valószínűsége 90 százalékkal csökken. Egyetlen jelzőlámpa sem tud ekkora hatékonyságot. Különösen a gyalogos és a kerékpáros balesetek száma alakul kedvezően, ami egy városi környezetben a legfontosabb. 8. A zaj csökkenése nagyon lényeges. A különböző utcákon más és más a csökkenés. Mértéke 2-7 dB közötti volt. Nagyon nagy ez a szám. hiszen 3 dB csökkenés akkor következne be, ha egy utcán a mai forgalomnak csak a felét engednénk haladni. 9. A légszennyezés lényegesen nem változik. Az alacsonyabb sebesség miatt bizonyos autótípusoknál többletfogyasztás jelentkezik. De ezt kiegyenlíti az egyenletezónát övező utakon bonyolódik, nem a zónában. A „korlátozás" tehát lényegében nem sok autóst érint hátrányosan, viszont rengeteg városlakót érintene előnyösen, mivel a lakosság nagy része a zónában él. A folton, a zónán belül megszűnnek a főútvonalak, eltűnik a rengeteg felesleges jelzőtábla, nem kell jelzőlámpa sem. Minden kereszteződésben a jobbkézszabály érvényes. A zónák szélein természetesen megmaradhatnak a jelzőlámpák. Minden híresztelés ellenére a Tempó 30/50 nem igényel nagy költségű építkezést. A gyalogos vagy forgalomcsendesített utcák, parkolóházak léte nem feltétel. Nem baj, ha vannak, de a kialakításhoz nem kellenek. A sebesség betartását rendszeresen ellenőrizni és a túllépést büntetni kell mozgó, vagy fix telepítésű sebességmérőkkel. Mindezek után mi történt azokon a településeken, ahol bevezették ezt a szabályozást? 1. A zónán belüli átlagsebesség, a legnagyobb sebesség nagysága is negyedével csökkent. 2. Német tapasztalatok szerint a sebességek megoszlása a bevezetés előtt és után a következő volt: Ha megengedve a 30 km/óra 82% 26% 3% sebb haladás, melyhez köztudottan kevesebb üzemanyag kell. A gyakori gyorsítás, a lassítás, a sok sebességváltás issza a benzint. 10. A buszvonalakat lehetőleg a zónán kívül kell vezetni, mivel a menetidő kismérvű növekedése is csökkenti a buszközlekedés vonzerejét, úgy mint ma a szegedi villamosokét. (Tessék a szegedi és pesti villamosok sebességét összehasonlítani.) 11. A Tempó 30/50 a kerékpáros közlekedés számára előnyös. Csökken a kerékpárosok és a gépjárművek közötti sebességkülönbség, és így a balesetveszély. Elhagyhatók a külön kerékpársávok és kerékpárutak. A kerékpáros jelenléte a burkolaton a legjobb sebességcsillapító. Megszűnik a parkoló autók által elfoglalt kerékpárutak problémája. Nagy költségtől szabadítható meg a város, mivel ma már a kerékpárút-építés is nagyon drága. 12. A kerékpárutak nagy felületet igényelnek, melyek most felszabadíthatók. További aszfaltfelület-csökkentésre ad lehetőséget az a tény, hogy a 30 km/óra sebességhez keskenyebb burkolat elegendő. Az osztrák szabványban már a sebesség függvénye a burkolat szélessége. A felszabaduló felületnek adhatnánk új feladatot. Például a járdát lehetne szélesíteni, a zöldfelületet visszaállítani. 13. Nagyon érdekes a lakossági vélemények alakulása a Tempó 30/50-rőI a bevezetés előtt és után. A bevezetés előtt mellette volt 55 százalék, a bevezetés után 83 százalék. Talán úgy tűnik, hogy a téma egy szűk műszaki csoportra tartozik. Valójában a városlakóknak, politikusainak kellene az előnyökön, hátrányokon elgondolkodni, majd dönteni. Hamburgban, Grazban gyakorlatilag a város egész területén bevezették a Tempó 30/50-et. Dr. Rigó Mihály A pénzügyminiszter ötletein alapuló stabilizációs csomagot igen sokan - köztük a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága - és teljes joggal bírálják, mert az egyáltalán nem felel meg a legfelső szinten elvárható szakszerűség minimális követelményeinek. Most jön azonban a feketeleves, amikor a végrehajtásra is sort kerítenek. A döbbenetek és csalódások, egyéni drámák, a könnyek és sikolyok folyama jelzi, hogy beköszöntött a nappali sötétség. Sokakkal együtt számomra is úgy tűnik, hogy valójában nem is a célszerű átrendezés és a hatékonyság növelése a cél, hanem a kulturális, oktatási, egészségügyi, szociális és az önkormányzati rendszer teljes szétverése. Nézzük a példákat. Jelenleg Magyarországon az egy lakosra jutó évi egészségügyi kiadás mintegy 230 USD-t tesz ki A fejlettebb országokban ez az összeg évi 2300 USD körül mozog, ami ugye tízszeres értéket jelent. A kormány ebből azt a meglepő következtetést vonta le, hogy az egészségügyi kiadásokat csökkenteni kell. Igaz, a testvéri országban, Burundiban nem is igen költenek egészségügyi célokra és a 40-45 éves átlagéletkor az ember természetes ereje által is biztosítható. A magyarországi egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának és finanszírozásának az egyik kolonca az igen nagy mértékű differenciáltság, ami az osztogatófosztogató pártállamban alakult ki. Példaszerűen szólva ez azt jelenti, hogy az egyik intézményben tízezer forintba kerül egy vakbélműtét, máshol pedig negyvenezer forintba. Természetesen szó sincs arról, hogy ez egyúttal színvonalbeli különbséget is tükrözne. Az előző kormányzat 1993-ban kísérletet tett a teljesítmény szerinti finanszírozásra, és (bár nem volt képes megtörni a magas díjazást élvező intézmények érdekszövetségét) az anomáliák igen markánsan jelentek meg. A teljesítményfinanszírozás információi bizonyították, hogy számos esetben a legolcsóbban működő intézmények produkálták a legmagasabb szakmai színvonalat. A szerény bevételekkel rendelkező és tisztes szakmai színvonalat elérő egészségügyi intézmények joggal számítottak arra, hogy az elvonási és megszorítási szindróma nem fogja érinteni őket. Nem kis megdöbbenésre a kormányzat és a felelős miniszter úgy döntött, hogy a gazdaságosabb főleg vidéki - intézményeket is megsarcolja. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel az egészségügyi ellátás lényegesen meg fog drágulni! A jó elvtársi pénzügyi bázisokkal rendelkező nagy intézmények sokkal drágábban dolgoznak, amit még az utazási, szállítási kiadások is növelni fognak. Az egészségügyi rendszerhez hasonló anomáliák állapíthatók meg az oktatásban, a szociális ellátásban és más területeken is. A vidéki oktatási intézmények bezárása napi utazásra kényszeríti a tanuló ifjúságot. Utána számoltam: a tanulók bérleteinek árkiegészítése lényegesen nagyobb lesz, mint a bezárás révén elért megtakarítás, az egyéb hátrányok pedig hatványozzák a veszteségeket. Vegyünk egy szociális területről való példát. A családok támogatásának csökkentésével párhuzamosan egyre több fiatal kerül állami gondoskodásba. A képlet nagyon egyszerű. Megvonnak egy-egy gyermektől évi harminc-negyvenezer forint támogatást és ennek következtében ő állami gondoskodásra szorul, ahol évi négyszázezer forintba kerül az ellátása, és akkor a humánus szempontok hiányából eredő károkat még nem is kalkuláltuk. Tehát, ezekben az esetekben is arról van szó, hogy a szándékoltan elérni kívánt megtakarításokkal szemben, jelentős mértékű többletkiadások keletkeznek. Egyelőre azt még nem mondták ki, hogy a jelentkező igényeket nem fogják kielégíteni. Egy komisszáriárus rendszerel ezt is el lehet erni. Például jelenleg a szívműtétekre várakozó betegek mintegy húsz százaléka meghal a műtét előtt. A várakozási idő növelése a drága szívműtétek nagy részét feleslegessé teheti... Mit lehet minderre mondani? A környező országokban szép számmal vannak problémák a magyarság identitásával kapcsolatban. És Magyarországon?! Sisák István Tisztelt Tanár Úr! Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy Önt is a Városi Televízió 4D című műsorát rendszeresen figyelemmel kísérők népes táborában üdvözölhetem. Külön figyelemre méltónak tartom azon sorait, melyek az elmúlt hétvégén lezajlott országos ufó-konferenciát „méltatják", hiszen azon nem kisebb vendégek tartottak előadást, mint a Szent-Györgyi Albert Tudományegyetem professzora vagy a József Attila Tudományegyetem docense. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a kétnapos, igen gazdag programot hirdető plakátból Önt csak a „biznisztől bűzlő" belépőjegyek ára ihlette meg. Csak mellékesen szeretném megjegyezni, hogy az ezer forintos bérletért cserében az érdeklődők 13 előadást tekinthettek meg, hogy csak a leglényegesebb programot említsem. Ezt osztva és szorozva kiderül, hogy egy előadás 77 forintba került. Hát ez valóban hajmeresztő! Miközben a számolásnál tartottam, egy csodálatos ötletem támadt. Mily Hol van a visszajáró? Ez év május 14-ig laktam az Űrhajós utca 9/A, 7/19. számú lakásban, körülbelül 25 évig. Ekkor elköltöztem a szociális otthonba, amely a Kálvária sugárút 43. szám alatt van. Fizettem a hetedik hónapig a fűtés- és melegvíz számlát. A közös képviselő közölte velem a nyáron, hogy jár vissza pénz. Telefonáltam a Szetávnak, közölték, hogy 2260 forint jár vissza. Kértem őket, mivel teljesen vak vagyok és nyomorék, hogy postázzák számomra az összeget, nem tudok érte menni. Többszöri érdeklődésemre különböző válaszokat kaptam, de pénzt nem. Csak különböző elutasításokat kapok tőlük. Nagyon megköszönném, ha segíteni tudnának, mert szükségem lenne arra a kevés pénzre. Simon Gyuláné Szemeles a torony Amint az október 3-i Délmagyarban olvastam a Dóm térrel kapcsolatos irást, megörvendtem, végre valaki, aki segíthet! Mi a gondom? Aki a Dóm téren sétái, megcsodálja amit ott lát, a Dömötör-toronnyal együtt. Igen ám, csak a torony vasrácsos ajtaján ne nézzen be, mert a sok szemét, törött üveg stb. ami ott van, csúnya bizonyítványa mindazoknak, akik a Dóm tér körül ügyködnek. Ha nem lenne lakat rajta, már kisepertem volna. gyönyörű lenne, ha a következő kongresszust teljesen ingyen, „bűzlő" belépőjegyek nélkül tarthatnánk meg, és a nagyteremben szerényen csak ennyi állna a falon: A rendezvény támogatója a Tényeket Tisztelő Társaság. Remek ötletnek tartom a „misztikus szemét" szembesítését a tudománnyal. Tanár Úr, kérem, segítsen ebben nekem. Rajtam kívül még emberek milliói várnák a magyarázatait. Egy dologra azért mindenképpen szeretném felhívni a figyelmét: csak azért mocskolódni embertársainkról, mert olyan dolgokról számolnak be. amit Ön még csak nem is látott, méltatlan ahhoz az ügyhöz, amit képviselni szeretne. Végezetül szeretnék köszönetet mondani, hogy új erőt adott további munkámhoz, mert amíg a sajtó hasábjain nyiltan lehet szerencsétlen pszichopatának bélyegezni a Városi Televízió vendégeit, addig még van mit tenni széles e hazában. Sós Tibor Ufo-Controll, Szeged Ha megengedve az 50 km/óra 96% 80% 40% szakközgazda GyőrfTy György ff A „Tényeket tisztelök társaságához Tisztelt Kovács Miklós! Mi tiszteljük a tényeket tisztelő, tanult, kiművelt emberfőket. Úgyhogy kezdjük is azonnal a tényekkel. Tény, hogy Ön a Délmagyarország október 4-i számában az általunk határtudománynak, Ön által sarlatánságnak, népbutttásnak nevezett szakterületről meglehetősen indulatos hangvételű írást tett közzé. Tény az is, hogy Ön írásával kimerítette a becsületsértés büntetőjogi tényállását. Mindenekelőtt a Szegedi Városi Televízió Ufo Magazinjában, nevüket, arcukat vállaló köztiszteletben álló, sok esetben magas iskolázottsággal rendelkező szemtanúkat pszichopatáknak nevezte. A tények tisztelete megkövetelte volna, hogy kijelentései előtt orvosszakértői véleményt kérjen az érintettektől. Tény továbbá az is, hogy hazánkban és a nagyvilágban már többen vannak azok, akik hiszik, hogy tudásunk jelenlegi határain túl is léteznek jelenségek, melyek ma még misztikumnak számítanak, de holnap esetleg már a ténytisztelő tudományok is tudomást vesznek ezek létéről. Egyébként Ön velem - holmi szerkesztőcskével - ellentétben tudja,-hogy a történelem során többen máglyán is végezték mindenféle badar gondolatok terjesztése miatt. De hát mégiscsak nekik lett igazuk, a Föld majdnem gömbölyű, forog és még bolyong is. A Városi Televízió a közszolgálatiság követelményének eleget téve igyekszik a legszélesebb nézői elvárásoknak is megfelelni. A vallási, kulturális, várospolitikai műsorok mellett fontosnak érezzük a több tízezer határtudományok iránt érdeklődő nézőnk igényét is kielégíteni, adott esetben a 4. Dimenzió című műsorunkkal. A látottak hitelességét pedig ki-ki döntse el maga. Arról már igazán nem tehetünk, hogy ez a legnézettebb műsorunk. Biztosak vagyunk benne, hogy Ön is rendszeres nézője ennek a „népbutításnak". Reméljük, hogy tudományosabb igényű műsorainkat is nézni szokta. Ezekből ugyanis kiderül, hogy sem a VTV-nek, sem nevezett szerkesztőcskéinek nincs szüksége kétes hírnévre. Egyébként szívesen vendégül látnánk egy élőadásban, ahol kifejthetné nézeteit, ezzel bizonyára további tagokat is toborozhatna ténytisztelő táborába. Végül Tanár Úr! Gondolja csak, milyen kínos helyzetbe kerülne, ha esetleg bebizonyosodna, hogy vannak ufók, gömbvillámok, vagy éppen bioenergia. Ilyen kirohanás után nem fogja tudni egy kézlegyintéssel elintézni tévedését. Az ilyen szituációk elkerülése érdekében én a „véleményem szerint, úgy gondolom, lehet, hogy..." szófordulatokat szoktam alkalmazni, ezzel mintegy fenntartva magamnak a tévedés jogát. Horváth Zoltán szerkesztő, VTV