Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

A Főlsóváros egyre épüL A vállalkozók paradicsoma lesz? Hajdanán szappanfőzők is laktak itt. (Fotó: Schmidt Andrea) Fura ez a Gál! Eredetileg Szappanyos utca volt, ami később egészült ki a Gál veze­téknévvel. Akkor, 1850 táján a nagy­körútiéi délre eső utcaszakasz utalt arra: itt szappanfőzők laknak, az északra eső, néhány háznyi szakasz kapta a Gál nevet. Aztán Gál tarolt. S azóta is szívósan tartja ma gáti Min­denféle névújításnak és ésszerűsítés­nek ellenáll I Igy aztán marad a fur­csaság: a Szent György térről induló Gál utcát a nagykörút kettészeli, de véget egy hasonlóan kicsi keresztut­ca, a Dankó Pista vet neki. A híres szegedi, sziksóval főzött háziszappant fuvarozó szekerek hajdan ebből az ut­cából is kikanyarodtak. A leghíresebb szappanfőzők ­tudom Péter László utcane­vekről szóló könyvéből is ­Rókuson laktak. Az ottani Szappanos utca őrzi emlékü­ket. Az öreg házak a Gál ut­cában is sokat tudnának me­sélni: ki mindenki élt és halt ma már máladozó vakolatú falaik között... Az egyik soklakójú ön­kormányzati ház kapuját ne­hezen nyitja ki az öregem­ber. A kulcs csikordul a zár­ban. Az öreg vállával belöki a kaput, másik kezében étel­hordó. Lesújlóan néz rám, az őt illetéktelenül zavaró ide­genre. Nem köszön vissza, kérdésemet meg se hallja. A súlyos kaput becsukja az or­rom előtt... A gyanakvás, az idegentől való tartózkodás bizonyára indokolt. A Gál utcának ez a szakasza átjáró­ház: a Szent György téri és a nagykörúti buszmegállót so­kan „lábbusszal" kötik össze. Ók. az idegenek, akik naponta erre sietnek, az asz­faltot nézik, hogy meg ne botoljanak, nem veszik észre a részleteket. Az igyekeze­tet, mely egy-egy öreg ház elé örökzöld virágoskertet varázsolna. A roskadozó, sárga falú ház szépségét. Nem keresik a Szent Miklós utcai sarkon, az ottani ház falán az 1879. évi árvíz ma­gasságát jelző emléktáblát. De nem látják az újabban er­refelé épülő társasházak kö­zötti kiabáló különbséget sem. A patinás helyre rosz­szul tervezett, igénytelenül kivitelezett társasházakra a mellettük viruló vagy épülő csinosabb irányítja a figyel­met. A tér és az utca sarkát uraló szürkésfehér monst­rum alatt jellegzetes, diva­tosnak mondott lakásfelsze­relési cikkek boltja. A Szent György téri buszmegállóban sokan várakoznak. Szemben, a kiegészítő bútorokat, bög­réket és csecsebecséket kíná­ló boltban csak a két eladó álldogál. - Nincs forgalom. A pesti nagykereskedők is panasz­kodnak. Nincs pénzük az embereknek. Épp erről be­szélünk a kolléganőmmel. Nem tudom tovább tartóztat­ni! A bérét se vagyunk képe­sek kiárulni, annyira nincs vásárló - néz zavartan a középkorú eladónőre a bolt­tulajdonos. Az asszony elfor­dul. őt most érte utol a mun­kanélküliség réme. A könnyeivel küszködik... Megállt az idő a Szent György tér és a Gál utca ta­lálkozásánál. A város busz­hálózatát ismertető térképen a már elfelejtett utcanevek az évek száma szerint közeli, de a munkanélküliségtől és egyéb félelmektől gyötört polgár benyomása szerint fényévnyi távolságban lévő múltat idézik. Nem kell messzire menni, s biztató je­leket is láthatunk. A busz­megállóban gyülekező uta­sok a piarista gimnázium tornapályájának befedésén a déli harangszó idején is dol­gozó munkásokat figyelik. Zajlik az élet. Autók jön­nek, kisbuszok mennek. Föl­sővároson hajdanán a mes­teremberek építették föl há­zaikat. Most a különböző vállalkozók kedvelt iroda- és telephelye. Hirdeti magát vállalkozásszervező betéti társaság, itt a Dianetika. A körút ihlette a sarki presszó és ruhaház, de a záróvonalon túli baromfrbolt nevét is, mindegyik „római". A sarki sárgának egy része most pártház. A Gál utca körúton túli, kurta szakaszán, az új társasházak alatt is irodák és üzletek sora. - Mindig el kell magya­ráznom, hol ez az utca, ha a Thermo szervizünket keresi egy ügyfél - mondja Békési András vállalkozó. - Ebben a szűk, rosszul aszfaltozott utcácskában a forgalom megnőtt, amióta a József At­tila sugárútról nem lehet közvetlenül a Római körútra kanyarodni. Azóta gátolja záróvonal, hogy autóval a Gál utca teljes hosszán köz­lekedhessünk. így aztán nem is csoda, hogy sokan sza­bálytalankodnak. Ezt leszá­mítva, jó kis utca ez! Látja — mutat a túlsó oldalon az épít­kezésre -, most is épül egy új társasház. Olyan takaros lesz, mint az ott, mellette. Tompán, de hallatszik a körútról az új híd felé tüle­kedő gépkocsisor zaja. Ú|uésxi IIom Dr. Ványai László néha szárnyakat ad vágyainak. (Foto: Gyenes Kálmán) - Jogtudományi egyetemet végeztem és ma is a jogi munka áll legközelebb hoz­zám. Húsz éve vagyok a jogi­közigazgatási pályán, de az igazság az, hogy a kinevezé­sem előtt soha nem vágytam erre a „bársonyszékre"*. • Ilyen komoly és felelős­ségteljes munka mellett mennyi ideje marad a csa­ládra? - Hát nem sok. A zsúfolt napi program - értekezletek. megbeszélések - mellett ne­héz magánéletet tervezni. • Gondolom, gyermekei­vel szemben is magasra állította a mércét. - Kisfiam. Laci a Piarista Gimnáziumba jár. és jogi pá­lyára készül, megjegyzem, nem az én késztetésemre. Lá­nyom. Kati állatorvos szeret­ne lenni. Nincsenek egetverő elvárásaim, csak azt kívánom tőlük, hogy mindketten le­gyenek hasznos emberek. Valószínűleg sokan vannak, akik olykor azt mormolják maguk­ban: Isten órizzen attól, hogy személyesen meg­ismerjem az APEH igaz­gatóját! Tény, adott esetben akár kényel­metlen is lehet egy ilyen találkozás, mond­juk akkor, ha valakit több millió forintos adóhátralék terhel. Amúgy nem is hinné az ember, hogy dr. Ványai László - az APEH Csongrád megyei kiren­deltségének igaigatója - milyen barátságos és szolgálatkész úr. • Hallottam, hogy jelen­tős szerepet játszik az éle­tében a repülés. Mikor kedvelte meg ezt a külön­leges sportot? - Tizennégy éves korom­ban kezdtem Algyón a vitor­lázórepülést, majd Békéscsa­bán a motoros kiképzést. Re­pülőtiszti főiskolára jártam, a katonaságtól pedig rádiós na­vigátorként, főhadnagyi rang­gal szereltem le. KEDD, 1995. OKT. 31. Újsóg(író)-olva$ó találkozó Tisztelt Szerkesztőség! Felvetem a kérdést: hogy is állunk Szegeden? A helyi rádió minapi kora reggeli krónikájában Szeged lakás­építési helyzetét ismertették, a hír lényege: a városban 1995-ben 15 állami lakást építettek... Tudomásom sze­rint Szegeden megszűnt a hi­vatalos lakásigénylési nyil­vántartás. Ennek megfelelő­en el sem tudom képzelni, milyen adatai lehetnek az önkormányzatnak a város­ban lakásra váró, családala­pításra vágyó fiatalokról. Azokról, akiket a szülők anyagilag támogatni nem tudnak. Pedig, mindent meg­tennének, a Bokros-csomag családromboló elképzelései­nek ellenére, hogy boldogsá­guk kiteljesedésére gyereket vállaljanak. Kemény össze­geket fizetnek albérletre, ki­szolgáltatottságukat mások kihasználják... Országos na­pilapban olvastam egy cik­ket a napokban, amely Zala­egerszeg lakásépítési kon­cepcióját ajánlja követendő példaként, amiben „... komo­lyan veszik a törvényi elő­írást, hogy az eladott önkor­mányzati lakások árát la­kásépítésre kell fordítani*". ­A nemsokára „egy éves" Szalay polgármester úrnak a Szeged folyóirat 1995 januá­ri számában Jövőkép címmel megjelent programjából sze­retnék idézni: „Célul tűztük ki, hogy az önkormányzat lakásépítési és támogatási programja alapján évente legalább 150-200 lakás épüljön." Nincs szándékom­ban az egészet idézni, de ez a pár sor legyen felszólítás a feleletre, úgy mint az iskolá­ban! Tisztelettel: H.A. (Név és cím a szerkesztőségben) fisztett Olvasónk! A levelében feltett ..Hogy is állunk Szegeden?" kérdés­re magam is szivesen kap­nék választ az illetékesektől. Jól ismerve a Polgármester urat. tudom, e válasz hama­rosan meg is fog érkezni (re­mélem. nemcsak a szerkesz­tőségi levélpostában, de épült, s átadott lakások for­májában is). A tájékoztatás elemi érdekei bizonnyal ér­vényesülni fognak. Hogy la­kások épülnek-e önkor­mányzati támogatással, mennyi és mikor, nos. erre nem mernék jóslatot tenni. Csak szánom a saját, önálló otthonhoz jutni nem tudó fiatalokat. Remélem, az arra illetéksek ennél többet is tudnak tenni értük. Üdvözlettel: Tisztelt Szerkesztőség! Naponta járok át az új hí­don, de nem tudom meg­szokni az ottani forgalomban ötvenesnek minősttett. való­jában hetvennel-nyolcvannal száguldó tempót. Bejött a ködös őszi idő, s jön a téli is, páralecsapódással, fagyos úttal. A látási- és útviszo­nyok reggelente rosszak a hídon, de a Jiajtósakat" ez láthatóan nem zavarja, stan da-pityerc kiteszik útitársai­kat a karamboloknak. Tisz­telettel megkérdezném, nem lehetne fokozottabb ellenőr­zéssel kiszűrni a forgalom­ból a nagyon siet őket? Hely­színen lefülelő rendőrök lát­ványa és intézkedése talán elvenné a kedvüket mások veszélyeztetésétől. Üdvözlettel: Sárhegyi Kálmán (az óvatos) Kedves Sárhegyi Úr! Tisztelem az óvatosságát S magam is neheztelek a fe­lelőtlenül száguldozókra. Remélem, kettőnknek e so­rokkal sikerül rábeszélnünk a rend őreit, alkalmazzanak a szabálytalankodókkal szemben hatékony „rábeszé­lési módszereket". Tisztelettel: Sztambul - szegedi szénnél Gyenes Kálmán felvételei • Soha nem gondolt arra, hogy pilóta legyen ? - Szerettem volna, de saj­nos az orosz nyelvvel mindig hadilábon álltam, és akkori­ban csak az „oroszoknál" volt pilótaképzés. • A nyáron a Fekete-ház adott otthont egy repülés­történeti kiállításnak, melynek Ön volt a főszer­vezője. Ez az ötlet hogyan jött? - Körülbeiül ezerkötetes „magánkönyvtáram" van, melynek egynegyedét repü­léstörténeti kötetek teszik ki. Szóval, érdekel a dolog, nem véletlen, hogy most tervezem egy történészi precizitással, lexikális pontossággal kidol­gozott könyv megírását ebben a témában. • Van-e energiája egyéb „unaloműzőre" is? - Igen, válogatott sportlö­vő vagyok, és ha tehetem, né­ha vadászom is. • Egyetlen szakmai kér­dés: mi a magánvélemé­nye a jelenlegi adórend­szerről? - Szerintem jelenlegi adó­rendszerünk megfelel az alap­vető európai normáknak, ám azt is tudom, hogy az adókul­csok nagyon komoly megter­helést jelentenek a bérből és fizetésből élőknek... Sólya Beáta • Dr, Ványai László hadilábon állt az arasz nyelvvel SZEGEDI TÜKÖR 9 A térképet elő kell venni, ha a Gál utcát keressük, Régi, fölsőváro­si utca, mégis kevesen ismerik, merre nyújtózik. Nevezetessége ­mint minden utcának, ha van ott hírős épület, ha nincs, ha lakik (lakott) ott „nagy" ember, ha nem - múltja és jelene. 0 Azt hiszem, a Ványai név hallatán azok is fel­kapják a fejüket, akik nem állnak „közvetlen" kap­csolatban Önnel, hiszen a húga, dr. Ványai Éva nem más, mint Szeged alpol­gármestere. Milyen a kap­csolatuk így, hogy mind­ketten fontos pozíciót töl­tenek be? - A hivatalos kapcsolat eleve kizárt, ugyanis ő (mint az önkormányzat tisztségvise­lője) a Belügyminisztérium­hoz .Jcötődik", míg én a Pénz­ügyminisztériumhoz tarto­zom. Marad tehát a normális testvéri kapcsolat, bár. őszin­tén szólva, találkozásaink jó­szerével csak a családi össze­jövetelekre korlátozódnak. Mindketten eifoglall emberek vagyunk. így nem jut túl sok időnk egymásra. S Gyermekkorukban volt-e valamiféle rivalizá­lás Önök között? - Nem, ilyenfejta „testvér­harcot" eleve nem vívhattunk, hiszen Éva végig kitűnően ta­nult a Radnóti gimnáziumban, én pedig az erős közepesek táborát gyarapítottam... 0 Eszébe jutott-e valaha, hogy egyszer majd egy zord intézmény igazgatói székében fog ülni? Az APEH igazgatója könyvel ir • a repülésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom