Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

KEDD, 1995. OKT. 24. Belezés a buszon Mivel gyalogolni szoktam, vagy autózni, azon kaptam magam a minap, hogy legalább egy éve nem utaztam sem villamossal, sem trolival, sem busszal. Ez akkor jutott eszembe, amikor felkapaszkodtam egy trolipótlóra, hogy mielőbb átjussak Újszegedre. Miközben azon töprengtem, mily' régen is nem „tömegközlekedtem", szemem kikerekedett az ülések látványától. Volt min elszörnyülködni. Alig akadt a buszon ép ülés. A bőrök összefirkálva, felhasogatva, a szivacs kitépve belőlük. A kibelezett ülőkék lehangolóak, ezen kívül kényelmetlenek. Amúgy pedig sokba kerül kicserélésük, javításuk. Kiknek szerez örömet az efféle vandalizmus? Mikor beleznek? Az utlosó járatokon, amikor senki nem látja? Ha látják a jóérzésűek, mernek-e szólni? Ha szólnak, akkor abbahagyják-e a rongálok az értelmetlen pusztítást? Vajon hányat sikerült már elkapni, mi lett a büntetésük? És, különben is... ? Még szerencse, hogy általában gyalog járok. De mi van akkor, ha a vandálok a buszról leszállnak, elébem állnak? Jobb esetben: összefirkálnak... V. F. S. Közvéleményünket mindjobban nyugtalanítja a bűnözés növekedése, ezen belül is a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények gyakorisága. Ezért kerestük fel dr. Fábián Jánost, a legfőbb ügyész helyettesét. - A fiatalkorúak bűnözése, kisebb ingadozások mellett, emelkedő tendenciát mutat. Miközben 1990-ben még 12 ezer 848 volt a fiatalkorú bűnelkövetők száma, addig 1994-ben ez már 14 ezer 479, ami közel 13 százalékos növekedésnek felel meg - mondja elöljáróban Fábián János. - Hasonló képet mutat a 10 ezer fiatalkorú lakosra jutó és ebbe a kategóriába tartozó bűnelkövetők száma. A tfz évvel ezelőtti 161-ról a múlt esztendőben már 217-re emelkedett. A fiatalkorúak legtöbbször, 75-80 százalékban vagyon elleni bűncselekményeket követnek el. Ezen belül sorrendben a lopás, a betöréses lopás és a rablás szerepel. Testi sértés, illetve garázdaság miatt a fiatalkorúak sorába tartozó elkövetők 5-7 százalékát vádolják meg ezen a címen. Valóban riasztó, hogy az emberölések egytizede fiatalkorúak lelkén szárad. Évente átlagosan 30 emberölés írható a számlájukra. • Milyen okok, körülmények játszanak szerepet a fiatalkori bűnözés gyors növekedésében ? - Az ügyészi tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmi és gazdasági hatások erőteljesen közrejátszanak a gyermek- és ifjúságvédelemben. A mind nagyobb méretű elszegényedés és a széles körű munkanélküliség következtében a családok jelentős részénél komoly megélhetési gondok mellett a morális tartalékok fogyása is tapasztalható. Sajátos módon HAZAI TÜKÖR 7 Több a fiatalkorú búnelkövetö ez gyakran együtt jár a szülők alkoholizálásával, így sok családban a jóirányú erkölcsi hatások alig érvényesülnek. Mindez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy hazánkban a veszélyeztetett kiskorúak száma évről évre növekszik, s 1994ben ez már meghaladta a 319 ezret. Szomorú tény az is, hogy közülük kerül ki a fiatalkorú bűnözők utánpótlása. • Hogyan jelenik meg területenként, nemenként és korcsoportonként a fiatalkori bűnözés Magyarországon? - Az utóbbi 5 évben a fővárosban volt a legmagasabb a fiatalkori bűnözés aránya, de „dobogós" helyen szerepelt Borsod-Abaúj-Zemplén, majd Pest megye, és alig maradt el tőlük SzabolcsSzatmár-Bereg megye. Az is jellemző, hogy a bűncselekményeket csoportosan követik el a fiatalkorúak. A múlt évi adatok szerint az esetek több mint a 30 százalékában fiatalkorúval, 17 százalékban felnőtt korúval és csaknem 22 százalékban vegyesen követték el a bűncselekményeket. A fiatalkorúak körében a bűnelkövetők nemek szerinti megoszlása kissé eltér a felnőtt korúakétól. A felnőtteknél 13 százalék, a fiatalkorúaknál a lányok aránya mindössze 8-9 százalékot tesz ki a bűnelkövetők sorában, az elmúlt 5 évet vizsgálva. Ami az életkori megoszlást illeti, zömében a 17-18 évesek a bűncselekményt elkövetők. Figyelmet érdemel a fiatalkori bűnözésben a családi környezet: mindkét szülővel él együtt az elkövetőknek több mint a fele, az elvált szülőknél található a 20 százalékuk, és csupán 6-7 százalékos az állami gondozottak aránya. Lényege's változások tapasztalhatók a foglalkozás szerinti megoszlásban. Míg korábban a legnagyobb arányt a betanított, illetve a segéd- és kisegítő-, valamint a szakmunkások képviselték, mostanra az élre kerültek a foglalkozás nélküliek és az eltartottak, őket követik a szakmunkástanulók és az általános iskolások. • Mindez cseppet sem megnyugtató a jövőt illetően. - Számolnunk kell azzal, hogy a fiatalkorúak bűnözése, éppen a kedvezőtlen társadalmi hatások miatt, hosszabb távon, kisebb-nagyobb ingadozásokkal ugyan, de továbbra is emelkedni fog. Úgy tűnik, változatlanul a vagyon elleni jogsértések lesznek a meghatározók. Számolni kell továbbá azzal is, hogy a durva, agresszívebb módszerekkel elkövetett bűncselekmények tettesei is mind gyakrabban kerülnek ki ebből a kategóriából. Nem lehet kizárni a szervezett bűnözéshez való kapcsolódásukat sem, mivel koruknál fogva kevésbé mérlegelik magatartásuk következményeit. • Miként lehet megelőzni, vagy minimális szintre csökkenteni ezJ a fajta bűnözést? - A legfontosabb feladatnak a megelőzést tekintjük, amiben alapjában a családok megsegítését, anyagi és erkölcsi támogatását tartjuk meghatározónak. A család védő-oltalmazó szerepe, a pozitív és példaadó minta segítheti a bűnözéstől való visszatartó hatást. Nagyobb gondot kellene fordítani az iskolai nevelő munka javítására is. Hatékonyabb munkát várunk el a gyámhatóságoktól. Sajnos, a pártfogói rendszer sem működik az elvárható szinten. Indokolt volna jogszabályi módosftásokkal garantálni, hogy a pártfogó kellő időben, hatékony eszközök birtokában tudjon a gyermek és a fiatalkorú érdekében fellépni. E tevékenység keretén belül az erőteljes ellenőrzési szerep mellett nagyobb teret kellene adni a segítő funkciónak. Látni kell azonban, hogy ezen a területen csak társadalmi összefogással érhetünk el eredményt. Egy ilyen méretű összefogás irányításában minden érintett tárcának különös figyelmet kellene fordítani a gyermek- és ifjúságvédelemre, arra törekedve, hogy a veszélyeztető körülmények megszűnjenek, vagy legalább csökkenjenek. Sokat tehetnének a helyi önkormányzatok, a pártok és társadalmi szervek, úgyszintén az egyházak is abban, hogy megóvják a gyermekeket és fiatalokat a bűnözés veszélyeitől. A jogalkalmazóknak is javítania kell a saját munkájukat, különösen az érdemi intézkedések késedelmességét szükséges csökkenteniük. A jövőbeni sikeres munka egyik alapfeltétele, hogy az összes, a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt szerv az eddiginél hatékonyabban működjön együtt. Ehhez a megalkotásra váró gyermekvédelmi törvény megfelelő lehetőségeket teremthet. (MTI Press) Maris János Összeugrasztás S

zámos megnyilvánulásnak vagyok tanúja, melyben az 50 év körüli nők szenvedélyesen kikelnek nyugdíjkorhatáruk tervezett felemelése ellen. Különösen éles és keresetlen szavú a fizikai munkál végezve idősödők tiltakozása. A szövőnők például minap a televízióban is jól beolvastak „azoknak, akik azt képzelik, hogy még hatvanévesen is lehet rohangálva dolgozni a gépek között". „Azok" nem tűntek fel egyenlőre a képernyőn, csak elvétve hallható, olvasható még magyarázkodása a nők elleni merényletnek. A vérszegény érvelés fő elemei; Nyugaton is jóval magasabb a nők nyugdíjkorhatára, mint nálunk; meg hogy nincsen elég pénz a nyugdíjpénztárban, amiből fizethetnének; kevés az aktívak, a keresők száma; megrendült a szociális biztonság. Mind igaz. Csak az nem biztos, hogy a nőkre mért megrendítő, általuk sorsrontásnak tartott csapással lehet csak és kizárólag kikászálódni a kátyúból. Nem hiszem, hogy csak úgy fogalmazható meg a probléma, ahogyan egy magasrangú kormánytisztviselőnk tette: „ ...az a dilemma, hogy tovább maradnak-e a nők a munkaerőpiacon, és ezzel tehermentesítik a társadalombiztosítást, vagy azok halnak éhen, akik már harminc-harmincöt éve nyugdíjasok, és a nyugdíjukat egyszerűen nem lehet karbantartani". A probléma megoldása pedig egészen biztosan nem az, hogy a nők „tehermentesítsék" a társadalombiztosítást. Az a beállítás pedig, hogy e „tehermentesítés" megtagadásával a nők öregeket juttatnak az éhhalálhoz nem tisztességes. Mert a dilemma megoldásának e torzított változata csak arra jó, hogy fokozza a társadalmi feszültségeket, összeugrassza, egymás ellen fordítsa az embereket. - Ennek tendenciáit sajnos egyre erősebben lehet érzékelni: a levegőben van a gyanakvás, az írígykedés, a rosszindulat, a haragvás, a széthúzás, sőt, a gyűlölet is. Létezik, egyre erőteljesebben átszövi mindennapjainkat - szociális meg politikai alapokon. M

em lenne szabad hagyni, hogy növekedjenek az egymásnak feszülő indulatok! S nem lenne szabad „dilemma" és „alternatíva" olyan felállítása, amely emberlétükben ugraszt össze honpolgárokat. Nem lenne szabad ezt kormányzati szinten megfogalmazni! Főleg, ha a kormányzat szocialista és liberális. Összeugrasztás helyett inkább a feszültségek, az indulatok levezetésének lehetséges módjaira kellene koncentrálni. Meg a gazdasági és szociális problémák embert, testet és lelket nem nyomorító megoldására. Szabó Magdolna Amikor a múlt században a rendi alkotmányt ban a végrehajtó hatalom/ a kormány elszáMagyarországon is a nyugati mintájú parla• mol az Országgyűlésnek, rajta keresztül az mentarizmus váltotta fel, az Országgyűlés adófizető állampolgároknak, a legszélesebb „adómegajánlási joga" kibővült a költségve- nyilvánosságnak arról, hogyan gazdálkodott tés elfogadásának és végrehajtásának ellen- az előző esztendőben, hogyan hajtotta végre őrzési jogával. Ez utóbbit nevezzük a zár- a költségvetési törvényt, eltért-e esetleg atszámadás ellenőrzésének. A zárszámadás- tál, és ha igen, miért. • A kormány zárszámadása Hogyan számolnak el a közpénzekkel? Az elszámolás törvényjavaslat formájában történik, amit a pénzügyi kormányzat általánosan és részletesen megindokol, és több melléklettel is ellát. A zárszámadást ugyanis az Országgyűlésnek kell jóváhagynia, és törvényben kell megadnia a felhatalmazást a Kormány számára az előző év gazdálkodására vonatkozóan. A zárszámadási törvény egyesíti magában a parlament törvényhozói és ellenőrzési jogát. Erre azért is időszerű felhívni a figyelmet, mert az utóbbi fél évtizedben, a rendszerváltás óta a törvényhozás dominál az Országgyűlés munkájában. Több száz törvény született a 90es években, a végrehajtás ellenőrzésére viszont nem jutott elég idő, energia, pedig könnyen belátható, hogy nem sokat ér az a törvény, amelynek a végrehajtását nem ellenőrzik, indokolt esetben pedig nem szankcionálják. * Az Asz - hatodszor Nyilvánvaló, hogy a több ezer adatot, elszámolást nem tudják a képviselők közvetlenül ellenőrizni. Erre való a számvevőszék, amely a törvényhozó hatalom, a parlament nevében, az egész ország nyilvánossága számára ellenőrzi, hogyan gazdálkodtak a közpénzekkel, a közvagyonnal. Arra fordltotta-e a kormány az adó-, vám és egyéb (pl. a privatizációból származó) bevételeket, amire a költségvetési törvény felhatalmazta, célszerűen, hatékonyan bánik-e a lakosságtól, a vállalkozásoktól származó befizetésekkel. Szerte a világban több mint 160 számvevőszék működik. Mindegyikük első számú feladatai közé tartozik a kormányok zárszámadásának ellenőrzése. Az Állami Számvevőszék augusztus végén már a hatodik jelentését hozta nyilvánosságra a zárszámadásról. Nemcsak a törvényjavaslat terjedelmes, hanem a róla szóló számvevőszéki jelentés is: a három részből álló dokumentum számos megállapítást tartalmaz. Ezek egyik része törvényességi jellegű: bemutatja, hogy az 1994. évi gazdálkodás során hol és miként sértette meg a kormány a hatályos törvényeket. A másik része arra hívja fel a figyelmet, milyen számszaki, elszámolási hiányosságokat tartalmaznak a zárszámadási adatok. A most napirenden lévő számvevőszéki zárszámadási jelentés elsősorban azért más, mint a korábbiak voltak, mert tételesen összeveti a kormányzati gazdálkodás konkrét gyakorlatát a szakmai törvényekben előírt követelményekkel. Ebből a szempontból az 1992-től hatályban lévő, illetőleg a három éve alkotott számviteli és államháztartási törvénynek van kitüntetett jelentősége. Ezek azok a magasrendű jogszabályok, amelyek mércét jelentenek a számvevőszéki ellenőrzés számára. Ezek alapul vételével vizsgálható, hogy a kormány, a miniszterek, a helyi önkormányzatok és a költségvetési intézmények törvényesen használták-e az előző évi eseményeket: teljeskörűen tartalmazzák-e az elszámolások a múlt évi gazdálkodás minősítéséhez szükséges információkat? Pontosak-e, valósak-e a költségvetés végrehajtásáról készített nyilvántartások? (Megállapítható-e az állam vagyonának, adósságának alakulása, stb.) 32 milliárdról nincs bizonylat? Az Állami Számvevőszék az 1994. évi gazdálkodásról szóló zárszámadást nem tudta hitelesnek minősíteni. Csupán illusztrációként említjük meg, hogy az egyik legfontosabb számviteli alapelv, a valódiság elve azért sem érvényesült teljes körben a múlt évi kormányzati gazdálkodásban és nyilvántartásokban, mert 32 elkülönített állami pénzalap közül csak 14 kapta meg a független könyvvizsgálók részéről a hiteles minősítést. Ha az államháztartás valamelyik alrendszerének gazdálkodásában (példánk szerint az állami pénzalapok gazdálkodása) nem érvényesül a valódiság elve, mert a könyvvezetésben szereplő tételek a valóságban nem fordultak elő (vagy fordítva), akkor a zárszámadás egésze sem lehet hiteles. (Mint mondják, az ördög a részletekben lakozik...) A múlt évi zárszámadás 1,8 billió (ezernyolcszáz milliárd) forint kiadási főösszeg jóváhagyását kéri az Országgyűléstől. Ebből azonban 32 milliárdról nem állnak rendelkezésre megfelelő bizonylatok. Nem arról van szó persze, hogy ezt a pénzt valaki „hazavitte volna", hanem arról, hogy a tényleges kiadási jogcímek mögött nincsenek megfelelő bizonylatok. Mondhatnánk: ez az összeg nem éri el a kiadások 2 százalékát sem. Ez azonban aligha elfogadható vélemény, ha például arra gondolunk, hogy a felsőoktatásban bevezetendő tandfj egy évre számított összesített bevétele nem éri el az egymilliárd forintot. Különösen a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben jogos az a társadalmi elvárás, hogy aki közpénzekkel gazdálkodik, annak kötelessége azokkal precízen elszámolni. Nem teljesült a zárszámadási törvényjavaslatban a teljesség számviteli elve sem. A társadalombiztosítási alapok (Nyugdíjbiztosítási alap, Egészségbiztosítási alap) beszámolói nem készültek el idejében, miként a vagyonkezelő szervezetek (AVÜ, ÁV Rt.) beszámolói sem, noha erre törvényi előírás van. Emiatt az államháztartás lényeges összefüggéseit az Állami Számvevőszéknek eddig nem volt módja ellenőrizni. Sok más hiányosság mellett ezért állhatott elő az a helyzet, hogy az Állami Számvevőszék - eltérően a korábbi évek megállapításaitól - a költségvetés kiadási és bevételi főösszegeinek is a korrigálását javasolja az Országgyűlésnek. Az ÁSZ szerint több mint 23 milliárd forinttal volt kevesebb a tavalyi bevétel, és csaknem tízmilliárd forinttal kevesebb a kiadás annál, amit a pénzügyi kormányzat kimutatott. Felmentés = bizalom A számvevőszéki törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az ellenőrzött észrevételeket tegyen a megállapításokra, még mielőtt azok nyilvánosságra kerülnének. E célból az ÁSZ még augusztus közepén megküldte a Pénzügyminisztériumnak jelentése tervezetét. Erre azonban a PM hivatalosan a törvényes határidőn belül nem reagált. A kialakult gyakorlat szerint ilyen esetben az ÁSZ vélelmezi, hogy megállapításaival az ellenőrzött egyetért, azokat elfogadja, ezért augusztus végén, az államháztartási törvényben előirt határidőre benyújtotta jelentését az Országgyűlésnek, vagyis nyilvánosságra hozta azt. Van természetesen véleménye (ellenvéleménye) a pénzügyi kormányzatnak, amit szeptember végén, „időn túl" tervezet formájában - átadott a parlament számvevőszéki bizottságának. Miután lényeges kérdésekről, nagy összegekről (ezek között például a vámbiztosítékok elszámolásáról és a helyi önkormányzatokat megillető, fel nem használt cél- és címzett támogatások nyilvántartásáról) van szó, a parlamenti bizottságok érthető módon meg akarják ismerni a PM álláspontját. Ezzel összefüggésben két hetet csúszott a plenáris ülés kezdetének határideje (eredetileg október 2-án kezdték volna meg az általános vitát), és időzavarba kerülhet a törvényhozás, hiszen ebben az évben még sok fontos gazdasági törvényt kell megalkotnia. A zárszámadási törvény vitája, majd megalkotása során az Országgyűlésnek módja van megítélni a kormány gazdálkodásának egészét és annak részleteit is. Ebben többek között támaszkodik a számvevőszék jelentésére is. Ez elsősorban törvényességi, szabályszerűségi, számszaki ellenőrzésen alapul. Ugyanakkor a zárszámadási törvény megalkotása elsősorban mégis politikai kérdés. Ha megadja az Országgyűlés a felmentést a végrehajtó hatalomnak, azzal a politikai bizalmát fejezi ki, és utólag legitimálja az elkövetett törvénytelenségeket, szabálytalanságokat. El nem fogadás esetén természetesen a kormánynak le kell vonnia a megfelelő konzekvenciákat. (MTI Press) Nyikos László