Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-17 / 244. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAQYARORSZÁQ KEDD, 1995. OKT. 17. • A tanyai iskolák megszüntetése Ifjúság elleni bűntett volt • Hagyományaink Juhászok patrónusa Vendel a legendák világából bukkant elő a hetedik században és vált a jószágtartó gazdák, a legelő jószágok, legfőképpen pedig a juhászok patrónusává, védőszentjévé. Nyilván a hozzánk betelepült németség révén nálunk igen későn, a 18. században kezdődött meg tisztelete, kultusza, és hamarosan sajátos, magyar hagyománya alakult ki. A korai Szent Vendel-szobrok németalföldi ruhába vannak öltöztetve, míg a szárazdfordulóról valók között már találunk magyaros viseletben, csizmás Vendel-szobrokat is. Egy veszprémi legenda érdekes históriát őriz Vendelről. Történt, hogy Szent Péter elfáradt a mennyország kapujának őrzésében, hát a nyugdíjazását kérte az Úristentől. Az Úr beleegyezett, de azzal a kikötéssel, ha Péter keres valakit maga helyett: „Mondjuk Vendelt, merthogy annak úgyis olyan ácsorgó hivatala van." El is ment Péter Vendelhez, de Vendel azt felelte néki, hogy nem alkalmas ő a magas beosztásra, mert nem tud deákul. Márpedig egy valamirevaló portásnak illik deákul tudni, hiszen bármelyik pillanatban kopogtathat a mennyország kapuján országfi, vagy egyházfi, hát miként beszéljen véle? Péter - sok évszázados gyakorlatára hivatkozva rálegyintett: „Csak ennyi baj legyen, Vendel öcsém. Nagy idők óta szolgálok a főkapunál, de nemigen volt szükség a deák nyelvre, mert se főpap, se képviselő nem kopogtatott még bebocsátásért." Az útszéli keresztek, illetőleg a Nepomuki Szent János szobrok mellett éppen Vendelnek állítottak az utak mentén, a legelők szélén szobrokat, amelyekhez nevenapján körmenetben mentek, mellette misét tartottak, hogy ne pusztftsa vész a legelő jószágállományt. „Helyi hagyomány szerint - írja a Jászságra utalva Bálint Sándor - Vendel idevaló pásztorfiú volt. Amikor dögvész dúlt a határban, letérdelt, buzgón imádkozott. Könyörgése meghallgatásra talált, ezért emelték a szobrot. Ünnepén az utóbbi időkig hatalmas körmenettel tisztelik meg. Természetesen magyar juhászként: ingbengatyában, dolmányban, cifraszúrben, vállán tarisznyával, zsírral leragasztott hajjal, illetőleg juhászkalappal tüntetik föl. ... E jellegzetes ábrázolások közvetlen eredetéről: talán az a félig tréfás, félig komoly megfontolás játszott közre, hogy a magyarrá tisztelt Vendelnek ne csak az uradalmi némötbirkákra és pásztoraikra legyen gondja, hanem a magyar juhászra is, és érezze magát otthonosan az alföldi pusztán is." If|. Lele József Aranyos történetek gurguláznak elő Kása Rozália és férje, Dudás Lajos szájábál - talán nem sértem őket, ha kibeszélem. Amikor még bejárók voltak a félegyházi tanítóképzőbe, kölcsönösen másik kocsiba szálltak. „Itt a hülye Dudás, ide nem megyek be!" - mondta az önérzetes Rozika. Cserében Alamuszi Nyuszinak csúfolta a Lali gyerek. Amikor hatalmas kanyarok után mégis tanító lehetett Lajos, és szolgálati érdekből beutalták a Császár úti iskolába, és oda helyezték ugyancsak tanítónak Rozikát, előbb talán - illendőségből is - Lajos kezdte belátni, nem is olyan alamuszi, aztán Rozika vette észre, nem is olyan hülye a másik. • Kiutalt házasság lenne a tiétek? - Az biztos, ha akkor nem kerülünk egy iskolába, soha nem házasodtunk volna össze, de egy kicsit azért segítettem a dologban. Megkérdeztek, három tanítónő közül melyikkel szeretnék együtt dolgozni. Rá szavaztam. Felesége jóleső mosollyal nyugtázza most is. pedig régtől nyugdíjasok már. És harsányan nevetnek a bejáró idők gyerekes ellenszenvén. Dolgos életük első évtizedeit tanyai iskolában töltötték, a lehető legjobb helyen • kérdeztem tehát újra meg újra: • Érdemes volt megszüntetni mindet? - Ifjúság elleni bűntett volt, csak ezt mondhatom. • Kemény summázat, váltsuk apróra. - Hány hétre jöttél? Mert egyhamar nem végzünk vele. Csongrádon tizennyolc tanyai iskola volt annak idején. Felgyő és Bokros önálló községgé alakulásával leszakadt négy, illetve három, maradt tehát tizenegy. Tíztizenkét év alatt lesodródott mind a térképről, először a fölső tagozatokat szüntették meg, aztán az alsókat. Kótyavetye áron adták el valamennyit, a Szántóit - ahová áthelyeztek bennünket - 40 ezerért. A faanyaga többet ért! • Korszerűtlen oktatás folyt tanyán, ez volt az egyik főérv. - Bőven volt alkalmunk Családi kettesben. (Fotó: Enyedi Zoltán) kipróbálni a városi iskolát is. A tanyai legnagyobb előnye a közösségi nevelés volt. Nagy létszámú városi iskolában ez már eleve kiesik. Semmivel nem lehet pótolni azt, hogy folyamatos az ismétlés négy tanév anyagából. Mert elengedhetetlen, hogy oda ne figyeljen a gyerek a másik osztály anyagára is. • Hencegjek? Összevont iskolába jártam én is, és sokszor megvertek a nagyobbak. Ha nem tudtak valamit, tőlem kérdezte az igazgató úr. Ekkora szégyent csak veréssel lehetett megfizetni. - Ha egyetlen luk maradt is az ismeretekben, áthallás útján is befoltozódott. Politikai szempontok fújatták a takarodót, elhiheted. • Azzal várjunk még. A tanyai gyerek nehezebben boldogul fölnőtt korában is. - Visszahúzódóbb. Ha bekerült a diákotthonba, rosszul érezte magát. Hiányzott a természet, állandóan kicsúfolták, mert ő csak tanyai. Előbb-utóbb hanyagolt is, és kezdett lemaradni a tanulásban. • Fészkéből kivetett madárként szoktam emlegetni. - Az is volt. Aki végig tanyán maradt, valóban nem lett szószátyár locsi-fecsi, jól megrágta, mielőtt szóra nyitotta volna a száját, de amikor mondott valamit, akkor már nagyon tudta, hogy igaza van. Egyetemi tanártól téesztagig széles a skála, mérnök, technikus és más értelmiségi is belefér, ha egykori tanítványainkat vesszük sorra. Kiváló szakmunkások, nagyszerű vállalkozók lettek, mert kicsi korukban megtanulták az önálló életet. A jég hátán is megélnek. • Politikai szempontokat fojtottam beléd az előbb. - A tanya útban volt a téeszvilágnak. Amikor egybeszántották a határokat, dúlőutakon át is, dühítő volt, hogy itt is egy tanya, ott is egy tanya. Hergelte az egyvágányú politikát az is, hogy a tanyai embert nem lehetett ömlesztett nyájként kezelni. Körülményeinél fogva reálpolitikus volt mind, ha politikát említünk, a jelszavaknak nem dőlt be. Nem lehetett belőle tapsoló tömeget gyúrni. Ment a jelentés: nem bírunk a tanyai néppel! Jött a kemény parancs: szűnjön meg a tanya! Azonnal megtermett a zseniális ötlet: a gyerek a legsebezhetőbb pont. Ha a gyereket bekényszerítik a faluba, utánamegy család is. • A tanítónak is tettek egy nagy kukacot a horogra: Csongrádon városi pedagógus lehetett belőle. - Az is szempont volt, valóban, de itt egyébként is lehetett volna. • Ha egyszer belátjuk, hogy tévedtünk, helyre lehet még hozni? Két ember, két vélemény. A férjé: - Sűrűsödnek megint a tanyák. Ha lesz annyi, hogy elbírnak egy iskolát, megint lesz. A feleségé: - Nem tudok elképzelni olyan tanttót, aki kimenne tanyára. Közös erővel abban maradunk, még egy Klebelsberg kellene, hogy megint új iskola legyen. Mert a régit visszacsinálni már lehetetlen. Az igaz, hogy az ezerszer agyonátkozott egykori kultuszminiszter is akkor vágott bele az ötezer iskola építésébe, miniszterelnöki támogatással, amikor a lavór fenekén volt az ország gazdasága. mert tudta, egyetlen út van előttünk: szellemi fölemelkedéssel megalapozni a gazdaságit. Egyelőre az iskoláktól is elvenni akaiják a pénzt, szintén miniszterelnöki támogatással, nem pedig adni. Akkor a nemzeti jövedelem javát erre fordíthatta az ország, ma sajnos, a felelőtlenül fölvett hitelek kamataira. Többre most se jutottunk, csak kutya módra nyalogattuk az ország sebeit. Horváth Dezső • Négy vak ember nyolckezese Emelt fővel, mosolyogva Beszélgetőtársam, Farkas Mátyás születésétől vak. Egy tágas szobában találkozunk; amikor bekísérik mosolyog és a szoba közepe felé köszön, ahol nincs senki. A megilletődöttségtől egy pillanatra nem jutok szóhoz, pedig érzem, hogy ez a szemvillanásnyi hallgatás is méltatlan. Mihelyt meghallja a hangom, felém fordul; megtaláltuk egymást. Hét évesen a buda'pesti Vakok Általános Iskolájába került, ott kezdett zongorázni. A vakokkal úgy van ez, hogy kezdetben mindenki mindenféléhez hozzáfog az iskolában. Farkas Mátyás életrekeltésnek nevezi a rehabilitációs módszert: az iskola bizonyos érzékeltető tárgyakkal a gyakorlati életbe segíti beilleszkedni a vak gyerekeket. Ki a kézműves műhelyekben, ki egy hangszer mellett találja meg későbbi mesterségét. Szóval Bocskai Imre tanár úr hatására Farkas Mátyás 12 éves korában már tudta, zongoratanár lesz. 1959-ben Szegedre került. Varjú Irma irányításával zenei szakiskolát végzett, majd a szegedi konzervatórium főiskolai karán tanári oklevelet szerzett. Ezután megkezdte pályáját, rövid ideig Békéscsabán, majd a szegedi zeneiskolában, ahol azóta is dolgozik. Vakon tanárnak lenni, ha nem is kell egyszerre több gyerekkel foglalkozni - különös dolog. Amikor Farkas Mátyást a gyermek tanítványokkal kialakítható kontaktusról kérdezem látom látom rajta, hogy örül a kérdésnek. Nyilván szeretik a tanítványok. Az mondja, ismerkedéskor meg szokta nézni a gyermeket. Nézni? - csodálkozom. Megsimogatja a haját. Még meg is dicséri, hogy csinosan felöltözött, noha talán tudja is, hogy kopott a gyerek farmerja. Tőle nem marad ki zeneiskolás tanítvány. Érdekel, hogy vajon meg szokta-e kérdezni az új tanítványtól: hogy néz ki? Farkas Mátyás jót derül; ha kíváncsi, a gyerek vállára teszi a kezét, és abból már tudja, hogy körülbelül mibe öltözhetett. Vagy megfogja a kezét. Nem szokott kérdezősködni. Azt hiszem, tapintatosabb. mint a legtöbb ember, és biztos, hogy jobban figyel a másik jelzéseire. Farkas Mátyás tagja egy együttesnek, amely a világon egyedülálló módon négy vak zongoristából áll és nyolckezes kétzongorás műveket adnak elő. Az együttes az Ungaria nevet viseli, s ez nem csak a külföldi szerepléseknek szól; a példaképre, Ungár Imre egykori Kossuthdíjas vak zongoraművészre is gondoltak. Évekkel ezelőtt a Liszt Ferenc Múzeumban Négy magyar vak ember nyolckezes zongoranégyes együttest alapított. Három városbál járnak össze próbálni és hangversenyezni. Németh Tamás és Magyar Csaba budapesti, Lakatos Tamás I

mosonmagyaróvári. Farkas Mátyás pedig Szegeden, a Király König Péter Zeneiskolában tanít. Négy vak ember nyolc keze, azaz negyven ujja a zene összhangjában futkos két zongora billentyűin. Valahogy szürreális a kép. Mindenesetre különbözik a mindennapi ember mások által alakított életének képeitől; olyan akaraterőt és életkedvet tükröz, amilyen csak a saját sorsát irányitó embernek van. De hát irányíthatjae egy vak ember a sorsát? találtak egy eredeti Lisztművet, egy Rákóczi-indulót nyolc kézre; ez volt az első darab. Jó ötletnek tűnt megtanulni. Egy látó segítségével pontfrásba átírták és előadták. A legelső előadás nem volt siker, de ők tovább próbáltak és még abban az évben a Zeneakadémia tanévnyitóján ismét eljátszották: kitörő ováció fogadta. I Azóta tucatnyi hangversenyt adtak. Egy kis gondot jelent, hogy kevés mű íródott nyolc kézre. Egy katalógus szerint összesen hat darab. Farkas Mátyásék ezért átiratokkal kísérleteznek. Egy hete Szegeden ősbemutatót is játszhattak a zeneiskola zenei világnapi hangversenyén: egy olyan művet amelyet a szerző, Borgulya András a vak együttesnek komponált. A próba: négy vak ember két zongoránál. Noha ki-ki megtanult szólammal érkezik, a hibák kiszűrésére csak kell valamilyen módszert találni. Ha korrigálni akarnak, a négy szólamot szétválasztják és váltva, kettessévei próbálnak. Mégis nehéz elképzelni, hogyan hangolják össze a belépéseket, hiszen hiába adna bármelyikük jelet. Brahms VI. Magyar tánca esetében például mindnégyüknek egyszerre kell leütnie az első akkordot; nem lehet a kezdőhöz igazodni. Nincs jobb szó rá: érzik egymást. Kis trükkjeik vannak, mint a trapézon együtt dolgozó légtornászoknak. Ha jól belegondolunk, nem csak játszani, tanítani sem lehet egyszerű dolog vakon. A gyerek kottáját először is át kell íratni Braillefrású kottára, amit tapintva lehet olvasni. A vakok kottája ugyanazzal a módszerrel íródik, mint a vakírás; a papírlapon kitapintható pontok egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg a jelentést. Ugyanaz az írásrendszer alkalmas a hétköznapi nyelv, a tudományos nyelv. sőt a matematika, a sakk és a zenei jegyek lejegyzésére. Ha a gyerek olyan kottát hoz, amely Farkas Mátyásnak netán nincs meg Brailleírással, akkor mindig van látó kolléga, aki írógépbe diktálja azt neki. A gép olyasmi, mint a betűírógép; hét billentyűje van: a megfelelő betűhöz a megfelelő számú és helyzetű pontot egyszerre kell megnyomni rajta. Azért persze ha a pontírásos kéziratot beavatatlan kezébe adnák, érthetetlen rendszerű kidudorodásokat láta egy fehér papírlapon. A teleírt fehér lap sajátos paradoxonja életüknek. Frakas Mátyás jó araszni köteg lapot vesz elő az Íróasztalról; ez egy kétoldalas kotta, mondja. Nagyot nézek, de méginkább azon, hogy az íróasztal tornyosodó kéziratkupacai között el tud igazodni. Én is szoktam „tapintással" kéziratot megtalálni a rakás alján. Nekem kunszt, neki kitartó, mindennapos tájékozódás. A zeneiskola folyosóján már egy tanítvány vátja Farkas Mátyást. Vékony fehér pálcát tart a kezében és a vakokra jellemző gyors pislogással fordttja fejét közeledésünk hangjai irányába. Elbúcsúzom, de még nézem, amint távoznak. Emelt fővel, mint a vakok. Panek Sándor