Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-07 / 210. szám

„Nem a szomszédra kell figyelni! Azt gondolom, az embernek tudatosan kell alakítani a sorsát ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Nem kell olyan célokat kitűzni, amelyek elérhetetlenek számára, viszont kell kitűzni elérhetőeket." CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 7. Újság(író)-olvasó találkozó M SZEGEDI TÜKÖR 9 • Műhelytitkok Matematikus a génsebészek között: Pésfai János .Rettentő drágák a kísérletek..." (Fotó: Karnok Csaba) A matematika olyan tudomány, chard Roberts-szel dolgozik kilenceamely nélkül a többi nem boldogul, dik éve, de a Szegedi Biológiai KözPósfai János matematikus a mole- pontban is megtartotta munkahekuláris biológiában talált magának lyét. Azt mondja, itthon is ugyanazt és tudományának feladatot: a világ csinálja, mint Amerikában; legfelegyik első kutatólaboratóriumában jebb itt egy kicsit lassabban lehet a Nobel-díjas amerikai tudóssal, Ri- haladni. Lehetne fürdőváros Tisztelt Szerkesztőség! Szeged fürdőváros lehetett volna, mert ehhez minden természeti adottsága megvan. Gyógyvizeink sok beteg ember szenvedését enyhítik. A Forrás, a gőz-és gyógyfürdő fontos gyógyászati bázis. Úszásra, sportolásra viszont alig van lehetőség. A Tiszában az úszás nem ajánlatos, csónakot, kajakot bérelni nem lehet. Tíz év, tíz medence - a nagy tervből alig valósult meg valami. A melegvizű pancsolók úszásra alkalmatlanok. Van egy szép Sportuszodánk, de igénybevételét az edzések korlátozzák, zsúfolt is, mert a diákok tömegesen járnak oda... A városban sok kis tó és holtág van, amik alkalmasak úszásra, csónakázásra. Kevés anyagi ráfordítással, a helyi közösségek összefogásával hasznos üdülő- és sportkörzetek létesíthetők. Ilyen volt a Hattyastelepi stand. Sajnos, sok tavat és holtágat szennyvíztározónak használnak most. Jó hozzáállással, összefogással sok mindent elérhetnénk ebben az ügyben is. Süki Ferenc Tisztelt Süki Ferenc! Teljesen egyetértek Önnel abban, hogy jó hozzáállással és összefogással sok mindent elérhetünk. Csakhát ebben az ügyben szükség lenne még másra is: pénzre, s nem is kevésre. A biztonságos fürdőzés, úszkálás lehetőségeinek megteremtéséhez főleg a veszélyes hulladékokkal teleszórt, s kotrásra szoruló medrű tavacskákban, holtágakban - sok pénz kellene. S ha összejönne is, még mindig csak a nyári „úszómedencét" biztosítanánk. Télen? Változatlanul nem tudnánk hová menni egy jó kis úszásra, sem Ön, sem én (pedig de szeretnék). Nem mondom persze azt, hogy „befürödnénk" az állóvizek strandoltatásával, egykét ilyen új lehetőség jól jönne (lásd sándorfalvi bányató, mit mostanában igencsak felkaptak a vadvizekre vágyók). Az igazi azonban az lenne, ha arra is szövetkeznének ebben a városban, hogy legyen még egy sportuszink. Nem? Vízkedvelő üdvözlettel: Szabó Magdolna Kerékpárutak Örömmel látom, hogy az útfelújítások végeztével a forgalmasabb kereszteződésekben széles piros sávot festenek fel a kerékpárosoknak. Nagyon jó, lehet jól látni az itt áthaladókat, kevesebb lesz talán a baleset. Ez biztosan egy lépés a fejlődés felé. Egy másik lehetne szerintem, ha a már kijelölt kerékpárutakról időről-időre valahogyan hírt adnának a városban... Különösen fontos ez most, hogy a hídlezárás miatt sokan átnyergeltek az autóról a kétkerekűre. Sokan nem tudják, merre is lehet menni biciklivel. Jó lenne, ha ez az üzenet eljutna az illetékesekhez az újságon keresztül. Köszönettel: K. Hajnalka Kedves Hajnalka! Az üzenetet ezúton továbbítom. Önnel együtt reménykedem abban, hogy hamarost kiadatik valamiféle összefoglaló tájékoztatás a szegedi kerékpárutakról. Sőt, én abban is bízom, hogy az illetékesek tovább haladnak a „biztonsági nyomsávon", s újabb utakat is jelölnek ki, ésszerűsítik, egyszerűsítik a kerékpározási lehetőségeket. Már csak azért is, mert a napokban megindul a bringás gyereksereg a sulik felé. Sz. M. • Kérem, magyarázza el, mit tehet a matematikus a DNS génjeinek megismerésében ? - A biológusok igyekeznek megfejteni az információhordozó gének „mondatait", megismerni a funkcióikat. A matematikus segíteni tud ebben: matematikai módszerekkel azonosságokat, törvényszerűségeket keres az ismeretlen funkciójú gének, illetve ezek részei között; az elemzés révén következtetni lehet a génfunkciókra, illetve pontosan meg is lehet határozni. A beszéd mondataival is úgy vagyunk, hogy akkor is megértjük az információtartalmát, ha nem figyelünk egyformán minden egyes szóra; csak a lényegesekre. A titkosírás kódját is úgy találják meg, hogy törvényszerűségeket keresnek a szövegben. Volt néhány ötletem arra vonatkozóan, melyek a DNS-mondatok lényeges pontjai, amelyek nélkül nem lehet megfejteni a funkciót; eljárásokat dolgoztam ki arra vonatkozóan, hogy ezeket a lényeges pontokat hogyan lehet megtalálni, azonosítani. Matematikai eljárásokról van szó, amelyeket aztán programokba kódoltam. Egy kicsit más megközelítéseket alkalmaztam, mint mások. Azóta ezekkel a módszerekkel, illetve programokkal dolgozom, közben pedig azon gondolkodom, hogyan lehetne tökéletesíteni ezeket, hogy még hatékonyabbak, érzékenyebbek legyenek. 0 Mindössze néhány éve, hogy a biológusok meg tudnak határozni „DNSmondatokat"; a legtöbbjükről még nem tudják, mi a funkciója. Mit lehet elérni matematikai módszerekkel és a számítógéppel? - Valóban roppant mennyiségben határoznak meg DNS-részeket, ezért gondoltuk a Roberts-intézetben, úgy öt évvel ezelőtt, hogy ha kiépítenénk a funkciós modellek adatbázisát, ezt nagyon jól tudnánk használni a tömegesen beérkező szekvenciák elemzésében. Létezik már néhány nagy adatbank. Az én fő kutatási projektem a funkciós motívumok keresése. Van néhány kedvenc „családom", amelyeknek a génfunkcióit igyekszem meghatározni; ilyenek a metilázok, vagy a restrikciós enzimek. Újabban a cellulóz bontóenzimek elemzésével foglalkozom legtöbbet. Közben új eljárásokat is találok, s akkor természetesen ezekkel is végigpásztázom az adatbázist, újraértékelem a régebbi eredményeket. így haladunk az imeretlentől az ismertig. • Mígnem egyszer az összes DNS-funkció megvilágosodik és akkor - mondjuk nem lesz betegség? Itt lesz a szép új világ? - Két területen látok alapvető változást az utóbbi évtizedekben: az egyik a tranzisztorral kapcsolatos fejlődés, az elektronika, a távközlés fejlődése; a másik az élettudományokban történt felfedezések. Gondolja el: ma már kommersz terméknek számít a szarvasmarha növekedéshormon, amelytől több tejet ad az állat. A cukorbetegek szintetikusan előállított inzulint kapnak, de közel vagyunk ahhoz, hogy ki lehessen javítani az emberi szervezet sokféle hibáját; sok örökletes betegség esetén is csak egy hibátlan gén „besebészkedésének" kérdése a gyógyulás! Diagnosztizálni lehet a hajlamot - tehát a 15 éves ember tudni fogja, most kell diétáznia, nehogy 40 éves korában elvigye az infarktus. Ma még alig tudjuk elképzelni ezeket a lehetőségeket, beláthatatlannak mondjuk ezeket - pedig itt vannak a közelünkben; nagyon is jól látható, mi mindenre lesz képes az ember. 0 Ha lesz rá pénze! - Ez valóban nagy kérdés, rettentő drágák a génsebészeti kísérletek, a gyógymódok. Beszéltem azzal az orvossal, aki a világon először alkalmazta a génsebészeti gyógyítást egy immunrendszeri betegségben szenvedő gyereken; azt mondta, ez a gyerek a 10 évet nem érte volna meg a költséges gyógymód nélkül; de a terápia hatott. Ez az orvos viszont az egészségügyi világszervezet megbízásából többször járt Dél-Amerikában, s látta, hogy annak a sokmillió dollárnak, amit a kisgyerek gyógyítására elköltöttek, a töredéke elég lenne, hogy egész falvak lakosságának emberi körülményeket teremtsenek. Ki mondja meg, mi a túl drága? és kinek jár és kinek nem a költséges gyógyítás? És akkor még nem beszéltünk arról az etikai problémáról, hogy mi betegség és mi nem? Szabad-e beavatkozni az emberi szervezetbe mondjuk a homoszexualitás esetében? Vagy olyan személyek esetében, akik a szervezetük kis hibája ellenére derűs életet élnek beavatkozás nélkül is? • Ön nagy tudósokkal dolgozik, az élet nagy kérdéseivel foglalkozik, ugyanakkor egzakt matematikai módszereket használ; mit gondol az emberi életről? - Nem a szomszédra kell figyelni! Azt gondolom, az embernek tudatosan kell alakítani a sorsát ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Nem kell olyan célokat kitűzni, amelyek elérhetetlenek számára, viszont kell kitűzni elérhetőeket. Amerikában is boldogtalan lehet az az ember, aki azt hiszi, hogy a pénz boldogít - hiszen mindig talál magánál gazdagabbat. Számomra alapvetően fontos a munka, szeretem, az a fizetségem, hogy ezt csinálhatom; szeretek tanulni, mindig többet megtudni a világról; szeretek mindent szétszedni, belenézni, megérteni, hogyan működik, összerakni, működtetni, vagy hagyni működni... És nagyon fontos még a barátság és a család. Sulyok Erzsébet • Akiknek két lépcsőfok is gond „Mire megbetegszünk eee Az egészséges ember csak akkor veszi észre környezete tökéletlenségét, ha megbetegszik, vagy egyéb baleset éri. Az egészséges ember el sem tudja képzelni, hogy egyszer kerülhet olyan helyzetbe, amikor egy ajtó kinyitása, vagy egy lépcsőfok megmászása is gondot okoz. Az egészséges ember hajlamos arra, hogy saját igénye szerint alakítsa ki az őt körülvevő világot, elfeledkezve a mozgássérült, idős, másfajta igénnyel fellépő társairól. Eszünkbe jutott-e már valaha, hogy egy járóképtelen és egyébként egészséges hogyan tudja intézni ügyes-bajos dolgait? Vegyük csak a mindennapi bevásárlást! Járdáink az útkereszteződéseknél - többségében még mindig magas szegéllyel végződnek (holott az még a babakocsit tologató kismamák számára is kényelmetlen), és onnan még lépcsőn kell bemenni (felmenni) üzletbe, hivatalba, postára stb. (A tömegközlekedési eszközökről nem beszélve, mert azokra a felszállás szinte lehetetlen.) Épületeinket egészséges, épkézláb emberek részére tervezték. De mi van akkor, ha egy egészségügyi intézmény tervezői - akik ugye kimondottan beteg emberek számára terveztek-terveznek - „felejtenek el" a lépcső mellé emelkedőt tervezni? Mint például Szegeden a Vasas Szent Péter utcai rendelőintézet esetében... „Húsz évvel ezelőtt még más feladatokat látott el az intézmény" - mondhatják erre sokan. Igen! De azóta - mint dr. Domokos István igazgató főorvos úrtól megtudtuk - a traumatológiai rendelés mellett reumatológiai és fizikoterápiás járóbeteg-rendelést is tartanak az intézetben. Ahová köztudottan mozgási nehézséggel küszködők járnak. (Ki lehet számítani, naponta hány beteget érint...) A rendelőintézet bejáratánál a járdát két lépcsőfok választja el az épülettől. Ez a két lépcsőfok a mentőszállltóknak is állandó megpróbáltatást jelent, a beteggel együtt. Ugyanis tanúja-voltam, amikor egy idős férfit majdnem kiejtettek a tolókocsiból, miközben megpróbálták kocsival együtt a lépcsőn feltuszkolni. „Nem igaz, hogy nem lehet egy köbméter aszfaltot leteríteni, hogy fel tudnák tolni a kocsikat!" - morgolódásomra felvilágosítottak, hogy a jelenlegi rendeletek alapján lépcsőnek kell lenni! A rámpa kialakítása csak lépcsővel együtt lehetséges. Akkor viszont a kétszárnyas ajtót meg kell szélesíteni úgy, hogy a lépcsőfelület mellett szabadon kialakítható legyen egy enyhe lejtőfelület, mellyel együtt biztosítaná a betegkocsival történő szállítást. És bizony ez belekerülne önköltségi áron 100120 ezer forintba! Hogy is mondja a költő: „Nem elég akarni, tenni, tenni kell!" Sz. Á. Imádkozzunk... (Fotó: Somogyi Károlyné)