Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-07 / 210. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 7. BELÜGYEINK 3 25.00 20.00 |Ft/m3) A földgáz fogyasztói árának változása 1982-1995 között (Ft/m3 \15M Ft/m3| 15.00­Forrás: ÁEEF / Prímagáz / MTI-SAB 34,65 Ft/m3i 10.00 a. •0 c .5. c o CD 3 0 C o_ 2 •a E •a E 09 3 0 £ 0 jan. 90 31. O 1 c 0 a § jan. 1. f <x CD 0> 90 o. K 90 o. o. 90 o. 1 CF 0> cs O­o. 1 N 0< 0­£ o, 0. 0­0­<•> o> o­m cs o. i o­o. i ui o. o­L 10.OOf* Ft/KWh 9.00" A villamosenergia éves fogyasztói átlag­árának változása 1980-1 1995. iz*ptwnb«r l-|él«l: • évi 600 KWfvig - 7 oo Ft/KWh • évi 600-3600 KWh-ig- 9 20 Ft/KWh • évi 3600 KWti fölölt - 11 30 Ft/KWh ijízalcai • évi 2400 KWh-ig • 3.80 Ft/KWh • évi 12.000 KWh-ig - 4.30 Ft/KWh •évi 12.000KWhfölölt -4.80Ft/KWh Forrás: AEEF/MTI SAB KSH, rjTin-OKooO'O — d ooo0ooo0coooooo>o>o< t> o a* o> a* o* o- of o­co o Ifi 8: » Valaha Magyarország volt Európa energiában leggazdagabb országa. Ugye meglepő a kijelentés, hiszen annak idején az is­kolában egészen mást hal­lottunk. Pedig így van: az olcsó, államilag támoga­tott villanyáram, a gáz szá­molatlanul fogyott ottho­nainkban. Nálunk jóval gazdagabb országokban le­oltották maguk után a csa­ládok a villanyt, mi nem. Munkahelyeinken is csak mostanság jött „divatba", Az energiaárak felnőnek az égig? hogy takarékoskodjunk az energiával. Nem is csoda, hiszen az elmúlt néhány évben - áb­ráink tanulsága szerint is ­többszörösére nőttek az energiárak. Legutóbb újabb 8 százalékos áreme­lést határozott el a kor­mány, s az energiaszektor privatizációja még hátra­van. Drága, vagy olcsó ma nálunk az energia? A „mi­nimálbéren tartott" fo­gyasztónak minden bi­zonnyal drága, a valóság­ban azonban továbbra is jelentős állami támogatás csörgedezik évről évre az energia-vállalatokhoz. Pe­dig hosszú távon éppen az ellenkezője lenne a kor­mány érdeke: hiszen nem mindegy, hogy egy veszte­séges, vagy egy nyereséges energiaszektort kíván-e privatizálni. Az utóbbiért minden bizonnyal jóval többet kapna, amiből az adósságfizetésen túl még a környezetvédelemre is ma­radhatna. Valószínű, mind­máig politikai szempontok játszanak közre abban, hogy az energiárak nem nőnek az égig. Az már más kérdés, hogy az energiacé­gek privatizációja után az új tulajdonosok gyorsan meglépik majd az elmaradt áremeléseket. Az energia iránti növek­vő igényt persze egészen másként is ki lehetne elé­gíteni: mondjuk azzal, hogy a takarékosabb ház­tartási gépek forgalmazását támogatja az állam, vagy a növekvő gázfelhasználás helyett az épületek jobb szigetelését segíti anyagi­lag is. R. G. Befejeződött a közoktatás átvilágítása/ amely lehetővé teszi hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a valóságos helyzet feltárása alapján alakítsa ki a szféra szabályozását - jelentették be a tárca vezetői - Fodor Gábor miniszter és Báthory Zoltán helyettes államtitkár - szerdán tartott sajtótájékoztatójukon. • Átvilágították a közoktatást • A munkát szegediek végezték Idén ne legyen több iskolakorlátozás! A helyettes államtitkár utalt arra, hogy a '80-as évek közepétől a demográ­fiai hullámhegy apadóban van, és ebben a tekintetben nem is várható változás. A közoktatás számára ebből adódó konzekvenciákat előbb-utóbb le kellett von­ni - tette hozzá. Egyúttal hangsúlyozta: a tárca a kö­zépiskolai oktatás kiter­jesztését tűzte célul, így az általános iskolai tanárok számára adott a továbblé­pés lehetősége. A most közzétett anyagot egyéb­ként Várnagy Tamás veze­tésével egy szegedi mun­kacsoport dolgozta fel a Művelődési és Közoktatási Minisztérium számára. Báthory Zoltán az átvi­lágításból levonható álta­lános következtetések alapján ismételten arra kér­te az iskolafenntartókat, hogy jövő év szeptembere előtt ne tegyenek korláto­zó lépéseket. Nincs ugyan­is törvényes garancia arra, hogy az így felszabaduló pénzeket visszaforgatják a szférába - fűzte hozzá. El­mondta azt is, hogy az át­világítás információi alap­ján most formálódik a kö­zoktatás új, feladatarányos normatív támogatási rend­szere. Borbola István főosz­tályvezető ezzel összefüg­gésben kifejtette, hogy a felmérés során a közoktatá­si feladatellátás megszer­vezésével kapcsolatos ada­tokat gyűjtötték össze. Ez lehetővé teszi, hogy elvé­gezzék a közoktatási tör­vény, illetve a más jogsza­bályok tervezett módosítá­sához szükséges hatásvizs­gálatokat. Bejelentette: a tapasztalatok alapján egy statikus és egy dinamikus számítógépes modell is ké­szült a közoktatás 'felada­tellátási rendszerének szi­mulációihoz. Azt is bizto­sítani tudják, hogy a sza­bályozás település-, illetve intézménytípustól, vagy az ellátott feladattól függően differenciáltan fejtse ki ha­tását - jegyezte meg. Ezzel összefüggésben kiemelték: a pedagógus álláshelyet nem szabad összetéveszte­ni a pedagógus létszám­mal, és a kérdést nem lehet, és nem is szabad úgy meg­fogalmazni, hogy a rend­szerben sok-e, vagy kevés a pedagógus. Csak arról ér­demes beszélni, hogy az ál­láshelyképző feladatok aránya milyen, vagy arról, hogy az egyes képzéstípu­sok közötti álláshelyszám­megoszlás mejfelelő-e ­tették hozzá. Álláspontjuk szerint a rendszer belső arányait kell megváltoztat­ni. A szakemberek az egyes fontosabb, illetve érdeke­sebb grafikonokat ismer­tetve többek között el­mondták: az általános is­kolák között a 35 diákot oktató tanintézetek száma a legnagyobb. A tanítási órák száma pedig a 11. év­folyamon a legmagasabb, ahol ez - az alapórákhoz viszonyítva - osztályon­ként 20 óra többletet je­lent. Ugyancsak figyelemre méltónak találták, hogy az általános iskola felsőbb évfolyamain 30-35 száza­lékkal magasabb a többle­tóraszám. Ez valószínűleg az alacsony létszámú osz­tályok következménye - vélték a szakemberek. (MTI) Ombudsman Horn Gyula miniszterelnök fogadta Gönczöl Katalint, az állampolgári jogok ország­gyűlési biztosát, Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai ki­sebbségi jogok ombudsmanját és Polt Pétert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosá­nak általános helyettesét. A találkozó után Gönczöl Katalin elmondta: a biztosok ismertették azokat a „fájdal­mas pontokat", amelyeknél az állampolgárok jogai sérel­met szenvednek. n ános, a községházi kézbesítő jutott eszembe a CJ minap. Gyermekkoromban szinte naponta lát­tam, amint ment ide-oda a faluban, hogy a község­házáról elvigye a hivatalos leveleket a címzettek­nek. Postástáskája volt, meg egy hosszúkás köny­vecskéje, amiben a községlakó aláírásával igazol­ta, hogy átvette a hatósági iratot. Ha a levelek kéz­besítését letudta János, „átment mindenesbe", az­az végzett mindenféle munkát, amit éppen reá bí­zott az elöljáróság. S ha éppen a falu háza előtti sárban egyengette a hirtelen esővíz útját, akkor is megkalapolták. Jutott pedig eszembe János akkor, amikor a posta vezérigazgató-helyettese arról nyilatkozott, hogy az önkormányzatok (is) a korábbinál kisebb értékben és mértékben veszik igénybe a Magyar Posta szolgáltatásait. Pontosan: „A levélpostai küldeményforgalomban például érezhetőek a költ­ségvetési intézmények takarékossági intézkedé­sei". Csak nem János? Jánosok? A felvillanó kérdést akkor elhessentettem. Ké­sőbb elkezdtem számolni: mibe is kerülne egy-egy önkormányzatnak egy János fizetésestől, tébéstől, közterhestől, mindenestől, ha kézbesítőként alkal­maznák. Az első kalkulusok ijesztően nagy összeg­űre sikeredtek: kis településen kevés helyi levélre számítva jócskán ráfizetéses lenne a községházi kézbesítő. Már ha csak a levéltovábbítással fog­lalkozna. Ha más is rábízatna, és szorgosan elvé­gezné... \ J os, egy-egy városban János (főként szeged­LKJ nyi nagyvárosban) megérné a pénzét. János /., János II, is talán. Akkor, ha nemcsak hivatalos iratokat kézbesítene, hanem más városházi teen­dőket is kellő hatékonysággal ellátna. Huú, de mennyi van ilyen! (Részben káeftésítve...) Lehet persze a János-intézményt idejétmúltnak, korszerűtlennek minősíteni. Csak „gazdaságta­lan"-nak ne tessék! (A pénztárba be nem vételezett parkolási díjakból például hány évi jánosfizetés tellett volna ki?) A városszolgáló jánosmunkának ugyanis volt-van egy forintokban aligha mérhető morális értéke is. Amiért most is meg lehetne kala­polni! Ha létezne még János... • Szakértők kizárva Titkolózik a kormány A KISOSZ szakértői a napokban már másodszor vettek részt a munkaadói és munkavállalói érdek­képviseletekkel együtt az 1996-os adótörvények úgynevezett „szakmai egyeztetésén". A tárgyalá­sokhoz az érdekképvisele­tek részletes előterjesztést, érdemi írásos szakmai anyagot nem kaptak, azt a kormányzati oldal a sza­kértők előtt titkosnak mi­nősítette. A KISOSZ leszögezi, hogy ilyen szakmai „ér­dekegyeztetésre" az utóbbi 10-15 évben nem volt pél­da és ez az egyeztetési fo­lyamat komolyságát kér­dőjelezi meg. A KISOSZ az anyagok kiadása érdeké­ben a PM-hez fordult, hogy azt részleteiben megismer­hesse, megfelelő vélemé­nyalkotás céljából. Enél­kül félő, hogy az érdekkép­viseletek a részletes szabá­lyozást csak akkor ismer­hetik meg, amikor annak szakértői egyeztetésére már nem lesz mód, és ennek hi­ányában a parlamenti ülé­sen kerülnek elő azok a problémák, amelyek majd ismét évközi módosításra vezetnek. A KISOSZ jelezte a le­vélben, hogy a kérése nem formális, hiszen az 1995­ben bevezetett átalányadó szabályozásának kidolgo­zásában szakértői érdemi konstruktív javaslatokkal vettek részt a jogalkotási folyamatban. A KISOSZ til­takozik minden olyan szakmai anyag „titkosítá­sa" ellen, amely az érdek­egyeztetést formálissá te­szi. A Fidesz és a koalicié A koalíciós vita kedden beje­lentett lezárásá­val nem oldód­nak meg a két párt problémái. Csupán annyi történt, hogy a küzdőfelek a ringből az öltö­zőbe vonulnak, és ott folytatják a civakodást ­jelentette ki Po­korni Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alel­nöke szerdai, bu­dapesti sajtótájé­koztatóján. Csökkenö béreink A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete júliusban 40 ezer 706 forint volt, 540 forinttal kevesebb, mint a megelőző hónapban. Ez elsősorban abból adódik, hogy júniusban sok he­lyütt fizettek féléves pré­miumot és jutalmat - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből. A sta­tisztikai adatok tanúsága szerint a júliusi átlagkere­setek 22 százalékkal meg­haladták az egy évvel ko­rábbit. Az év első hét hónap­jában a statisztikai adatok szerint a havi bruttó átlag­kereset 37 ezer 509 forin­tot tett ki, 20,8 százalékkal többet, mint az előző év­ben. Ezen belül a szellemi foglalkozásúak bruttó át­lagkeresete 56 ezer 525 fo­rintot volt, ami 21 száza­lékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A fizikai alkalmazottak keresete sze­rényebb mértékben, 19,1 százalékkal emelkedett, s az átlagos bruttó kereset, hét hónapot figyelembe véve, 28 ezer 676 forint volt. A nettó átlagkereset hét hónap átlagában 25 ezer 128 forintot tett ki, ami 15,7 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi értéknél. Figyelembe véve a fogyasztói árak január és július közötti 27,8 százalé­kos emelkedését, a reálke­resetek ezen idő alatt 9,5 százalékkal csökkentek. (MTI) A piacon vásárló há­ziasszony akkor hábo­rodik fel, ha a pénztárcá­jához mérten időnként megfizethetetlennek ta­lálja az almát, krumplit vagy más konyhára va­lót. A piacozó meg ak­kor mérgelődik, ha po­tom pénzért is nyakán marad az áru egy része. Az utóbbi napokban, hetekben például a krumpli árának megló­dulásával találkozhat­tunk, de a sajtóban a ga­bonaexport felpörgésé­ről és a velejáró áremel­kedésről is olvasha­tunk. Abban mindenki egyetért, hogy a kiszá­míthatlanság érzetét keltő túlzott hullámzás senkinek sem jó. Tenni kellene ellene. A Csong­rád Megyei Agrárkamara ügyvezető igazgatóját, Futó Tamást az okokról és a rendeződés lehető­ségeiről kérdeztük. • Mi az oka, hogy a mezőgazdaságban mutatkoznak meg leginkább a piacgaz­daság ellentmondá­sai ? - A szabályozatlan piacgazdaság időszakát kérdés • Az agrárkamara igazgatójához Hullámlovaglás éljük, s ehhez még hozzá­adódik, hogy a mezőgazda­sági termelés legnagyobb részben függ az időjárás szeszélyeitől. Emellett az utóbbi négy év földreform­ja kapcsán tömegesen meg­jelentek a kényszerűségből gazdálkodók. A gabonaár megugrása érdekes felad­vány. Tudok olyan jelen­tős gazdaságot, ahol a má­jusig kitartott búza keres­let híján nem talált vevőre, holott az előző évek ta­pasztalatai alapján ez jó üzletnek látszott. Ilyen előzmények után és a pénz­telenség szorító kényszeré­ben már aratáskor elkezd­ték a kenyérgabona gyors értékesítését. A köztudat­ban akkor még a jó köz­epes termés ígérete, s érté­kesítési gondok voltak. Ezzel szemben kiderült, a termés a vártnál kevesebb, miközben az exportpiacok megnyíltak. így az aratás­kori 800-900 forintos árakkal szemben ma már 1200 -1400-nál tartunk. Megint a kereskedelemben csapódik le a profit, s nem az agyonnyúzott termelés­ben. • Létezik kiút? - Alapvető az agrárter­melés kvótarendszerének kialakítása, melynek lehe­tőségét a Kamarai törvény magában foglalja. Még az ősszel megindul a telepü­lések mezőgazdasági bi­zottságain keresztül a ter­melés- és piacszervezés. Az első lépés a meglévő ter­melési potenciál felmérése, s az információk áramolta­tásával próbáljuk elősegí­Futó Tamás teni, hogy a kereslet és kí­nálat egymásra találjon. A piacszabályozás az agrár rendtartás részeként a ter­méktanácsok dolga is. A párhuzamosság megszün­tetése érdekében törvényi szinten kellene tisztázni, hogy a későbbiekben me­lyik vonal foglalkozzék e témával.'S ami a döntő, je­lentős állami pénzekre is szükség van ahhoz, hogy hiány vagy túltermelés esetén be tudjunk avatkoz­ni. Természetesen az időjá­rás kiszámíthatatlansága miatt csak a hullámzások elviselhetővé csillapítása lehet a reális cél. • Mikorra tarthatunk itt? - A magyar gazdaság anyagi helyzetét és az uralkodó szemléletet is­merve az a véleményem, hogy az ezredforduló táján. A működő kvóta­rendszer feltételezi az egész vertikum együtt­működését, a vetőma­gosoktól kezdve az áru­termelőkön, a feldolgo­zókon és kereskedőkön keresztül. A valóságot megközelítő előzetes számítások enélkül el­képzelhetetlenek. A ga­bonára, húsra és tejre, mint stratégiai termé­kekre a törvényi háttér már kidolgozott, s a többinél sem ez okozza majd az igazi gondot. A számos ponton egymás­nak ellentmondó agrár rendtartási, kamarai és hegyközségi törvények jogharmonizációja is sürgető. Ismétlem, a megvalósítás valójában a pénzügyi háttéren áll vagy bukik. Addig a méretes hullámok azok­nak kedveznek, akik tő­keerejük és többlet in­formációik révén meg tudják azokat lovagol­ni. T. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom