Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-29 / 229. szám
rff f I l 1 1- —tt+^wt •::.!_}-LJL -i-rii+i--I J — ' d MtUÜ, » > PÉNTEK, 1995. SZEPT. 29. BELÜGYEINK 3 • A számvevőszék a kárpótlási jegyekről A kínálat messze elmaradt a keresletté! A vizsgálatra az ÁSZ elnökét az Országgyűlés Számvevőszéki Bizottsága kérte fel. Az ellenőrzés célja az volt, hogy a lehetőségekhez képest derítse fel: a kárpótlási törvények végrehajtása milyen hatással volt a gazdaságszerkezetre, a tulajdonváltásra. A vizsgálat során a számvevőszék együttműködött több minisztériummal, illetve olyan főhatóságokkal, mint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, illetve nem utolsó sorban a Kormányzati Ellenőrzési Iroda. A jelentésből kiderül: az elfogadott három kárpótlási törvénynek a gazdaságszerkezetre, az állami vagyon magánkézbe adására gyakorolt tényleges hatását nem igazán mérték fel a törvényelőkészítők. Az első - úgynevezett vagyonikárpótlási törvény összeálAz Állami Számvevőszék azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy kezdeményezze a kormánynál a kárpótlás mielőbbi lezárását, azt, hogy a kormány haladéktalanul terjessze be az Országgyűlésnek a kárpótlás befejezéséhez kapcsolódó tőrvénymódosításokat. A kabinet figyelmét arra hívja fel az ASZ, hogy vizsgálja felül a kárpótlással kapcsolatos törvényeket, szüntesse meg a joghézagokat, tegye egyértelművé a kárpótlással kapcsolatos szabályokat. Mindezt az ASZ abban a jelentésében fogalmazza meg, amelyet a kárpótlási törvények végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatról készített. lításakor, az abban elfogadott degresszív skálát alapul véve a kárpótlás vagyoni, pénzügyi nagyságrendjét, a kamatokat is figyelembe véve akkor 100 milliárd forintra becsülték. A kárpótlási törvények alapján napjainkig 130 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet bocsátottak ki. A kamatokat is figyelembe vevő kárpótlásijegy-érték névértéken számolva jelenleg már 220 milliárd forint körül van. Az állami vagyon kezeléséért felelős szervezetek a kárpótlási célok megvalósításához szükséges vagyontömeget 1993-ban már 220 milliárd forintra becsülték. A korábban előirányzotthoz képest több mint 100 százalékkal nagyobb igény fedezetére már akkoriban megfelelő összegű állami vagyontárgyat ajánlott fel az AVÜ, az ÁV Rt., valamint a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet. Bár papíron rendben volt a fedezet, a különböző vagyonkezelő szervezetek napjainkig a forgalomból együttesen mindössze 68,5 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet vontak ki. Ez névértékben mintegy 120 milliárd forint összeget képvisel. Az ÁSZ vizsgálata szerint közel 65 milliárd forint címletértékű jegy van ma is kint különböző „tulajdonosoknál". Csak becslések vannak arra, hogy ebből az alanyi kárpótoltaknál 40, a különböző brókercégeknél 8-10, a szövetkezeteknél 10-12, az önkormányzatoknál pedig mintegy 5 milliárd forintnyi kárpótlási jegy van. Eddig mindössze 16 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet semmisítettek meg. Ez a kibocsátott kárpótlási jegyeknek alig 12 százaléka, a forgalomból kikerült jegyeknek pedig csupán 23 százaléka. A számvevőszék tehát arra a megállapításra jutott, hogy az adott körülményekhez képest az állami vagyonnak a kárpótlási jegyekkel szembeni felajánlása messze elmaradt a kibocsátás által támasztott kereslettől. Ez a körülmény pedig meghatározó szerepet játszott a kárpótlási jegyek, mint értékpapírok másodlagos piaci árfolyamának alakulásában. Ennek hatását erősítette az a körülmény, hogy kamatozásuk 1994. december 31én lezárult. Természetszerűnek látja tehát az ÁSZ azt, hogy a jegyek árfolyama mind mélyebbre süllyed. Emiatt szükséges, hogy amennyire a privatizáció további folyamatában lehetővé válik, megfelelő vagyontömeget ajánljanak fel a még kint lévő jegyek ellenében. A jegyek gyors kivonására azonban kevés lehetőséget lát az ÁSZ. A következő években igen nagy 'nehézséget okozhat, hogy az ország teherbíró képességét is figyelembe véve milyen ütemben mekkora vagyont biztosít majd a kormányzat a jegyek ellenében. (MTI) Az Ell-misszió vezetője Szalaynál Dr. Szalay István dolgozószobájában fogadta Arnd Grapengatert, az EU megfigyelő missziójának vezetőjét. (Fotó: Schmidt Andrea) A kölcsönös tájékoztatás volt a „témája" annak a tegnap délelőtti megbeszélésnek, amelyen dr. Szalay István szegedi polgármester fogadta Arnd Grapengatert, az Európa Unió megfigyelő missziójának vezetőjét és munkatársait, valamint Tóth László őrnagyot, az említett misszió mellett működő magyar összekötő hivatal vezetőjét. A tárgyaló felek informálták egymást a saját hatáskörükbe tartozó tevékenységükről, valamint a további együttműködés lehetőségeiről. Legkorábban csak az 1996 augusztusában bevonuló sorkatonák számíthatnak arra, hogy 9 hónapot kell majd szolgálniuk a jelenlegi 12 hónap helyett. Honvédelmi források szerint a Magyar Honvédség parancsnokának 1996. január végéig kell előterjesztenie javaslatát a fegyveres és a fegyver nélküli sorkatonai szolgálat idejének 12 hónapról 9 hónapra való csökkentésére. Ehhez kapcsolódóan ki kell dolgoznia az új váltási és kiképzési rendet is. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumban március 1-jéig kell véglegesíteni a dokumentumot, hogy azt még márciusban a kormány megtárgyalhassa. Miután a sorkatonai szolgálat idejének csökkentéséhez módosítani kell a honvédelmi törvényt, ezért az előterjesztést a jövő év második negyedében juttatják el az Országgyűléshez. Ameny• Döntés: márciusban A sorkatonai szolgálat csak később lesz 9 hőnapos nyiben a parlament a nyári szünet előtt meghozza döntését, akkor 1996 augusztusában már 9 hónapos szolgálat teljesítésére vonulnak be a fiatalok. Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke óvatosságra intett a szolgálati idő csökkentésével kapcsolatban. Úgy fogalmazott, hogy ez népszerű dolog, de a döntés előtt nagy körültekintéssel kell majd megvizsgálni a technikai és a pénzügyi hátteret. A rövidített szolgálati idő ugyanis jó néhány területen kevés a bonyolult technika kezelésének elsajtátftásához. Ezért több posztot szerződéses katonákkal kellene betölteni. Ez az új forma azonban - feltehetően az alacsony fizetés miatt is - egyelőre nem vonzó. A kilenc hónapos szolgálati idő azt is jelentené, hogy intenzívebbé kellene átalakítani a fiatalok kiképzését, ami szintén többletforrásokat igényelne. Nem beszélve arról a sajnálatos szempontról, hogy egyre több a fiatal munkanélküli. Segélyezés helyett talán hasznosabb lenne valamilyen szakmára is oktatni őket a seregben. (MTI) Legfeljebb nem lest ••• mwiesett a kenyér a kezemből. Mert olyat hallot•m tam a reggeli pirítós mellé a rádióból, hogy még. Bevezetésként arról beszéltek: az idén gabonából (is) kevesebb termett Magyarországon, mint az előző években. Aztán elhangzott, hogy ebből a kevésből minél többet exportálni kell, mert nagy reá külföldön a kereslet; a valuta meg, ugye, nagyon kell nekünk. Annál is inkább, mert az őszi gabonavetésre nincsen pénze a magyar parasztnak. S nincsen elég búzavetőmagja se. Fémzárolt, garantáltan jó minőségű termést hozó pláne nincs. Úgyhogy kénytelen a gazdálkodó lemondani a hosszabb távra garanciát jelentő fémzároltról. Legfeljebb - mondta egy illetékes - nem lesz jövőre olyan szép és jó a termés. Átmenetileg, egy évig nem lehet nagyobb probléma ebből - állította. Arról aztán nem beszélt, hogy az „átmenetiségnek" mi minden lehet a következménye. Az ország egyik legnagyobb gabonatermő részén, a Jászságban felnőve azonban tudom, hogy valamirevaló gazdaember nem vet „szedett-vedett kenyérmagot", nem vet fémzárolás nélküli búzát, mert abból kevesebb a termés, rosszabb a minősége, gazosabb, kevésbé ellenálló és életképes, azaz „elfajzik". Vagyis: ha az idei kevesebb gabonatermésből a vetőmagot fémzárolás nélkülivel „váltjuk ki" (még ha csak „átmenetileg" is), akkor jövőre még kevesebb termés lesz, s rosszabb minőségű, aztán meg még annál is kevesebb és rosszabb, évről évre. A rossz pedig nem kell majd a külföldi piacokon, ingyen se, nemhogy valutáért. A nemzetközi gabonapiacról kiszorulni pedig annyit jelent Magyarországnak, mint kiejteni a kenyeret a paraszt kezéből, s mindenkiéből. Erről persze nem esett szó a hírműsorban. Csak annak kimondásáig jutottak, hogy ,fémzárolt vetőmag az idén legfeljebb nem lesz". Mégpedig azért, mert (idézem a „hozzáértőt"): „A nadrágszíjparcellázás a vetőmagtermesztés átka". Hogy az egész magyar mezőgazdaság, de főként a gabonatermesztés átka pedig ez a „legfeljebb" gondolkodásmód, azt nem elemezte a rádió. Mindennapi pirítosom után kapadozva csak én rágtam éhgyomorra az összefüggéseket. MM eggyőződésem, hogy nem a mostanában az Mwm élet minden területén túl sokat hallott „legfeljebb"-től kiújult gyomorfekélyem miatt nem tudom megemészteni. A hamarosan 100 forint fölé kúszó kilogrammonkénti kenyérárat sem tudom majd... Főleg, ha tudom (ugyanabból a rádiós hírműsorból), hogy a Földművelésügyi Minisztériumban az illetékesek legfőbb gondja éppen az, hogy ki melyik székbe, pozícióba üljön át „legfeljebb"et mondani. otr> KING PUMA cipó- és textilkollekció teljes öszi választéka. 1995-ös modellek!! Nagykerárak. Szeged, Takaréktár u. 1. MODUL BAU Soproni bejárati ajtók, höszigelt üvegezésű ablakok megrendelhetők 1 o% engedménnyel szeptember 30-ig. Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. 24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022, 311-092. Tel.: 63/314-011 Fekete kilépett az MDF-bél Fekete György országgyűlési képviselő kilépett az MDF frakciójából és átül a függetlenek közé. Bejelentette, hogy Für Lajossal, az MDF elnökével és Szabó Ivánnal folytatott előzetes nézetegyeztetés után, közös megállapodással lemond az országos elnökségben viselt funkciójáról, kilép az MDF parlamenti frakciójából és „átmenetileg" a pártból is. Mint fogalmazott: elhatározásához az vezetett, hogy megbízatásának teljesítéseként nem sikerült a frakció belső életének demokratizálása, arculatának kialakítása, a munkamegosztás igazságosabbá tétele. Eredménytelenek maradtak a tisztázó politikai párbeszédek előmozdítására tett kísérletei is. Fekete György azt is elmondta, hogy erről a kérdésről a jövőben egyetlen sajtóorgánumnak sem hajlandó nyilatkozni. * Jövő évi költségvetési tervezet Rábólintott a kormány Bokros újabb zsarolása A kormány csütörtöki ülésén nem esett szó a koalíció válságáról, illetve személyi kérdésekről hangzott el a kabinet tanácskozását követő tájékoztatón. Bokros Lajos pénzügyminiszter kérdésekre válaszolva kijelentette: fenntartja korábbi álláspontját, miszerint, ha szakad a koalíció, nem kíván pénzügyminiszter lenni. Ugyancsak kérdésekre válaszolva Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára elmondta: félreértésen alapul az SZDSZ felháborodása a HÖKOSZ képviselőivel folytatott megbeszélsée miatt. Hangsúlyozta: a megbeszélés nem érdemi jellegű volt, csupán a miniszterelnök felhatalmazása alapján akarta tisztázni, hogy pontosan milyen követelései vannak a hallgatóknak. A kormány jóváhagyta a pénzügyminiszter előterjesztését a jövő évi költségvetésről. Annak hiánya 124,7 milliárd forint lesz, a tervezett államháztartási deficit privatizációs bevételek nélkül nem haladja meg a GDP 4 százalékát. Ezt a törvényjavaslatot nyújtja be a kormány a parlamentnek. Ugyancsak az Országgyűlés elé kerülnek az adótörvények, kivéve a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatot, amelyet egyelőre a kabinet - a folytatódó ÉT-tárgyalásokra tekintettel - visszatart. Bokros Lajos elmondta, az eddigi megbeszélések alapján arra számít, hogy létrejöhet egy ár-bérmegállapodás, ami kedvező feltételeket teremtene a jövő évi gazdaságpolitika végrehajtásához. Az is elképzelhető, hogy a tervezett 4 százaléknál kisebb mértékben csökkennek a reálbérek, erről azonban még további megbeszéléseket folytatnak. (MTI) Ideológus, a Magyar Demokrata Fórum kulcsembere - mondják Lezsák Sándorról. Az MDF alelnökét, az országgyűlési képviselőt a határokon túl élő magyarok, a kisebbségek helyzetéről kérdeztük. • Az országhatárok túlsó oldalán rekedt magyarok közérzete sokat romlott az utóbbi időszakban. Ezért mennyire felelős a mai kormány? - A piacgazdaságra való áttérés újabb és újabb feszültségeket teremt a környező országokban is. Az életfeltételek romlanak. A Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és a kis-Jugoszláviában élő magyarok kettős teher alatt élnek: saját magyarságukért, iskoláikért, újságjaikért, a templomokért is meg kell küzdeniük. Az Antall-Boross-kormány idején kialakult egy olyan kormányzati stílus, mely „tudta", hogy milyen kapcsolatokkal segítheti az ott élő magyarokat és szervezeteket. Antall miniszterelnök úr többször hangsúlyozta, hogy semmiféle hazai kormányzati, paralamenti döntést - megkérdezésük nélkül - nem hozhatunk. Annak, hogy romlott az kérdés • Az MDF alelnökéhez „Egy hatalmas dráma előjátéka zajlik0 ott élő magyaroknak az anyaországgal való kapcsolata, oka a kormányváltással összefüggő személycsere-sorozat. Másrészt sokkal határozottabb kormányzati politika kellene ahhoz, hogy érezzék a határokon túl élő magyarok - akár az önrendelkezési jog, akár az anyanyelv használatában, akár az iskolák megtartásában valamennyi elérhető nemzetközi fórumon és a kétoldalú tárgyalásokon képviseljük őket. • A vajdasági magyaroknak a térségükbe tudatosan irányított szerb menekültáradat miatti segélykiáltását meghallotta-e a kormány? - Kihívás előtt áll a délszláv válság miatt egész Nyugat-Európa és a világ. E válságon belül külön kezelni a magyarok ügyét, ez elsősorban az anyaország dolga. Száz kilométer választ el bennünket a háborútól. Hatalmas dráma előjátékát érzik az ott élő magyarok. Ezt a drámát kéne megelőzni a nemzetközi fórumokon, de ehhez kevés a magyar diplomácia ereje. # A háború elől menekülők egyik első állomása az ország délkeleti régiója. Az ország e szempontból is megosztott. A határokon belüli különbségek pedig az idő haladtával nemhogy csökkennének, inkább nőnek. Egy ellenzéki országgyűlési képviselő mit tehet azért, hogy a „keleti vadkapitalista Lezsák Sándor versenyben" e térség ne szakadjon le végképp? - Biztonságban úgy lehet élni, ha létezik egy határozott program, amely kitér arra, hogy most egy adott településen nehéz, mert munkanélküliség van, mert nincs víz. De mondjuk öt év múlva lesz elegendő víz és minden más. Egy térségi fejlesztés megvalósulása következtében, vagy mert napirendre kerül a Duna-Tisza-csatorna ügye, ami nem csupán a vízpótlás miatt fontos, hanem a kereskedelem fejlesztése, a munkahelyteremtés miatt is. Az Alföld-törvény elfogadása fordulatot hozhat. Ú. I.