Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-28 / 228. szám

K EBS83SI xraram^waHIHI níii.iimi[iiiijii<iii<­• -v i >—' •» > H • 1 w CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 28. BELÜGYEINK 3 • Polgári védelmi parancsnoki értekezlet • „Nukleáris háborúra" készültek... Cél: a katasztrófa-elhárítás! A havonta esedékes ta­nácskozás színhelye ezút­tal Szeged volt, s Korondi Csaba ezredes, megyei polgári védelmi parancs­nok javaslatára a megbe­szélés színhelyéül a város­házát választották. Itt elő­ször dr. Szalay István pol­gármester köszöntötte az ország megyéinek polgári védelemért felelős vezető­it, majd (zárt ajtók mögött) megkezdődött a parancs­noki értekezlet. A tanácskozás végezté­vel Orovecz István dandár­tábornok, a Belügyminisz­térium Tűz- és Polgári Vé­delmi Országos Parancs­nokságának polgárvédelmi főigazgatója tarott sajtótá­jékoztatót. Elmondta, hogy az idei utolsó negyedév aktuális feladatait vitatták meg, beszéltek a polgári védelem átszervezéséről, a települések veszélyezte­A polgári védelem átszervezése azzal is együtt jár, hogy az eddigiekhez képest más feladatokat kell megoldani. Az elmúlt évtizedekben egy eset­leges nukleáris háború következtében előállott helyzet megoldására kellett fölkészülni; most vi­szont egyre inkább a katasztrófaelhárítás kerül az előtérbe. Minderről a polgári védelmi pa­rancsnokok tegnapi értekezletén esett szó. tettségi fokozat szerinti besorolásáról is. Emellett a dandártábor­nok úr arról is tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy hamarosan a Parlament elé kerül a polgári véde­lemről szóló törvény, s hogy folyik a tűzoltóság és a polgári védelem szét­válásának előkészítése (er­re törvény kötelezi az érin­tett szervezeteket). A magyar polgári véde­lem felkészültségéről szól­va Orovecz István elmond­ta, hogy nemrégiben járt az Amerikai Egyesült Álla­mokban (Ohio államban), ahol arra készültek a szak­emberek, miképpen lehet védekezni egy nukleáris baleset következményeivel szemben. A dandártábor­nok - összevetve amerikai tapasztalatait az itthoni vi­szonyokkal - úgy látja, nincs lemaradás a magyar polgári védelemben; ter­mészetesen a technikai hát­tér átalakítására szükség van, többek között azért is, mert változóban a polgári védelem feladatrendszere. Már folyik a régi - nuk­leáris háborús veszély el­hárítására kialakított ­technika selejtezése. Az idejétmúlt eszközöket a katasztrófa-elhárításban használható berendezések váltják föl. A délszláv válság régi­ónkra gyakorolt hatásáról szólva a dandártábornok úgy nyilatkozott, hogy Csongrád megyében a meg­előzésen van a hangsúly, mert megyén közvetlenül nem számít a veszélyezte­tett zónához tartozónak (e területhez Baranyát, So­mogy és Bács-Kiskun me­gyét kell sorolnunk). Csongrádban főként a ri­asztóeszközök felülvizsgá­latát, valamint az esetlege­sen szükségessé váló kite­lepítés előkészítését végez­ték el a polgári védelmisek, együttműködve a hatáőr­ség és a honvédség erőivel. Orovecz István azt is el­mondta, hogy november elején megyénkben „védel­mi bizottsági gyakorlatot" tartanak, amely - amint azt utólag megtudtuk - azt je­lenti, hogy az 1970-es ár­víz körülményeinek „szi­mulálásával" teszik próbá­ra fölkészültségüket a pol­gári védelem kötelékében dolgozó szakemberek. Ny. P. A Lánchíd „pillérei" A rendőrség által vala­mennyi ismert sértett meg­hallgatását követően elké­szített összesítés szerint, a Lánchíd 2000 befektetési csalás elkövetői 205 mil­lió 210 ezer forint kárt okoztak. A nagyszabású csalásra, melyről hírt ad­tunk, június elején derült fény, azt követően, hogy a jól csengő névvel működd befektetési alap Egerben működő „Észak-magyaror­szági Regionális Képvise­letét" heteken át hiába ke­resték fel az ügyfelek; és az iroda az ajtón feltüntetett időpontban sem nyitott ki. A vizsgálat során derült fény arra, hogy a vállalko­zást az orosz állampolgár­ságú Szenderovics Vladi­mirov Iszakovics nevére jegyezték be, akit azóta sem találnak. A rendőrség keresi még Füzesi Imre Ká­roly, Kalmár Tamás Gábor és Palasik Csaba budapesti lakosokat is. Őket azzal gyanúsítják, hogy bűntárs­ként közreműködtek a csa­lásban. Mii tehetünk, ha hto-val fűtünk? A PM szeptember 20-ig részben már átutalta az önkor­mányzatoknak a hto­utalványok helyébe lépett szociális tamo­S atás összegét, októ­er 20-ig pedig a fennmaradó részét is megküldi számukra. Mindazoknak, akik az összeg elosztását, felhasználását szabá­lyozó népjóléti minisz­teri rendelet szerint jo­gosultak a támogatás­ra, már érdemes kér­vényezniük azt a helyi önkormányzattól. A rendelet szerint támoga­tást kérhetnek mindazok, akik tüzelőolajat, vagy ezzel a tüzelőfajtával működő táv­fűtéses rendszert használnak, ám anyagi okokból nem tud­ják fedezni a költségeiket. Egyszeri, nagyobb összegű segély jár azoknak, akik a hto-ról gazdaságosabb fűtési módra szeretnének áttérni, ám az átállás költségei meg­haladják anyagi lehetőségei­ket. A népjóléti tárca szóvi­vője úgy vélte: miután ilyen jellegű támogatásra eddig nem volt példa, az átállásra adandó összeget átmeneti se­gélyezés, míg a továbbra is hto-val fűtőknek szánt pénzt lakásfenntartási támogatás címén célszerű kifizetniük az önkormányzatoknak. Az egyes önkormányza­tokra jutó támogatás össze­gét szintén az említett mi­niszteri rendelet szabályoz­za; figyelembe véve a telepü­lés - illetve Budapesten a kerület - lakosságának szá­mát, valamint a 17 éven alu­liak, a 60 éven felüliek, illet­ve a munkanélküliek ará­nyát. Az önkormányzatok közül szeptemberben azok kapták meg teljes egészében a hto-támogatást, akiknél az ily módon kalkulált összeg kevesebb volt kétmillió fo­rintnál. Az ennél nagyobb összegű támogatásban része­sülő önkormányzatok szep­temberben csak a pénz har­madik negyedévre eső há­nyadához juthattak hozzá. Számukra - a rendeletnek megfelelően - a fennmaradó összeget október 20-ig utal­ja át a Pénzügyminisztérium. (MTI) Biztosított halálkísértés Azt nem állítjuk, hogy a Fővárosi Bíróságon hétfőn meghallgatott Bozsidár Miljanity életére tört volna bárki is magyarországi tartózkodása alatt, de élete né­hány óráig veszélyben forgott. Budapest-Szeged kö­zött, vagyis (haza)szállítása alatt mindenképpen! Ugy véljük, érdemes néhány szót ejteni erről is. Miljanicsot tizenegy személygépkocsi, illetve mikrobusz, valamint két rendőrségi motoros szállította, kísérte. A motoro­sok életüket kockáztatva hajmeresztő manővereket mu­tattak be: egyikük a szembe jövő sávban száguldva állí­totta le a forgalmat, és kényszerítette a járműveket az útpadkára, társa pedig a menetirány szerint közleke­dőkkel tette ugyanazt. Ami meglepő: nem mindig. Külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy csak akkor, ha erre kedvük szottyant. Mintha szórakoztak volna, pedig a halállal játszottak! A konvoj egyébként 100-130 kilométeres sebességgel haladt, legalábbis Kiskunfélegyháza és Szeged között. A gépkocsi-oszlop néhány tagjának Kiskunfélegyháza utáni szórakozása hátborzongatóra volt: az egyik mik­robusz vezetője, valamint az utolsó személygépkocsi, az RB 22-27 vezetője több mint száz kilométerres sebes­séggel megcéloztál!) az út szélén kétperces légyottra invitáló prostituáltakat, s csak az utolsó pillanatban rántották vissza a kormányt. Kockáztatva ezzel az út­széli lányok élete mellett másokét is, ha az említett mik­robuszban ült Bozsidar Miljanics, akkor az övét is. Vajon gondoltak-e arra, hogy ha játékuk miatt bal­eset történik, és Miljanics meghal, hogyan számolunk el halálával a jugoszláv hatóságoknak? És ez csak egy kérdés... De az sem mellékes, hogy, legalábbis a történtek ezt sugallják, úgy tűnik, már elfelejtették kollégáik értel­metlen halálát... Oláh A Független Kisgazda­párt népszerűsége nő. E tény a sorait rendező me­gyei szervezetet is arra ösz­tönzi-kényszeríti, hogy na­gyobb sebességre váltson. Ez tűnt ki a tegnapi sajtó­tájékoztatón elmondottak­ból. A Független Kisgazda­párt megyei vezetői arról számoltak be, mit végeztek megválasztásuk óta, vázol­ták, mire készülnek a to­vábbi hónapokban. „Borzasztó állapotokat örököltünk. Csongrád me­gyében alig 20 alapszerve­zet tevékenykedett" - je­lezte viszonyítási pontját Pancza István országgyű­lési képviselő, a Független Kisgazdapárt megyei elnö­ke. A márciusi tisztújítás, a párton belüli tisztulás le­zárása óta 45 alapszervezet dolgozik, de az a céljuk, hogy az esztendő végére a megye minden településén legyen a kisgazdáknak sa­ját alapszervezete. A párt népszerűségével párhuza­HIRDETÉSFELVÉTEL­SZEGED. STEFfiMIfl 10. SAJTÓHÁZ REGGEL 7-TÖL ESTE 7-10! „Becsödölf" önkormányzat? Csődhelyzetbe'került a Fővárosi Önkormányzat: a tavasszal elfogadott, és az­óta havonként módosított költségvetése szeptember­re össszedólt - fogalmazó­dott meg az önkormányzat MDF-Fidesz-KDNP frakci­ójának közös sajtótájékoz­tatóján. Az okokat a bevé­telek elmaradásában, a szinte a semmivel egyenlő vagyonhasznosításban, és az adósságspirál elszaba­dulásában látják. Elhangzott az is, hogy a közgyűlés által egyszer már elutasított, és csütör­tökön ismét előterjeszten­dő rendelettervezet a köz­területek használatáról szakmai fércmunka, ame­lyet elfogadása esetén vár­hatóan többen megtámad­nak az Alkotmánybíróság­nál. Az ellenzéki pártok sa­ját fellépésük eredménye­ként, illetve a lakossági nyomás kényszerítő erejé­nek tudták be, hogy gyö­keresen megváltozott a kórházátszervezések kon­cepciója. • Nemzeti szövetséget szerveznek Gyorsít a Kisgazdapárt mosan nő a tagok, a szim­patizánsok száma. Az or­szágosan meghirdetett Nemzeti Szövetség szerve­zését is megkezdték. A párt programjának komolysá­gát igazolja, hogy neves személyiségek látogatnak a megye különböző alap­szervezeteibe. (A listát Csanádi Jánosné, megyei főtitkár ismertette.) Kérdé­sünkre válaszolva a me­gyei elnök hangsúlyozta: a párton belüli tisztulási folyamat komoly áldozato­kat követelt, de lezárult. Most lázas építőmunka fo­lyik. A „bomlasztó elemek­kel" nem foglalkoznak, ilyenek csakis a párton kí­vül hallatják hangjukat. A megyei önkormányzati testület legerősebb ellenzé­ki frakcióját alkotja a 9 kis­gazdapárti képviselő. Veze­tőjük, dr. Dán János beszá­molt eddigi tevékenysé­gükről. A frakció mindig ülésezik a közgyűlés előtt, de ez nem jelenti azt - hang­súlyozta a vezető -, hogy „diktatórikus lenne ez a párt". A térség szempontjá­ból a mezőgazdaság fejlesz­tését tartják a legfontosabb­nak. A szegedi önkormány­zat egyetlen kisgazdapárti tagja, Terhes Boldizsár is pozitívumokat sorolt, sze­rinte pártja hangsúlyosan van jelen a testületben. A Független Kisgazda­párt megyei szervezete az országos politikára nem­igen hathat - hangzott kér­désünkre a válasz -, ellen­ben erősíti a központi el­képzeléseket. Mert ma már egyértelmű: a FKgP kor­mányhatalomra tör... Ú. I. Időtlen idők vándorai m hogy a mesében az a bizonyos legkisebb sze­#1 gény fiú, a két idősebb után ugye ő is, elérke­zik a keresztúthoz... Döntenie kell, merre tovább, mert a szerencséjét keresi erősen. Ekként mennek néhány éve a bútorral megrakott bérelt kamionok, a minden nélkül távozókat szállító vonatok és bu­szok Német-, Svéd- vagy Magyarország felé; a ponyvás „traktorfogaf'-konvojok pedig éppen az elmenők honának irányába... Mert hát minden vi­szonylagossá vált ezen a földtekén, a jólét és a nyo­mor is, mert mindkettő fokozható szinte a végtelen­ségig. Az oktalan sorscsapásokra felkészületlen, de el­kerülésükre is alkalmatlan közép-kelet-európai ember hiába keresi már elvesztett iránytűjét a di­menzióiban megingott idő nagy vándorlásaihoz, a Kánaánt vele sem lelné meg. Mert időközben ott be­lül, az emberben omlott össze ez a világ, amely felé tartania érdemes lett volna, egyedül vagy hűséges társakkal! Ahogy pedig omladoztak bástyái, mind világosabbá vált: a leghiszékenyebbeknek kitalált „itt a piros hol a piros"-játékká degradálódott a jeledkor átlagemberének szemében is a „nagy nem­zeti történelmi játszma", amelyben'az integrálódó civilizált világ törvényei között csak veszíteni lehet. Maradnak hát a vándorok, akik azt sem tudják, mely idők szabják meg gondolkodásukat és erköl­cseiket: vajon azok a régebbiek-e, amikor nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül kinek-kinek megvolt helye „a jognak asztalánál", vagy az újab­bak, amelyek tulajdonképpen régebbiek az előző­eknél: bennük már nem is faji tagolódás az ellenté­tek előidézője, hanem a teljes vérségi köteléken be­lül a vallási vagy pártbeli másság. Az időtlen idők gyermekei tartozhatnak egyazon néphez, mégis egymás ellenségévé teszi őket az összeférhetetlenség démona, aki kaján vigyorral arcán adja kezükbe vándorbotjukat: menjetek, menjetek csak! A s mennek-jönnek-mennek a vándorok, porosz­m kálnak és röpülnek a megtébolyult világban, amelyről a legfontosabbat nem tudják, és az indu­latoknak ebben a zűrzavarában most már sohasem tudják meg, hogy éppen ők, a többi békés emberrel együtt, ők tehetnék alkalmassá arra, hogy benne egyszer majd méltó módon, nyugodtan, szépen le­hessen élni. Ki-ki a saját házában, amelynek kertjé­ben még ükapja ültette az édes terhétől rogyadozó körtefát... Csordás Mihály, a szabadkai 7 NAP főszerkesztője Pataki: Marshall-terv helyett piacgazdaság Pataki György, New York állam magyar szárma­zású kormányzója nem tartja reálisnak azokat az elképzeléseket, miszerint újabb nyugati Marshall­terv segíthetné ki.Kelet1 Európát jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéből. ­Segélyek helyett arra van szükség, hogy tovább erő­södjék a piacgazdaság. A New York-i vállalkozók és Magyarország közötti üz­leti kapcsolatok erősítése kölcsönös előnyökét ígér - mondta azon az ebéden, amelyet a Magyar-Ameri­kai Kereskedelmi Kamara adott a tiszteletére a Buda­pesti Kempinski Szálló­ban. László Gyula professzor szemináriuma előtt Szegfű László történész, a tanár­képző főiskola történettu­dományi tanszékének ve­zetője megnyitotta azt a tanszéki kiállítást, amely a „magyar régészet doyenjé­nek" munkáiból ad átte­kintést. Szegfű László méltatta az idős professzor által termékeny bizonyta­lanságnak elnevezett szemléletet, amely a törté­neti leletek és adatok to­vább-gondolhatóságát hirdeti, és azt, hogy nincs megcáfolhatatlan, lezárt tétel: a történettudomány végső célja a korabeli élet teljességének feltárása. A nagyteremnyi közönség előtt tartott szemináriu­mán aztán László Gyula ezzel az elvvel világította meg valamennyi válaszát. „A honfoglalás időszaká­ban is emberek éltek ­mondta. Őseink, ők, akik a nap 24 órájából tizenhatot ébren töltöttek; szerettek, dolgoztak, tapasztaltak, vagyis ugyanazt a teljes életet élték, amelyet mi is, csak éppen a régi körülmé­nyek között." László Gyu­la úgy véli, a mai néprajz következtetései hozzáse­gíthetnek a korabeli élet­forma megértéséhez; a csontleletek bizonyítják, hogy a honfoglaláskori magyarok foglalkoztak • A kettős honfoglalási elmélet atyja Szegeden Eleink is teljes életet éltek László Gyula, a honfoglalás korának régész és történész kutatója, nyugalmazott egyetemi ta­nár, a kettős honfoglalás elméletének megalko­tója volt vendége tegnap a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola Történettudományi Tanszékén megkezdődött honfoglaláskori történészkonfe­renciának. A 86 éves régész - akinek „1910­ben születtem" címmel idén könyve jelent meg életútjáról - jelentős kutatásai és publikációi mellett újszerű, emberközeli történetszemléleté­vei vált a magyar történetírás megújitójává. juhtenyésztéssel, de ezek önmagukban csak leletek; a mai népi pásztori „szak­tudásból" érdemes követ­kezetni arra, hogy a kora­beliek milyen legeltetési, állattartási tudnivalóknak lehettek birtokában. Eze­ket nem tarthatjuk leki­csinylően „primitív isme­reteknek", véli László Gyula professzor; a kora­beliek gondolkodása tel­jes volt: minden nep tu­dott mindent, amire szük­sége volt. „Nem nevezhet­jük primitívnek a honfog­laló magyarokat, mert nem ismerték a rádiót, amire nem volt szükségük!" László Gyula nem ért egyet azokkal a történé­szekkel, akik „mindent job­ban akarnak tudni, mint a korabeli krónikások". Úgy véli, a krónikások nálunk közelebb álltak a honfogla­láshoz és a törzsi hagyomá­nyokhoz és ha mást nem, történetírásuk továbbélését kell tisztelni a magyar iro­dalmi műveltségben. A pro­fesszor bizonyos újabb ku­tatások révén megerősödni látja a kettős honfoglalás­ról alkotott elméletét, mi­szerint a Kárpát-medencé­ben Árpád magyarjainak megjelenése előtt már ma­gyaroknak (is) kellett lenni­ük. Ezt támasztja alá újon­nan, hogy a honfoglalásnál 200 évvel korábbi Karoling okmányokban mintegy 60­szor találták meg az onogur szó említését. László pro­fesszor érdekes nézetet vall a finnugor rokonság kiala­kulásáról is: úgy véli, nem a finnugor népek szakadtak le és vándoroltak el az idők folyamán egy közös ágról, hanem a helyben élő és ere­detileg nem rokon népeket termékenyítette meg egy azonos, tőlük délre kifejlő­dött kultúra (amelyet szvi­déri kultúrának neveznek). Végül, arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszéltek a honfoglaló magyarok, Lász­ló Gyula igen szemléletes adatot közölt: míg az Ar­pád-kori nemesi és uralko­dónevek 99 százaléka türk, a jobbágynevek 99 százalé­ka magyar. Leegyszerűsítve ugyan, de jól érzékeltetve, két párhuzamos magyar tör­ténetről lehet beszélni: a Kr. u. 680. körül kezdődő és a magyar középkorban szer­vesen folytatódó jobbágy­ság történetéről, illetve Ár­pád nemességének történe­téről, amely a honfoglalás után fokozatosan összeol­vadt a másikkal. Panek Sándor II

Next

/
Oldalképek
Tartalom