Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 21. BELÜGYEINK 3 Hogy a Paprika Rt. pénzügyi szempontból ennyire instabil, azt a privati­záció előtt a Budapest Bank Rt.-tói, a jelenlegi tulajdonostól fölvett nagy­összegü hitelnek köszönheti. A tartozás kamatokkal együtt ma már mil­liárdos nagyságrendű. Lefaragása érdekében népszerűtlen, sokat bírált lépeseket tett a vezetés: létszámot csökkentett, telephelyeket szüntetett meg és adott el, valamint elhagyta a gazdaságtalan tevékenységeket. Ma már csak két profil, a paprika őrlése, valamint a húskonzervek gyártása maradt meg, fele-fele arányban, mégsem tud megélni. - A legnagyobb probléma az - fejtegeti Nagy István vezérigazgató hogy a Paprika Rt. máig nem tudta kiheverni az ólombotrány okozta károkat. Már a papri­kahamisltás „időzítése" ­1994 ősze - sem kedvezett: a világpiacon ugyanis a szer­ződések az ipari felhaszná­lókkal általában egy évben egyszer, a termésbecslések adatainak birtokában köttet­nek, ráadásul azok egy teljes évre szólnak. A mérgezett paprika miatt viszont a 1994 negyedik negyedévében pia­caink jelentós részét elveszí­tettük. • Segített-e a vállalaton, hogy a paprika a botrány után jövedéki termék lett? - A paprika jövedéki tör­vény alá helyezése elvben a gyártókat támogatta volna. A gyakorlat azonban azt bi­zonyítja be nap mint nap, hogy a paprikának nincs he­lye a jövedéki termékek, a kávé, a szesz, az olaj, a do­hány között. A paprika nyil­vánvalóan azért került be közéjük, hogy szigorúbb le­• A szegedi paprika Nem heverte ki az ólombotrányt Huszonötért mérik a „piros aranyat" (Fotó: Gyenes Kálmán) gyen az ellenőrzése, ám így nem képes arra, hogy kiter­melje az árát. Áfával, jöve­dékkel, nagy- és kiskereske­delmi árréssel ugyanis leg­alább 75 százalékkal adják drágábban az üzletekben, mint a termelői ár. 0 Az idei tárgyalások alapján levonhat-e olyan következtetéseket, hogy helyreáll a régi rend? - Paprikánk presztízse a partnerek szemében újra a régi, csak egy a probléma... Hogy a vásárlók közben megismerkedtek más gyár­tók termékeivel és felfedez­ték: jó a szegedi paprika, de a többi - a spanyol, a ma­rokkói, az izraeli - is ha­sonlóképpen jó. Vagyis: a régi hírnevünkből már nem lehet megélni. 0 Kinél van a megoldás kulcsa? - Egy biztos, hogy nem a feldolgozó kezében. A ver­senyt már a szántóföldön el­bukhatjuk, hiszen Marokkó­ban és Izraelben a hektáron­kénti átlagtermés 30-35 ton­na, mtg nálunk csak 9,5. In­nen egyszerű matematika azt kiszámolni, mennyire éri meg a magyar parasztnak paprikát termeszteni, amikor egy kilóért 25 forintot kap, és mennyire jár jól izraeli társa ugyanakkora terület megművelés után. Itthon alacsony a termésátlag, kicsi a haszon, egyre többen hagynak fel a termeléssel, Izraelben tőkeerős a mező­gazdaság, jobb a technoló­gia, nyereséges a termelés. 0 Képes lenne-e a Papri­ka Rt. arra, hogy a teljes vertikumot a kezében tartva befolyásolja a ter­mésátlagokat? - Egyelőre nem, de leg­alább megpróbálunk együtt dolgozni a termelőkkel. Kis parcellákon modelleztük a versenytársak módszereit, például a csepegtetéses öntö­zést, és nagyon jó eredmé­nyeket értünk el. A terv az, hogy a szerződéses partne­rekkel közösen fektetünk be a technológia fejlesztésébe, amennyiben a pénzügyi helyzet lehetővé teszi. Idén 1500 tonnás termés­sel számol a Szegedi Paprika Rt., amely megfelel a vára­kozásoknak és a negyedik negyedévben 800-1000 ton­na őrleményre köt szerző­dést (tavaly, a botrány idő­szakában a felét kínálhatta). Igaz, a jelenlegi állapot nem hasonlítható össze a 80-as évekkel, amikor 8000 tonnát dolgozott föl a vállalat 1300 dolgozója. Ma a létszám az 500-at sem éri el. Fekete Klára Japánok Pusztaszeren Tegnap délelőtt Puszta­szerre érkezett a Jalda fél­kormányzati szervezet tiszt­ségviselőiből álló delegáció, hogy ismerkedjen a Dél-Al­föld, közte Ópusztaszer le­hetőségeivel és azokkal a projektekkel, amelyeknek együttes kidolgozásával tő­két hozhatnának be a régió­ba. A tulajdonképpen tájter­vezéssel foglalkozó szerve­zet a földterületek mezőgaz­dasági célból történő átalakí­tásával foglalkozik. Opusztaszeren Kecskemé­ti János polgármester és Ko­vács Lajos, a Csongrád Me­gyei Agrárkamara elnöke fo­gadta és köszöntötte a ven­dégeket, megmutatva nekik az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Elmékparkot, a Feszty-körképet, felhíva fi­gyelmüket arra, hogy a tér­ség gazdag termálenergiával rendelkezik, továbbá külön­böző befektetési lehetősé­gekkel. A japán delegációt Mija­mato Kazumuri úr, ügyveze­tő-igazgató vezette. Az opusztaszeri emlékpark megtekintése után a delegá­ció meglátogatta Makra Jó­zsef virágkertészetét. Ez a magánvállalkozásból kinőtt kertészet 1972-től próbálko­zik Opusztaszeren, s mára már 3 hektár fóliás területtel, 3000 négyzetméteres üveg­házzal rendelkezik. Mindezt saját erőből és saját tőkével tudta megteremteni. A '80­as évek elején tért át a zöld­ségtermesztésről a virágker­tészetre. Mint a tulajdonos elmondotta, különösen a névnapok - Erzsébet, Kata­lin - hoznak hasznot a kony­hára. A Csongrád Megyei Ag­rárkamara vendégei ezt kö­vetően Szentesre az Árpád Szövetkezetbe látogattak, ahol a nagyüzemi fóliás üvegházi zöldségtermesztést tanulmányozták. Fogadta őket dr. Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara és a Szentesi Árpád Szövetkezet elnöke. Lukács A munka azért nem kez­dődhetett el, mert a Phare pénzügyi támogatása miatt Brüsszelből is jóváhagyásra van szükség. Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy az elvben októberben kezdődő magasépítési mun­kák 1996 május végére befe­jeződnek, s átadhatják a két kamionterminált. A napokban a VPOP tár­gyalt a román féllel. Meggyőződhetett arról is, hogy odaát rendben folynak az építkezések, viszont csak egy kamionterminál átadását tervezik. Ennek a befejezése a jövő év közepére várható. Nemrégiben fejeződött be a tompái állomás bővítése, s még tárt a hegyeshalmi átke­lő modernizálása. További adósság Rédics, Rajka, Zá­hony, Beregsurány, Ártánd és Gyula határátkelőinek korszerűsítése. Ártándon és Gyulán egyaránt arra számí­A MÁV Rt. Szegedi Üzletigazgatósága fuvarozók klubjá­nak vendége volt tegnap, szerdán dr. Nagy János dandár­tábornok, a VPOP országos parancsnokának helyettese. Ez alkalomból bíztató hírekkel szolgált a megye legnagyobb tranzitforgalmát lebonyolító nagylaki határátkelő korsze­rűsítésével kapcsolatban is. • Nagylak - törökök nélkül? Májusban vége a várakozásnak Nagylakon kétéves fejlesztés kezdődött el ta­valy, amelynek lényege, hogy új kamiontermi­nálok építésével gyorsítják a tranzitforgalmat. Az első fázis, a mélyépítő munkák befejeződtek, a második ütemre pedig kiírták a pályázatot. tanak, hogy 1996 végéig be­fejeződik a terminálok kiala­kítása. Arra kérdésre, hogy a korszerűsítéseknek köszön­hetően elfelejthetik-e a ka­mionosok a nyolcórás vára­kozásokat, dr. Nagy János a következőket válaszolta: „A gyorsaság több tényező függvénye: először is nem mindegy, mekkora létszám­mal működik egy határátke­lő. Gyulán például csak 2-2 vámos felügyeli a személy­és kamionforgalmat, egyesé­vel állnak a ki- és belépő ol­dalon. A kormánytól ígéretet kaptunk arra, hogy erősíti a nemzeti ellenőrző hatóságo­kat, reméljük, ez létszám­emeléssel jár. A forgalmat befolyásoló tényező még a nemzeti és a nemzetközi szintű együttműködés lehe­tősége, valamint az, hogy milyenek a berendezéseink." F. K. Vallásháború jm világ szeme mostanában Bosznián van. Ponto­#t sabban a képernyőn, amely riasztó képeket kö­zöl erről a vidékről, miközben még riasztóbb híreket hallhatunk a halálos áldozatokról, sebesültekről, az otthonról elűzöttek hosszú karavánjairól. Természetesen védekező reflexeink működésbe lép­nek. Hogy milyen mértékig képesek tompítani a bor­zalmakat, számomra akkor derült ki, amikor a mene­külthullám eljutott a vajdasági magyar településekig, fenyegetve az ott élőket, hogy a háború poklából érke­ző földönfutók őket teszik földönfutóvá a dominóelv alapján. Megmagyarázni már senki sem tudja azt, ami tör­tént és történik. Legfeljebb hasonlatokat keresünk. Engem leginkább a Németország testét három és fél századdal korábban szétszaggató, elpusztító harmin­céves háborúra emlékeztet az egész Ott pusztították ilyen eltökélt kegyetlenséggel egymást azok, akik kü­lönféleképpen tisztelték ugyanazt az Istent. Minden kor másban volt toleráns és másban kér­lelhetetlen. Zrínyinek, a költőnek például senki sem rótta fel: ha már ő a horvátok bánja, akkor miért ő a legnagyobb magyar költő, miért magyarul énekli meg horvát dédapjának dicső halálát. Vallási kérdésekben ugyanakkor ez a kor nem ismer tréfát. Később egyete­messé vált a vallási tolerancia kontinensünkön, vi­szont az öntudatra ébredt nemzetek elkezdték könyör­telen tisztogatásaikat, hogy senki se zavarja meg őket álmuknak, az egységes nemzetállamnak megvalósítá­sában. Most, úgy látszik, a két szempont találkozott. Egy valaha egységes népből, amelynek szétszakított darab­jai ma is ugyanazon a nyelven gyűlölködnek egymás­ra, a vallás csinált hármat. Erről legtöbbet a horvát­országi magyarok tudnának mesélni, akik egészen el­térő bánásmódban részesülnek, ha katolikusok, mint­ha reformátusnak keresztelték őket. M indez azonban történelmi tény. Számomra ak­kor válik torokszorítóan aktuálissá, amikor ab­ba gondolok bele: milyen értékeit mutatja fel a keresz­ténység ebben a helyi pokolban? A pravoszláv klérus mindez idáig nem sokat szólt híveinek a keresztényi könyörületességről, annál dühödtebben támad min­den megalkuvásnak minősített kiegyezési próbálko­zást. De a horvát papság sem egészen ugyanúgy véle­kedik a keresztényi magatartás mércéjéről az adott szi­tuációban, mint egyházának feje Rómában. A volt Jugoszláviában már nem élhet olyan ember, akinek ne lennének elfelejthetetlen sérelmei. Itt a több száz évre előre beprogramozott vérbosszút csak úgy lehet elkerülni, ha lesznek, akik fölül tudnak emelkedni bármilyen jogos indulataikon. Például a krisztusi szeretet nevében. Ha vannak még, akik emlékeznek rá. C^'J A Aknák a határ túloldalán Újabb aknákat telepítettek a szerbek a baranyai határ túloldalán Eperjespusztától délre, azon a területen, ahol nemrégiben magyar területre menekült át egyik katonájuk. A magyar határőrök nyolc terepszínű egyenruhás szerb fegyverest figyeltek meg, amint azok harmincméteres szakaszon két sorban, egy­mástól öt méterre tíz-tizen­két taposóaknát telepítettek a határ közelében. A Határőr­ség ismételten felhívja a tér­ségben élők figyelmét: ne közelítsék meg a robbanás­veszélyes határzónát. Magda Marinko és az aranyóra Magda Marinko és társai büntetőpere szerdán újabb tanúk kihallgatásával folyta­tódott és részben az elsőren­dű vádlott távollétében zaj­lott le a Fővárosi Bíróságon. Az orosházi bűncselekmény áldozatának testvére ugyanis nem kívánt Magda Marinko jelenlétében vallomást tenni, míg az utolsó szünetet köve­tően maga a „fővádlott" nem akart visszatérni a tárgyaló­terembe. A jelenleg más ügy miatt előzetes letartóztatásban lé­vő Cs. E. elmondta: ő képez­te ki őrző-védő feladatokra néhai Z. Nagy Bálint szegedi cukrászdatulajdonos kutyá­ját. Szerinte Z. Nagy Bálint félt valamitől, ezért kérte fel őt a család fegyveres védel­mére, ő azonban nem vállal­ta a feladatot. Cs. E. tudott arról, hogy Z. Nagy Bálint valutával üzletelt, és pénze­ket adott kölcsön kamatra. A bíróság által bemutatott ék­szerek közül határozottan felismert egy aranyórát, és az azon található sérülésre hivatkozva vállalkozott an­nak egyértelmű azonosításá­ra. P. V. tanú elmondta, hogy két órát ajándékozott Né­methnének, amelyek összér­téke hozzávetőleg egymillió forint lehetett. További sor­sukról nincs tudomása, az elé tárt ékszerek között nem ismerte fel azokat. F. Z. az orosházi bűncse­lekményt követően látta el a Németh család védelmét. Az ismeretségi körébe tartozó másodrendű vádlottról, Ta­masi Attiláról szólva kifej­tette: személyes benyomásai alapján kizártnak tartja, hogy elkövette volna a ter­hére rótt bűncselekményt. Hangsúlyozta, hogy Tamasi­val sohasem beszélgetett megbízója vagyoni helyzeté­ről. A csütörtöki tárgyalás na­pirendjén további tanúk ki­hallgatása szerepel. (MTI) A Vasutas Szakszervezet szeptember 26-án soron kí­vüli kongresszust tart. Ennek előkészületeként az ország különböző pontjain aktívaér­tekezleteket tartanak. Szege­den tegnap került sor erre. A tanácskozásnak előadója, vendége Márkus Imre, a Vas­utasok Szakszervezetének elnöke volt. Az üzemi tanácsok vá­lasztása óta a vasúthoz tarto­zó szakszervezeteken belül ­Vasutas Szakszervezet, Mozdonyvezetők Szakszer­vezete, VDSZSZ - a VSZ birtokolta a vagyont, az in­gatlanok használatáért fize­tett a másik két szervezet­nek, amelyek a közelmúlt­ban és jelenleg is zajló tár­gyalásokon felvetették, hogy a Vasutas Szakszervezet vá­sárolja meg tőlük a szóban forgó épületeket. A szándék közös, ám a vagyon értékét illetően eltérőek a vélemé­nyek. A „vásárló" 250 milli­óra, míg az „eladó", de főleg a VDSZSZ, 400 millióra taksálja a közös vagyont. A hamarosan összeülő kong­resszusnak egyik feladata, hogy ebben a kérdésben ál­lást foglaljon. • Vasutasok kongresszus előtt Milyen jelzést kap a béremelés? A szakszervezet elnöke, Márkus Imre az aktívaértekezleten. (Fotó: Nagy László) Márkus Imre elnök el­mondta, hogy szeptember 26-án - az adózás előírásai­nak változása miatt - módo­sítják majd a szakszervezet alapszabályzatát. Kíváncsiak az MSZOSZ véleményére, hogyan értékeli a Nagy Sán­dor elnök körül zajlott, tör­tént eseményeket. A kong­resszuson új alelnököt vá­lasztanak, és megszüntetik a tiszteletbeli elnök státuszát. Áttekintik a vasútegészsé­gügy helyzetét, a bérfejlesz­tési javaslatokat. A tájékoztatón megtud­tuk, hogy a hét elején kezdő­dött a szakszervezet és a munkáltatók közötti tárgy­alás, amelynek központi té­mája éppen a vasutasok bé­rezése. A szakszervezet 1996-ban 39 százalékos bér­emelést - ez magában fog­lalná a 13. havi fizetést, a nyugdíjbiztosítást - szeretne, a munkáltató viszont 15 szá­zalékról indított. Nagy kér­dés, hogy a két érték között vajon melyik lesz az a szám, béremelési mérték, amely­ben sikerül majd megálla­podniuk. V. F. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom