Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-14 / 216. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 14. Pénzünk - ötven évvel ezelőtt KAPCSOLATOK 15 Többen emlékezünk még azokra az időkre, amikor a kormány a pénz értékének nagymérvű csökkenésére való tekintettel az „arany" pengőt adópengőben állapította meg. Az 1930-1945 években kiadott bankjegyeket bélyegjeggyel jelölték. 1945. december 27-én megkezdték a 100.000 pengős címletű bankjegyek kibocsátását. Az 1000, a 10.000 és a 100.000 pengős bankjegy ára 3000 pengő, a 10.000 pengőé 30.000 és a 100.000 pengős címlet ára 300.000 pengőt ért. Az 1930-1945 években kiadott bankjegyeket 1946. május 6-án bevonták és ez év március 18-án 100 millió és 1 milliárd pengős címletű bankjegyeket adtak ki, azután mindig nagyobb és nagyobb címletű pénzek kerültek forgalomba úgy, hogy 1946. június 27-én az 1 milliárd millpengő is megjelent. Munkám során kezembe került a polgármesternek az állami adóhivatalnak szőlő megkereső levele, melyben kéri Szeged város hadigondozottainak 1946. július havi járadékának kifizetésére - az adópengő nagyarányú emelkedése miatt 25.650.000.000 B. pengőt, azaz Huszonötmilliárdhatszázötven millió B. pengőt lehívni, illetve kiutalni (25.650.000.000.000.000.000.000 sima pengő). „Állami Adóhivatalnak, Megkeresem, hogy Szeged város hadigondozottainak július havi járadékainak kifizetésére már 540/1946-6 sz. alatt igényelt összeghez az adópengő nagyarányú emelkedése miatt szíveskedjék pótlólag újabb 25.650.000.000 B. pengőt, azaz Huszonötmilliárdhatszázötvenmillió B. pengőt lehívni ill. kiutalni (25.650.000.000.000.000.000.000 sima pengő) sürgősen, miután nevezettek kifizetésére július hó 9-én kerül sor." Ebben az időben egy-átlag munkásnak egy kilogramm zsírért 200 órát, egy kilogramm cukorért 300 órát és egy férfi öltönyért 33.340 órát, vagyis 13 év 6 hónapot kellett volna dolgoznia. Az emberek csaknem ingyen dolgoztak odaadással és lelkesedéssel, igen nehéz körülmények között. Ez a nagy infláció 1946. augusztus l-jén a forint bevezetésével szűnt meg, amikor az egy forint: 200 millió adópengővel vagy 400.000 B. (billió) pengővel, vagy 400.000 trillió millpengővel, vagy 400.000 quadrillió pengővel vok egyenlő, az utóbbit 29 nullával írták. Komoly Pál Az augusztus 19-i Népszabadságban érdekes cikket olvastam a készülő szegedi Szent István szoborról. A kép is megjelent, ami engem, mint műértő polgárt kicsit elgondolkoztatott. A király ugyancsak furcsa poziturában iil valamin, amiről egyáltalán nem lehet tudni, hogy trón-e, vagy mi. A palástja mintha pléhből lenne, ugyanis nem esik, nem omlik hanem keresztbe töredezett. Az álló alak leginkább egy jugendstil nőalakra emlékeztet. Kétségtelen a ruha itt jobban sikerült. A kérdés csak az, ugyan honMilyen ruhái hordott Gizella? nan gondolja a művész, hogy István korában ilyen ruhákat hordtak a nők? Én abszolút laikus vagyok, a döntést szívesen bíznám egy hozzáértő művészettörténészre. A nép ízlését nem lehet lecserélni - írja az újságíró. A kérdés csak az, hogy ami elég csinoska egy makett nagyságban, ugyan hogy' fog kinézni életnagyságban. Végiggondolta azt valaki? Persze lehet, hogy nem is szobrot, hanem csak szobrocskát akarnak elhelyezni a Széchenyi térre? Ez esetben nem sok vizet zavarna a dolog, bár akkor is kár a pénzért. Ezzel el is jutottam a következő kérdéshez. Lehet a mai árak mellett komoly köztéri szobrot megvalósítani 8 millió forintból? A következő kérdésem: ugyan hova akarják tenni? A teret nagyon jól ismerem. Gyerekkoromban ott laktunk a Széchenyi téri un. Népbank házban. Pontosabban abban a lakásban, ahova utánunk Berecz Péter költözött be. A tér eleve úgy terveztetett meg, hogy a városháza felé „néz". A másik oldalon négy szoborhely van, míg a városháza felöli oldalon eredetileg csak a középső részen volt, a romboló és áldást hozó Tisza elnevezésű mű, középen a medencével. Nyilvánvalóan a szimmetria kedvéért építettek egyszerre két szovjet emlékművet, ami nem szálka, hanem dorong volt a szemünkben akkoriban. Most már visszanyerte a tér az eredeti formáját. Ugyan ki és miért akarja megint elrontani? Biztosan lenne a szoborra szánt pénznek jobb helye is. Mikor utoljára ott jártam, szomorúan láttam a teljesen lerobban Tisza szállót, nem is beszélve a régóta zárva tartó régi Hungária (Kass) szállodáról. Ezekre nincs pénz? Nagyon drukkolok a szegedi értelmiség szoborellenes csoportjának és remélem erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalóak. Tárnok-Bodnár Gyöngyi Budapest olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az itt között írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A Volán nem érzi... Párizstól keletre Aki még soha nem beszélt egyetlen határon kívül rekedt nemzeti hozzátartozónkkal sem - miközben folyamatosan restellkedett a saját slampos és elkorcsosult kiejtése miatt -, aki nem hallott egyetlen határon túlról érkező magyar szót sem, annak nehéz azonosulnia a készülő tragédiával. Azzal az egyre félelmetesebben növekvő árnyékkal, amely mind nagyobb területet fed le az önazonosságot felmutatni képes létezésből. Ám az, aki nemzetiségi és kisebbségi ügyekben pusztán a diplomácia nyelvére hagyatkozik, akár rózsaszínűnek is láthatja a helyzetet, kivált az olyan megfogalmazások hallatán, miszerint: az utóbbi időben sokat javult a szomszédainkkal való kapcsolatunk. Az lehet, csak éppen a kint élő magyarság életminősége romlik ezen közben zuhanásszerűen. A valós tények és a kinyilatkoztatások között tehát szakadéknyi a különbség, s e távolságot az sem teszi közlekedésre alkalmassá, hogy tudjuk: a politika és a diplomácia sima modorú akcentusa általában nagyvolnalúan képes kezelni, összemosni és elkenni, valamint elbagatellizálni egyéni vagy közösségi sorsokat, veszteségeket, érzelmi fölindulásokat. Ami viszont elvitathatatlan, s éppen ezért nem intézhet el egy kézlegyintéssel vagy fintorral, az a szülőföldhöz való tartozás, valamint az anyanyelv használatának joga, függetlenül tébolyult történelmi időktől, hatalmaktól, döntésektől és internacionalista, netán kozmopolita beállítottságtól. Nincs az a tiltás vagy törvény, amely erőt vehetne azon a mindennél erősebb erkölcsi parancson, amely őrizni hivatott a nemzeti sajátosságokat. Kivéve persze azt az esetet, amikor az úgymond anyanemzet védelmező ölelése helyett közömbös, paragrafus indíttatású, elutasító, esetleg a szomszédos többségi nemzetekkel cinkosán összekacsintó „gesztus" a válasz a kétségbeesett kiáltásra. Az oktatási törvények, az anyanyelv tudatos elsorvasztása, a vízumkényszer „lebegtetése" egy-egy ostorcsapással érnek fel a magyar kisebbség számára, jelezvén: te csak kussolj, majd mi nélküled és helyetted is megegyezünk. Aki nem élte át, akár csak elbeszélések alapján is a kisebbségi lét lelket és gyakorta testet is megnyomorító állapotát, soha nem lesz képes meghallani a zavaró zajok közepette a valós veszély sikolyát. Az bambán, értetlenül vagy éppen ellenkezőleg, agyafúrt félremagyarázással reagál a magát lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének valló néhai Antall József kijelentésére. Ami miatt - jellemzően határon innen érte esztelen, ostoba és alattomos indulat. A határon túl mindenki pontosan értette e kiállás jelentését és jelentőségét. Azt, hogy bár csak igen fájdalmasan rövid ideig, de együtt voltunk. Úgy, hogy közben nem sértettünk senkit. Úgy, hogy kitárult afelé karunk, „kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom", nem pedig bezárkóztunk miként azt éppen most készülünk tenni. Nincs az a százszorosan bebiztosított, precízen megfogalmazott alapszerződés, amely képes lenne pótolni a történelmi léptékben és világméretű összefüggésekben gondolkodó államférfit. Aki, ha nemzetről beszél Európára is gondol, s az emberiségről szólván az egyes embert illeti szavaival. Ázokat is, akik tudják, érzik mit jelent, milyen erőt, reményt és hitet legalább lélekben együvé tartozni. Most e lelki fogódzók szakadoznak sorra és hullnak a semmibe. Tart a vásár, áll a bál. „Párizsban jó volt magyarnak lenni" - hallhattuk az egyeseket nagy elégedettséggel eltöltő magyar-szlovák alapszerződés aláírása után. Mit mondjak, ez nem egy nagy kunszt. Talán tessék szíves megpróbálni ugyanezt Párizstól jócskán keletebbre is.... Csorba Mária, az MDF városi elnökségének tagja. Több türelmet, toleranciát és kölcsönös megértést kérünk úgy az autóbuszvezetőktől, mint az utasoktól. Előrebocsátom, hogy az „elsőajtós felszállási rendet" nem az autóbuszvezetők találták ki, hanem más országokban és hazánk valamennyi megyeszékhelyén már korábba^ bevezetett rendszer tapasztalatait vettük át. Az „elsőajtós felszállási rend" bevezetésével a szolgáltatás kibővítése mellett - a rendszeresen bérletet és jegyet váltók érdekeit is szem előtt tartva - a szolgáltatás minden igénybevevőjét a viteldíj megfizetésére kívánjuk ösztönözni. A felszállási rend változtatását nem tervezzük, de korlát áthelyezéssel, rugalmas intézkedések megtételével stb. az utasáramlás gyorsításának feltételeit biztosítani kívánjuk. Ehhez természetesen az utasok türelmes, megértő együttműködését is kéljük. A tanulószállítással összefüggően megnövekedett forgalmat, utasátrendeződést helyszíni ellenőrzésekkel folyamatosan figyeA piszkos lemmel kíséijük, és - a lehetőségek keretén belül - a szükséges feladatok megtételére rövid időn belül intézkedünk. Ellentétben a cikkben jelzett megjegyzéssel - több észrevétel indítékát és valódiságát is figyelembe véve - mi nem érezzük úgy, hogy „valami nincs rendjén a Volán háza táján". Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy előfordulnak problémák, hiányosságok, ezért ezúton is köszönjük a segítő szándékú észrevételeket. Egyben nem tartjuk célszerűnek, hogy a városi forgalom bonyolultságával egyébként is leterhelt járművezetőknél vezesse le az utazóközönség egy része a feszültséget. Kérjük a korrekt és gyors intézkedés megtétele érdekében, hogy az utasok észrevételeiket konkrét (például időpont, vonalszám, viszonylat, esetleg rendszám stb.) megjelölésével szíveskedjenek jelezni. Jól gondolja a kedves Olvasó, valóban a mi városunkról van szó. Nem mintha más településeken kedvezőbb lenne a helyzet, de ez senkit nem vígasztal. Kivéve néhány nyugat-magyarországi települést /Sopron, Kőszeg, Szombathely/, ahol Ausztria közelségének hatása már európai levegőt áraszt. Nehogy félreértse bárki is, semmi esetre sem a Városgazdálkodási Vállalatot kívánom hibáztatni! Dolgozói becsületesen látják el feladatukat. Városunk tisztasága azonban nemcsak tőlük függ, hanem minden polgárától és mindazoktól, akik megfordulnak itt. Városunk tisztasága közügy! Nem lehetünk vele szemben közömbösek. Még jól emlékszem arra, hogy századunk első felében mennyivel tisztábbak voltak a közterületek. Pedig akkoriban sokkal kevesebb volt az utcaseprő. Napjainban városszerte egyre több hulladékgyűjtő kosarat helyeztek Mező István forg. igazgató el közterületeken, mégis több a szemét. Vajon városunk lakói belenyugszanak ebbe a helyzetbe? Nem! Nem szabad, nem lehet ebbe belenyugodni! Egy alkalommal Ausztriában tanúja voltam annak, hogy egy férfi az utcán rágyújtott a cigarettára. A gyufaszálat nem dobta el, hanem visszatette a dobozába. Nemrégiben egy külföldi csoportot vezettem végig városunkban. A séta végén megkérdeztem: hogy tetszik nekik Szeged? Válaszuk így hangzott: „Szép, szép, csak nagyon piszkos." Igazuk volt! Sajnos! Dr. Máriaföldy Márton A jövendőt fürkészve elsősorban a Tudjman és Milosevics között állítólag létrejött titkos alkuról szóló, általában szerbbarát körökből származó híresztelések realitását kellene szemügyre vennünk. A források feltárása is segíthet ebben, de nem érdektelen a sejtetések megalapozottságának megítélése szempontjából, ha modellként felidézzük és felhasználjuk, hogy Belgrád és Berlin a második világháború elején barátok voltak. A németek vadászrepülőgépeket, rádiókat stb.-t adtak el barátaiknak, mindaddig, míg Belgrádban el nem zavarták a velük jó viszonyt kialakító kormányt. Nagyon valószínű, hogy a horvátok pontosan tudják: Milosevics annyi támogatásra számíthat alku-ügyben Szerbiában, amennyire 1941-ben megbuktatott elődei számíthattak. Nem érdektelen az sem, hogy az Eszéket és Dubrovnikot bármikor lövetni Polderesítés a balkáni politikában kész szerbek mindenféle titkos megállapodástól függetlenül arra késztethetik Zágrábot, hogy valamiféle biztonságot teremtsen az említett térségekben. Ez a biztonság pedig úgy szavatolható, ahogyan a Golan fennsík alatti izraeli településeké: a tüzérségi eszközök lőtávolságán túl el kell foglalni, vagy fel kell szabadítani az ellenség kezén lévő területeket. Nehezen képzelhető el, hogy a horvát-szlovén határon lévő atomerőmű megtámadására kész szerb katonatiszt az állítólagos titkos paktum keretei között tartható, vagy hogy a délbaranyai és szerémségi menekültek nem szeretnének visszatérni otthonaikba. A titkos alkunál valószínűbb, hogy Szerbia vezetőire komoly hatást gyakorolnak azok az amerikai üzenetek, melyek egyike a Bosznia elleni fegyverembargó egyoldalú felmondása, másika az amerikai vadászgépek boszniai szerb állások ellen indított rakétái - illetve valószínűleg nem mindenről tudunk. Például nem lehetetlen, hogy a Szerbia elleni blokád részleges vagy teljes feloldásának csábítása Tudjmantól függetlenül motiválja Milosevicset. Mindenesetre a Bosznia felfegyverzésével kapcsolatos amerikai döntésről érdemes úgy gondolkodni, hogy ha Clinton mást is mond mint a szenátus vagy a kongresszus, az iszlám államok számára már precedenst teremtett az Egyesült Államok. Igen kíváncsi vagyok arra a színjátékra, amely mondjuk egy Splitbe befutó egyiptomi hajó szaúdi eredetű Boszniának szánt fegyverszállítmánya körül bontakozik majd ki az ENSZ politikai színpadán. Végül ami a harcok esetleges kiterjedését illeti, Hollandiából kölcsönzött képpel szeretném illusztrálni az előrejelzést. A szélmalmok országára a 13. században több vihardagály zúdult és a tenger mélyén behatolt a szárazföldre. Érdemes rápillantani a térképre és összevetni az Atlanti-óceán előretörése által kialakult németalföldi beöblösödést a boszniai szer|bek által birtokba vett nyugat-boszniai területekkel. Mindkettő mélyen benyúlik a más minőségű közegbe. Maradva a képnél, nézzük mit tettek (és tesznek) a hollandok? Gátakkal folyamatosan elrekesztik a szárazföldre betört tenger egy-egy részét, majd a vizet szivattyúkkal eltávolítják és termőfölddé alakítják az így nyert területet. A horvátok és a bosnyákok sem tehetnek mást, részenként szervezhetik vissza országuk elidegenített területeit, azaz hadviselésüknek a holland polderesítéshez kell hasonlítani. Nem tehetnek mást, mert ellenségeik közt a manipulációban és az erőszak alkalmazásában évszázados tapasztalatokra szert tett nem kis hatalmak találhatók, akikkel szemben csak nagyon óvatosan haladhatnak céljaik felé. Azt a néhány napot használhatják ki, amely a népirtáshoz asszisztáló ENSZ lomha gépezetének és az angolok, oroszok, franciák által mozgatható kapcsolatrendszernek a felocsúdásáig rendelkezésükre áll. Ez idő alatt kell alkalmanként polderesíteniök egy-egy területet, hasonló csodát mívelve, mint Izrael 1967-ben hat nap alatt. A polderesítés kényszere elsősorban Szarajeyo, Dubrovnik, Tuzla, Gorazde, Eszék és Zepce térségében várható - és remélhető, hogy az események nem válnak ellenőrizhetetlenne. Horpácsy András • A bohócok ízetlenkedései Porondon a koalíció Az emberek nagy többsége minden bizonnyal járt már cirkuszban, elcsodálkozott a gyorsan pergő műsorok gazdagságában. Talán olyan is akadt, aki a színház világa és a porondnak különbözőségét próbálta elemezni, persze csak a lebonyolítás vonatkozásában. A színházban a jelenet változásakor lemegy a függöny, mögötte szorgos kezek átrendezik a színt és kis szünet után folytatódik az blőadás. A cirkuszban nincs függöny, a jelenetváltás közötti szünetet másképpen bonyolítják le. A háttér félhomályba borul, középre bejön két bohóc. Esetlenül csetlenek-botlanak, közben hatalmas pofonokat adnak egymásnak. No nem igazikat, csak amolyan „művészi" pofonokat. Nagy csattanás, semmi füst, ez jellemzi. Ez mellett még vaskos gorombaságokkal és ízetlen beugratásokkal idegesítik egymást és persze a Nagyérdeműt is. A háttér félhomályában eközben lázasan folyik a következő attrakció előkészítése. Hogy ez a következő attrakció milyen lesz, az kiderül az előadás során, a bohócok minden ízetlenkedése ellenére is. Deák József Szeged, Petőfi S. sgt. 66.