Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-11 / 213. szám

ü Fradi-szívre Zürichben nagy szükség lesz, Azok a fradival nem szimpatizáló labdarúgást kedve­lők, akik a tévé jóvoltából láthatták az FTC-Vasas Casi­no Vigadó mérkőzést, alaposan lehúzták a keresztvizet az Üllői útiakról. Jómagam is hallottam egynéhány szélsősé­ges véleményt. Mint például, hogy máris jóllakottakká váltak a ferencvárosi focisták, no meg, hogy ők sem érnek többek a Deákné vásznánál, azaz nekik is csak egy-egy felvillanás erejéig futja tudásukból. Tény és való, ezen az összecsapáson szétesően, enerváltan fociztak Lisztesék, s mint ilyenkor lenni szokott, semmi sem sikerült nekik. Ám ezek után is nagy hiba lenne figyelmen kívül hagy­ni az általuk végrehajtott fegyvertényt. Mert bárhogyan is alakul a Ferencváros őszi sorsa, egy tény: a 25-szörös magyar bajnokcsapat már többet teljesített, mint amit a papírforma előzetesen sugallt. A Bajnokok Ligájába, Eu­rópa legjobb 16 gárdája közé jutott Nóvák Dezső vezetőe­dző együttese! Igaz, ott roppant nehéz feladatok elé néz, de ismerve a ferencvárosiak jellemzőit, az akarást, a lel­kesedést. a szivei-lélekkel való focizást - talán Zürichben sem vallanak szégyent. Legalábbis minden jó érzésű, focit kedvelő magyar - klubérdek nélkül - azért szorít majd, hogy a Fradisták, az Anderlecht ellen látott erényeket csillogtatva, újabb dicsőséget szerezzenek megtépázott, már-már tekintély nélküli labdarúgásunknak... GY. E. mmnm • Süli József jelenti Chestelnicából • X. rádiós tájfutó Európa-bajnokság G magyarok is az érmesek kőzött A címmagyarázattal kell kezdeni a szlovákiai Ches­telnicában vasárnap befeje­ződött X. rádiós tájfutó Eu­rópa-bajnokságról szóló tu­dósítást. Még mielőtt bárki is legyintene a 12 magyar eredményére, az egy egyéni első és hatodik, a csapat bronzéremre, valamint a há­rom ötödik és két hatodik helyre, hozzá kell tenni, hogy a 21 nemzet verseny­zői közül csak a Paskuj Má­tyás szövetségi kapitány gár­dájának sikerült a nagy né­gyes - cseh, orosz, ukrán és szlovák - közé beékelődni. - Ez már az utóbbi időben megszokottá vált, mert a négy „nagy" egyre fölénye­sebben szerepel. Mi a na­gyon behatárolt lehetősé­günk ellenére is bele tudunk szólni az öreg kontinens és a világ versengésébe - mondta a kapitány. A legutóbbi tudósításo­mat ott fejeztem be. hogy az első napi versenyek után érem nélkül maradt a ma­gyar válogatott. A tüzete­sebb vizsgálódáskor derült ki, hogy az URH számban a szegedi Bozsó Norbert és a nyíregyházi Cserpák Zsolt alkotta ifjúsági és a szintén szegedi László Károly és a miskolci Kovács Attila összetételű old timer korcso­portú csapat ötödik lett. Ami pedig az rövidhullámú ver­senyeket illeti, Bozsó Nor­bert volt az első magyar, aki nekivágott a Pezinok közeli hegy kaptatójának. Nem hiá­ba bizakodott tanítványa jó szereplésében Deák János edző, mert amikorra a rajt­helytől átszállítottak ben­nünket a gyönyörű környe­zetben lévő pszichikai inté­zet sportpályáján kialakított célba, Norbi már teljesítette a feladatát. A neheze azon­ban ezután következett: iz­galommal vártuk, hogy a ri­válisok milyen időt futnak. A szegedi László Károly bronzéremmel debütált (Fotó: Gyenes Kálmán) Az egyik legtehetségesebb szegedi versenyző pedig csak dohogott: „Értékes időt veszítettem el még a cél pon­tos bemérésekor is." Végül az egyik legbiztosabb ma­gyar rádióssal a hatodik lett egyéniben, ugyanakkor a nyíregyházi Venczel Gábor­ral az ötödikek lettek. A má­sik három szegedi közül De­ák János nagyon bízott Haj­nács Tamásban is. Azonban az URH-s szerepléshez ha­sonló „érdemjegy" került a bizonyítványába. Savanya Gyöngyi az első napon bekö­vetkezett sérülésével csak a 25. helyet biztosította magá­nak. A beszámolómban most egy kicsit el kell időzni a női versenynél. A vb bronz- és eb-ezüstérmes nyíregyházi Zarnóczay Klára az első na­pon enyhén szólva csalódást okozott. Ki is jelentette: itt az ideje, hogy abbahagyjam. Aztán rövidhullámon falfe­héren rajthoz állt, s a pályán „megtáltosodva" a legjobb idővel érkezett a célba, s ez­zel megszerezte Magyaror­szág európa-bajnoki címét. Mi, szegediek azonban a nemzetközi színtéren először bemutatkozó László Káro­lyért szurkoltunk. Az őrnagy úr már az első versenynapon kiérdemelte a magyar csapat vezetőinek dicséretét. „Jó erőben vagyok" - hajtogatta egyre sűrűbben. Az ebben kategóriában induló Kovács Attila a második napon sem tudta hozni formáját - 18. lett. Aztán következett Ko­vács András (Nyíregyháza), aki olyan időt futott, amivel egyéniben az első tízbe lehe­tett kerülni, de László Ká­roly még a pályán volt. Közben Paskuj Mátyás kiderítette, hogy a csapatver­senyben harmadik helyre pá­lyázó csehek nem igazán re­mekeltek. Ettől kezdve a te­tőfokára hágott az izgalom. Még a „pilóta" Lányi Pál is lázasan számolt, hogy Kar­csinak mennyit kell teljesíte­nie ahhoz, hogy a dobogó harmadik fokára kerüljön az old time együttes. Szeren­csére nem őszültünk bele a várakozásba, mert hamaro­san feltűnt a szegedi ver­senyző, mégpedig olyan idő­vel, amivel a bronzérmet si­került megnyerni. Egyéniben pedig a Tisza-parti verseny­ző a nyolcadik lett. - Nekünk minden téren sokat jelent, ugyanis a létün­ket, az elismertségünket erő­sítjük vele. Azonban amikor ennek az Eb-nek meg akar­juk vonni a mérlegét, akkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy hároméves program első terminusának végén vagyunk, ugyanis ne­künk a két év múlva megren­dezendő kínai világbajnok­ságon kell nagyon jól szere­pelni - jelentette ki Paskuj Mátyás. Steffi Gráf negyedszer di­adalmaskodott az Egyesült Államok nemzetközi tenisz­bajnokságán - a US Openen - a női egyes álomdöntőjé­ben: 1:52 óra alatt 7:6 (8:6), 0:6, 6:3 arányban nyert az emlékezetes késes merénylet után visszatért Szeles Móni­ka ellen; bankszámláját pe­dig 575 ezer dollárral gazda­gította. A rendkívül színvo­nalas és izgalmas mérkőzés első csúcspontját a nyitó szett rövidített játéka jelen­tette, amikor az addig reme­kül adogató Gráf kettős hi­bát vétett. Ezt követően Sze­les egy ászt szervált és meg­nyugodva tért pihenőre, mert azt hitte: övé a játszma. A vonalbíró azonban „out''-nak minősítette Szeles szerváját, ez kizökkentette ritmusából az amerikai teniszezőnőt, aki el is vesztette a szettet. A másodikat azután esélyt sem Tenisz US Open Gráf legyőzte Szelest Álomdöntő a férfiaknál hagyva ellenfelének 6:0-ra megnyerte. A döntő, a har­madik játszma viszont ismét Steffi Gráf sikerét hozta. - Ez az év számomra ed­dig olyan, mint egy álom. A mostani eddigi legnehezebb tornagyőzelmem volt, hihe­tetlenül jó érzés, hogy ismét én nyertem - nyilatkozta a mérkőzés után Graf. - Ez a két hét a US Ope­nen egyszerűen nagyszerű volt. Azt hiszem, ezúttal totá­lis teniszt mutattunk be. A közönség fantasztikus bizta­tása volt az egyik ok, amiért újra kezdtem a játékot. Most már tudom, hogy helyesen döntöttem - mondta cseppet sem elkeseredetten Szeles. A nők után a férfiaknál is létrejött az álomdöntő. A fi­náléban ugyanis a világrang­lista első két helyezettje, az éllovas amerikai Andre Agassi és második helyezett honfitársa, Pete Sampras ta­lálkozik. Agassi a női egyes döntője után rendezett elő­döntőben négy szettben győzte le a negyedik helyen kiemelt német Boris Bec­kert. (A mérkőzést - magyar idő szerint - a késő esti órákban játszották.) Van abban valami megha­tó, szóval, gondosan palás­tolt kacagásra ingerlő, ha egy-egy ismerősünket hajna­lok hajnalán sikerül felverni a világ másik végén. Tegnap kora délután - Atlantában ez idő tájt még minden épeszű ember az igazak álmát alud­ta -, amikor tárcsáztam a Hotel Castle Gate számát, biztos voltam abban, hogy a 3030-as szoba lakóinak én kívánok majd először jó reg­gelt. (Hogy első felindultsá­gukban ők mit kívánhattak a hivatásos telefonhetyárnak, csupán sejteni lehet...) Nos, a várakozásnak meg­felelően egy nem kifejezet­ten frissnek tűnő, de azért roppant udvarias fiatalember adta át a kagylót a magyar vízilabda-válogatott szegedi kitűnőségének, az igencsak „álmos hangú" Fodor Raj­mundnak. • Rajmi, rajtad kívül kit tudtam még felébreszte­ni? - Szegény Vincze Ba­lázst. De ne izgasd magad, pillanatokon belül megint hortyogni fog... • Bár a Világkupa csak kedden kezdődik, ti már öt napja Atlantában ké­szültök az oroszok, a spa­nyolok és a hollandok el­leni csoportmeccsekre. Nem unod még az ákkli­matizálódást? - Egyáltalán nem. Az edzések között ugyanis be­barangoltuk a belvárost, vá­sároltunk egy-két dolgot, sőt már múzeumban is jártunk. Fodor Rajmund bombáira a válogatottban is számítanak. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A szentesi Kuna köszöni, jói van • Fodor Amerikában is múzeumba jár Halló, fitlanta? • Komolyan mondom, kezdek aggódni érted. - Nincs miért, elvégre a Coca-Cola Múzeumban nem terheltem túl magam, csak egyszerűen kikapcsolódtam. Hidd el, volt miben gyö­nyörködni. • Elhiszem, hisz te még nyilván nem láttál igazi bormúzeumot... De ma­radjunk inkább a víznél: mit vár tőletek Horkai kapitány a Világkupán? - Leginkább azt, hogy az első öt között végezzünk. Ennyi kell ahhoz, hogy jövő­re visszajöhessünk az olim­piára. Persze, mindnyájan csalódottak lennénk, ha nem játszhatnánk döntőt. • A szentesiek kedvence, Kuna Péter hogy van? - Köszöni, jól. Arra szá­mít, hogy a másik kapussal, Kosszal együtt Amerikában is megtestesítik majd a nyu­galmat és a megbízhatósá­got. Kettőjükön tényleg sok múlhat... • Az atlantai vízüabda Vi­lágkupa eseményeiről - a szegedi Centrum Áruház, a Cenzor Bróker Kft., a Bounty Pub, a mórahalmi Bounty Szabadidő Köz­pont, a Dorozsmai Húsker Kft., a Fani Sport, a Mana­gers Kft., a Moltech ékszlj­és görgőslánc-kereskedés, a TÜV-RAH ATI, a Mor­ton's Idegenforgalmi Kft. és Horváth László rúzsai alkatrész-felújító támoga­tásának köszönhetően ­szerdától a Délmagyaror­szág és a Csongrád Megyei Hírlap is beszámol. RÉTHIJ. ATTILA • Csapatbajnokság a Dreher Kupáért Gi SZVSE megbirkózott a feladattal A hétvégén a Ságvári Endre Általános Iskola tor­natermében az SZVSE bir­kózó csapata a Nemzeti Baj­nokság Dreher Kupa első fordulójában a Vasassal mérkőzött. A találkozó es­élyese az SZVSE volt, rá­adásul az a tény is a szegedi­ek malmára hajtotta a vizet, hogy a Vasas két súlycso­portban - a 48 és a 90 kg-os kategóriában - nem tudott kiállítani versenyzőt. Ennek ellenére a küzdelmek végére volt miért izgulniuk a hazai nézőknek, hiszen az utolsó összecsapás - a Gégény-Ka­ló mérkőzés előtt - csak há­rom pont volt az SZVSE előnye (18-15 volt az állás), ekkor még a Vasas győzel­mének rémképe is felvillant a szegedi birkózók előtt, de Gégény pontozásos győzel­me megnyugtatta a kedély­ket, s egyben be is állította a 21-15-ös, hazai sikert hozó végeredményt. Csikós Ferenc, a hazaiak edzője a mérkőzés után: A győztes Demeter (balról) mottója: a láb mindig kéznél van... (Fotó:Gyenes Kálmán) - Egy kicsit meglepőd­tem, mikor láttam, hogy az olimpiai bajnok Farkas Pé­ter és Orbán József is a Va­sas sorait erősíti, de szeren­csére Farkasnak nem volt meg a versenyzési enged­élye, így nem tudott kiállni 90 kg-ban, és 48 kg-ban sem indított versenyzőt a Vasas. Ami a mieink szereplését il­leti: a 68 kg-ban Bajczik Sándornak nagyon nehéz dolga volt Megyer Mátyás ellen, tudni kell, hogy Sanyi nemrég gyógyult fel vállmű­tétjéből, nyilván ez a tény is szerepet játszott vereségé­ben. Örültem, hogy Birkás László a maga 40 évével is a csapat rendelkezésére állt. • Közeledik a visszavá­gó, melyet szeptember 16-án (szombaton), tarta­nak a Fáy utcában. Mi­lyen eredményre számít­hatunk ? - Szoros mérkőzés lesz, s talán még nehezebb mint a mostani összecsapás volt, de nyerni szeretnénk. Felnőtt csapatbajnok­ság, A csoport, 1. forduló (elöl a szegedi versenyzők). SZVSE-Vasas 21-15. 48 kg: Szarka Imre, ellenfél nélkül 4-0. 52 kg: Kiss Ká­roly-Micskei László 3-2 p.gy.(7-l). 57 kg: Kiss Tóth László-Nagy Balázs 3-0 p.gy.(lO-l). 62 kg: Demeter István-Tihanics Tibor 6-1 (13-2). 68 kg: Bajczik Sán­dor-Megyer Mátyás 0-6 (13­5). 74 kg: Kiss Ferenc-Or­bán József 0-4 (13-8). 82 kg: Kalmár István-Kapuvári Gábor 0-10 t.t.(13-12). 90 kg. Aubéli Ottó, ellenfél nél­kül 4-0 (17-12). 100 kg: Bir­kás László-Kismóni János 4­10 (18-15). +130 kg: Gé­gény Csaba-Kaló Béla 3-0. (21-15). BECK

Next

/
Oldalképek
Tartalom