Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-09 / 212. szám

SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK mm a és valami más „Paliék kocsmája" a falu közepén van, szemben a templommal Múlt héten hét­főn Gulyás József, a műintézmény gya­kori vendége állított be, s közölte: „Pali, adj egy sört, mert megfujtottam az öcsé­met. " Szemtanúk állítása szerint két hú­zásra megitta az Ászokot, de több ideje nem is volt: megjöttek érte a rendőrök. Jóska azóta a megyei kapitányság vizs­gálati osztályának vendégszeretét élvezi. Öccsével közös házuk üresen áll, Gulyás József felesége és két gyermeke pedig Szegeden várja sorsuk alakulását. Pali, adj egy sört, mert megfujtottam az öcsémet" Ami megtörtént, megtörtént... Testvérgyilkosság Magyarcsanádon Az ifjabbik Gulyást mindenki csak Lacikának hívta. Vele szü­letett epilepsziája miatt nem dolgozott, nyugdíjából élt. Pár évvel ezelőtt, szüleik halála után bátyjával közösen örökölte két szobás magyarcsanádi házu­kat, s itt éltek négyen. Lacika azonban ideje nagy részét az idősek napközi otthonában töl­tötte, mely mintegy tíz percre van házuktól. Az otthon vezető­nője, Domokos Gáborné Jutka néni így emlékszik Lacikára: - Minden reggel hétkor már itt volt. Háromig lehet minden­kinek itt lenni, azután hazamen­nek a klubtagok. Lacika azon­ban háromkor sem akart elmen­ni. Félt. Félt a bátyjától, a felesé­gétől. így aztán elindult a falu­ban, s sokszor addig csatan­golt, míg be nem sötétedett. Ak­kor mert hazamenni, amikor már aludtak az otthoniak. De még így is nagyon sokszor meg­verte a Jóska. Volt, hogy csak a ruhája alapján ismertük fel: tisz­ta vér volt az egész feje. Elmen­tem én is többször hozzájuk, s mondtam a Jóskának, ne bántsa a testvérét. Akkor egy pár napig nyugalom volt, de utána min­den kezdődött elölről. Tudta, mikor vétkezett Azt a falubéliek sem tagad­ják, hogy időnként Lacika is fe­löntött a garatra. Mikor meg­kapta nyolcezres nyugdíját, egy-két napig ivott rendesen. De a vezetőnő kezelhető em­bernek tartotta, aki tudta magá­ról, hogy mikor vétkezett. Ha Lacika ittasan állított be a nap­közibe, máris fogta a seprűt és a lapátot, s ment takarítani. ..Azóta sem olyan szép tiszta az udvar - mondja keserűen az egyik idős klubtag, Teri néni. ­Nagyon sajnáljuk a Lacikát, szinte minden nap beszélünk róla. Hiányzik..." Az áldozat a klubban, vagy amerre járt, elmondta bánatát. Panaszkodott a bátyjára, aki mindig megveri őt. Gyakran járt a temetőbe a szülei sírjához, s az éppen ott lévő falubélieknek is elmondta, mi nyomja a szí­vét. Többen javasolták neki, menjen el, menjen szociális ott­honba. Egyszer már elintézték neki az otthont, de a végén La­cika meggondolta magát. „Ez volt az otthona - mondja Teri néni -, nem akart máshová menni." Halála előtt szintén fo­lyamatban volt az otthoni elhe­lyezés. Már nem élte meg... A nyugdíjas klub tagjaival Gulyás László halálát megelőző napon Gyulán volt. Kirándultak a fürdővárosba, s Lacikának egész úton igen jó kedve volt. Folyamatosan nevetett, mond­ták is, mint aki vesztét érzi. Másnap, augusztus 27-én, édes­testvére, Jóska, akiről senki sem hitte volna, hogy embert tud öl­ni, előbb megverte, majd meg­fojtotta. „Agyilag nem volt tiszta " Gulyás Józsefet augusztus 28-án reggel vették őrizetbe. Azóta tart folymatosan kihallga­tása, és szakértői segédlettel zajlik a nyomozás. A gyanúsí­tott beleegyezett abba, hogy kérdéseket tegyünk fel neki. A következőkben ez a beszélge­tés olvasható. - Magyarcsanádon azt mondták a falubeliek, hogy rossz viszonyban volt az öccsével, sokat ve­szekedtek. Igaz ez? - Voltak veszekedések. -Miért? - Amikor hazaköltöztünk két és fél éve, mondtam az öcsém­nek, segítsen a ház körül. A kert el volt hanyagolva, semmit nem csinált. Amikor úgy dön­töttünk a feleségemmel, hogy ott maradunk végleg, akkor kezdett romlani a viszonyunk. Mondtam, hogy szálljon be a kosztpénzbe, a rezsibe. De el­maradtak a pénzek, hiába mondtam, hogy segítsen. Pedig fizikailag rendben volt, csak agyilag nem volt tiszta. De nem segített, mindent én csináltam az udvaron és a kertben is. - S ezért időnként megver­te? - Nem bántottam én először, csak szóban vesztünk össze. Ez nem tetszett neki, és volt, hogy a kislányomat kilökte az utcára, hogy takarodjon innen, minek jött ide, meg a feleségemnek is mondott ilyeneket. Ekkor már én is adtam neki egy-két pofont. Még a falu legidősebb lakói sem emlékeztek ahhoz fogható szörnyűség­re, ami Magyarcsanádon történt két héttel ezelőtt. Egy harminckét éves fia­talember megfojtotta huszonnyolc éves öccsét, majd feljelentette magát. Nemhogy testvérgyilkosságról, de emberölésről sem tudnak a kicsiny falu­ban. A mostani eset azonban nem előzmények nélküli. A magyarcsanádiak tisztában voltak azzal, ami a Gulyás család Dózsa György utcai házában történt. Beszédtéma volt Jóska és öccse, Lacika rossz kapcsolata a kocs­mában csakúgy, mint a napközi otthonban. > A száj és a kéz is nagyon beszédes tud lenni - Maga elég sokat ivott, ugye? - Volt. Amikor dolgoztam, akkor nem lehetett, utána igén. Alkalmi munkákból éltem, a mezőgazdaságban. -Azon az estén mi történt? Fel tudja idézni? - Hazajött este, és bement a szobájába. Előtte egy héttel már mondta, hogy ha megkapja a nyugdiját, akkor beszáll a kajá­ba, meg rezsibe. Augusztus 21­én, hétfőn jött a nyugdíja, de egész héten alig találkoztunk. Reggel ment el otthonról és csak későn este jött haza. Va­sárnap este bement hozzá a fe­leségem, hogy a pénzt elkérje. Volt otthon egy kis bor, én köz­ben abból iszogattam. Nem so­kat, két decit, hármat, talán fél litert. Előtte egész nap egy kor­só sört és három cent pálinkát ittam meg. Szóval este a felesé­gemet beküldtem, hogy kérje el a pénzt, amit megígért. Bement, és mondta az öcsém, hogy nincs pénze, csak valami hatva­nöt forint. De mondta azt is, hogy a takarékban van kétezer forintja. Aztán bementem én is, hogy miért, arra már nem em­lékszem. Elég erélyesen kérdez­tem, hogy hová tette a pénzét, hogy csak ennyi maradt. Mond­ta, hogy mi közöm hozzá, miért nem járok dolgozni, munkake­rülő vagyok. Berágtam, aztán mellkason ütöttem. Megfogtam a dzsekijét, fellöktem, s ütöttem a fejét neki. Aztán hörgött, megfogtam a torkát és szorítot­tam. Mikor félrement a feje, ott­hagytam és kimentem. Éjszakánként forgolódik - Nem gondolt arra, hogy meghalt? - Nem. Epilepsziás is volt, máskor is volt már olyan, hogy rosszul lett. - A mikor jött rá, hogy nem él? - Reggel, mikor felkeltem, az asszony mondta, hogy meghalt Laci. Nem hittem, bementem én is, megérintettem a hasát, de már hideg volt. Felöltöztem és hívtam a rendőrséget. -Milyen ez a tudat? - Nagyon rossz. - Közös gyerekkoruk volt? - Amíg el nem kerültem ott­honról, nyolcadikig. -A családjával mi lesz? - Nem tudom. Két kislá­nyom van, kezdődik az iskola. Azt sem tudom, a kisebbik ho­vá fog járni. Haza biztos nem mennek. - Szokott gondolni arra, ami történt? - Nagyon sokat. Éjszakán­ként forgolódok. Nem is az ér­dekel, hogy énvelem mi lesz. Ami megtörtént, megtörtént. Csak a gyerekek miatt... Arató László • Az otthon lakóinak valaki hiányzik... (Fotó: Karnok Csaba) • Ebből a házból kiszököu az élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom