Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-02 / 179. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1995. AUG. 2. A látogatók és a kép. (Fotó: Nagy László) • Több mint hatszázan nézték meg a Feszty-körképet Az első látogatási nap Osztrák huszárok jártak Szegeden Két lovas négy lovon. No, nem egyszerre, mert a két oszt­rák huszár egy­szerre két lovat ül meg, kettő pe­dig a málhát vi­szi utánuk. Arról van szó, hogy a két grazi űr, kü­lönben mindket­ten lótenyésztők, elhatározta, hogy a Fekete tengerig lovagol. A ter­vek szerint ezt a hatalmas túrát 45 nap alatt teszik meg, úgy, hogy naponta körülbe­lül 40 kilométert lovagolnak. Ez természetesen attól függ, hogy a nagy hőségben mennyit tudnak teljesíteni, ám, eddig terveik megvaló­sultak - a kánikula ellenére is - , hiszen Graztól Szege­dig az utat mindössze két hét alatt tették meg. Szegeden a lovasokat Na­csa Józsefné, az Ibusz iroda­igazgatója fogadta, aki la­punknak elmondta, hogy az ő utazási irodájuk állította össze az útvonalat, amelyen a két merész úr halad a ro­mán határ felé. Tájékoztatott Lovasok a „szabadtérin", a dóm mögötti téren. (Fotó: Gyenes Kálmán) bennünket arról is, hogy az izlandi hátaslovakkal (két 9, egy 14 és egy 16 éves ) főleg a folyók mentén és tanyavi­lágban haladnak az osztrá­kok, ott abrakoltatnak és lát­ják el a jószágokat. Tegnap különben Szeged­ről Kiszomborra vezetett az útjuk, ott éjszakáztak, ma reggel tovább indultak, s es­tére már Nagylaknál el is hagyják hazánkat. K.F. • A restaurálás megkezdése óta tegnap^ láthatta először a nagyközönség Feszty Árpád „A magyarok bejövetele" cí­mű monumentális panorá­mafestményét az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Em­lékparkban. A látogatók le­nyűgözve álltak a tizenöt méter magas és százhúsz méter hosszú körkép előtt. Csak egy nyolc év körüli kislány kérdezte az édesap­jától, hogy „apa, miért olyan szomorú itt minden?". Húsz perc e szemlélődésre Az első napon délelőtt 11 óráig több mint háromszázan tekintették meg a körképet. Az érdeklődők - miután a ruhatárban leadták táskáikat, fényképezőgépeiket, video­kameráikat - a kiállítóterem előcsarnokában várakoztak. Itt ötszáz forintért Árpád ve­zér kis és nagy emblémás trikót, négyszázért Attila könyvet, százért kitűzőt, le­porellót és reprint Feszty könyvet, ötvenért képesla­pot, huszonöt forintért pedig öntapadó matricát vásárol­hattak maguknak - egység­csomagban is kínálták min­dezt, olcsóbban. A hatvan­hetven fős csoportok féló­ránként váltották egymást. A látogatókat egy idegenveze­tő és egy egyenruhás bizton­sági őr kísérte fel a „csiga­lépcsőn" a kiállítóterembe, ahol a rövid tájékoztató után húsz-huszonkét percük ma­radt a szemlélődésre. „Félelmetes e létvény! Hegedűs Zoltárr és felesé­ge Gyuláról hazafelé menet változtatott útirányt a Feszty-körkép miatt. „Bala­tonszárszóra Kecskemét felé is mehettünk volna - mondta a férj -, de olvastuk az új­ságban, hogy ma nyitják meg a közönség előtt a kiál­lítást. Láttam az orosz fővá­rosban a borogyinói csatá­ról készült körképet, de meg kell, hogy mondjam: a Feszty-körkép - a festmény és a diorama (háromdimen­ziós műterep - a szerk.) mű­vészi összeépítése miatt ­sokkal élethűbb, mint a moszkvai. Véleményem sze­rint rövid időn belül oly' ha­talmas tömeg jön majd itt össze, hogy kisebb problé­mák lesznek a látogatható­sággal." A huszonéves Gró­ber Attila - aki kifejezetten a körkép miatt jött át nyári pi­henőhelyéről, Szentesről - a Székesfehérvár melletti Mó­ron lakik. „Félelmetes a lát­vány! Olyan érzésem van, mintha a figurák kijönnének a képből." A hatvanas éveit taposó dombóvári Bajnóczi Gyula öt évvel ezelőtt járt Ópusztaszeren, s mint mondta: óriásit változott az emlékpark. Mint ahogy '90­ben, most is bejárja az egész parkot. A panorámafestmény lenyűgözte. „Kérem szépen, itt, ezen a helyen kezdődik a magyarság nemzeti öntuda­ta! Feszty alkotása ezt erősí­ti. Végre tudomásul kell ven­ni mindenkinek, hogy azért haragszanak ránk a környe­ző népek, mert mi annak ide­jén kivertük őket, mármint a szlávokat a Kárpát-meden­céből. Erről szól a fest­mény. " Bajnóczi úr még po­litizált volna egy kicsit, ami­kor udvariasan szólt a biz­tonsági őr: vége a látogatási időnek. A budapesti P. Mik­lóssal már a „csigalépcsőn" beszélgettünk. Elmondta: látta már a wroclawi, a hágai és a moszkvai körképet. Feszty festménye nem oko­zott neki csalódást; a restau­rátorok szép munkát végez­tek. Egy dologgal azonban nem volt megelégedve: a ze­nei aláfestéssel. Szerinte azt ki kellene iktatni. A körkép védelmében Simon Erzsébet, az em­lékpark vezetője és kollégái kissé feszültek voltak az első órákban. Érthető, hiszen a körkép körüli új kiállítási rendszert még ők is csak most tanulják. (Aranyos volt például - s ez teljesen az iz­galom számlájára írható -, hogy amikor megérkeztünk fotós kollégámmal az elő­csarnokba, s megálltunk az információs pulttól mintegy másfél-két méterre, a ren­dész kezében mikrofonnal a hangosbeszélőn keresztül üdvözölt bennünket.) Simon Erzsébet érdeklődésünkre el­mondta: maximum száz fős csoport mehet be a kiállító­terembe. Száznál több em­bert azért nem engednek be - hangsúlyozta -, mert meg­változnak a klimatikus vi­szonyok, akkor pedig a fest­mény védelmében azonnal be kellene zárni a kiállítást. „ Véleményem szerint az ideá­lis csoportlétszám nyolcvan fő körül mozog. " A kötelező ruhátárral kapcsolatosan kö­zölte, hogy a Sec-Tor Kft. csak úgy vállalta el az őrzés­védelmet, ha a látogatók nem vihetik be a körképhez a személyes dolgaikat. A di­orama egyébként mozgásér­zőkelővel van felszerelve. Ha valaki netalántán rálép vagy beejt valamit a műte­repre, akkor az érzékelő azonnal riaszt a diszpécser központban. Fényképezőgé­pet, illetve videokamerát azért nem lehet bevinni, mert egyrészt a vakuzás rombolja a képet, másrészt a monumentális alkotást úgy­mond levédte a Feszty Kör­kép Alapítvány. Gyenes Jó­zseftől, az emlékpark műsza­ki vezetőjétől megtudtuk, hogy a kiállítás próbaüzem­jelleggel december 31-ig tart nyitva. Ezután néhány hét karbantartási munka követ­kezik, majd tavasszal végle­gesen átadják a körképet a nagyközönségnek. (A zárás után kaptuk az információt, hogy az első napon több mint hatszázan nézték meg a Feszty-körké­pet). Sz. C. Sz. • A Magyar Hitelbank Rt. nyíregyházi kirendeltségéről eltűnt 27 millió 570 ezer fo­rint és a biztonsági őr. A pénzintézet igazgatója ezt hétfőn jelentette be. Az eset vasárnap este 18 és hétfő reggel 7 óra között történt. Az említett időben Fekete László 25 éves biztonsági őr, Nyírpazony, Petőfi út 36. szám alatti lakos őrizte. A fi­atalember a pénz eltűnésé­nek időpontjában a bankból minden indok nélkül távo­zott AEM 422-es forgalmi rendszámú, sárga színű, Polski Fiat 126-os típusú Eltűnt 27 millió és az őr személygépkocsiján, s azóta ismeretlen helyen tartózko­dik. A készpénz és Fekete László felkutatására a nyo­mozást nagy erők bevonásá­val folytatja a rendőrség. • Mars tér, Gábor Dénes Szakközlépiskola. Az udvari focipályán - körülbelül 35 fok lehet - a török együttes próbál. Ezúttal csak vezény­szavakra mozdulnak, de az újszegedi folklóresten láthat­ta, hallhatta, aki ott volt: ara­tás idején milyen hangos, dobos, töröksípos, az extázi­sik fokozott dinamikus tán­cot táncolnak... A 15. Szege­di Nemzetközi Néptáncfesz­tiválon a Mars téri iskola a főhadiszállás: a résztvevő együttesek tagjai a kollégi­umban laknak, itt étkeznek, azaz naponta többször is együtt vannak, találkoznak egymással; a több mint 600 fiatal legalább tíz nyelven beszél, szerencsére van egy közös: a tánc nyelvén feltét­lenül megértik egymást. Amerikai anzix - A Bihari együttes azt kérte, ma este szerepeljenek velük az amerikaiak! Te ér­ted, miről van szó? - kérdezi a fesztiváltitkárt, Simoncsics Jánost Sík Péter tanár úr. Ő a Minneapolisból érkezett vendégek, az Ethnic Dance Theatre tolmácsaként és programszervezőjeként a próbák és előadások helyszí­nei között egy nem teljesen új motorkerékpárral ingá­zik, mindenütt lelkesen di­cséri pártfogoltjait - okkal. Az amerikai táncszínház produkciója kuriózum. - Tegnap Zsombón vol­tunk, megtelt a színházte­rem, az emberek roppant él­vezték az első rész country táncait, de a műsor második része mindenkinek óriási Jonathan és Donald. „Több, mint 20 éve alapítottuk az Ethnic Dance Theatre-t Minneapolisban." kemény munka is! Szinte ál­landóan próbál Diószegi László, a szabadtéri gálamű­sor rendező-koreográfusa „a Topolyán", a főiskolai torna­csarnokban, szerdától pedig a Dóm téren is. Egyelőre a magyar együttesek dolgoz­nak, hiszen a külföldiek vi­déki fellépésekre járnak. A Kerek egy esztendő... című produkcióban a hazai nép­tánc-koreográfusok harma­dik nemzedékének titulált, fiatal-középkorúak kompo­nálták a táncokat: Foltin Jo­lán a szegedieknek gyer­mektáncot, Zsuráfszky Zol­tán kálotaszegit, Román Sándor eszközös, táncot, a rendező, Diószegi László, a pesti Válaszút együttes veze­tője moldvai lánctáncot, s a régi biharis táncos, most ve­zető Neuwirth Annamária és Stoller Antal kompozíciója is része lesz a „kerek eszten­dőnek". Berecz András éne­kel. A táncjáték alapvetően itt, a helyszínen „áll össze" — rengeteg munkával. Utcán is tánc Az eddigi fesztiválprog­ram három újszegedi folkló­restje mellett volt, vagy in­kább lett volna egy utcai tán­cos délután - elmosta az eső; pénteken és szombaton azonban még minden pótol­ható: délután 4-től 5-ig a múzeum előtt, 5-től 6-ig a nagyáruháznál, 6-tól 7-ig a Dugonics téren lehet nézni a szebbnél szebb táncokat. A László Csaba vezette Pipa­csok - a székelykeresztúriak - eredeti, színvonalasan elő­adott magyar táncait, az Ethnic cauntry számait, a ki­tűnő myjavai szlovák együt­tes Felső-Garam menti, Gyetva környéki táncait, a szabadkai Mladost tudatosan válogatott, a régi Jugoszlá­via minden etnikumának folklórjából álló programját, az isztambuli törököket a klumpás hollandokat, a ro­mán Midia táncosait. S. E. • A vendégeknek tetszik a fesztiválváros Néptánc - színpadon, téren, utcán Töröksíp helyett vezényszóra mozdulnak az isztambuliak. (Fotó: Gyenes Kálmán) meglepetést okozott. Való­ban fantasztikus, hogy ezek az amerikai fiatalok ugyano­lyan professzionális előadói a legnehezebb bolgár és más etnikumok táncainak, mint a gyönyörű mezőséginek ­amelyben egyébként magya­rul énekelnek. De itthon vannak a vezetőik, lehet ri­portot készíteni velük - for­dul hozzám a tanár úr, s hogy menedzserként is szá­míthatnak rá a vendégek, azonnal be is bizonyítja: má­sodpercek múlva az ameri­kaiak szobájában ülünk. - Az Ethnic Dance Theat­re-t 1974-ben alapítottuk a fivéremmel - mondja Don, azaz Donald LaCourse, aki Jonathan Frey-el együtt ma is az együttes vezetője. A neve után azt hinné, az em­ber, a felmenői franciák, de nem merem megkérdezni, hiszen tudom, Amerikában mindenki büszkén vallja ma­gát amerikainak, és a legke­vésbé foglalkoztatja őket ez a mi európai komplexusunk, hogy tudniillik: milyen ná­ció? A hagyomány ereje - A country zene és tánc mellett a világ minden tradí­ciója érdekel bennünket: az a véleményünk, hogy vala­mennyi hagyomány szép és érdemes a megőrzésre. Úgy csináljuk, hogy a színház egy-egy tagja elutazik vala­milyen országba, tanulmá­nyozza a folklórt, hazajön és betanítja a többieknek a tán­cot, zenét. Elmegyünk mú­zeumokba, könyvtárakba, megismerkedünk az illető nép kultúrájának részletei­vel; tanulmányaink alapján elkészítjük a megfelelő kosztümöket. Így készült egy gyönyörű üzbég ruha és a mezőségi viselet is. Kiss Éva lép fel benne, aki telje­sen magyar. Van köztünk egy tiszta kínai, egy cseh lány, ketten vannak a lettek, szerb az egyik fiú, bolgár a másik, a mexikóiak többen is vannak. Az összes többi­ek, a bátyámat és engem is beleértve, nem tudjuk meg­mondani, melyik etnikum­hoz tartozunk: többnyire né­met, de némi francia, vala­mint svéd és norvég vér is folyik bennem, ahogy ezt itt mondani szokás - meséli Don. - Szeged nagyon szép és a fesztivál teljesen jól szer­vezett - folytatja Don. Ez az első európai szereplésünk; otthon, különösen az Egye­sült Államok északi részén nagyon ismernek bennünket, remélem kellemes emléke­ket hagyunk Közép-Európá­ban is; Szegedről Várnába utazunk. Buli van és munka Vissza a központba: Si­moncsics János fesztiváltit­kár azóta kiderítette, hogy a Bihari egykori táncosai és zenészei egy rock-együttest alakítottak és valóban szeret­nék, ha este, amikor itt a fesztiválközpontban mindig adódik valami „műsor", az amerikaiak táncolnának a zenéjükre... Szóval buli van! Is. Mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom