Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

, Malajzia, Sri Szingapér Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Monaco, Nagyi-Britannia, Németország, Norvégia, \ Olaszorsiág, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, ezen kívül sehország és Szlovákra, valamint a jugoszláv és a szovjet utódállamok Costa Kanada, Jj jjMÉiX^ iwM M&M y/ em leszek népszerű, tudom. Számolok azzal, LkJ hogy érdekeket és ízléseket fogok sérteni, mégis elmondom azt, amire hosszú ideje gondolok. A Belvárosról szeretnék szólni. Ezen belül nem kedvenc témáink egyikéről, a városházáról dirigált közlekedési káoszról, nem is ennek egyik következmé­nyéről, a kipufogók uralmáról, s végképp nem arról, hogy Szegeden alig van gyep, viszont mindent ellep a por, ritka a szép köztér, de legalább uralkodik a sze­mét meg a kóró és tönkrementek a játszóterek - utób­bi különben is meghaladja az önkormányzat erejét. Nos, amit most körbejárok, az a Belváros lélekta­na. Nálunk ugyanis különös pszichológiai helyzet alakult ki a Belváros körül: védenénk a békéjét (ezért elterelgetjük az autókat), őrizgetnénk a konzervativiz­musát (így szóvá tesszük a Virág színes napernyőit), óvnánk hagyományos elit-jellegét (ezért hangot adunk az itt lakók pihenési igényeinek), ugyanakkor viszont turistákat vonzó sétáló negyedre is vágyunk (ezzel pedig fejlettebb európai városok nyüzsgő köz­pontjait álmodjuk ide). Nyaranta válik slágerré a téma, ilyenkor derül ki, hogy sem a turisztikai, sem a lakókörzeti szempont­nak nem tud megfelelni a Kárász utca és környéke. Előbbihez túl kevés a kerthelyiség, az utcára kirakott szék és asztal, a járdára települt muzsikus, nincs éj­szakai bevásárló és szórakoztaztó központ (épület, ud­var), nincs városképet hordozó és bemutató bolt (ahol a szegedi papucstól a szalámin és paprikán át a városi albumig, videofilmig mindenféle érték és mütyür kap­ható); utóbbihoz viszont túl sok az üzletekből kiáradó gépzene, elharapóztak a kéregető muzsikusok és még Szervánszky is a szalonzene könnyű habját csapja a Virág népszerű nyalánkságaihoz. Ami engem illet, talán kiderült: élő, lélegző, vidám és zajos belvárost szeretnék. Hajnalig nyitvatartó bá­rokat, éjszaka is szolgáltazó üzleteket, „kiülős rend­szereket", s igenis színes, sokféle napernyőket, me­lyek alól muzsika tekereg a járókelő fülébe. Tény, hogy a belvárosi lakás értéke óriási, errefelé beren­dezkedni kényelmi és presztízs szempontból sem utol­só, itt lakni élmény, a Belvárossal tehát elvileg (kevés­bé udvariasan: a hatvanas évek szolid szocreálja je­gyében) nyugalom is járna, de nem ezek a tendenciák érvényesek világszerte, nem ilyen az igazi, vonzó, pi­acképes város. Be kell látni, hogy az elit (vagy aki odavágyik) az alvóvárosokban, kertes övezetben lakik, s a belváros a turistáké, a vendégeké, a szórakozni vá­gyóké, a fiataloké, bohémeké egyáltalán: a nyüzsgésé. Olvasom az egyik lapban, hogy panaszkodnak a Belvárosban lakók, hallom a rádióban, hogy ugyan­ebben a témában várják a polgárok telefonhívásait, s egy percig sem csodálkozom, nincs egyetlen vállalko­zó kedvű szegedi sem, aki vállalná a hálátlan felada­tot: a város egésze, hangulata, miliője, vonzereje ér­dekében vitába szálljon a Belváros nyugalmát védők­kel. Idáig jutva megkockáztatom kimondani, amit amúgy sem titkolnék el: a turizmusra apelláló város központja igenis legyen zajos. Telepedjenek ki az ét­termek az utcára, kicsi teraszok foglalják el a szép ud­varokat, szóljon a hangulatos, fiatalos élőzene a ka­pualjakból, alkalmi bűvészek, mutatványosok, panto­mimesek körül alakuljon ki csődület, vagyis legyen értelme ránézni az utcára, higgyük azt, hogy érdemes, pontosabban: itt is érdemes élni. Szeged adottságai ugyanis egyedül állóak: a víz utáni város építészetileg a kontinens legszebbjei, legértékesebbjei közé emeli a megyeszékhelyt, oromzatai, kapui, erkélyei, mediter­rán terei és udvarai, köztéri szobrai nagyon magas rangot adnak ennek a helynek, csak épp mi, városi polgárok nyújtunk elégtelent - önmagunk számára. egismétlem azt, amit az elején mondtam: tu­dom, hogy nem lesz népszerű az, amit írok. Mégis arra kérem azokat a szegediket, akik már lát­tak világot, s akik azt is szeretnék, hogy idejöjjön a vi­lág, gondolják végig: Milyen Amszterdam, London, Bécs, Nizza, Hamburg vagy Belgrád belvárosa? Mifé­le bazárok, éttermek, presszók, butikok sokasága vár­ja az idegent Európa kis- és nagyvárosaiban? Mi teszi vonzóvá, lüktetővé, kedvessé, bársonyossá az ottlétet, s mi unalmassá, porossá, provinciálissá az ittlétet? Lehet dönteni, azaz dönteni lehet: centrum vagy periféria, Európa vagy provincia? Megjegyzem, bizonyos vélemények szerint provin­cia azt jelenti: feladat. SCHINDLER TETOABLAKOK ^wV^ 63X100 26 OOO Ft <|nn„, BA.| 78x120 30 OOO Ft InllllUL uRU 78x140 32 OOO Ft Szeged, Csongrádi sgt. 27. Szentes, József A. u. -24. Tel.: 62/474-481, 62/491-022.Tel.: 63/314-011 DÉLBEN - ESTE Alabáríte étterem ^ ^ Ny.: 11.30-15; 18­Asztalfoglalás 312-914-es telefonon! HÉTFŐ, 1995. AUG. 7. BELÜGYEINK 3 Lakat alatt a Fatehén Vízumkényszer Az ukránok megértik Teljesen érthetőek azok a megfonto­lások, amelyek alapján a magyar kor­mány szabályozni kívánja vízumpoliti­káját - nyilatkozott Viktor Bannih ve­zérezredes, az ukrán határőrség pa­rancsnoka szombaton az Unian hírügy­nökségnek. Bannih mindamellett hoz­zátette: az ukrán határőrség mindeddig nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy Magyarország a vízumkényszer bevezetését tervezi Ukrajnával szem­ben. Az ukrán határőrség parancsnoka el­mondta, hogy Ukrajna is tervbe vette a beutazási rendszer megváltoztatását. Az érintett hivatalos intézmények, kö­zöttük a határőrparancsnokság szakér­tői már dolgoznak az új ukrán vízum­szabályokon. Bannih egyben közölte: elképzelhe­tő, hogy Ukrajna módosít a Független Államok Közösségének tagországaibői érkezők beutazási rendjén. Ukrajnának azonban fenn kell tartani a vízum nél­küli határátlépés lehetőségét ezen or­szágok viszonylatában - mondta. (MTI) A Balaton északi partján tizenhárom éttermet, büfét zárattak be a hét végén az el­lenőrzéseket követően. Az ÁNTSZ, a Vám- és Pénz­ügyőrség, a Veszprém Me­gyei Fogyasztóvédelmi Fel­ügyelőség szakemberei, a hatósági jogosítvánnyal ellá­tott állatorvossal együtt, összesen 107 vendéglátóhe­lyen jártak, az azonnali be­záratás mellett további 260 ezer forint helyszíni bírságot is kiróttak a szabálytalan tá­rolás, mosogatás vagy áru­beszerzés miatt. Egyedül a zánkai Fatehén nevű büfé 40-50 fiatal látogatója kifo­gásolta az ellenőrzést, még­inkább a bezárást; végül a Vám- és Pénzügyőrség egyenruhás, fegyveres mun­katársait kellett segítségül hívni, megjelenésük ugyanis lecsillapította a kedélyeket. Átmenetileg felfüggesztették a füredi Kedves Cukrászda, a köveskáli Három Huszár Vendéglő, a zánkai Platán Panzió, a bada­csonytördemici Nefelejts Ét­terem működését - például. (MTI) Csutorások Örkényben Vasárnap este megkezdő­dött a VIII. Csutorás Nem­zetközi Népzenei és Nép­tánctábor, amelynek nyitóün­nepségén csaknem 150-en ­köztük 15 vajdasági magyar, valamint német, román, sváj­ci és svéd vendég - vett részt. Az augusztus 13-ig tar­tó tábornak a Pest megyei Örkény mezőgazdasági szak­középiskolájának kollégiuma ad helyet. Birinyi József nép­zenekutató, táborvezető, a Néprajzi Múzeum hangsze­res gyűjteményének vezetője elmondta: a rendezvényen a magyar népi hangszerek megszólaltatását kezdő és haladó szinten sajátítják el a résztvevők. A programban népzenegyűjtés, hangszerké­szítés, valamint egyes népi mesterségek gyakorlása is szerepel és a résztvevők nép­dalokat és néptáncot is tanul­nak. Mindez olyan ismert személyiségek szakmai irá­nyításával történik, mint Bu­day Ilona, Mickolczy Mária, Dévay János, Harangozó Krisztina, Barati Antónia és Olsvai Imre. A táborban a határon túli és hazai ismert népművészek is bemutatkoz­nak. Itt kapja meg alapfokú zenekar-, illetve népdalkör­vezetői oklevelét az a 22 sze­mély, aki egy éves tanfolya­mon sajátította el a karveze­tés művészetének legfonto­sabb tudnivalóit. Az elmúlt 13-14 év alatt 350 személyt képeztek ki erre. A most végzők között van 15 vajda­sági fiatal, akiknek a képzé­séhez a Művelődési és Kö­zoktatási Minisztérium, vala­mint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szemé­lyenként 20-22 ezer forinttal járult hozzá. (MTI) - HALLÓ! - IGEN! Várjuk hirdetését hétfőtől péntekig: 7-12-ig: 481-281, (Csak felárral és gyászközlemények) 15-ig: 320-239, 8-12, 14-17-ig: 318-999-es telefon­számokon! DtLMAQYARORSZÁO Az első magyarországi szépségkirálynő-választás óta - ez egyébként tragédiába torkollott, a megkoronázott Csilla ön­gyilkosságával írt magának külön fejezetet a szépségiparról szóló krónika lapjain - a laikusok népes tábora már sem­min nem csodálkozik. Illetve, akkor csodálkozna, ha nem lengené valami botrány körül a versenyeket, amelyeknek az utóbbi időben már se szeri, se száma. Szegeden fordult elő tavaly, hogy a „nagyszabású döntőn" a nézőtérről toboroz­ták a versenyzőket, nívótlan műsorral etették a közönséget. Vagy: képtelenség követni, pontosan milyen versenyről is van szó? Az egyik cég kijelenti, hogy annak megrendezése kizárólag az őjoga, a másik plagizál. Vagy: a beígért díjból nem lesz semmi. Esetleg nem annyi, és nem úgy. Nos, itt egy újabb történet, amelynek a végét még nem lehet ponto­san tudni, de minimum háromesélyes. van szerződésem, az alkal­mazottuk vagyok. • Mint királynői-szak­munkás? - Nem - mosolygott Tí­mea. - Az idei elődöntőkön kellett zsűriznem, hostess­kednem. Nos, a gond az, hogy a Prím hónapok óta nem fizeti sem a lízingdíjat, a fizetésemet sem kapom. Az én „királyságom" augusztus 19-ig, az idei döntőig tart. • Mit mond a munkálta­tója? - Kértem, hogy július vé­géig írassák a nevemre a ko­csit, fizessék ki a lízingdíjat. Ez nem történt meg, miként a második és harmadik he­lyezett sem kapta még meg a Corsáját. Halogatják a vá­laszt, megy a mellébeszélés. Már pedig én nem egy esz­tendőre szóló gépkocsihasz­nálatot nyertem, hanem egy Astrát. • Attól tart, hogy elve­szik öntől a kocsit, amit megnyert? - Sajnos, úgy érzem: van rá sanszom. És milyen az élet? Tímea nővére, Cecília bejutott az idei országos döntőbe. Hát, akkor még az is elképzelhe­tő...? Á, az nem. V. F. S. Amikor még felhőtlen volt a boldogság... Mi lesz a királynő autójával? Az autó miatt gyülekeznek a gondfelhők A szegedi Farkas Tímea lett a Miss Hungary '94 ko­ronázott királynője. Az első­ség bizonyára legyezgette önbizalmát. Tegyük hozzá, jogosan. De annak is örült ám, hogy győztesként egy Opel Astrát kapott, ami az övé. - A kocsit a solymári Opel Wagler ajánlotta fel az első helyezettnek - mesélte Tímea. - Csakhogy kiderült, nekem több százezres nyere­ményadót kellett volna fizet­nem a kocsi után. Persze, nem volt pénzem. Ekkor ajánlották fel, sebaj, majd lí­zingelik nekem. A Prím Kis­szövetkezet nevén van azóta is az autó, de én használom. • És szeretné, ha a maga nevére átírnák, ugye? - Pontosan - bólintott a királynő. • Hogy jön be a képbe ez a kisszövetkezet, hiszen más cég ajánlotta fel a díjat? - Elég nehezen tudom át­tekinteni, hogyan is működ­nek azok cégek, amelyek a versenyt szervezik, szponzo­rálják. Nekem a Prímmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom