Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. AUG. 1. Villamossín a régi hídon.. ... és a Kárász utcán A szegedi villamost sem kímélte az infláció a második világháborút követően. Csoda, hogy a kalauzok ép ésszel átvészelték azokat a kritikus hónapokat. A viteldíjak összege volt, hogy napról napra megváltozott. Legvégül már egy táska pénzt vitt magával az, aki egy megálló erejéig felszállt a „viligára". u Érdekességek, furcsaságok a szegedi vUlamoskÉzimkedés történetéből (3.) Egymilliárd pengőt kértek a jegyért A világháború alatt a felső vezeték és a pálya csupán néhány helyen sérült meg. A villamosok üzemképesek voltak, de áramhiány miatt 1944 október elején már egyáltalán nem közlekedtek. 1944. október 8-án - felsőbb utasításra - Rókuson minden villamoskocsit szerelvénnyé állítottak össze (ti.: nyomtávuk megegyezik a vasúti járművekével), azzal a céllal, hogy „biztonságos helyre" a Dunántúlra szállítsák azokat. Csodálatos módon a parancs végrehajtására nem került sor. Valószínű, hogy ebben az idő rövidsége és a szovjet csapatok közelsége is szerepet játszott. A közlekedéstörténeti kutatások még nem tisztázták, bojkottálta-e valaki a villamosok elszállítását - ami, ha bekövetkezik valószínű pusztulásukat eredményezte volna vagy a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhető ittmaradásuk. A szovjet parancsnokság sürgette a mielőbbi, zökkenőmentes személyforgalom, valamint a teherfuvarozás beindítását. A vontatási villamosenergia termelése és szolgáltatása abszolút elSzeged viszonylag szerencsés körülmények között vészelte át a második világháborút Ez a tény nem csupán abban nyilvánult meg, hogy a város területén számottevő harci esemény nem volt (a bombázások így is nagy veszteségeket okoztak), hanem abban is, hogy a villamosvasúti hálózat épségben maradt. sőbbséget élvezett. Az áramátalakító kezelő személyzete a legkisebb üzemzavarért is az életét kockáztatta. 1944. október 19-én megindulhatott a forgalom a fővonalon két villamossal. A villamosenergia-korlátozás fokozatos megszűnésével két hét alatt helyreállt a megszokott közlekedési rend. Utoljára 1944 november első napjaiban a legtöbb kárt szenvedett Felső Tisza-parti vonalon is biztosítani tudták a menetrend szerinti forgalmat. Akkoriban az a mondás járta: „ha villamosokat lát az ember, akkor nincs baj!" 1944 őszén és telén az élet normalizálásában a teherforgalomnak jutott fő szerep. Nélküle megoldhatatlan feladat lett volna a lakosság tüzelővel és élelmiszerekkel való ellátása, s a termelés beindításához szükséges nyers- és alapanyagok szállítása. A közlekedési társaság 1945 januárjában kormánybiztosi ellenőrzés alá került, s ez a tény jól szemlélteti a város gazdasági életében meghatározó fontosságát, szerepét. A következő másfél év a „hiperinfláció" jegyében telt. A társaság életét a vágtató pénzromlás miatti tarifális nehézségek mellett a váltópénz hiánya is megkeserítette. A váltópénz-hiány átmeneti megoldására 1945-ben a részvénytársaság 10 és 20 filléres bonokat adott ki. 1946 tavaszán az egyébként is bonyolult közlekedési tarifák hetenként, június-júliusban naponként, sőt óránként növekedtek. A millió-milliárd, több milliárd pengős viteldíjak között nem lehetett, de nem is volt érdemes eligazodni. Csoda, hogy a kalauzok ép ésszel átvészelték ezt az időszakot. A cserekereskedelem ekkor virágzó időszakában egy doboz gyufa is keményebb fedezetnek bizonyult egy köteg ropogós, de értéktelen papírpénznél. Az 1946. augusztus 1jén bevezetett forint egy csapásra új helyzetet teremtett, s lehetőséget nyitott a város lakossága által egyre jobban sürgetett hálózatbővítésre és járműkorszerűsítésre. A háborúban elpusztult közúti Tisza-híd újjáépítésével szinte egy időben megkezdődött és két szakaszban, 1949 május elsejére elkészült az újszegedi 5. számú, egyvágányú villamosvonal a Széchenyi tértől az Újszegedi Vasútállomásig. Ugyanebben az évben megtörtént a fodortelepi és az újszegedi vonal vágányösszekötése, s a Széchenyi tér a köznyelvben „villamos központi" elnevezést kapott. Az időközben Szegedi Villamos Vasút vállalattá átkeresztelkedett közlekedési cég dolgozói nem érték be ennyivel. Az 1950-ben megszüntetett kisvasút pótlására 1,1 kilométerrel bővítették, teljesen villamosították a 6. számú úgynevezett átrakó vonalat. Ezen, a Tisza Pályaudvart a Mars térrel összekötő (Tisza Lajos krt.-Kálvária sgt.-Boros József utca) vonalon jelentősebb személyforgalom inkább csak piacos és vásáros napokon volt, de meghatározó szerepet játszott a teherforgalomban. Megépítésével kezdődött a városi villamosvasúti teherfuvarozás mésfél évtizedes fénykora. 1950 decemberében megvalósult a cég nagy pályaépítő vállalkozása: megindult a forgalom a leghosszabb, 7-es számot viselő kiskundorozsmai vonalon. A vonal külső végállomása a kiskundorozsmai; belső végállomása a rókusi templomnál volt. 1951-ben a Nagyállomás előtt, 1953-ban pedig Rókus állomás előtt készült el a hurokvágány, s ezzel lehetővé vált a fővonalon a csatolásmentes forgalom, s később az egy vezetőállású villamosok közlekedtetése. Öt év alatt a város villamoshálózata a kétszeresére (harminc kilométerre) nőtt. A vállalat saját erőből műhelyében kétkét kocsiszekrény teljes átépítésével megkezdte az ikervillamosok gyártását. Ezeket a meglepően jól sikerült járműkonstrukciókat nagyobb teljesítményű motorokkal látták el. Ezután már nem fordulhatott elő az a korábban gyakran köznevetség tárgyát képező eset, hogy jeges, havas időben az öreg győri kocsik nem tudtak (vagy csak kínkeservesen) felkapaszkodni a hídra. (Folytaíjuk.) Terhes Sándor (Djság)-író-olvasó találkozó Dorozsma dicsérete A vizelet mint gyógyszer - ezt tanácsolja a holland COOEN vander KROON , a vizelet az egészség forrása. Azért írok, mert nem szeretném, hogy minden babért a külföld arasson le. Ezt a „vizelet" gyógyszert már 70 évvel ezelőtt Dórozsmán használták. Nem a tudom, hanem a dorozsmai emberek szegénysége vitte rá őket hasonló gyógyszerek feltalálására. Az én apám fiatalon kapta meg a tüdővészt. Nem mondom, az akkori orvosok minden tudásukat elővették, hogy megmentsék az apámat. Éveken át feküdt a Il-es Kórházban, Debrecenben szanatóriumban, Gyulán úgyszintén, de nem sikerült a betegségen javítani. Akkor még kezdetleges volt a Il-es Kórházban a tüdőtömés, de az apámnál azt is megpróbálták. A dorozsmai emberek javasolták (de csak titokban), próbálja meg az apám és igya meg a saját vizeletét. Nem kell, hogy írjam, egy fiatalember, akiről már az orvosok is lemondtak, mindenre alkalmas, hogy életben maradhasson. Sajnos, már megkésve, mert a tüdő már nagyon kicsi volt, de sokat használt. Amikor röntgenre ment az apám a Il-es Kórházba, a főorvos kétségbeesve kérdezte az anyámat, mondja meg, mit szed a beteg, mert olyan gyönyörű, tiszta a tüdő, mint az arany, még ilyet nem látott. De az anyám nem merte megmondani. Sajnos, ekkor már túl kicsi volt a tüdő a hosszabb életben maradáshoz. Bár hamarabb javasolták volna a dorozsmaiak. De volt még egy gyógyszer, amit szintén javaslat útján evett az apám A „kutyazsírt". Ezt csak azért említem meg, nehogy egy szép napon hozza a DM, hogy ezt is egy külföldi találta fel, mert ez is a dorozsmaiakat dicséri. Ezt is csak titokban merték ajánlani a beteg embereknek. Tudom, az olvasók megborzadnak e szó hallattán, de higgyék el nekem, jó az egészségre. Hetven évvel ezelőtt csak sintértől lehetett beszerezni jó drágán, éppen úgy, mint ma (a külföldi gyógyszert). A színe épp olyan szép sárga, ikrás, mint a libazsíré. Én még gyerek voltam, de kenyérre kenve ettem az apámmal együtt. Apám még négy évig élt nagybetegen, kicsi tüdővel. 1935. április 25-én halt meg, 39 éves korában. Most, 1995. október l-jén lenne 100 éves az apám. A dorozsmai temetőben alusszák örök álmukat az anyámmal együtt, aki szintén most, október 10-én lenne 98 éves. A sírjuk mellett a három testvérem nyugszik. Én pedig őrt állok felettük a holtak csendes birodalmán, leányuk, Gizi. Kedves Gizi Néni! Bár levelében fiatal lányként ismertük meg, azóta Önnel is biztosan történt egy s más, de reméljük egészsége jól szolgál. Köszönjük a levelét, mely talán megerősítésként szolgál sok mindenre. Ami a gyógyászati eljárásokat illeti, szerintem tök mindegy, hogy hol találják fel a gyógyszert, csak hozzá lehessen jutni, s ami ennél is fontosabb: használjon. Hiszen csak így lehet - nem elkésve - emberéleteket megmenteni. További jó egészséget kívánok: Arató Lásiló Kell-e a kérdőjel? Tisztelt Arató úr! Figyelemmel olvasom a Délmagyarország július 22-i számában megjelent írását „Közös képviselők: hűtlen kezelők!?" címen. Két irányban kívánok erre reflektálni: 1. Szerencsétlen ez a cím, még kérdőjellel is. Nagyon sok becsületes és sok-sok probléma megoldását felvállaló közös képviselő van. ,,Nekünk is ilyen kellene!" 2. Sajnos, a leírtak ugyanakkor valós problémát is felvetnek. Házunk közös képviselője például évek óta hűtlenül, szinte ellenőrizhetetlenül végzi vállalt megbízatását. A beszedett pénzeket felületesen, tervezetlenül használja fel. Néhány lakótárs kezdeményezése után részben megvizsgáltuk gazdálkodását. Jellemző például: bevallása szerint 90 ezer forintot kölcsön adott rokonainak. Ez a pénz most hiányzik! A lakótársak közömbösek, a legjobb esetben sajnálják, vagy nem fizetik a közös költséget. Magam már nem merem még a nevemet sem adni, mert antidemokratikusnak tartanak. Tiszteletteljes üdvözettel: egy tulajdonos Tisztelt Tulajdonos! Észrevételeire két irányban kívánok reflektálni: 1. A cím kérdőjellel teljesen szerencsés, erre az Ön levele a bizonyság. 2. Többször hangsúlyoztuk már: a DM nem nyomozóhatóság, nekünk nem a probléma megoldásán, hanem feltárásán kell munkálkodnunk. Önök, állam- és választópolgárok azok, akik majd saját ügyeikben döntést hoznak, olyat, ami egyben megoldást is jelent. Aki ezért mást antidemokratikusnak tart, az magáról állit ki tanúsítványt. Fáradozásaikhoz eredményességet kívánok, üdvözlettel: A. la. Bandukolva (Nagyon) Napos út A „napfény városa" hőhullámoktól remeg. A napimádók itt kedvükre randevúzhatnak „szerelmükkel". A július különösen forró nappalai elűznek a belvárosi aszfalttengerről, el a külvárosi paneldzsungelből. Túl a város peremén, túl a körtöltésen állunk meg szétnézni... Például egy napos utcában, pontosabban a Napos úton. Az ország legtöbb napsütéses óraszámával büszkélkedő város egyetlen olyan utcasorán, melynek neve e jellegzetességre utal. Ebből a szögből „Szöged" fura képet mutat. Semmi „idegenforgalmi" vonzerő. Az Izabella hídról egy pillantással befogható a pillangóiról hírhedtté vált kamionparkoló. A Béketelep felé haladva jobbra, messze a szürke ötszintesek felső emeletsora, odébb a tízesek tömbjei, a panelek mögött a rókusi víztorony és a tűtorony látszik. A Napos út nem olyan utca, ahová vendégségbe mehetnénk, merthogy egyetlen lakóház sincs itt. A lilára mázolt, öreg amerikai kocsi mai, sőt, szegedi autókereskedés „reklámhordozója". A műszaki vizsgáztató is újnak látszó épület. A következő kerítésen fölirat csalogat, el innen! Jobbra kanyarodva állítólag egy „tövises-lencsés" horgásztóhoz vagy egy olyan kisvendéglőhöz jutunk, aminek neve: „Jobb, mint otthon"... - Mi szeretünk ide visszajárni - beszél húga helyett is a 18 éves R. J. - A nagymamánk lakik itt. Az óvodát és az iskola első osztályát én is Béketelepen, a Napos úton jártam. Akkor még betonút se volt. Mégis szerettünk itt. Most is jövünk, amikor csak tehetjük. Itt szabadabban lehet élni. Figyelnek egymásra az emberek. * - A lányomék itt építettek. Szeretik a környéket. Ilyenkor, nyáron mindennap jövök, s megyek. Megfőzök az unokáimnak. Rájuk nézek, mégse legyenek egész nap egyedül. Nem nagy dolog, haza, Mórahalomig csak egy óra az út - siet a 78-as buszhoz Tóth Lászlóné. Egy buszmegállónyi hosszúságú a Napos út. Nagy az ilyen-olyan autóforgalom. Néha egy-egy lovaskocsi baktat végig az aszfaltúton. A környéken lakó gyerekek bicajozva múlatják a nyáridőt. Nem ül a kerékpárra, csak a gyalogláshoz támasztéknak és majd teherhordónak használja a járgányt Nagy Elemérné. - Gyalog jártunk azelőtt a gyárba. Sokáig csak az iskoláig jött be a busz. Mostanában sokat fejlődött ez a rész is - néz körbe az asszony. A vízügy is sokat dolgozott. Levezették a vizet. De kellett is, mert úgy följött a belvíz, hogy a szobában lebegett a szőnyeg... Öt gyereket neveltem föl. Jó a ház. Igaz, fürdőszobánk nincs. Pedig nagyon kéne, mert hamarosan megszületik a legkisebb fiam gyereke. Mert hát velünk laknak ők is. A fiam nem talál munkát. Igaz, a nagyobbak se, pedig vendéglátósok voltak... Tengődünk. Most is azért indultam, hogy Ráférne egy kis tatarozás vashulladékot káparjak össze, mert tejre, kenyérre kell a pénz. Akinek nincsenek filléres gondjai, s éppen Daewo-ra vágyik, idetalál. Az autószalont éppen bővítik. A július végi műszaki átadás után már csak néhány simítás, s kész a szerviz. A francia autók alkatrészeinek Napos úti lerakatát messzi földről is keresik. A specializálódott kft. a szebb időket is látott Volán stadionban a salakmotorosok egykori raktárépületeit használja. - Autóbontónak éppen jó hely ez - állítja Lukács Zsolt, az egyik alkalmazott. - A pályáról a környéken lakók tiltakozására kitiltották a salakmotorosokat. De újabban ismét edzenek. A stadionban egyszer jártam, még pályakezdő újságíróként a kubai „vendégmunkások" ünnepi megmozdulásáról kellett tudósítanom. A salakpálya környékén fölhúzott egyéb épületeket most egy üveg, porcelán és műanyagáru nagykereskedés használja. A „nagy tételek" útja a Napos út. Itt egy (villany)oszlopraktár, amott „hídépítős" betonkeverők, odébb a gázpalackok és csövek „kutyával őrzött területe". Aztán „trading" és teherfuvarozók, gabona- és terménybolt. A nyitott nagykaput piros-fehér sorompó és korcs kutya őrzi. Az út szélén lobogók és színes táblák hirdetik, mi és hol eladó. Raktárrépületek, autókat befogadó csarnokok, a tűzoltóság új tömbje, beton- és drótkerítések mögött raktárudvarok, elvadult, fűnőtte telek, végül az iskola, majd az óvoda épülete. Nyáron nincs mozgás. De az új iskolai tornaterem, a rendezett udvar, az óvodai úszómedence, a barnára pácolt életfa hirdeti: nem lehet rossz itt gyereknek lenni. Gyalogos nemigen jár, főleg nem sétál a két buszmegálló között. Járda csak a páratlan oldalnak jutott. Az aszfalterecskés-betonlapos járdát majdnem felemészti a gaztenger. Talán soha, senki se söpört itt. Az árok szinte nem is látszik, annyira benőtte a fű. A kerítések előtti utcafront elvadult, a telkek gazdáinak a kerítésen belüli rendre se jut figyelmük. A fa kevés, ami van is, kicsi. Árnyék szinte sehol. Az utca hű nevéhez, napos. így, nyár derekán nagyon napos. Ójnászi Hona Eladó az egész világ