Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

SZOMBAT, 1995. AUG. 26. Jft BELÜGYEINK 3 • Az említett három párt magatartását konstruktívnak minősítette a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy tárgya­lópartnerei több kérdésben is kifejezték egyetértésüket, például a tekintetben, hogy fel kell gyorsítani a törvény­hozási munkát, előtérbe he­lyezve a gazdasági jogszabá­lyokat. Az FKGP elnökével folytatott megbeszéléssel kapcsolatban elmondta: Tor­gyán József átadott egy hosszú listát, amelyet szóban is kiegészített, de amikor ő rákérdezett, hogy milyen megoldásokat kínál a Kis­gazdapárt, az ismert „hang­zatos, jelszószerű" általános megfogalmazásokon túl semmilyen konkrét javaslat nem hangzott el. Horn Gyu­la tájékoztatta az újságíró­kat: az ellenzéki pártok frak­cióvezetői abban is egyetér­tettek, hogy folytatódjanak a hasonló konzultációk, sőt ­vélhetően már a jövő héten ­hatpárti tárgyalásra is sor ke­rül. A miniszterelnök hozzá­tette: elhatározott szándéka a folyamatos párbeszéd a köz­élet és a társadalom képvise­lőivel, így folytatni kívánja a munkaadókkal és a munka­vállalókkal, a civilszerveze­• Horn Gyula ellenzéki vezetőkkel találkozott Felgyorsítják a parlamenti munkát tekkel és az egyházakkal is a megbeszélést. A tárgyalások tartalmi kérdéseit érintve Horn Gyula elmondta: tájékoztatást adott a kormány tervezett diplo­máciai lépéseiről, a román, a szlovák kormánnyal terve­zett magas szintú találkozó­ról, valamint a vajdasági ma­gyarok helyzetével kapcso­latos magyar kezdeményezé­sekről. Megemlítette: ko­moly vitába keveredett Tor­gyán Józseffel, aki a ma­gyar-román diplomáciai kapcsolatok megszakítását szorgalmazta a magyarságot hátrányosan érintő oktatási törvény miatt. Mint Horn Gyula kifejtette: az ilyen ja­vaslat csak károkat okoz, és súlyos következménnyel jár­hat a romániai magyarságra nézve is, nem ez a megoldás. A délszláv határ menti hely­zettel kapcsolatban a minisz­terelnök elmondta: olyan in­tézkedéseket vezetnek be, amelyek biztosítják azt, hogy Magyarország területét Az MDF, a KDNP és a Fidesz gondolkodásmódjá­ban sok a reális elem, amely közel áll a kormány fel­fogásához - mondta Horn Gyula miniszterelnök pénteken délután a Parlamentben megtartott sajtó­tájékoztatóján, amelyen a négy ellenzéki párt veze­tőivel folytatott találkozóit értékelte. senki nem használhatja fel behatolásra, vagy katonai akcióra, mert Magyarország egyik fél oldalán sem áll, tá­vol tartja magát minden há­borús cselekménytől. A miniszterelnök az el­lenzéki pártok frakcióveze­tőivel a parlamenti munka javításáról, a törvénykezés gyorsításáról is eszmét cse­rélt. Szándékai egyetértésre találtak például abban, hogy a gazdasági válság megoldá­sa és az átalakulás gyorsítása miatt elsőbbséget kell kapni­uk a gazdasági törvényeknek a parlamentben. így az ál­lamháztartási reformnak, a feketegazdaság felszámolá­sának prioritáshoz kell jut­nia. A parlamenti munkát azért is kell gyorsítani, mert, mint Horn Gyula fogalma­zott: egyre nő a benyújtott és még nem tárgyalt, vagy nem el nem fogadott törvények száma. A kormányfő hang­súlyozta: nem kívánja kez­deményezni a házszabály módosítását, a jelenlegi is le­hetőséget ad a gyorsításra: az egymással összefüggő törvényjavaslatokat egy cso­magban lehet tárgyalni. Szeptember-októberben pél­dául a mezőgazdasággal kapcsolatban terjeszt be ilyen törvénycsomagot a kormány. Horn Gyula az el­lenzékkel folytatott megbe­szélése után úgy véli, hogy a médiatörvényt néhány hónap alatt el lehet fogadni, ameny­nyiben a mostani törvényja­vaslat vitáját mielőbb meg­kezdi a hatpárti kodifikációs bizottság, amelybe egy-egy képviselőt és szakértőt dele­gálhat mindegyik parlamenti párt. A sajtótájékoztatón Horn Gyula a koalíció helyzetével kapcsolatos kérdések meg­válaszolása elől, az SZDSZ­szel kötött megállapodásra hivatkozva, elzárkózott. Csak annyit mondott: amióta koalíció van, azóta mindig vannak viták, de a vitákat véleménye szerint egymás között kell a két pártnak ren­deznie, és ő ehhez tartja ma­gát. Arra a kérdésre, hogy az MSZP elnöksége és az SZDSZ Ügyvivői Testülete találkozik-e a feszültségeket okozó problémák megvitatá­sa miatt, a miniszterelnök ki­fejtette: a koalíciós megáll­apodás szerint neki a koalí­ciós miniszterelnök-helyet­tessel kell egyeztetnie, s ha nem tudnak megegyezni, ak­kor kell összehívni a Koalí­ciós Egyeztető Tanácsot. Horn Gyula szerint a meg­állapodásban nem szerepel, hogy a két párt vezető testü­letei egyeztessenek a kor­mány helyett. (MTI) i a politizálást? (Folytatás az l. oldalról.) Dr. Iglói Zoltán úgy vélte, e napok megbeszélései for­dulópontot jelenthetnek a társaság munkájában: eldől, hogy a közösség az eddigi alapokon képes lesz-e jól szervezett, modern, minden irányba ható baráti társaság­gá válni; az elnök bejelentet­te, hogy a fórum küldöttgyű­lése szombaton reggel zárt ülésen határozza meg a tár­saság jövendő struktúráját és megalakul az egyesület leg­főbb döntéshozó szerve is. A polgárfórumot távirat­ban üdvözölte Göncz Árpád köztársasági elnök, köszönt­ve „a politikai hátsó gondo­latok nélküli polgári szerve­zet" munkáját. Ugyancsak táviratot küldött Horn Gyula kormányfő és Gál Zoltán, a Parlament elnöke. A meg­nyíló polgárfórumot megbí­zottja útján köszöntötte Ko­vács László külügyminiszter, személyesen pedig Wolfart János a Nemzetiségi és Etni­kai Kisebbségi Hivatal veze­tője, utóbbi aláhúzva, hogy a civil megbékélési kezdemé­nyezéseket nem helyettesít­heti semmilyen magas vagy középszintű politikai egyez­mény. Román részről a megnyi­tón Gheorghe Fulga, a ro­mán államfő tanácsadója fel­olvasta Ion Iliescu elnöknek a fórumhoz írott levelét. A román államfő ebben hang­súlyozza abbéli elégedettsé­gét, hogy a két ország közöt­ti politika nehéz átmeneti idejében vannak polgárok, akik kifejezik barátsági szándékukat és új utakat ke­resve próbálnak megoldást találni. Iliescu elnök ugyan­akkor többször hangsúlyoz­ta, hogy a Magyar-Román Baráti Társaság polgárfóru­ma számára azért jelentős, mert elhatárolja magát a „ki­sajátító" eszméktől, és eluta­sítja a szegregációs és „etni­kai szeparatista" törekvése­ket. (E fogalmakra a levél egyáltalán nem ad magyará­zatot, de nem kétséges, hogy Iliescu bizonyos célzatosság­gal a nem politizáló baráti társaságot a politizáló pár­tokkal veti össze - S. P. S.) A levél csattanója a román elnöknek az a megállapítása volt, amely szerint a román törvénykezés és ezen belül a sokat vitatott oktatási tör­vény alkalmas arra, hogy eu­rópai szinten is kedvező fel­A háromnapos ta­nácskozást Kimpián Péter újságíró a fó­rum szervező elnöke, Petrusán György főis­kolai tanár, a JGYTF Román Tanszékének vezetője és dr. Iglói Zoltán, a Magyar-Ro­mán Baráti Társaság pécsi elnöke, valamint dr. Ványai Éva alpol­gármester nyitotta meg. tételeket biztosítson a nem­zetiségi önazonosság megőr­zésére. A megnyitó politikusi üzenet-mennyiségével sajá­tos ellentétben állt a polgár­fórum első napjának legmar­kánsabb kérdése: a politika­mentes baráti társaság mit tegyen, hogy elkerülje a po­litizálást, illetve, válaszol­jon-e a politikai események­re? Az ülésszak felszólalói közül többen fenntartásaikat fejezték ki a politikai megol­dásokkal szemben, sőt egy olténiai román küldött kere­ken ki is jelentette, nemcsak kételkedik abban, hogy a po­litikusok véleménye segítené a barátsági munkát, de szá­mára a politika egyenlő a ha­zugsággal. A magyar küldöt­tek közül volt, aki úgy vélte, a baráti társaság ne minősít­se a politikusokat, és ne is próbáljon politizálni. Altalá­nos vélemény szerint a leg­hatékonyabb eszköz a meg­értés és barátság eszméjének terjesztésére a családok és települések közötti kapcso­lat, valamint a célratörőbb propaganda lehet. A polgár­fórum összehívása előtt a küldöttek által kitöltött kér­dőív összegzéséből kiderült, hogy a társaság tagjai barát­sági munkájuk motivációja­ként a történelmi megbéké­lés óhaját, az észérvek sú­lyát, valamint a szélsőséges politikai nézetek elleni tilta­kozást jelölték meg legtöb­ben, s csak igen kevesen a civil politizálásban rejlő esé­lyeket. Az a kérdés azonban, hogy például az Iliescu le­vélben is említett oktatási törvénnyel kapcsolatos eset­leges állásfoglalás politizá­lásnak minósül-e, valószínű­leg a következő két napban még felvetődik a polgárfó­rum vitájában. S. P. S. • Tegnap délután Szegeden járt Csurka István, a Magyar Igazság és Elet Pártja elnöke. A MIEP és a Magyar Út Kö­rök szegedi szervezeteinek vezetői fogadták a megyehá­za előtt, majd a Kálvária su­gárúti szakszervezeti szék­házban tartottak megbeszé­lést. - Már két napja a Hódme­zővásárhelyen megrendezett írótalálkozó munkájában ve­szek részt, amely a népi írók 60 évvel ezelőtti összejövete­lének emlékére jött létre ­mondta Csurka István. - Ezt az alkalmat felhasználom ar­ra is, hogy a megye MIEP­szervezeteivel is elbeszélges­sek. A szegedi tanácskozá­sunk is ennek keretében tör­ténik és a MIEP belügyeiről, általános politikai helyzetről beszélgetünk, tájékoztatjuk egymást és jelenünkről, jö­vőnkről esik majd szó. • Mit gondol ma a jobb­oldal összefogásának le­hetőségéről? - Szükséges lenne, ezt már többször javasoltam. Más a helyzet akkor, amikor választások előtt áll az ország és nincs nemzeti egység, mert a pártok egymással is vetélkednek; és más a helyzet most, amikor gondolatokat, módszereket kellene egyez­tetni. Ilyenkor lazábban, de ugyanakkor mélyebben - és Ne szolgáltassuk ki a magyarságot! Csurka István Szegeden, a megyeháza előtt. (Fotó: Gyenes Kálmán) kevésbé a pártok pillanatnyi érdekei szerint - kellene elő­készíteni egy majdani, a vá­lasztásokon megnyilvánuló nemzeti egységet, vagy pedig megszervezni valamit, ami az ősszel kibontakozhatna, hi­szen az orszában óriási az elégedetlenség. • Jelenleg mit tart az or­szág legsúlyosabb politi­kai problémájának ? - A privatizáció módsze­rét, lebonyolítását, hamissá­gát. A MIEP álláspontja - az ezzel kapcsolatos népi kezde­ményezésünkhöz aláírásgyűj­tést is indítottunk -, hogy nem szabad a kormányzat ál­tal tervezett módon eladni a hatalmas energiaszektorun­kat, mert ezzel kiszolgáltatott állapotba kerül a magyarság. H. Zs. (77] otózó ősz barátomra ugyancsak rájár a rtíd, leg­_J utóbb már pezsgőt is bontott tizenhárom plusz egy találatára, ám kiderült, az csak tizenkettes. A megállapított eredmény számításánál ugyanis más módszert alkalmazott a „totófőigazgatóság", mint amiről neki legutoljára tudomása volt. Szidott is min­denkit, aki csak érintőlegesen is illetékes volt az ügy­ben, mondván: a főnyereményből másik fiának is megvehette volna a lakást. A minap megint szitkozódásba kezdett, újra pénz­ügyi sérelem érte. Az érték kisebb, a felindulás na­gyobb és mindenképpen jogosabb volt, mint a totó­ügyben. Miután az öreg nagyon ért a számokhoz, jú­niusban magyar államkötvényt vásárolt, jóval har­minc százalék feletti éves hozam ígéretével, a lehető legnagyobb garanciával. Tette ezt bankon, pontosab­ban két bankon keresztül, talán így még biztosabbnak látta a pénzét. A vásárlással egy időben nem szép ci­rádás papírt kapott, hanem ígéretet, hogy hat hét múlva, azaz július végéig fizikailag is megkapja az ál­lamkötvényt. Nem kapta meg. Ez még nem lett volna túl nagy baj, pénze cirádás papír nélkül is kamatozik, de leg­utóbb bajba került az egyik bátyja, s összetrombitálta a család valamennyi mobilizálható pénzét. Ekkor de­rült ki, hogy ősz barátom pénze ugyan mindennap ka­matozik, viszont nem mobilizálható. Ment az egyik bankba, ahol udvariasan elutasították a kérést, és széttárták kezüket az ügyintézők. Ment a másik nagy lakossági pénzintézetbe, ahol nyeglén küldték el, és még csak szét sem tárták a kezüket a pult túloldalán ülők. A dolgot azért nem értettem, mert ezt az államköt­vényt napi árfolyamon veszi - és adja - a Magyar Nemzeti Bank, s persze számos brókercég. Néhány te­lefon után azonban kiderült: a Pénzügyminisztérium késve nyomtatta ki az államkötvényeket, azok késve jutottak el a tőzsdei értéktárhoz, s információnk sze­rint még meg sem kezdődött azok terítése. Legalábbis a vidéki bankfiókok, igazgatóságok még mutatóban sem láttak belőlük. Ez a késve kinyomtatás egyébként elég ismerős, legutóbb a Pénzügyminisztérium nem tudott szavazni OTP-ügyben, mert nem voltak kezé­ben a részvények. Ezen azután egy darabig jól elszó­rakozott a szakma. Kiderült az is, hogy a bankok némi jóakarattal az államkötvény fizikai megléte nélkül is pénzhez juttat­hatnák az ügyfelet - mondjuk saját brókercégükön keresztül. Persze ez nem olyan egyszerű, kis összegnél valami ráfizetés is keletkezhet az ügyleten, de min­denképpen megoldható. Arra nem is merek gondolni, hogy az összeg nagysága maradt alatta a banktisztvi­selők ingerküszöbének. A többmilliós befektető min­den bizonnyal hangosabban mondta volna, hogy neki a szerződés szerint már július végén kézbe kellett vol­na kapnia az államkötvényeket. Azokkal pedig napi árfolyamon könnyen értékesítheti. fVl indezt természetesen ősz barátom nem nagyon LfU akarta megérteni. Ő forintot tett be, a lehető legállamibb garanciával, két hónap múlva pedig fo­rintot szeretett volna kivenni. Igaz, idő előtt, de hát vesszen a kamat. Mert az igazán ritka, s ily módon csaknem eladhatatlan befektetési lehetőség, amely két hónap után még a tőkét sem hajlandó visszafizetni. Nem áll olyan jól az államkincstár, hogy ilyen rossz reklámot csináljon saját kötvényének. Az öreg meg mélyebb összefüggéseket keres, ha lakásra kellene a pénz, az nem akar mostanában összejönni. Pedig ez nem mindig szerencse dolga. J/t^j^ u/^M, r • Forrongó időszak vár a kö­zoktatásra, hiszen egy éven belül várhatóan megtörténik majd az oktatási törvény mó­dosítása (benne a pedagógu­sok kötelező óraszámának „megígért" emelésével), alap­vető finanszírozási kérdések (velük együtt várható elbo­csátások) dőlnek el, és az új NAT-tervezet is a Parlament előtt van. Minderről Kovács Kálmán országgyűlési képvi­selőt, a KDNP vezető oktatási szakértőjét kérdeztük. • A gazdasági csomag­tervek miatt hosszan el­húzódik a közoktatási tör­vénykezés, meglehetős bi­zonytalanségban tartva az iskolákat. Milyen állapot­ban van ma a törvénymó­dosítás? - Jelenleg két szálon is fut a közoktatási törvény módo­sítása. A tényleges módosí­tást novemberre tervezik; a kormányzat 99 ponton kíván­ja átalakítani a törvényt, eb­ből 28 az érdemi módosítás. Csakhogy a 99-ből kiragad­tak két pontot és rendkívüli sietséggel önálló törvényja­vaslatként június végén be­nyújtották a Parlament elé a Tankerületi Oktatási Köz­pontok megszüntetését, illet­ve a Nemzeti Alaptanterv ki­adását. Ez utóbbinak az lesz 0 KÉRDÉS • A KDNP oktatási szakértőjéhez ,A miniszter menekül a felelősség alól" n a következménye, hogy a ko­rábban kormányrendelettel kiadott NAT-alapelveket és a miniszteri rendelettel kiadott követelményrendszert és a kerettanterv-rendszert „összecsapják" és lesz belőle lényegében egy nagy keret­tanterv, amelyet NAT-nak neveznek majd. Ezt akarja a kormányzat kormányrende­lettel kiadni, ami vélemé­nyem szerint az oktatásért fe­lelős miniszter menekülése a NAT-tal kapcsolatos felelős­ség elől. • A másik változtatás, a Tankerületi Oktatási Köz­pontok megszüntetése önt személyesen is érinti, hi­szen „civilben " a Dél-ma­gyarországi TOK igazga­tója. - Mi nem az intézmény, hanem az oktatás szakmai felügyeletének megszünteté­se miatt emelünk szót. A ter­vezet ugyanis az Országos Közoktatási Intézetet jelöli meg jogutódként, illetve bi­zonyos feladatokat a megyei pedagógiai intézeteknek, a megyei önkormányzatoknak és a helyi önkormányzatok­nak ad. Csakhogy a helyható­ságnak adandó pluszfelada­tokhoz anyagi fedezetet nem rendelnek, ami önmagában is ellentétben áll az önkormány­zati törvénnyel. Gyakorlati­lag megszüntetik az állami főfelügyeleti jogot is, hiszen az OKI nem ellenőrző, ha­nem értékelő, tudományosan elemző intézmény. Szerintem nagyon fontos lenne, hogy különösen a kistelepülések iskolái kapják meg azt a se­gítséget, amit az ellenőrzés jelent. A közel 3200 magyar településből mindössze 200 képes arra, hogy szakmai ap­parátust működtessen, ami azt jelenti, hogy ha a pedagó­Dr. Kovács Kálmán giai intézeteknek nem lesz meg erre a pénzük, a települé­sek 80 százalékában laikusok fogják végezni az ellenőrzést. Akár kormányzati intézmény, akár kormányzattól független szervezet végzi, a világon mindenütt van szakmai fel­ügyelet az oktatásban. • Az önkormányzatoktól elvonandó jövedelemadó terve eléggé megosztotta a közvéleményt. Iskolát állí­tott szembe önkormány­zattal, szakszervezetet szakszervezettel, kistele­pülést nagyvárossal. Hogy látja az esélyeket? - Szerintem ez a kormány­zat túl sok változtatást akar bevezetni. Általában a polgá­ri demokráciákban a kor­mányváltások nem jelentenek felfordulást, és ebből a szem­pontból rossznak tartom a jö­vedelemadó megvonását. Félreértés ne essék: nem Bu­dapest-párti vagyok, de sze­retném, ha végre egy kiszá­mítható rendszer lenne. Ne legyen az, hogy tavaly 35 százalék, idén 15 százalék, az újabb kormányváltás után 20, majd 40 százalék marad helyben: ez így nem műkö­dik. Az önkormányzatokat arra kell ösztönözni, hogy hosszú távon tudják megter­vezni a bevételeket, s a bevé­telek érdekében tegyenek meg mindent. Elismerem, hogy a kisebb települések számára a normatíva emelése jól jönne, de a módszertől na­gyon félek. Annak idején ez a kormány a feltételek hiá­nyában elhalasztotta a tandí­jat. Aztán a feltételek válto­zatlanul nem voltak meg, de bevezették a tandfjat úgy, hogy a feltételekről már szó sem esett. Attól félek, hogy most szép ígéretekkel elvon­ják a 20 százalék adót. aztán elfelejtik a normatívát meg­emelni. Azt hiszem, senkinek nem hiányzik ez a fajta ki­szolgáltatottság. P. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom