Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-14 / 189. szám

Mi lesz a kórházak és a „felszabaduló" orvosok sorsa? Annyi terület válságáról hallani manapság, hogy már­már oda se figyelünk az ilyen megállapításokra. Ám néhány ágazat - ezek között is elsősorban az egészségügy - súlyos gondjai mindnyá­junkat személyesen is érinte­nek. Ezért is nagy jelentősé­gű az a kormányrendelet-ter­vezet, amely az egészségügy társadalombiztosítási finan­szírozásának új alapokra he­lyezésével kívánja a kor le­hetőségeinek és igényeinek megfelelően megoldani a válsághelyzetet. Természete­sen még ma sem csituló, olykor szenvedélyes viták árán, különösen a kórházak és az orvosok jövőbeli sorsát illető kérdésekben. Utóbbiak közül háromra a Népjóléti Minisztérium szóvivői iro­dájától a következő válaszo­kat kaptuk. A munkaerő nem vész el, csak átalakul • Több minüSOOO kór­házi ágy megszüntetésé­ről, illetve egyéb célú fel­használásáról született döntés. Mi lesz a hozzá­juk tartozó munkaerő­vel? - Az egészségügy moder­nizációja kapcsán középtá­von mintegy 20 ezer aktív kórházi ágy megszüntetése, illetve ápolási és szociális feladatok ellátását szolgáló átalakítása látszik reálisnak. Az 1995. évi szerkezetátala­kítás során a megállapodá­sokban szereplő 8700 kórhá­zi ágy csak részben kerül megszüntetésre. Közel 1000 ágy ápolási otthonná vagy osztállyá alakított egységben lesz használatos és ugyan­csak közel 1000 ágy kerül át országos szinten a szociális szférába. Ennek megfelelően az ápoló- és egyéb munkákat végző szakszemélyzet fog­lalkoztatottsága érdemben nem csökken, sőt: bizonyos területeken létszámnövelésre is szükség lesz. Az orvosok körében bizo­nyos szakmákban valóban van létszámfölösleg. A sze­mélyi problémák megoldá­sára több út kínálkozik. Jelentős a hiány néhány orvosi szakmában (kórbonc­nok, anaesthesiológus, ra­diológus, stb.). Egyes szak­mákban e hiány 20-30 szá­zalékot is elér, a valós szük­ségletekhez viszonyítva. E szakágak munkája alapvető a megfelelő színvonalú gyó­gyításhoz. Ilyen módon a munkaerőfelesleg kezelésé­nek egyik - és a gyógyítás szempontjából a legfonto­sabb - útja az átképzés. Erre egyéni és központilag szer­vezett megoldások egyaránt vannak. Számos szakmában dolgoznak nyugdíjas kollé­gák, egzisztenciális okok miatt. A Magyar Orvosi Ka­mara kezdeményezésére egészségügyi nyugdíjpénztár alakult a nyugdíjba vonulás megkönnyítésére. Az intéz­mények is kezdeményezhe­tik a korhatárt elért orvosok nyugdíjba helyezését. Ez többlet-kiadással nem jár. Az intézményen belüli át­helyezést felkínálhatja a munkáltató, habár ezt a munkavállaló természetesen nem köteles elfogadni. Ha nem is nagy számban, de a klasszikus privátrendelés is megélhetést jelenthet. Jövőre 300 új háziorvosi körzet A kórházi orvosok egy ré­sze az újonnan létesített há­ziorvosi körzetekben találhat magának munkát. Az első évben - 1996-ban - körülbe­lül 300 új körzet kialakítását tervezzük. Az új körzetek lé­tesítéséhez és a szükséges átképzés megoldásához ter­mészetesen szükség van központi forrásokra. Erre többletigényünket bejelen­tettük az 1996. évi költség­vetés tervezéséhez. Mások a járóbeteg-szakellátásban vagy a csoportpraxisban ta­lálhatnak munkát. Az emelt szintű járóbeteg-szakellátás a háziorvosi szolgálat által igényelt diagnosztikus és konzultatív háttér miatt is nélkülözhetetlen. A köz­egészségügyi és járványügyi feladatok, valamint az egészgégügyi pénztár fej­lesztés alatt álló ellenőrzési apparátusa is jelentős számú, jól képzett orvos munkáját igényli. Végkielégítésre csak azokban az esetekben kerül majd sor, amikor az illető orvos a fenti lehetőségek egyikében sem helyezhető el. Az előzőekből követke­zik, hogy az idén nem lesz jelentős a végkielégítésre szorulók száma a kórházi rendszerben. Nagyobb szám­ban kerülhetnek ki orvosok - a finanszírozás változásai miatt - a szanatóriumi rend­szerből, ennek terhei azon­ban mint tulajdonosra, a Népjóléti Minisztériumra nehezednek. Mivel intézmé­nyek „kulcsra zárásáról" je­lenleg nincs szó, a segédsze­mélyzet munkahelyét nem veszíti el. • Készítettek költség-szá­mításokat a fenti folya­matra? - Igen, de a változatos megoldási lehetőségek miatt ezek csak durva becslést tesznek lehetővé. Minden in­tézménynek a megoldási le­hetőségek alapos mérlegelé­se után kell elkészítenie saját • számításait. Csak 3-5 százalók • A háziorvosi körzetek szűkítéséről hallottunk. Ezen kívül mit tesznek a később is várható orvos­munkanélküliség ellen? Ebben miként lehetnek partnerek a települési ön­kormányzatok? - A sokat emlegetett or­vos-munkanélküliség ­amint az első kérdésre adott válaszból már részben kide­rül - korántsem olyan mérvű lesz, mint amilyennek a sajtó láttatja. A lakosság ellátása szempontjából a komoly ve­szélyt éppen az orvoshiány, egyes szakmák súlyos gond­jai jelentik. A következő évekre tervezett változások a jelenlegi orvoslétszámnak csak 3-5 százalékát érinthe­tik. A változások ütemezése lehetőséget ad arra, hogy az orvoslétszámot oly módon befolyásoljuk, ami az adott körülmények között a lehető legkevesebb érdeksérelem­mel jár. Az önkormányzatok elsősorban akkor segíthet­nek, ha - a tulajdonukban lé­vő intézménnyel egyeztetve - gondoskodnak arról, hogy a területi ellátatlanságok megszűnjenek és együttmű­ködnek az intézményeknek megfelelő jutattási és esetleg a lakásviszonyok kialakítá­sában. Mint az alapellátáséit felelős testületnek, az önkor­mányzatoknak lesznek fel­adataik az új, kisebb lélek­számú háziorvosi körzetek kialakításában is. A tárca tö­rekszik arra, hogy ehhez az önkormányzatok központi tá­mogatást vehessenek igénybe Ugyanakkor az intézmények; nek gyakran komoly anyagi megterhelést jelent a szüksé­ges átképzések, továbbképzé­sek finanszírozása. Az ehhez való hozzájárulás ugyancsak jelentősen javíthatja mind az orvosok helyzetét, mind pedig az ellátás színvonalát. (MTI' Press) SchöHer leB" maga alá gyűrve az országot, mivel kezében tartja a gaz­dasági, politikai, kulturális irányítás gyeplőjét... Ismerő­söm mondta: hülyére vették a jelenlegi politikusok, leg­közelebb legföljebb a fegy­verek közül fog választani... Kárpótlás címén üveggyön­gyökkel szúrják ki a magyar paraszt szemét, miközben a zsidóság a markába röhög, megtollasodik... és a többi." A hallgatóság nem rejtette véka alá lelkes egyetértését: úgy van, igaz, éljen, jól be­szél... - és hasonló bekiabá­lásokkal fejezte ki vélemé­nyét. A Nagy Szittya Történel­mi Világkongresszus 30-40 évvel ezelőtt jött létre Ame­rikában. Magyarországon 4­5 esztendeje csatlakoztak az eszméhez, a mozgalomhoz. Az ősi magyar értékeket él­tetik, a magyarság sumér ro­konságát hangsúlyozzák. A szittyák szerint már több ezer esztedeje éltek őseink ezen a területen, a honfogla­lás csupán a kalandozók, a „tékozló fiúk megtérése", visszatérése volt 1100 évvel ezelőtt. A világkongresszus alel­nöke, a találkozó fő szervező­je a szegedi Siklósi András. • Miként fogalmazná meg a szittyaság lénye­gét? - A szkítáktól, a sumé­roktól származtatjuk magun­kat - válaszolta. - A finn­ugorokkal csupán nyelvi ke­veredésünk volt, átvettek tő­A szittya-szív megakad, ha a régi Magyarország térképére pillant az ember. (Fotó: Schmidt Andrea) „Azok akarunk maradni, amik vagyunk!" lünk kifejezéseket. Sem genetikailag, sem etnikailag nem vagyunk velük rokon­ságban. A szittya szóban benne van az egész ősma­gyarság és a mai harcos, nemzetvédő magyarság. Nem vagyunk politikai párt. A mozgalomnak kettős célja van: egyrészt valódi történe­tünk feltárása, a köztudatba való elültetése, másrészt a nemzetvédelem. Egyetemes nemzetben gondolkodunk, minden magyar sérelmet igyekszünk feltárni, orvoslá­sáért verekedni. • Hány szittya-érzelmű él Magyarországon? - Úgy gondolom, a tízezres alkotnak, m „Patkányok rágják a magyart Pusztába kiáltottak a szittyák Üveggyöngyök és a kárpótlás 2-3000 mobilizálható közü­lük. De a világban 2-300 ezerre tehető a szittyák szá­ma. • Előadásának címe: Patkányok társadalma ­avagy, egy szétrágott or­szág a fölszámolás előtt. Mit kell érteni a patká­nyok társadalmán, kik azok a patkányok? - Nem nevekre, hanem az egész rendszerre kell gon­dolni - magyarázta Siklósi András. - A jelenlegi veze­tésre, is gondolok, de beleér­tem az elmúlt 50 esztendő bolsevizmusát is. Ugyanaz a garnitúra irányít, nem történt semmilyen téren rendszer­váltás. Az egész garnitúrát minősítem patkány szóval. Nem kiragadva egyes mi­nisztereket, államtitkárokat. Akik ma vezetik az országot, őket minősítem így appará­tusukkal együtt. A találkozó egyik illuszt­ris vendége, mondhatni, sztárja Király B. Izabella volt. Beszélgetésünk közben többször odajöttek hozzánk kopasz srácok, hogy meg­kérdezzék őt, mi legyen az Ötszáz szittya és szittya-szimpatizáns hallgatta az oldalán nyitott sátor alatt az előadókat. Ki Árpád-sá­vos zászlót pihentetett kezében, ki a nagy-Magyaror­szág térképe fölött nosztalgiázott párás szemmel, és akadt néhány deli magyar legény, aki matt-fekete egyenruhában, oldalán gumibottal, kezében meg-meg­villanó pillangókéssel, úgymond, a rendet vigyázta. általuk osztogatott szórólap­pal, mit, hová tegyenek. • Tavaly nem került be a Parlamentbe, azóta keve­set hallani Király B. Iza­belláról. Viszont, hogy itt van a találkozón, azt jel­zi, a politikától nem sza­kadt el... - Azt hiszem, most jön­nek az igazi, nagy feladatok. Ha nem tudunk '98-ban va­lódi nemzeti érdekű Ország­gyűlést - nem kormányról beszélek - létrehozni, akkor nagy baj lesz. A Magyar Ér­dek Pártjának elnökeként azon fáradozom, hogy létrejöjjön a nemzeti érdekek alapján működő Parlament. A mai törvényi környezet is ad lehetőséget arra, hogy áttörés történjen a következő választáson. Ehhez, persze, elszánt emberek kellenek. A pártokat színvallásra kell kényszeríteni sarkalatos kér­désekben, mert eddig ez el­maradt. Például: jó-e nekünk a köztársaság, esetleg legyen királyság, vagy valami más. • A szittyákkal milyen a kapcsolata? - Mindenhová elmegyek, ahová hívnak. Itt egy nemzeti beállítottsággal „megvert" kö­zönség van, amellyel, remé­lem, lehet értelmes szót válta­ni. Két éve Szegeden azt ta­pasztaltam, lehet, érdemes. • Látni itt fekete egyen­ruhába öltözött fiatalo­kat. Bizony, a látvány rossz érzéseket kelthet az emberben... - Nem tudom, kik ők, gondolom, nemzetőrök le­hetnek - vélekedett a pártel­nök. - Nekik van ilyen sze­rencsétlen, fekete egyenru­hájuk. Szorult helyzetükben felvásárolják az olcsó, kise­lejtezett katonaholmikat. Na­gyon, nem lehet válogatni a festékszínek között. Árpád-sávos zászlót len­getve érkezett Eger mellől, Demjénből a találkozóra a tekintélyes ősz bajuszt viselő Szemerei László Zsigmond. - A Magyar Érdek Pártja alapító tagja vagyok, kizáró­lag magyar érzelmű ember ­vallotta. - Megmondom őszintén, én azt gondoltam ott, Heves megyében, hogy itt leszünk vagy 20 ezren magya­rok, szittyák. És, lehetünk vagy 300-an? Kétségbeejtő. Mérhetetlenül el vagyok kese­redve emiatt. Hiába, megtette a maga hatását... Ráadásul a zsidópárt megvásárolja a magyar lel­keket. Aki viszont itt van, az tiszta nemzeti érzelmű. A jelenlévők megszavaz­ták, hogy jövő év augusztu­sára összehívják a nemzet­gyűlést. Helyeselték a ki­rályság, mint államforma gondolatát. A sátorban a hangosítás gyérre sikeredett. Ilyenkor a szittyák bekiabáltak: - Han­got, hangot! Az erősítőt tökig csavar­ták. Az erősítő oldalán a kö­vetkező felirat volt olvasha­tó: KISZ. V. Fekete Sándor 6 RIPORT, INTERJÚ DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1995. AUG. 14. Ősi -magyar földúton, bokáig érő homokon kellett annak átgázolnia, aki nem'akart le­maradni a '95-ös szittya-találkozóról, ame­lyet a balástyai tanyavilágban, a Zöldmező Kempingben tartottak meg. Ahogy az egyik szónok fogalmazott: a magyarság színe-java gyűlt össze, hogy nemzetóvó gondolatait ki­cserélje. • Kiragadott mondatok, amelyek lényegileg tükrözik a szónokok mondandóját: „Magyarországon ma hat­párti diktatúra nyomorítja a népet... A politikusok szeret­nék leváltani a magyart... Példátlan a világon: a ki­sebbség pozitív diszkriminá­ciót élvez nálunk. A beil­leszkedésre képtelen, bűnö­zésben jeleskedő cigányság­gal elnéző az igazságszolgál­tatás, a zsidóság - külföldi véreivel szövetkezve - akna­munkát végez,

Next

/
Oldalképek
Tartalom