Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-06 / 156. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1995. JÚL. 6. Jelenet a filmből Szabó István Szabó opera filmet forgat Színház és politika szövevényei Film és valóság a forgatás szünetében. (Fotó: Hárs László) Offenbach titka munka­címmel két Offenbach-vígo­perát feldolgozó televíziós filmet forgat Szabó István Oscar-díjas filmrendező a kecskeméti Katona József Színházban. A Mephisto és a Redl ezredes világhírű ren­dezője (akit operarendező­ként is híressé tett a Truba­dúr bécsi színrevitele) ismét egykori filmjeinek csapatá­val, köztük Koltai Lajos ugyancsak nemzetközi hírű operatőrrel dolgozik. A film német-magyar közös pro­dukcióként készül a stuttgar­ti, berlini és londoni székhe­lyű Euroarts, a ZDF Arte va­lamint a magyar televíziós szórakoztató műsorgyártás­ból ismert MTM vállakózása­ként. A film forgatása utolsó stádiumában tegnap az alko­tók és producerek sajtótájé­koztatón fogadták a hazai és külföldi újságírókat. A film alapját két buffóo­pera adja, amelyeket Offen­bach Párizsban írt 1855-ben és 1857-ben, III. Napoléon idején. Szabó István rendező elmondta, hogy két operá­nak, illetve első előadásuk körülményeinek különleges politikai háttere volt az, ami a német producerek által ja­vasolt témát számára érde­kessé tette. E háttérben az áll, hogy III. Napoléon szín­házszervezési okokból csak korlátozott számú szereplőre adott színháznyitási enged­élyt; amikor Offenbach meg­írta első vígopráját, mind­össze 2 színészt és 15 muzsi­kust alkalmazhatott, a máso­dik darabban pedig csak 5 színész és 30 zenész játszha­tott. Az engedélyt Offenbach barátja, a kor ismert figurája Charles Auguste Louis de Morny gróf (a fáma szerint III. Napoléon féltestvére) szerezte meg s Offenbach színházából bátor, szókimon­dó politikai színházat csinált, politikai üzeneteit a színé-' szekkel mondatva el. A film íve is ezen a szálon fut vé­gig: hogyan érvényesül Morny befolyása a politikára a színházon keresztül, miköz­ben ö maga, a botrányok és sikerek szerzője a nézőtéren vagy a királyi páholyban ül, és hogyan érvényesül végül mégis Offenbach egyénisége. Szabó István ebben a keretjá­tékban helyezte el a két Of­fenbach operát. A hangfelvé­teleket a saarbrückeni rádió zenekarával és 7 ország elő­adóművészeivel készítették el, s a zene play back techni­kával szól majd a filmen. A film díszlettervezője T. Ko­vács Attila a színpadi jelene­tekhez fekete-fehér hatású díszleteket tervezett, amely különleges ellenhatásban lesz majd a színházi környe­zet természetes díszletével. A német fél elmondta: egész Európában keresgéltek meg­felelő színházi belsőt, míg végül Kecskeméten megta­lálták. A Katona József Szín­ház belseje szakasztott olyan, mint azé, amelyikben Offenbach első vígopráját előadták Párizsban. Ami a fényképezési technikát illeti, az operatőr Koltai Lajos sze­rint ezt ugyanúgy fogják fel, mintha mozifilmet forgatná­nak. A szokásos 3-4 helyett egyetlen kamerával dolgoz­nak, de mivel már megtalál­ták „a hangot, amelyen érde­mes szólni", ez a technika annál inkább fog hasonlítani a film-írás technikájához. A film két főszerepét Jor­dán Tamás (Offenbach) és Kulka János (Morny gróf) játssza. Panek Sándor WMNHNMMNNMIHMNM^ • Tanúvallomások a Magda Marinko-perben Az élettárs meniette a menthetőt 1. S. kérésének eleget té­ve Varga Zoltán tanácselnök bíró Magda Marinkót kive­zettette a teremből. (Erre egyébként a büntetőeljárási törvény lehetőséget ad.) Ezt követően 1. S. elmondta: 1991. nyarán Szabadkán is­merkedett meg Magda Ma­rinkóval és 1993. februárja óta éltek Szegeden. Eredeti tervük szerint néhány hét után továbbutaztak volna Olaszországba, ahol végleg le akartak telepedni. A tanú megerősítette, hogy 1994. január 23-án este (ezen az éjszakán ölték meg Z. Nagy Bálintot és családját) mozi­ban volt Magda Marinkóval, több más, már korábban ki­hallgatott személy társaságá­ban. Vallomása szerint a filmvetítés után autóval ha­zavitték barátaikat, majd Magda Marinkóval egy piz­zériában vacsoráztak, végül hazamentek. Megjegyezte: hamar elaludt és mivel álta­lában mélyen alszik, nem tudja, hogy barátja elhagyta­e a lakást az éjszaka folya­mán. A tanú kifejtette: nem tudja, hogy Magda Marinko miből teremtette elő a meg­élhetésükhöz szükséges pénzt. Bizonyos jelekből ar­ra következetett, hogy Mag­da Marinko pénzbehajtással foglalkozik. Jellemzése sze­rint a vádlott féltékeny ter­A Fővárosi Bírósá­gon a Magda Marinko­per eddigi leghosszabb, több mint hét órán át tartó, tizenegyedik tárgyalási napját tar­tották meg szerdán. E napon tanúként hall­gatták ki Magda Ma­rinko volt élettársát, aki kérte, hogy az első­rendű vádlott távollé­tében tehessen vallo­mást, mivel - mint mondta - szeretne őszintén mindent el­mondani, de fél koráb­bi barátjától. (A nő Magda Marinkához fűződő élettársi viszo­nyára tekintettel meg­tagadhatta volna a val­lomástételt, de nem élt mentességi jogával.) mészetű volt, gyakran hirte­len megváltozott a hangula­ta, és egyszer meg is verte őt. Megemlítette azt is, hogy Magda Marinko számára a gyerekek jelentettek mindent a világon, továbbá fontosak voltak még neki a kutyák és a lovak is. I. S. a bíróság által felis­merésre bemutatott ékszerek közül néhányról azt állította, hogy azokat minden kétséget kizáróan a sajátjaként tud azonosítani. Több arany­tárgyról azt mondta: neki is ugyanilyenek voltak a tulaj­donában. (A bizonyítás an­nak megállapítására irányul, hogy a Magda Marinkótól, illetve az élettársától lefog­lalt ékszerek a vád tárgyává tett bűncselekményekből származnak-e.) Egy másik tanú, Z. Na­gyék bejárónője arról szá­molt be, hogy 1994. január 24-én nem tudott bejutni munkaadóinak házába. Két és fél órát várakozott, majd hazament. Csak másnap tud­ta nteg, hogy Z. Nagyék bűncselekmény áldozatai lettek. A lőfegyverrel és lőszer­rel való visszaélés bűntetté­vel vádolt Dobnik János szintén tanúként beidézett testvére hangsúlyozta: nem ért a fegyverekhez, így nem tudott meggyőződni arról, hogy mi volt az a tárgy, amit egy alkalommal bátyja szo­bájában talált. Vallomást tett Dobnik egyik barátja és egy korábbi barátnője is. Az egyik tanú Dobnikot mű­vésznek nevezte, aki írással, festészettel foglalkozik. Ezzel a tervezett tanúki­hallgatások befejeződtek, a csütörtöki tárgyalás napi­rendjén igazságügyi szakér­tők kihallgatása szerepel. Kinek tetszik Szent István? Mint köztudott, a városi közgyűlés csütörtökön dönt a Szent István szobor ügyé­ben. A művet a polgármes­ter kérésére a Képcsarnok Kárász utcai üzletének kira­katában tették közzé, hogy a szegedi polgárok véle­ményt alkothassanak róla. Tegnapi lapunkban - mivel kedden délután ilyen infor­mációt kaptunk - azt jelez­tük, hogy az említett idő­pontig az üzletben elhelye­zett füzetbe még senki nem írt véleményt. Ezzel szem­ben tegnap reggeltől sok te­lefonálónk jelezte, hogy ő bejegyezte véleményét az alkotásról. Mai lapunkban korrigálni szerettük volna a hibás tájékoztatást azzal, hogy röviden idézünk a vé­leményekből. Ezzel kap­csolatban délután a követ­kező levelet kaptuk a pol­gármesteri hivatalból: „ Délmagyarország Szerkesztősége Dlusztus Imre Főszerkesztő Úrnak Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tudomásomra jutott, hogy Pacsika Emília újságíró a Képcsarnokban kiállításra kerülő István király szobor fel­állításának véleménykutató füzetét kimásolta a Délma­gyarország napilap számára. Ez á füzet az önkormányzati képviselők számára üzenet Szeged lakosságától. Tiltako­zom az ellen, hogy az újságban a füzetben leírtak hozzájá­rulásom nélkül megjelenjenek. Szeged, 1995. július 5. Tisztelettel: A szokatlan levelet most kivételesen akceptáljuk. Hogy azért mégse fosszuk meg teljesen az olvasót a tájékozódás lehetőségétől, jelezzük, hogy a füzetbe bejegyzett vélemények a legmelegebb elismeréstől a merev elutasításig tartó skálán megoszlanak. Dr. Szalay István " Az, hogy ebben az eset­ben méltányoltuk a polgár­mester tiltakozását, termé­szetesen nem változtat ab­béli meggyőződésünkön, hogy a közügyek nemcsak meghozott döntésként, ha­nem minden összefüggé­sükben a nyilvánosságra tartoznak. • A felvételi ponthatár meg­állapításakor 3 tényezőt vesznek figyelembe a felső­oktatási intézmények: a je­lentkezők számát, az általuk elért eredményeket, valamint a felvételi irányszámot. Azt a jelentkezőt, illetve átjelent­kezőt, aki a meghatározott ponthatárt elérte, fel kell venni, aki alatta van, azt nem lehet felvenni. A döntés ellen csak jogszabálysértés esetén lehet fellebbezni a felsőoktatási intézmények vezetőinél. Pontszámát min­den felvételiző ismeri, (gy a közölt táblázat alapján tud­hatja, hogy felvették vagy sem. Fontos tudni, hogy az egyes intézmények (szakok) ponthatárai az eltérő pont­számítási rendszerek miatt egymással nem mindig ha­sonlíthatók össze. Erről bő­vebb információk a Felsőok­tatási felvételi tájékoztató­ban találhatók. Az orvosegyetemek veze­tői 36 ponthatárt határoztak meg, közöttük 10 egyetemi szakokra, 26 főiskolai sza­kokra vonatkozik. Az egyetemi ponthatárok Felsőoktatási ponthatárok 30 százaléka magasabb, 70 százaléka alacsonyabb az el­múlt évinél. Ez összefügg azzal, hogy az egyetemi ka­rokra idén 2 százalékkal ke­vesebb volt a jelentkező, mint tavaly. Az egyetemi ponthatárok Debrecenben növekedtek, Szegeden és Pé­csett csökkentek az előző éviekhez képest. Budapesten egy karon emelkedtek, két karon csökkentek. A főiskolai ponthatárok 45 százaléka emelkedett, ugyanilyen mértékben csök­kent, 10 százaléka azonos a tavalyihoz viszonyítva. A főiskolai szakokra 32 száza­lékkal többen jelentkeztek az elmúlt évinél, a felvettek száma közel 8 százalékkal növekszik. A ponthatárok Debrecenben és Pécsett álta­lában magasabbak a tavalyi­nál, Szegeden és a főváros­ban, többségükben csökken­tek. Egészségügyi felsőoktatási intézmények Szak D0TE POTE SOTE SZOTE HETE HETE Bp. Miskolc általános orvos 109 107 110 101 „ fogorvos 107 101 105 101 ­gyógyszerész -­95 94 ­Főiskolai képzés ált.szociális munkás nappali 100 100 ­84 ­levelező 80 97 ­72 ­dietetikus ­89 -­92 diplomás ápoló nappali 100 77 _ 77 85 levelező 80 32 _ 50 91 egészségügyi szakoktató levelező --• • 90 egészségügyi ügyvitelszervező 92 -­gyógytornász 89 91 102 102 KÖJÁL-felügyelő _ _ 85 mentőtiszt (levelező) _ _ _ 92 optometrista (levelező) -­­99 védőnő • Az Állambiztonsági Szol­gálat még 1989. nyarán is elő­írta az újságíróknak, hogyan tudósítsanak a magyar belpo­litikai változások külföldi visszhangjáról. Egyebek közt ez is kiderült a belügyi irattá­rak áttekintése során. A mun­kát végző történész-levéltáros testület tájékoztatóján az is el­Tudósítások az államboloiiságnak 1989-90-es iratmegsemmisí­tések teljes feltárására. hangzott, hogy újabb vizsgá­latot tartanak indokoltnak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom