Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-05 / 155. szám

BWHHBH 1 1 • .. •I":"...l.'. VjJfc ..-­Te 8 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1995. JÚL. 5. SZERDAI SZISZEGÉS BÁB(A). Most látom csak, milyen hálátlan dolog játékvezetőnek lenni. Különösen akkor, ha valakit nem csupán a „laikus" szurkolók és a „nagyokos" újság­írók szapulnak, hanem még saját kollégái is. A déli végeken, úgy tűnik, éledezőben a bírókanni­balizmus. A többség (erről jó néhány telefon és levél tanúskodik) egyes-egyedül az ideiglenes JB-elnök véré­re szomjazik. Bába Sándoréra. Akiről egy hete ezeken a hasábokon nagyjából annyit állapítottunk meg, hogy a női MK-döntőn in­kább megye hármas, semmint NB ll-es szinten sípolt. Azóta az általa irányított testület tagjai - ki névvel, ki anélkül - megvádolták már mással is. Például diktató­rikus bajiammal, gyerekességgel, alkalmatlansággal, szánalmas besúgóhálózat mozgatásával, azzal, hogy olyan szolgalelkű mamelukokkal veszi körül magát, akiket bábként ráncigálhat ide-oda. Az igazán szomorú az egészben az, hogy a jelek sze­rint itt, Csongrádban nem csupán a foci, ez a sokunktól ellopott játék lett gyógyíthatatlan, hanem már közvet­len környezete is. A bírók lázadásával ettől függetlenül (vagy inkább éppen ezért...) szombati számunkban részletesen is foglalkozunk. Addig meg, jobb híján, találgassunk: sok felnőtt közt elvész-e „a" Bába? • Teheránban adnak egy­másnak randevút a világ leg­jobb junior korú birkózói. A népes mezőnyben ott vannak a magyarok, köztük két Sze­gedi VSE-s fiatal is. Kalcse­vics László az 57, míg Szarka Imre a 48 kilo­grammban veszi fel a küz­delmet. Tegnap Kiss Tibor, a Sze­gedi Vasutas szakosztály el­nöke telefonon felhívta a vb helyszínét, ahol a következő tájékoztatást kapta, amit az­tán lapunknak továbbított, így megtudtuk, hogy Szarka Imre mindkét fogásnemben szőnyegre lép, míg Kalcse­vics László csak a kötöttfo­gásban indul. A 48 kilo­Kalcsevics • J « HBMff grammban l$-au, míg az 57 kg-ban 24 en próbálják ka a felkészültségüket.. Az első fordulóban Szarka szereplé­sét ment kísérte szerencse, mert török efflemfeMtől 5:#-ás pontozásos- vereséget szen­vedett. Kalcsevics az első kanyarban technikai tussal legyőzte a dél-afiriikai tomkó­zót. • A Balmazújváros visszalépett NB H-es mai«lhat a Vásárhely! Az MLSZ-ben kedden el­készítették a labdarúgó NB II. 1995/96-os szezonjának sorsolását A Balmazújváros közölte, hogy visszalép a másodosztályú küzdelmek­től, s ősszel az NB Ill-ban indul. Helyette a legjobb ki­eső, az a Hódmezővásárhe­lyi LC szerzett jogot az in­dulásra, amely tavasszal egyszer már bejelentette, hogy anyagiak hiányában nem vállalja tovább az NB H-es szereplést. A vásárhe­lyiek akkor néhány nappal később mégis a folytatás mellett döntöttek, most pe­dig az az érdekes helyzet állt elő, hogy a helyi szponzorok kikötötték: csak a másodosz­tályban támogatják a HLC-t, az NB Hl-ban semmiképpen. A Hódmezővásárhelynek így jobbkor nem is jöhetett volna a Balmazújváros visz­szalépése... A másodosztály őszi küzdelmei augusztus 13-től november 19-ig tarta­nak, a tavaszi idény pedig március 10-én rajtol és júni­us 16-án fejeződik be. Az órára lebontott részletes me­netrendet július 12-én, szer­dán, illetve másnap, csütör­tökön készítik el. Vízparti toborzó Vízisportok űzésére alkalmas sportnapközi nyílik Algyőn. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a 06­-60-381-083-as telefonszámon kapnak. Eldöntötték, hogy a 32 csapat közül melyek kerül­nek a Keleti, melyek a Nyu­gati csoportba. Az első osz­tályból kiesett Sopron és Nagykanizsa Nyugaton foly­tatja, akárcsak a feljutók kö­zül a Balatonfüred, az Mrd és a Kaposvár. A Keleti cso­portba került három újonc, az Eger, a Sényő és a Kecs­kemét. A fővárosi együttesek kö­zül a III. kerület kérte az MLSZ-t, hogy a következő szezonban is a Keleti cso­port küzdelmeiben vehessen részt. Ezt a szövetség és a többi csapat elfogadta, így a BKV Előre és a Budafok maradt Nyugaton. A Baja vi­szont a Nyugati csoportból átkerült a Keletibe. Nemrég !ai:üko/orr. egymással a két hajdani íüibdariígx) szom­szédvár, az UTC és a SZAK crég­fiúeaapata ai Kertész uittcáktm, mintegy 1001 néz® elláffi. A mérkőzés, "jegyzőkönyve": UTC-SZAK2-2 UTC: Újftdlyi Haskav Kimas­Hcz. Lovász. Horvárhi A. Krecs­kai. Rappert. Kovács J.. Kovács $_, Juhász. Magyar,. Ördőgti. fftr­•yaidkiiirtii, Gerecz,. Vaatgai M., Nagy. SZAK:. Tónk,. Tódor, Dara, Zöldi, Mészáros Z. Saumosvöí­gyi. Horváth. Nádudvari. Mészá­ros L Varga B.. Vftáfe. Gólszerzők:: Kovács S„ K©>­vácsl. iH. Varga B„ Mészáros Z. • Aranyos alkimisták albuma (3.) „Én Szegeden akarok bajnok lenni!" a Amióta az első csapat já­tékosa - márpedig igen rég­óta, 17 éves korától az - hú­zóembere, meghatározója a társaságnak. A szegedi „röp­labdaiskola" jellegzetes egyénisége, magán hordozza tanítómesterei valamennyi kézjegyét. Tehetségére mi sem jellemzőbb, hogy már szárnybontogatásakor túlha­ladta korát. A nyúlánk fiú hasonló évjáratú társai közül nemcsak magasságával, gyors csuklójával és fan­tasztikus ruganyosságával, de rendkívüli gömérzékével, hatalmas lecsapásaival is ki­tűnt. Ezért aztán az edzői kar váltott eredeti elképzelésén, mármint azon, hogy feladót faragjanak „Huii"-ból. Ütő­játékos lett, és nem is akár­milyen, hiszen a szegedi röplabdasport újkori példa­képe nélkül ma már a válo­gatott kezdő hatosa sem kép­zelhető el! . Életét a röplabdára tette fel, mindent alávetett és vet a sportnak, igazi profiként él és cselekszik. Nagyon sok­szor, és sokan megpróbálták elcsábítani Hulmann Zsoltot Szegedtől, ám neki mindig a „Nem!" volt a válasza. „Sa­nyi bá'! Én Szegeden akarok bajnok lenni, mégpedig most!" - mondta legutóbb húsvétkor, edzője vállára bo­rulva. Óhaja beteljesült, mégpedig úgy, hogy össztel­jesítménye alapján a Medi­kémia Szeged egyik, hanem a legjobbja volt bajnoki év­ben... Kötetlen csevelyünkkor minden „logikai sorrendet" NÉVJEGY HULMANN Zsolt Született: 1969. január 26-án, Szegeden Magassága: 190 cm Eddigi klubjai: Szegedi Építők SE, Délép SE, Sze­ol-Délép SE, Papiron SC, Medikémia Szeged Válogatottságainak száma: ifjúságiként 113­szor, felnőttként 70-szer öltötte magára a címeres mezt Eredményei: bajnoki bronz-, ezüst- és arany­érem, kétszer Magyar Kupa-győzelem Fotó: Gyenes Kálmán mellőzve váltottunk szót a csupa nagybetűs „ÉLET"­ról, a családról, a szerelem­ről, a hobbiról, no és termé­szetesen a sportról. Ráhangolásként azt kér­deztem tőle, mi jut eszébe, ha meghallja edzője, Nyári Sándor nevét? „A tisztelet!" — árulják el csillogó szemei a „belülről" fakadó, nagyon is őszinte érzelmeket. A várat­lan bevezető után lazábbra engedtük a gyeplőt, hogy igazándiból kitárulkozhas­son. „Érdekel az autó, imá­dok vezetni, szívesen hallga­tok könnyűzenét, miközben a konyhában teszek-veszek, de kedvemet lelem az elektro­mos herkentyűk bíbelésében is" - közli, mi minden képes még lekötni figyelmét a röp­labdán kívül. A konyhánál maradva, természetesen a kedvenc étele és itala felől is érdeklődöm. Teszem ezt azért, mert nagyon is jól emlékszem, hogy nem is oly rég", amikor a „lenni, vagy nem lenni" kérdése foglalkoztatta az egyesületet, Zsolti - élspor­toló létére - nem szégyelle kijelenteni az öltözőben, odáig jutottak, hogy otthon bizony nincs mit enni a csa­ládjának! Szerencséle ez az időszak viharok nélkül múlt el, s ma már nincsenek ilyen gondjai sem neki, sem társa­inak. „Imádom a grillcsir­két, és ünnepi alkalmakkor nem vetem meg a jó vodkát narancslével hígítva" — me­séli, számára mi is a lukulln­szi lakoma. A pénz, mint mondta, so­ha nem vetette tol, ezért az­tán ha megnyerné a lottó fő­nyereményt „Élnék, mint Marci Hevesen, de szívesen nyaralnék a Bermudákon is! " - sejteti, hogy nem esne kétségbe, ha nagyobb ösz­szeghez jutna. Csapongó gondolatai a gyermekkori ábrándokat is felidézik: „Állandóan a jjobémál jobb kajákról, márkás; italokról., a szép lányokról, rmi meg a kü­lönleges lámpákról álmo­doztam" — említi fülig érő szájjal, mily' széfes skálán mozgott niáir akkor is érdek­lődési kőre, ami azóta igen­csak beszűkült.. „Aki nem tudná, més vagyok, van egy tündéri gyermekünk,, csak a családnak élek" — teszi ért­hetővé visszavonulását, es azt, hogy maiért éppen a sző­ke a nőideáfjja. A világ történetaíéréi, mi­vel mindig összefüggésben van a politikával, nincs jó vétenmémniyet még gondolat­ban is igyekszik magát távol tartani a különböző válságo­kat, háborúkat kiváltó ese­ményektől. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne tájéko­zott. „Nem az. udvariasság mondottja velem, hogy a DM jó lap, szinte' mindent megta­lálok bemne, ami érdekes itt­hon és külföldöm. Szeretem olvasni" — vallja be az új­sághoz való kötődését. Ami­kor hazánk' nem: éppen szép­pel és jóval kecsegtető .jö­vőképét" ecseteljük, beszél­getésünk során először válik komollyá. „Szeretnék ké­sőbb is normális körübméy­nek között élni" — tudatja, mire vágyik a röplabdán túli időszakban.. Abban a szerencsés heh­zelbern vagyok, hogy emmek rendkívül szimpatikus, min­dig és mindenütt udvarias, előzékeny fiatalembernek kezdettől fogva kísérhetem pályafutása, sorsa sót. Ezért is merem ni: ka egy sportoló' tett azért, hogy a csúcsra jussom, úgy „HuM" igen, tehát ha valaki megérdemli a bajmotí ara­nyat — ö mindenképpen! Töröktől fa képen fekete alsóban) sokat vártak a Szeged FC-nél, de keveset nyújtott, sőt egy adott pillanatban itt hagyott csapot-papot, és visszament Tiszakécskére. (Fotó: Gyenes Kálmán) játékosból sokszor tizenegy sem volt sem adták három edzőnél alább... Az ér íocibakija volt az „erők egyesítése", A kék-fekete-fehérekhez ennek érdekében három ne­ves idegenlégióst is szerződ­tettek, akik nem kevés pén­zébe kerültek a klubnak. Itt játszott Szegeden vendég­munkásként Pécsről a román Dorobantu és az ukrán Csa­bán, valamint a Vasastól a szetrb Vasziljevics. Doroban­tut kivéve, valamennyien csak a mérkőzésekre jártak le a Tisza partjára, nem edzettek együtt a többiekkel, csupán azt az időt töltötték itt, arntíg a mérkőzés tartott... Nagyobb változást azonban ők. sem hoztak a csapat éle­tébe, talán csak annyit, hogy hozzásegítették az SZFC-t althoz, hogy az önkormány­zati támogatáshoz jusson. Igaz aztán a kapott pénz jó részét éppen nekik fizették ki_ Az áj év kezdetén lénye­ges változás történt a Szeged FC életében. A város két NB III as csapatának (SZFC, Dózsa) vezetői úgy döntöt­tek, hogy „egyesítik erői­ket", s megpróbálnak a kecs­kemétiek nyomába eredni. Ennek érdekében a Szegedi Dózsa labdarúgó csapata, antely csak rosszabb gólkü­lönbségével maradt le az ön­kormányzati támogatásért folyó versenyben, megszűnt, játékosait átigazolták a Sze­ged FC-hez. így a nagymúl­tú csapatnak január elején mintegy 30 játékos állt ren­delkezésére ahhoz, hogy ki­válogassák azt a 22 labdarú­gót, aki megpróbálja megva­lósítani az elképzeléseket. A cél ugyanis egy volt: még ebben a bajnokságban felke­rülni az NB Ilbe! Ebből a klub elnöksége, amely az új évben újabb tagokkal bővült, jottányit sem engedett. Vol­tak olyan labdarúgók (Tóth Z.. Csehó, Sahin. Krajczár) akik már az ekjén kijelentet­ték: nem, tartják megvalósít­hatónak az ötletet, nem ki­a keret tagjai lenni. Pénzszűke vilá­gunkban kevés olyan csapat, amely kiesett egy alacsonyabb osz­tályba, gondolhat azonnali visszajutásra. A Szeged FC gárdája sem úgy vágott neki az NB IH-as bajnokság­nak, hogy egy eszten­dő után ismét elfoglal­ja helyét az NB H-esek között. Nem tette ezt lehetővé a klub anyagi helyzete, sem pedig szűkös játékoskerete. Maradt tehát a célki­tűzés, a minél jobb szereplés, aztán a majd meglátjuk szem­lélet. A minél jobb sze­replés elsősorban ab­ból állt, hogy a Tisza­partiak legyenek a sze­gedi csapatok közül az őszi szezon végén a legjobbak, mert egy hármas (Szeged FC, SZVSE, Szegedi Dó­zsa) megállapodás ér­teimében az a csapat részesül csak önkor­mányzati támogatás­ban, amelyik a másik kettőt megelőzte. Mások, látván, hogy a sze­gedieken kívül más városból is verbuválnak a csapathoz játékosokat, ezért álltak el a további munkától. Ide került ugyanis Török, Kanál, Szur­gent, majd később, igaz csak egy-két mérkőzésre, Puhalak és Rott is. Voltak olyan han­gok is az elnökségben, hogy ne azonnali feljutást követel­jenek, hanem a tavaszi ala­pozás után a következő baj­nokságban legyen ez konkrét cél. A többség azonban csak az azonnali sikerről volt haj­landó hallani. Amikor Czi­bere László, akit a csapat szakmai irányításával meg­bíztak, kétségeit fejezte ki a sikert illetően, válaszút elé állították: vagy vállalja így, ••I vagy mással tárgyalnak. A szakember vállalta, de arra ó sem számított, hogy már az első mérkőzéseken szerte foszlik mindennemű felkerü­lési álom. A Mezőkovácshá­za ellen még nyögvenyelő­sen győzött a csapat, de kö­vetkezett a SZFC „Waterló­ja", a Vasutas elleni mérkő­zés, amelynek elveszítése szinte minden további erőfe­szítést feleslegessé tett. Nem beszélve a Cegléd elleni döntetlenről, valamint a nagy rivális, a KTE ellen el­maradt győzelemről. Az el­nökség józanul gondolkodó tagjai levonták a megfelelő következtetést, s benyújtot­ták lemondásukat, különösen a mezőberényi kudarc után. Amilyen nagy volt janu­árban a csapat körül a nyüzs­gés, olyan csend lett egysze­riben. Drákói szigort vezet­tek be, a játékosok csak a teljesítmény (győzelem) után kaptak pénzt, Czibere László edző is bedobta a tö­rölközőt, helyét a tapasztalt szakember, de segíteni már nem tudó Portörő Gábor vet­te át, hogy aztán ő is belássa: erejét meghaladja a feladat... Közben fogytak a játékosok is, nem egyszer tizenegy hadra fogható embere sem i volt az együttesnek. A vé- í gén, Makó ellen, már a rég elfeledt Vasziljevicset is elő kellett rángatni, hogy egy csapatot ki tudjanak állítani. Az edzői poszton, akárcsak a bajnokság kezdetén, ismét Nagylaki Kálmánt lehetett találni (igaz előtte már meg­járta Vásárhelyt is), aki mint egy sülyedő hajónak a kapi­tánya kitartott a csapat mel­lett... Végül is a gárda még csak a dobogó közelébe sem tu­dott kerülni, a középme­zőnyben végzett, amit „erő- ! egyesítés" nélkül, talán csak önerőre támaszkodva is meg tudott volna valósítani. ^jttttiiriÉí Veszprémben rendezték a 6. Hungária Kupa nemzetkö­zi kemdóveisenyt, amin 17 férficsapat vett részt. Az ese­ményen a szegedi együttes (iCsola T„ Kovács /., Tráser 71, Hatvani L„ Sitka A.) mindössze egyetlen találattal vesztett a berlini csapattal szentben, így meg kellett elégednie a 3. helyezéssel. A kupát a budapesati VSzM nyerte, második a berlini, harmadik a szegedi, a negye­dik a BRSE gárdája lett A szegediek harmadik helyé­nek úgy is örülhetünk, hogy tudjuk, a találatok számolga­tása pontegyenlőség, azaz döntetlen esetén alakítja ki a sorrendet... A mostani eredmények azért is értékesek, mert jól tükrözik a hazai kendósport fejlődését. A fővárosi csapa­tok közé - mind az országos, mind a nemzetközi verse­nyeken - Szeged rendszere­sen „beékelődik" 2-3. hely­re. A német csapatok az el­múlt évig minden versenyt megnyertek Magyarorszá­gon, ám most fordult a hely­zet, amiben a hazánkban ok­tató IOCV (Japán Önkéntes Külföldi Szolgálat) edzők­nek oroszlánrészük van. Horgászverseny A balástyai Alkotmány HE július 9-én (vasárnap) az őszeszéki tavón versenyt rendez. Nevezni (300 forint személyenkén) július 8-án 16 óráig lehet személyesen Bárkányi Jánosnénál vagy Boldizsár Ferencnél (Balás­tya, Rákóczi u. 5.). A vízte­rületen július 8-án 0 órától másnap 12 óráig tilalom van. A versengésre vasárnap reg­gel 5 órakor kell jelentkezni a tónál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom