Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-05 / 155. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1995. JÚL. 5. A MAGYARORSZÁGI VENDÉGFORGALOM ADATAI 1991 -1 995 Kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma (ezer fő) Szállodák vendégeinek száma (ezer rő) © TP /fes 3500­3000­2823 07Í"! Külföldi • Belföldi 2500­2074 2M9 •• 1955 1954 H 2000­1500­1000 1991 1992 1993 1994 1995. jan-márc. 1991 1992 1993 1994 1995. jan-márc. Négy hónap alatt tízmillió külföldi téblábolt nálunk A turizmus központilag regiszt­rált, devizabevétele mintegy 370 millió dollár volt 1995. elsó' négy hónapjában. Ez 22,8 százalékkal több a tavalyi év hasonló időszaká­hoz képest. Tízmillió külföldit foga­dott ez idő alatt az ország, május­ban pedig 3,5 millió látogató keres­te fel Magyarországot. Mindezt Schagrin Tamás, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal (OIH) elnöke közölte keddi sajtótájékoztatóján. Kelet-Magyarország második legnagyobb Egy­házmegyei Kincstára és Múzeuma nyílt meg az el­múlt héten Szegeden a Püspöki Palota hátsó szár­nyában. Hozzá keli tenni: új és állandó kiállítóhelyi­ség létrehozása nem kis dolog akkor, amikor ország­szerte anyagi gondokkal, bezárásokkal, leépítések­kel küszködnek a múzeumok. Mátyás-miseruha (XV. század) Mátyás király szoros kapcsolatban állt korának legjelentősebb itáliai re­neszánsz központjaival, különöskép­pen Firenzével. E későgót miseruha anyaga is itáliai fémszálas brokát, melyet szimmetrikusan elhelyezkedő gránátalma-minták díszítenek. Az 1773-ban készült kazulakereszt hím­zése magyar munka. Alján a térdelő Szent István királyt látjuk, amint ép­pen felajánlja az országot Máriának. Alatta aranyozott sodrott dróthímzé­sű fölirat: „Auxiliatrix Szegedien 1773." (Szeged segítője). A török hó­doltság idején a helybeli kolostorok számos kincse, ereklyéje, kultusztár­gya került az alsóvárosi ferences ko­lostorba. Többek között itt őrizték a Dömötör-templom legendás Mátyás­kazuláját, melynek keletkezését Hel­tai Gáspár a következőképpen örökí­tette meg: „Mikoron egyszer (Mátyás) Szegeden az gyűlésben vala, és Szent Demeter napján bement volna a nagy missére, és látta volna, hogy nem igen jeles kazula avagy missemondó ruha volna a plébánoson, a nagy missén mindjárást offerendára méne, és miko­ron megköriilte volna Szent Demeter­nek oltárát, mindjárt levoná az ő felső ruháját, és az oltárra offerálá azt, hogy Szent Demeternek kazulát csinálnának belőle. Becsülik vala kedig azt a ruhát hatvan ezer forintra." • Mit ér egy cég, ha szegedi Dóm téri randevú Szegedinek szegedi a kör­nyezete, mégsem ismeri iga­zán. Ha egy idegen jön a Ti­sza-parti városba, néhány óra alatt tesz egy kört, eszik valami finomat egy jobb vendéglőben, s talán ezzel el is intézte a program érdemi részét. Néhányan egy-egy kuturális rendezvényt is esetleg beiktatnak. Szeged gazdasági életével, szolgál­tatásaival, jellegzetes szak­máival, hagyományaival, népművészetével csak vélet­lenszerű és felszínes a talál­kozás. A Woodlands Kft. egy szépen megépített kiállítás­sal szeretne fordítani a hely­zeten. Augusztus 11-20 kö­zött a Szabadtéri Játékok hét" utolsó előadásához csatla­kozva, Dóm téri Randevú címmel ad lehetőséget a vá­rost reprezentáló cégeknek, vállalkozóknak, kézműve­seknek és iparművészeknek a bemutatkozásra. A július 20-ig jelentkezők a sajátos helyszín és közönség révén hatalmas nyilvánosságot, s ezzel együtt lehetséges ve­vőket kaphatnak cserébe. Az esemény különlegességét és érdekességét fokozná, ha si­kerülne elfeledettnek hitt ha­gyományokat és szakmákat is feleleveníteni. Az ötlete­ket a 6720 Szeged, Horváth Mihály u. 3. szám alá várják a rendezők. Ampolnakészlet Mindszentről Egyházi kincsek. (Fotó: Gyenes Kálmán) i Egyházmegyei Kincstár és Múzeum a Püspöki Palotában Felbecsülhetetlen értékű kincsek XX. századi alkotás egy sincs A múzeum elindítását, mint ahogy azt Gyulay End­re megyés püspök a megnyi­tón elmondta, 1988-ban ter­vezték, de nem a Dóm tér 5. szám alatt, hanem Alsóváro­son. A rendszerváltozást kö­vetően azonban visszajöttek a ferences barátok, áldozatos munkával felújították temp­lomukat, s a kiállítóhely szűknek bizonyult. Hosszas keresgélés után esett a vá­lasztás a Püspöki Palota hát­só szárnyára. A kiállított műkincseket a Móra Ferenc Múzeum szakemberei és a Püspöki Hivatal munkatársai gyűjtötték össze a szeged­csanádi egyházmegye terüle­tén lévő plébániákról, temp­lomokból, kápolnákból és egykori kolostorokból. A szobrok - többek között a Bécsben készült egykori Dö­mötör templom oltárszobrai -, az egyházi textíliák - a dalmatikák és a miseruhák -, valamint az ötvösanyagok ­a kelyhek, a cibóriumok, a monstranciák, a feszületek, a gyertyatartók, a tömjénezők és az ereklyetartók - a XV-XIX. századból valók. XX. századi alkotás egy sincs az összegyűjtött érté­kek között. Itt minden a múltat idézi. A múlt tanít, hangsúlyozta a megyéspüs­pök a megnyitón, majd feli­dézte azoknak az áldozatos embereknek a munkáját, akik még komolyan vették az oltárt, és áldozatot hoztak azért, hogy templomaikba és tereikre mesterművek kerül­jenek. A műveken felfedez­hető a régi korok mesterei­nek lelkiismeretes kezemun­kája. Látható, hogy a művé­szek a szívüket és a hitüket is beleadták az alkotásokba. „A régi, középkori szobrok­nak a hátulját is meg lehet nézni, az is tökéletesen ki­dolgozott, mert Istennek ké­szült, aki mindent lát." Csoda, hogy épségben maradt A textíliákat és az ötvösa­nyagokat az elmúlt évszáza­dokban használták az egyhá­zi liturgiák és szertartások folyamán. Ezeket, részben koruknál, részben különle­ges értéküknél fogva, ahol tehették, kivonták a forga­lomból, hogy jobban tudják őrizni őket. A fiatalabb hí­vők ennek okáért nem is is­merhetik a hitélet eme rekvi­zitumait. A kiállított műtár­gyak között felbecsülhetet­len eszmei értékkel bír az al­sóvárosi ferences kolostor kincstárából származó XV. századi Mátyás-; illetve Szent Gellért-miseruha, va­lamint a deszki plébániáról származó gótikus kehely. Szinte csoda, hogy ezen a vidéken - ahol a török majd' mindent elpusztított másfél évszázados uralma alatt - a kincsek épségben megma­radtak az utókor számára. A legjobb helyről és mestertől a legszebb alkotást A műkincseket, mint ahogy azt Zombori István muzeológus elmondta, a ré­gió kispénzű, hívő emberei vették meg templomaik szá­mára. Ők gyűjtögették, ku­porgatták össze annak idején filléreiket, hogy „a legjobb helyről, a legjobb mestertől, a legszebb alkotást rendeljék meg a falu templomába, ol­tárára. " A múzeum szakem­berei és a Püspöki Hivatal munkatársai az egyházme­gye közel harminc plébániá­járól gyűjtötték össze a kin­cseket. Egyebek mellett olyan településekről, mint Újkígyós, Gyula, Dorozsma, Kövegy, Szarvas, Elek, Deszk, Szeged. A magyar és egyetemes művészettörténet pótolhatat­lan értékeit, kincseit és örök­ségét az Egyházmegyei Kincstár és Múzeumban te­kinthetik meg az érdeklődők hétfő kivételével - naponta délelőtt 10-től este 6 óráig. Si. C. Si. • Az „üzenőfiizet" egyelőre üres Kinek tetszik Szent István és Gizella? A szobor a kirakatban. (Fotó: Gyenes Kálmán) A május 18-i közgyűlési döntés óta különböző vélemé­nyek láttak napvilágot a sajtó­ban Kligl Sándor „Szent Ist­ván és Gizella" című szobor­tervével kapcsolatosan. Dr. Szalay István polgármester előző héten pénteken annak érdekében, hogy a közgyűlés a vitát lezárhassa, felhívással fordult a város lakóihoz. Eb­ben szerepelt, hogy „a szobor­tervet a város polgárai is meg­tekinthetik a Képcsarnok Ká­rász utcai Gulácsy Lajos be­mutatótermében, s vélemé­nyüket önkormányzati képvi­selőik útján érvényesíthetik a július 6-i testületi ülésen." Tegnap néhány képviselőt sikerült utóiérnünk, akik el­mondták: a felhívás után ed­dig sem telefonon, sem levél­ben nem keresték meg őket a választópolgárok, hogy mi­lyen álláspontot képviseljenek szobor-ügyben. Gila Ferenc személyes beszélgetései alap­ján szűrte le, hogy a laikusok elfogadják és támogatják a szobortervet, egyben nem ér­tik a művésztársadalom vitá­ját. Dér Ildikó, a polgármeste­ri hivatal főtanácsosa lapunk kérdésére közölte, hogy pén­tek óta körülbelül húsz tele­fonhívást kaptak szobor-ügy­ben a városházán. A telefoná­lók mindegyike dicsérte Kligl alkotását, azt szépnek és esz­tétikusnak tartotta. Víghné Martonosi Ildikó, a Képcsar­nok vezetője elmondta: a fel­hívás óta sokan megnézték a szobortervet. Hétfő délután óta egyébként a véleményüket is leírhatják az érdeklődők ab­ba a füzetbe - sőt, ezen ke­resztül üzenhetnek is az ügy­ben kerületi képviselőiknek -, amit a polgármesteri hivatal kérésére nyitott a Képcsarnok. Kedd délutánig, mint ahogy azt a vezetőtől megtudtuk, egyetlen egy feljegyzés sem került a füzetbe. Holnap, ha a képviselő-testület úgy dönt, újratárgyalják a városatyák a Szent István szobor elhelyezé­sével kapcsolatos ügyet. Sz. C. Sz. Az az ilyen fontosságú ügyekben legalábbis szokatlan önkormányzati döntés, misze­rint nem írnak ki pályázatot a szegedi Szent István szoborra, biztosítva ílymódon a válasz­tás lehetőségét, alaposan föl­kavarta a művésztársadalmat, amit tükröztek a lapunkban is megjelent vélemények. Azóta Zombori László például már megbánta, hogy annak idején aláírta a művészeti kollégium tiltakozó nyilatkozatát és ezért lemond kollégiumi tagságáról. Kalmár Márton pedig eljuttat­ta hozzánk .levelét, amelyben közli, hogy mivel a művészeti kollégium véleményét mind a kulturális bizottság, mint a közgyűlés figyelmen hagyta, visszavonja a kulturális bizott­ságba történt jelölését. Indo­kait - csakúgy, mint az idő­közben postánkban összegyűlt véleményeket - lapunk 15. ol­dalán, Kapcsolatok rovatunk­ban olvashatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom